Tükör, 1965. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1965-06-22 / 25. szám
A vak is lássa, a s zrosruhás fiatalasszony nehéz, tömött kontyát a szél megbontja, a nap átsüt rajta, aranyos színűre festi. Mosolyogva küszködik vele, a hajtömeg most már derékig bomlik, s olykor egy tincs megérinti a mögötte ülő, a Balaton tükrét figyelő őszhajú, férfi arcát. Berreg a felvevőgép. A suhanó hajón a lányok — győriek, pécsiek, keszthelyiek — mind bátrabban énekelnek . Nem esek, nem esek ... én a Balaton vizébe ... Az őszhajú férfi, Kodály Zoltán felfigyel. Fejét rázza: — Nem jó. Maguk felmennek a hanggal. Pedig le kell menni... A Keszthelyről induló hajó már a szigligeti partokhoz ér, s Kodály újra csóválja a fejét: — Ez még mindig nem jó. Le kell menni a hanggal . .. Hetek óta készül a dokumentumfilm Kodály Zoltán- ról. Kiss József rendező és Herskó Anna operatőr, már nyugodt, többezer méter elkészült film van a dobozban. Most is milyen szerencséjük volt. A keszthelyi Helikon ünnepségeken — ahová Kodály harminc év után először ment el — a szabadtéri hangversenyen este zuhogó esőben énekeltek a kórusok, ernyők alatt. S most, erre az egyórás hajókirándulásra végre kisütött a nap! Április végén kezdődött. Kiss József a már hónapok óta érlelődő tervvel felkereste Kodály Zoltánt. Filmet szeretnének készíteni róla. A mester bizalmatlanul, kedvetlenül fogadta. — Mi lenne benne? — Hogyan él, mit dolgozik napjainkban? De a mában, sűrítve, az egész életmű. Pedagógiai, zeneszerzői munkássága, életének célja: „a zene legyen mindenkié.” És két nappal később, a Hármashatár-hegyen, ahol Kodály feleségével sétálgatni szokott, megkezdődött a forgatás. A rendezői elképzelés: nem rendezni. Csak a felvevőgéppel kísérni Kodályt. A napi munka többnyire telefonbeszélgetéssel kezdődött, a várható programról. A film miatt ezen soha semmit sem változtattak, s a felvevőgép ott berregett mellette, amikor a Tudományos Akadémián Járdányi Pállal egy új, szlovák népzenei gyűjtés kottáit fütyülgették, mikor dolgozószobájában figyelte tanítványait, akik legújabb művét, a ,,Mohács”-ot énekelték, mikor egy idős székely asszony dalait — Bartók is ismerte őt — hallgatta, mikor részt vett a nyolc évvel ezelőtt indult dunaújvárosi zeneiskola tanulóinak vizsgáján, mikor a sümegi várban sétált az évszázados, égnek meredő falak között ... Nem kellett elrejteni a kamerát, Kodályt nem zavarta egy pillanatig sem. Nem törődött vele. A filmnél jobban érdekelte az autogramkérő kislány szolmizálása — aki nem tud, annak nem ad aláírást —, a keszthelyi Helikon ünnepségek után a pedagógusok és karvezetők sok problémája. Dokumentumfilm-rendező nem is kívánhat jobb főszereplőt magának. Serkenj fel, kegyes nép... a Vendel utcai gimnázium Kodály kórusa — ötven fehérblúzos, kéknyakkendős lány — Andor Ilona vezénylésével énekel névadójának. Indulnak Angliába vendégszerepelni. Ott lesz a Kodály házaspár is, onnan utaznak tovább, két hónapra Amerikába. Egy kislány csokorral felköszönti. Kicsit darál. — Fogalmazásból ötös, elmondásból nem... — inti őt a mester. A szép leányt öltöztetik... — ezt a sort a kórus többször is megismétli, Kodály elégedetlen az „sz” kiejtésével. S később, mikor angolul a ,,Fancy”-t éneklik, — Kodály erre az alkalomra írt dalát — ismét az „sz”-ekkel, az angol „sz”-ekkel van baj... Mi van ma, mi van ma, Piros pünkösd napja ... Kodály Zoltán és felesége a keszthelyi hajón