Turistaság és Alpinizmus, 1928 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 10. szám
232 A Medve-sziget* írta: Dr. Zsivay Viktor. 1927. évi július hó 27.-én éjjel 141 óra tájban, de nappali világosságban, az éjféli nap fényénél hagyták el a Királyi Holland Lloyd „Gelka” nevű 14.300 tonnás hajóján a norvég tengerpart legészakibb szigetének, Magere-nek északi részébe benyúló Hornwiken-öblöt, ahonnan az előző nap estéjén a 307 m magas Északi Fokot másztuk meg. 3/49-kor délelőtt, amikor felébredtem, már sűrű ködben haladunk. Az előző verőfényes, meleg napok után szokatlan, sőt kellemetlen a mostani hideg és nedves atmoszféra. Még a tenger is elveszti látszólag átlátszóságát s gyengén tejes benyomást kelt a ködben. A hajó gőzszirénája ötpercenként erősen búg, hogy az esetleg szembejövő hajókat közeledésünkre figyelmeztesse. A nap erősen küzd hatalmáért s íme déli 1 óra tájban teljesen eloszlik a köd. Csakhamar, egyelőre ugyan még csak a nagy messzeségben, de tisztán láthatóan feltűnik a Medve-sziget, mely Norvégia északi partja és a Spitzbergák között emelkedik ki magánosan a tengerből.1) A sziget táján találkoznak egymással a 5—8°-a vizű Golfáram s az egyes keskeny ágakra oszló 0° körüli vizű Sarki áram, minek folytán nyáron csaknem állandóan köd borítja a szigetet. Kivételes szerencsének tekinthetjük, hogy ez alkalommal teljesen ködmentes s mindaddig, míg elhajóztunk mellette, olyan is maradt. Ködös időben nagy óvatosságot igényel a sziget melletti elhajózás; ma erre sincsen szükség. Feléje közeledve mindjobban kirajzolódik délkeleti partja, déli részén a Madárheggyel, keleti részén a sziget kulminációs pontjával, a kettős csúcsú 536 m magas Mount-Misery-vel (a Nyomorúság hegye) s az ezek között emelkedő Antarctisheggyel. Különösen érdekes a sziget déli csúcsa előtt a tengerből kiálló tű alakú sziklatorony, melyen sok madár tanyázik. Úgy ezt, mint sok más partközeli sziklatornyot a hullámverés vágta el a szigettől. A felhőtlen égbolt, a nap sugarait visszaverő tenger, a sziget élénken megvilágított sziklafalai s általában a nehezen definiálható s az otthonitól merőben eltérő csodás világítás nagyszerű harmóniában vannak, mely az üdítő, hűvös tengeri levegőben pompásan élvezhető. 3 óra tájban, amidőn délnyugaton ismét ködfelhő kezd mutatkozni, oly közel vagyunk már a szigethez, hogy a finomabb morfológiai részletek is jól kivehetők. A partok mindenütt meredeken szakadnak le a tenger felé, néhol csak 25—30 méteres, de a Madárhegyen körülbelül 400 m magas fallal. A Mount-Misery pompás természetes geológiai profilt nyújt. A hegy különböző rétegei egymástól eltérő lejtésükkel és eróziós formáikkal jól megkülönböztethetők egymástól.2) 1) A körülbelül 173 négyzetkilométernyi területű, nagyjában háromszög alakú Medve-sziget, melynek leghegyesebb csúcsa délfelé néz, az é. sz. T-P/1 °-, és a Greenwichtől számított k. h. kb. 19°-a táján a Barents-tenger nyugati szélén fekszik.. A lapos medencéjű Barents-tenger ÉNy-i és É-i része sekélyebb, 200 m körüli mélységű, míg DNy-i és ÉK-i része mélyebb, 300-500 méternyi. Az előbbi részből emelkedik ki az u. n. Észak Atlanti Sarktáji-szigetek legnagyobb része, mint a Medve-sziget, a Spitzbergák csoportja több kisebb szigettel együtt s a Ferenc József föld. Eme morfológiailag egymáshoz hasonló szigetek geológiai tekintetben is rokonvonásokat mutatnak ; fejlődési történetük ugyanaz. A Medve-sziget legrégibb képződményei valószínűleg az ozarkiumba (felső kambrium) tartozó dolomitok; legfiatalabb rétegei triaszkorúak. Eme szélső tagok között szilur-, devon- és karbonkorú képződményeket találunk. 2) Legfelső részét horizontálisan fekvő triászrétegek képezik, ezek alatt a fiatalabb felső karbonba tartozó rétegek következnek, míg legalsó részét alsó karbon — felső devonkorú homokkő-sorozat alkotja. A Medve-sziget DKL-i oldala, balról a meredeken Dr. Zsivay Viktor felé. leszakadó Madárhegy.