Turisták Lapja, 1899 (11. évfolyam)

Dr. Thirring Gusztáv: A budai és pilisi hegyvidék történelmi emlékei (4 képpel és 2 tervrajzzal)

A BUDAI ÉS P­ILISI HEGYVIDÉK TÖRTÉNELMI EMLÉKEI levő szőlőket. IV. László király 1278-ban az egész Kőhegyet a hozzá­tartozó erdőkkel és szőlőkkel együtt a margitszigeti apáczakolostornak adományozta, de az apáczák ezt nem bírhatták békében, mert kitűnő szőleit sokan megirigyelték tőlük. így történt, hogy 1467-ben Pomázi Cyko János tőlük erőszakkal elfoglalta a Kőhegyet és Mátyás király­nak kellett közbelépnie, hogy az apáczák jogos birtokukat vissza­nyerjék. Pomázi Cyko János egy hatalmas család tagja volt, mely a XIV. és XV. században kiváló főurakat és főpapokat adott az országnak, de egyúttal oly erőszakos oligarchákat, kik a magántulajdon szentségét nem ismerve, erőszakkal igyekeztek vagyonukat és hatalmukat növelni. E család Pomáz vidékén volt birtokos és a község fölött emelkedő kerek hegyen vára is volt. A hegy ma is Csikóvár nevet visel, s a kinek figyelmét a hegy csúcsáról nyiló gyönyörű kilátás nem vonja el teljesen, az a régi vár némi maradványait is könnyen felfogja ott találni. Úgy, a hogy eltűnt a régi Csikóvár, úgy pusztult el egy falu is, mely abban a szép tágas völgyben feküdt, mely Pilis-Szent-Kereszttől Csobánka felé húzódik le. Kovácsi volt e falu neve, mely IV. Béla király idejében, 1254 körül a pilisi cziszterczita­ apátság tulajdona volt. Ma csak néhány majorság, a Kis- és Nagy-Kovácsi puszta, őrzi e község emlékét, fenmaradt továbbá egy a puszta mellett állott kolostor csekély romja. Úgy a kolostor, mint a puszta mellett vezet el útunk Pilis-Szent-Keresztre. Jól ismerik mindnyájan ezt a szegényes kis tót falucskát, mely a Pilis tövében, tetemes magasságban fekszik. Turis­táink igen gyakran keresik fel, mert fekvésénél fogva sokféle ki­rándulás kiinduló pontjául szolgálhat, de közülök vájjon hányan tud­ják, hogy mily történelmi nevezetessége van e helynek­? Hazánk politikai, művelődési és egyháztörténetében egyaránt nagy szerep jutott e kis helynek, mely nevét ismertté tette széles e hazában. A tizenharmadik század elején Esztergom városában élt egy hitbuzgó kanonok, Özséb (Eusebius), a­ki a tatárdúlás után minden vagyonát elosztván a szegények közt, az esztergomi érsek engedélyével 1246-ban a pilis­szántói völgybe, az ottani hármasbarlang mellé vonult vissza, hogy ott Remete Szent Pál példájára remetéskedésre adja magát. A tisztelt férfi ott tartózkodásának hire gyorsan elterjedt s nagy számmal látogattak hozzá a Pilis rengetegeiben élő remeték. Ezeknek egyesítésére Özséb a barlangja mellé a Szent­ Kereszt tiszte­letére előbb kicsiny egyházat, majd 1250-ben rendházat is épített, melyben az érsek engedélyével miséket mondott. Ez a kis rendház vetette meg a pálos-rendnek az egyetlen magyar szerzetnek alapját, mely rend 1263-ban a pápa megerősítését elnyerte. A rend székhelye 141

Next