Typographia, 1883 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1883-05-04 / 18. szám

Megjelen minden pénteken ELŐFIZETÉSI ÁRA Negyedévre 1 frt osztr. ért HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnakTYPOGRAPHIA A MAGYAR­ORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Kéziratok nem adatnak vissza SZERKESZTŐSÉG Lipótváros, tükör-utcza 5. sz KIADÓHIVATAL VIII., Sándor-utcza 32. sz. II-ik szám Budapest, 1883. május hó 4-én XV. évfolyam Szerkesztő-változtatás következtében a jelen szám két nappal elkésett, miért is szaktársaink szives elnézését kérjük. A szerk. Iff A szerkesztőséget illető küldemények ezentúl Záhonyi Alajos urhoz, tükör-utcza 5. sz. a. intézendők. Czéljaink. A jelen számmal a május 3-án tartott alakuló választmányi ülés­ben választott alulirott szerkesztő-bizottság az egyleti közlöny vezetését az ezzel járó nagy felelősség teljes tudatában vette át. A többség bi­zalmával fölruházva, reméljük, hogy az eddig legyőzhetetlennek tartott nehézségeket legyőzni és a tagok közt azon egyértelműséget létrehozni sikerülend, mely az egylet és az összes nyomdászok érdekében annyira szükséges. Ha az egyleti közlöny szerkesztését a fenforgó viszonyok alatt, mint említettük, nehéznek ismerjük is el, mégis bátran fogunk a ránk ruházott feladat legyőzéséhez, támaszt találva az egyleti tagok több­ségének bizalmában s azon tudatban, hogy igazságos ügynek szolgál mű­ködésünk. Jövő eljárásunkat illetőleg programmot vallani nem tartjuk szük­ségesnek; az egylet jól ismert intenziói: jótékonyság gyakorlása, a tagok anyagi érdekeinek megóvása és szellemi képeztetésüknek emelése, a »Typo­­graphiá«-ban jövőre oly szószólóját fogják találni, mely az egyleti tagok többségének leginkább megfelel és a szaktársaknak általában jardra esik. Az egylet alapszabályait és az egyleti gyűlések határozatait ré­szünkre nézve ép oly kötelezőknek fogjuk ismerni, mint minden más egyleti tagra nézve, és határozottan utasítunk vissza minden megtá­­madtatást, mely azok ellen alaptalanul intéztetnék. Ha kinyilatkoztatjuk, hogy az egyleti közlöny nyelvi viszonyát átváltoztatni nem szándékozunk, akkor, úgy his­szük, csupán a tagok többségének az ápril­­-iki közgyűlésen újólag nyilvánított akaratának felelünk meg. Különben is komoly feladatunkká tűztük ki oda hatni, hogy a tagoknak az alapszabályokban és határozatokban nyilvánulásra kerülő érdekei haszontalan ellenségeskedések által háttérbe ne szorittas­­sanak, az egylet institutióinak fejlesztése részakaratúlag meg ne gá­­toltassék és a könyvnyomdászok és betűöntők testületének méltósága szántszándékkal sárba ne tiportassék. Mi azt véljük, hogy az egylet kerete elég tág és a részéről nyújtott eszközök elég számosak, hogy minden egyes tagjának áll rendelkezésére oly tér, melyen a közjó érdeké­ben üdvös tevékenységet fejthet ki. Kit becsvágy, önzés, tusakodási viszketeg és az embernek több efféle kicsinyes ambiciói nyugtalanítják, az keressen különleges passzióinak kielégítésére másfelé helyet, — szak­társaival egyesülten legyen mindegyikben annyi önmérséklés, hogy ke­vésbé lényeges személyes érdekét az összesség nyomosabb érdekének alárendelni tudja. Azon erők, melyek egy czéltalan szélmalomharczban hiába kimerittetnek, nemes, őszinte lelkesedés és igazságszeretetből át­hatott értelemben felhasználva, hasznos, jótékony eredményeket képesek előidézni, melyekben való részesüléstől senki ki ne zárassék. Az