Új Tükör, 1980. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám
Három megközelítésben TÁRGYILAGOSAN Aligha van olyan szakma, amelynek kiemelkedő képviselőit valamiképpen ne irigyelnék társai. Közhely: akihez hozzászegődött a siker, az bármennyire megérdemli is, kevés megértést, barátságot várhat kollégáitól. Papírforma szerint Balassa Sándort gyűlölniük kellene a muzsikusoknak, mert karrierje lendületesen, töretlenül ível magasba a Kassák-rekviem nagy nemzetközi elismerésétől, az UNESCO párizsi zeneszerzői tribünjének első helyezésétől a Koussewitzky-alapítvány felkérésén és műveinek sorozatos külföldi előadásain át olyan reprezentatív bemutatkozásokig, mint amilyen a Pierre Boulez dirigálta íriszé volt Londoniban vagy ugyane mű megszólalása a Berlini Filharmóniában a Berlini Filharmonikusok lenyűgöző hangzásában. Alkotásai rendszeresen szerepelnek hangversenytermeinkben, a rádióban, operája a rádióbemutató és a színpadra állítás után hanglemezen is megjelent s nemrégiben kapta kézhez a Bostoni Szimfonikusok felkérését, komponálna a zenekar 100 éves fennállására egy 20—25 perces darabot, amelyet a jubileum esztendeiben (két-három éves ünnepségsorozatról van szó) feltehetőleg többször is műsorára tűz a világ egyik vezető zenekara. Mindez valóban csak irigység (és ami ezzel egyenlő: rosszindulat vagy éppen lekezelő jóindulat) forrása lehetne, ha Balassa nem lenne kivétel e törvényszerűség alól. Nem tudom, hogyan csinálja, de én még nem találkoztam ellenségével. Nyíltsága, kedves őszintesége, naiv természetessége és toleráns, másokat tisztelő morális tartása lefegyverzi azokat is, akiknél pedig talán érthető lenne ha gyanakvással szemlélnék átütő tehetségét. ROMANTIKUSAN Mint az egyszeri ember, kétszer kezdte megismerni a világot: először zene nélkül, majd tizenhét éves korában újra gyermekké válva, zenét tanulva. A falusi szülői háztól több fényévnyi távolság választotta el a Zeneakadémia kapuját, onnan — a korábbi úthoz képest — már csak centimétereket kellett megtennie addig, ahol most tart. A hasonlat a zeneszerzőtől származik, aki vidékről szakmunkástanulónak jött Pestre, s aki körül — ugye hihetetlen? — A trubadúr operafilm hatására megváltozott minden. Huszonháromszor nézte meg a filmet, fejből tudta, énekelte nemcsak az áriákat, hanem az együtteseket is, megérezve a folyamatosság íveit s ettől kezdve zeneszerző akart lenni, megszállottan, makacsul, akadályt nem ismerve. Életrajzának ez a szakasza valójában olcsó regénybe illő: a régi Danuviában dolgozott, aztán a KISZ Művészegyüttesében énekelt s amikor végre befejezte konzervatóriumi tanulmányait, akkor munkája mellett, levelező tagozaton járt gimnáziumba; egyszerre habzsolta az irodalmat, a művészeteket. Havi 160 forintos ösztöndíjából élt és kollégiumi ágyának tetején olvasva ugrásszerűen próbálta behozni műveltségének hiányait. 1960-ban került a Zeneművészeti Főiskolára, huszonöt éves volt ekkor, alig valamivel több, mint végzős pályatársai. Az akkor óriásinak tűnő konkülönbség lassacskán eltűnt, de a keserves küzdelem éveiből megmaradtak a tapasztalatok, a szerteágazó emberi kapcsolatok s a régi barátságok, ismerkedések élményének mélyen bevésődött nyomai. TŰNŐDVE Levegőt! — mondhatná Balassa, persze nem József Attila áttételével, hanem a felkiáltás primér értelmében. A város zaja, szennyeződése éppúgy borzasztja, mint a művészi és emberi gondolkodás elgépiesedése. Vágyódik a dallam után akkor is, ha a pillanatnyi divat e vágynak nem kedvez, mert azt tartja: a művészet leveti magáról a mesterséges korlátokat, a dallamalkotás pedig a zene primér feladata. Dallamigény, zenei gondolkodás igazsága és természetszeretet egybefonódik, jóformán azonos fogalommá válik nála, mert ez is, az is szembeszegül a panelekkel, kívül esik az általa gyűlölt elgépiesedés körein. Panteista zeneszerző — mondhatnék, ha ez a meghatározás nem szegényítené a róla alkotott képet. Balassa nem menekül el az idilli természetbe, hanem felüdülést vár tőle, erőt merít belőle, mert izgatják korunk konfliktusai és az ő szavait idézve, arra vágyik, hogy megpillantsa Noé bárkájának galambját. FEUER MÁRIA Balassa Sándor szalag zoltán felvétele