Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)

1983-01-02 / 1. szám

Slati ajánlat MOLNÁR ISTVÁN GRAFIKÁI Mednyánszky Terem Az arcokkal nem vagyok igazán megbékélve. Van Molnár Istvánnak egy bohócos orrsablonja, amely va­lahogy túlságosan harsányan gömbö­lyű, túlságosan alpári, túlságosan vi­­gyorgó száj felett kerekedik a rajz, a vonaljátékok finomságához és ba­rokkos-szecessziós ötleteihez képest. (Ezért is választottam olyan illuszt­rációt e cikkhez, ami minden, csak nem arc.) Csakhogy az ember — pontosabban szegény kritikus — so­hasem tudhatja, hogy egy diszhar­mónia véletlen kisiklás-e vagy meg­fontolt koncepció? Mivel Molnár ifjú kora ellenére valósággal feltű­nően tudatos, nyilván az utóbbiról van szó. Vagyis a krumpliorr szán­dékolt — ám ezzel a grafikus gon­dolattal nehéz egyetérteni. Molnár elmondhatja magáról, hogy rajzainak világuk van, s ebben a „mesék, történetek”, ahogy a tárla­tot nevezik, a saját­ törvényeik sze­rint játszódnak le. Ezek a törvények pedig — úgy látom — előírják a finom grafikai humor következetes érvényesítését. A lírai ötleteket. S minden olcsó hatás kerülését, ami ebben a stílusban kötéltáncosi fel­adat, hiszen aki ilyen szépen tud vo­nalakat vezetni, annak vigyáznia kell, hogy a rézkarc túl szép ne le­gyen. (Képünkön a Régi történetek című grafika) székely András­hoz alkalmazkodva.A művelt, parcel­lákra osztott táj perspektívája hatá­sos, következetes síkszerűséggel pá­rosul, ebből következően a levegő­távlat elmarad, s helyét átveszi a dekorativitás. Ez a törekvés nagyobb és kisebb formátumoknál egyaránt érvényesül, igaz, nem mindig indo­kolja a témát. Batári tájai nyíltak, kitárulkozók, ember nélkül sem embertelenek. Földszagúak, őszinték; az emberi ideál megsejtetése a piktúra kétség­telen érdeme. Fecske András BATÁRI LÁSZLÓ FESTMÉNYEI Csók István Galéria Nem tudom, meddig tart még a vita a posztimpresszionalista, táblakép és tájkép létjogáról; a havi fixért vá­szonra kent áru-tájkép a tamásko­­dókat látszanak igazolni. Talán va­lóban rossz néven kell vegyük a ter­mészettől, hogy újra és újra mo­dellt mer állni a festőnek. Nem tu­dom. Azt viszont tudom, hogy Batári László tájképei — amelyek a „ha­gyományos” módon születnek — jók, s ebben két dolognak van szerepe: először is a táj szerkezetére koncent­ráló képírásnak, másodszor is annak a festői tisztességnek, amellyel a mondanivalót elhiteti a nézővel. Ba­tári nem azért fest tájat, mert a tár­sadalomban élő ember sokfelől ma­nipulált tudata számára már csak a természet biztos pont. Inkább vala­milyen „cserekereskedelmet” folytat a természettel, a parasztember sok régi tapasztalata és a művész belső törvénye alapján. A szélfútta már­ciusi ég alatt tiszta színek tűnnek elő: kékek, zöldek, vörösek, de sosem zavaróan, mindig a festői eszmény­ BÁRÁNY ZOLTÁN FOTÓS fiatal Művészek Klubja Birány Zoltán fotókiállítása Átvál­toztok címmel került a közönség elé. A címadó képsor a művész lí­rai alkatát mutatja; építészeti motí­vumodra úsztatott emberi arc, mell, száj­átal idézett költői képek ezek. A tárlat egészére azonban nem a költőisére jellemző. Sokkal meghatá­rozóbb aspektus a szociologizáló szemléletmód. Ez hozzt­ egységbe a bemutatott fotók zöme, — még akkor is, ha technikailag más-más megoldással készültek a művek. A Hajnali uta­zás és a Törtrét fotós képregény; a Kosztpénz, a Vacsora, a Sze­relem—házasság montázs; a Szek­vencia és A fotográfia megkö­zelítési lehetősége didaktikus tanul­mányként beszélnek életünk jelensé­geiről. A fotók soozattá rendeződ­nek az Elszakítás című kompozíción, felerősítve az egyes művekből kü­­lön-külön kiolvasható trsadalmi fe­lelősségtudatot. A fotó­okféle lehe­tőségét egy kiállításon t­úl bemu­tatni talán nem a legsz­­encsésebb gondolat. Úgy tűnik, hogy a fiatal soproni fotóművész kényszert­­érez­­te annak, hogy dokumentálj,­i min­­denféle megközelítési módot képes használni. Ám az egyes munkák ke­llen mutatják a technikai biztonsá­­got, s ezért hasznosabb a tartalom strukturáltságát szem előtt tartani. Az egyes műveknél pedig inkább a nézőre, a befogadás szellemi folya­matára bízni a hatás érvényesülését. Az összekapcsolások, sorozatok, ki­emelések túl direkt módon — s ezál­tal leszűkítve — mutatnak rá a gondolati kiindulópontra. Ám a fo­tók esztétikus és korrekt kidolgozá­sának szakmai hitele, s a jelenségek iránti fogékonyság biztosítja együt­tesen az árnyalt koncepció kiteljese­dését. (Képünkön a Szerelem—házas­ság című montázs) chikán Bálint 4. 150 éve született a nagy francia építész ÚJ TU­R Képes kurális hetilap Főszerkesz: BENJÁMIN OZLÓ Főszerkesztő-nyettes: FEKETE SÁNDI Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magi postat Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél a posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor V . 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI­­.90102 pénzforgalmi jelző számára. Előfizetési díj: ne­gyedévre 102,- Ft, évre 2041_ pt| j évre 408,- Ft. UD 82.2959 Athenae h­yom­ja Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs 77 mélynyomás. Felelte­. Szlávik András vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt meny,e­tért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.

Next