Új Tükör, 1980. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)

1980-06-29 / 26. szám

Három megközelítésben TÁRGYILAGOSAN Aligha van olyan szakma, amelynek ki­emelkedő képviselőit valamiképpen ne iri­gyelnék társai. Közhely: akihez hozzásze­gődött a siker, az bármennyire megérdemli is, kevés megértést, barátságot várhat kol­légáitól. Papírforma szerint Balassa Sán­dort gyűlölniük kellene a muzsikusoknak, mert karrierje lendületesen, töretlenül ível magasba a Kassák-rekviem nagy nemzet­közi elismerésétől, az UNESCO párizsi ze­neszerzői tribünjének első helyezésétől a Koussewitzky-alapítvány felkérésén és mű­veinek sorozatos külföldi előadásain át olyan reprezentatív bemutatkozásokig, mint amilyen a Pierre Boulez dirigálta íriszé volt Londoniban vagy ugyane mű megszólalása a Berlini Filharmóniában a Berlini Filharmonikusok lenyűgöző hang­zásában. Alkotásai rendszeresen szerepel­nek hangversenytermeinkben, a rádióban, operája a rádióbemutató és a színpadra állítás után hanglemezen is megjelent s nemrégiben kapta kézhez a Bostoni Szim­fonikusok felkérését, komponálna a zene­kar 100 éves fennállására egy 20—25 per­ces darabot, amelyet a jubileum esztendei­ben (két-három éves ünnepségsorozatról van szó) feltehetőleg többször is műsorára tűz a világ egyik vezető zenekara. Mindez valóban csak irigység (és ami ezzel egyen­lő: rosszindulat vagy éppen lekezelő jóin­dulat) forrása lehetne, ha Balassa nem len­ne kivétel e törvényszerűség alól. Nem tu­dom, hogyan csinálja, de én még nem ta­lálkoztam ellenségével. Nyíltsága, kedves őszintesége, naiv természetessége és tole­ráns, másokat tisztelő morális tartása le­­fegyverzi azokat is, akiknél pedig talán érthető lenne ha gyanakvással szemlélnék átütő tehetségét. ROMANTIKUSAN Mint az egyszeri ember, kétszer kezdte megismerni a világot: először zene nélkül, majd tizenhét éves korában újra gyermek­ké válva, zenét tanulva. A falusi szülői háztól több fényévnyi távolság választotta el a Zeneakadémia kapuját, onnan — a korábbi úthoz képest — már csak centi­métereket kellett megtennie addig, ahol most tart. A hasonlat a zeneszerzőtől szár­mazik, aki vidékről szakmunkástanulónak jött Pestre, s aki körül — ugye hihetetlen? — A trubadúr operafilm hatására megvál­tozott minden. Huszonháromszor nézte meg a filmet, fejből tudta, énekelte nemcsak az áriákat, hanem az együtteseket is, meg­­érezve a folyamatosság íveit s ettől kezdve zeneszerző akart lenni, megszállottan, ma­kacsul, akadályt nem ismerve. Életrajzá­nak ez a szakasza valójában olcsó regény­be illő: a régi Danuviában dolgozott, aztán a KISZ Művészegyüttesében énekelt s ami­kor végre befejezte konzervatóriumi tanul­mányait, akkor munkája mellett, levelező tagozaton járt gimnáziumba; egyszerre habzsolta az irodalmat, a művészeteket. Havi 160 forintos ösztöndíjából élt és kol­légiumi ágyának tetején olvasva ugrás­szerűen próbálta behozni műveltségének hiányait. 1960-ban került a Zeneművészeti Főiskolára, huszonöt éves volt ekkor, alig valamivel több, mint végzős pályatársai. Az akkor óriásinak tűnő konkülön­bség las­sacskán eltűnt, de a keserves küzdelem éveiből megmaradtak a tapasztalatok, a szerteágazó emberi kapcsolatok s a régi barátságok, ismerkedések élményének mé­lyen bevésődött nyomai. TŰNŐDVE Levegőt! — mondhatná Balassa, persze nem József Attila áttételével, hanem a fel­kiáltás primér értelmében. A város zaja, szennyeződése éppúgy borzaszt­ja, mint a művészi és emberi gondolkodás elgépiese­­dése. Vágyódik a dallam után akkor is, ha a pillanatnyi divat e vágynak nem kedvez, mert azt tartja: a művészet leveti magáról a mesterséges korlátokat, a dallamalkotás pedig a zene primér feladata. Dallamigény, zenei gondolkodás igazsága és természet­­szeretet egybefonódik, jóformán azonos fo­galommá válik nála, mert ez is, az is szembeszegül a panelekkel, kívül esik az általa gyűlölt elgépiesedés körein. Pan­teista zeneszerző — mondhatnék, ha ez a meghatározás nem szegényítené a róla al­kotott képet. Balassa nem menekül el az idilli természetbe, hanem felüdülést vár tőle, erőt merít belőle, mert izgatják korunk konfliktusai és az ő szavait idéz­ve, arra vágyik, hogy megpillantsa Noé bárkájának galambját. FEUER MÁRIA Balassa Sándor szalag zoltán felvétele

Next