egyletünkben oly nagyon megkívánt egyetértés lazításának legkiválóbb okául a nemzetiségi és nyelvi kérdés erőszakos felszínre lökését kell tekintenünk. Mi nem találunk arra semmiféle okot, hogy az egyleti tagok részéről táplált hazafiság különböző fokozatait vitat­kozás avagy bírálatnak tárgyává tegyük, — de igenis szükségesnek tartjuk szembe szállani egy oly agitatiónak, mely az alapszabályok keretén kívül mozog és egyletünk működési körébe oly kérdést ipar­kodik vonszolni, melyre nézve abban a talaj alkalmatlan és a meg­gondolatlanul kiszórt mag legjobb esetben is csak a viszály mérges csiráit képes termékül felmutatni, mint ezt a legközelebb must is nyil­ván kimutatta. Mindnyájan érezzük, hogy a kétnyelvűség egyletünk működését megnehezíti és nagyobb költséggel is van összekötve,­­ de a ma még fennálló viszonyok közepette saját érdekünk kívánja, hogy ezen áldo­zatokat hozzuk, mit szégyenek­ nélkül tehetünk annál is inkább, mint­hogy a saját hozzájárulásunk nélkül létrejött balviszonyoknak rögtön­zött megszüntetése feladatunk határát csakugyan túllépi. Türelem és egy kis belátás e tekintetben is mindenesetre inkább fog hasznunkra válni, mint az elhirtelenkedés. A többiben a »Typographiá«-nak feladatát úgy fogjuk fel, hogy a lap, miután kizárólag segédek által lett életbeléptetve és ma is túlnyomó részben csak azok által tartatik fenn, társadalmi és gazdászati tekintetben a könyvnyomdászok érdekeit első­sorban a munkások szempontjából kép­viselni van hivatva, és pedig azon mérvben, a­mint az a munkás jogai­ban gyökerező viszonyoknak leginkább megfelel; másodízben pedig a lapnak hivatását abban is rejlőnek véljük, hogy a könyvnyomdászok és betűöntők szakmabeli képzettségét hatásosan előmozdítsa, annál is inkább, miután a munkás csakis képességének lehető fokozódása által óvható meg társadalmi sülyedéstől, és testületének tiszteletreméltósága mű­veltségénél fogva eltagadhatlanul emelkedik. Nem ismeretlen előttünk azon tény, hogy a szaktársaknak egy igen tetemes része a munkás sociális állásának hangoztatása által vajmi kellemetlenül érintetik és legszívesebben fogadná, ha ezen kérdés úgy a »Typographiá«-ban mint az egyletben a nyomdászat csupán tech­nikai oldala által váltatnék fel. Mi ezen nézetet nem helyeseljük és a mai kor szellemével összeférhetőnek sem találjuk; ha a társadalom minden rétegei speciális érdekeik megóvására törekednek, mi okból maradjunk mi ilyen törekvésekkel szemben hátra, mikor mint munká­soknak legkevesebb okunk van sociális bajainkat illetőleg hallgatásba burkolódzni. Azért vigasztalólag is constatáljuk, hogy testületünk túl­nyomó része az e tekintetben néha-néha mutatkozó reactiónak máig bátran ellene állt. Hogy továbbra is így lesz-e , azt reméljük. A mondottakat még csak egynéhány megnyugtató szóval kívánjuk kiegészíteni. Egy a közelmúlt időben az t­j választmány huszonkét pót­tagja által közrebocsátott nyilatkozatban az egylet elnökéhez, pénztár­nokaihoz és ellenőreihez a sorok közt azon intés foglaltatik, miszerint nevezett tisztviselők a választmány egynémelyik tagjainak cselekede­teire és kézfogásaira különösen ügyeljenek, nehogy ma­holnap úgy az egylet háza, mint annak gyálhelyisége és vagyona —• tán még dynamit­­gyártásra is felhasználtassék. A nagyon is »őszinte« eme huszonkét ur nyugtassa meg felháborodott lelkét; az új választmánynak minden egyes tagja az »enyém és tied« közti különbség iránt még bir annyi