Tükör, 1973. október-december (10. évfolyam, 40-52. szám)
1973-10-16 / 42. szám
Gondolom, nem túl sokan emlékeznek az alábbi, megfontoltan nyakatekert reklámszövegre : „A Bíró-féle golyóstollal víz alatt az alligátor hasára is írhat”. Amin nyilván az értendő, hogy szuper írószerszámhoz juthat, aki nem sajnálja a rávalót olyasmihez, ami még nem volt, de a továbbiakban lesz a szolgálatkész Bíró mester jóvoltából. A felhívás 1938— 1940 között próbált vásárlásra mozgósítani, mérsékelt sikerrel. A töltőtoll még szilárdan tartotta pozícióját. De hát ki volt ez a Bíró László, aki később Dél-Amerikában szolgálta a golyóstoll és saját zsebe ügyét? Akik ismerték, egyöntetűen vallják, annyi technikai érzéke volt, mint egy denevérnek, de a pénzszerzés technikájához nagyon értett. Ahogy mondani szokás, a lekvárból is aranyat tudott csinálni, ötletet-ötletre halmozott, így jutott eszébe, nem lenne bolondság lefőzni a töltőtollat. Fölmerült benne a kérdés: mi pótolhatná a tollhegyet? Mi küszöbölhetné ki a tintatöltögetést, a mártogatásról nem is beszélve. Golyógolyó — morfondírozott, ám ennél tovább nem jutott, a kipattant isteni szikra, sehogy sem akart lángra kapni. Ekkor hozták össze a jelenleg is itthon élő Goy Andor írógépműszerésszel, a szedő írógép feltalálójával, akit megihletett a jó szimatú üzletember elképzelése, s nem kevés álmatlanul áttöprengett éjszaka után kidolgozta a „témát”. A kávéházban született És most itt ülök Dobsinai úti lakásán az idős Goy-jal, aki 78 életéve felé tartva is az Írószer Szövetkezet MEO-ja, kutatója, a golyóstoll olyan szerelem nála, amit sem kiábrándulás, sem kor nem képes ad acta tenni nála. Német szaklapot tol elém, egyik harsogó címe: „A golyóstoll a kávéházban született!” Kiderül, amit egyébként másutt is olvastam, hogy a golyóstoll lényegében magyar találmány, bár őszintén szólva, nagyon is el tudom képzelni, hogy egyidejűleg más nemzetiségű agyakban is megfogamzott. Olyan egyszerűnek tűnik az egész. — Egyszerű? — nevet Goy. — Tudja, mit kísérleteztem, amíg 1938. május 30-án, éjjel fél 3-kor fölkiáltottam: heuréka! Ez az! Megtaláltam! Meg bizony. Hogy azzal a vacak kis golyócskával mihez kezdjek, hogy folyamatosan írjon, milyen anyagból legyen, mibe ágyazzam, milyen szorosan vezessem a golyóra a rugót, hogy ne folyjon a tinta és mégis működjön, meg a többi. Egyszerű, igen, ma már egyszerű. S máig hányan, hányféleképp tökéletesítették. Az „örök írón" Némi gőggel telten, indignálódva vizsgál, hogy ilyeneket mondok. Hát akkor mondok másmilyeneket. — És Bíró tippje előtt Goy urat nem izgatta a golyóstoll „eszméje” ? Akár a sas, úgy csap rám. — Látja, ez is mutatja, mennyire nem volt egyszerű. Nekem, aki folyton találmányokon, kísérleteken rágódtam, Bíró kellett, hogy nyomra vezessen. Nem, nem nélküle nem jutott volna eszembe ez az óriási üzlet. Mert a golyóstoll, elsősorban Bíró számára, üzlet lett a javából. Miután a két társ útja elég hamar szétvált, Bíró, a licencet kinn eladta Parkeréknak, Goy pedig, már a második világháború után, futott a pénze után. Perek sora Nürnbergben, de a pénz elfutott előle. Legyint. — Más talán belebolondult volna, amennyi pénzt kivettek a zsebemből. Én nyeltem egyet, s bár hívtak Nyugatra, maradtam. Úgy látszik, csak a pesti levegőn tudok golyóstollal foglalkozni. Goy később már szólóban készítette a GOPENT, amellyel nem volt semmi hiba, nem úgy, mint az AKRON-nal, az „örökíróval”, amelyet egy György nevű vállalkozó hozott forgalomba. Hogy mit tudott az Akron? Írni legkevésbé. Megnyomta az ember a hátulját, mire kiugrott a csendesen csordogáló, jókora toll — de sok ruháért kellett Györgyéknek kártérítést fizetniük! Töltőtoll szerelem S mi ma a helyzet a golyóstoll fronton? Listavezető lett az írószerek között. Még a töltőtoll tartja valahogy magát mellette, elsősorban az idősebb korosztálynál, bár magában a szakmában, érdekes, elég sok híve van. Igaz, itt is elsősorban az idősebbek körében, akik valamikor Turcsány Antal töltőtoll gyárában és üzleteiben esküdtek örök hűséget a tintával tölthető szerkezetnek. Ha az ember például Halmosi Ödönt, a SIGNO következet nyugdíjasát hallgatja és az ugyancsak nyugdíjas Herendi Ilonát, az ÁPISZ Lenin körúti töltőtoll boltjának volt üzletvezetőjét, szinte szégyelli, hogy golyóstollal jegyzetel. Ilonka kezembe is nyomta 35 éves „Mont-blanc”-ját és a rajongás túlfűtött hangján zengte: — Uram, nézze meg ezt a gyönyörűséget! És húzzon vele csak néhány vonalat, aztán dobja el a golyóstollát és sürgősen vásároljon egy ilyet; ez egy fél golyó-fordulatot sem hagy ki. Vagy nem bánom, bármit vehet, de az töltőtoll legyen. Húztam néhány vonalat, csakugyan jól szaladt a kis öreg. Halmosi boldogan tercelt: — Mint szánkó a friss havon, úgy suhan. Ilonka tovább áradozott: — Látja, milyen egyenletes vonalak? Semmi szaggatottság, s micsoda lendület. És maga golyóstollal ír? Ráadásul, mit spórolna a töltőtollal... Ilonka még kirohant az olyan szülők ellen, akik elsős nebulóik kezébe golyóstollat adnak, holott a szebb írás kialakítására a töltőtoll sokkal alkalmasabb. A fülén nem volt golyóstoll Másrészt tény, hogy a golyóstoll változatlanul hódít. A betétek, tartályok cseréje egyszerű, a megtakarítás lehetősége úgy látszik, nem izgatja a fogyasztót, mint ahogy az sem, hogy a vona- Turán Pál konstruktőr FOTÓ: FARKAS TAMÁS