érzékkel, hogy az egylet vagyonát époly lelkiismeretesen és becsületesen kezelje, a­mint kezelte volna ezen a becsületesség és egyéb erényekre szabadalmat bírni vélő huszonkét úr, ha a tagok többsége azt rájuk bízta volna, és a jelen választmány functiójának lefolyása után lesz alkalmuk meggyőződni, hogy korszerű, magasztos eszméknek való kódolása ig­en jól egyeztethető össze becsületességgel és az elvállalt kötelességeknek hű teljesítésével is. Midőn még mindazon szaktársaktól a szíves támogatást kikérjük, kik a közszellem ébren tartását és a békességes haladást őszintén szí­vükön hordják, azon komoly szándékkal kezdjük meg a munkát, hogy feladatunk helyes felfogása által az elérhető legjobb sikert lehetőleg biztosítsuk. Szaktársi üdvözlettel A »Typographia« szerkesztő-bizottsága: Dobos Ignácz. Engel György, Gaivel Gyula, Obornyák József, Záhonyi Alajos: Egyleti tudósítások. Alakuló választmányi ülés május 3-án. Elnök lovag Falk Zs. megnyitja az ülést azon megjegyzéssel, hogy bár alapszabályilag az ülés csak vasárnap lett volna tartandó, ő­­ 21 választmányi tag kérel­mére mára hívta össze a választmányi ülést, de tudatja egyszersmind az illetőkkel, hogy továbbra ily kérelemnek helyt nem fog adni, fenn­tartván magának sürgős esetekben szükséges vál. ülések behívását. — Tudomására hozza továbbá a választmánynak, hogy az utolsó köz­gyűlésben választatni szokott számvizsgáló-bizottság, mely 2 tagból állandó feledékenységből nem választatott meg. Indítványozza, hogy a múlt évi számvizsgáló-bizottság az idén is tartsa meg hivatalát, és miután a bizottságnak egy tagja elhalálozott, kívánatos volna az ellen­őrző bizottság két póttagját e tisztségre felkérni. Elfogadtatik. — Fel­­olvastatik a mult közgyűlés választási eredménye. Elnök tudatja, hogy a választottak közül nem köszönt le senki. — Következik az alakulás. A szerkesztő-bizottságba Záhonyi, Obornyák, Gawel, Dobos és Engel urak választattak, kik nyomban alakulván, Engel urat hirdetik elnöknek, Záhonyi urat pedig szerkesztőnek. Megválasztatnak továbbá magyar jegy­zőknek : Ligeti József és Fuchs Samu, német jegyzőknek: Kleinberger Ármin és Tessák Nándor urak ; az önképző-osztályba: Záhonyi, Bauer, Feldmann, Fuchs, Bozsák, Nitsch, Lang, Zilzer és Tessák urak. — Özv. Hornyánszky Viktorné részéről levél érkezett, melyben köszönetet mond az egyletnek az elhunyt férje iránt tanúsított megtiszteltetésért. — Kleinberger úr azon óhajának ad kifejezést, hogy jövőre a »Typo­­graphiá«-ban megjelenő eredeti czikkek mindkét nyelven közöltessenek.— Beküldetett a bécsi egylettől egy minta-alapszabályzat. Továbbá Stutt­gartból egy körlevél, melyben a kölcsönösségre vonatkozó pontok mielőbbi beküldése kévetik. Mindkét küldemény kiadatik a Nitsch, • Bauer, Broza, Záhonyi, Tschutschegg és Steiner urakból álló bizott­ságnak, azon utasítással, hogy a jövő vár. ülésben e tárgyban tüzetes jelentést tegyen. — Beer István utódainak, a bemutatott bizonyít­ványok alapján, a temetkezési járulék utalványoztatik. — Wenzel, jelenleg Párisban működő műtársnak, tekintettel az egyletnek tett pénzbeli ajándékára, továbbá azon reményben, hogy közlönyünk utján ismertetni fogja velünk az ottani viszonyokat, a »Typ.« ingyen megkül­dése elhatároztatott. — Gröber műtárs 50 éves örömünnepélyére egy távirat küldetett, melynek utólagos jóváhagyását elnök úr kéri. Megadatik. — A szabadság-szobor-bizottság gyűjtő­íve egyletünknek,

Next