Typographia, 1892 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1892-01-01 / 1. szám

Január 1. T­V POORAPH­IA 1892. Segítsük egymást! A »Budapesti Hirlapszedők Köre« immár nyol­­czadik évébe lép. Ha végig tekintünk a nyolcz éven, csodálnunk kell, hogy az egy pár buzgó tag kezdeményezésére a semmiből megalkotott kör miből volt képes annyi jótékonyságot gyakorolni ? A heti 10 krajczáros befizetésekből több mint 4000 frt munkanélküli és betegsegélyt fizetett ki a nyolcz év alatt; ezenfelül még a rokkant­alapra is jutott egy kis összeg. Az ilyen rövid idő alatt annyi ágra kiterjedő humánus körről azt lehetne hinni, hogy legalább­is az összes, Budapesten munkában álló, hirlap­szedők a tagjai. Pedig csalódunk! Ha kerek összegben ves­szük a létszámot, leg­alább is 200 hirlapszedő van, ha nem több. Ebből 120—140 tagja a körnek, a­kiket annak lehet mon­dani , mert csak nem lehet azokat is hozzá számí­tani, a­kik nem fizetnek rendesen tagsági illetéket. Pedig ilyen is van ! Vannak azután olyanok is, kik akkor iratkoz­nak csak be, ha látják, hogy a körtől hasznot húzhatnak, és ha már jól tele szívták magu­kat, mint a piócza, akkor elfordulnak tőle és megfeled­keznek arról a kötelességről, mit a szentesített alapszabályok minden egyes tagnak p parancsolnak : „a segélyre szorult tagtársak támogatását.“ Vagy nem szükséges-e az, hogy egymást köl­csönösen segítsü­k ? Nem éreznek ezek magukban annyi emberszeretetet, annyi emberi érzést, szak­társaiknak visszafizetni azt, a­mit ők már élveztek szaktársaik jóvoltából ? Nem tudják ezek elképzelni, vagy elfelejtették már, hogy mennyire fáj az egy embernek, ha nincs meg a megélhetésre szükséges mindennapi szükséglete ? Nem csordul-e ki szemeikből köny, ha látják saját szaktársaikat nyomorban ? Nem rezdül meg szívükben az érzékenység­­húrja ennek láttára ? Most, a XIX. század végén, a humanizmus kor­szakában, hol állatvédő­ egyesületeket alakítanak, rabszolgákat fölszabadítanak, saját tulajdon kolle­gájukat pedig elveszni, elvérzeni engedik ? vagy annyira alásülyedni, hogy az éhség által gyötörve, minden áron munkába kívánkoznak és elfogadják a ti helyeteket . És mindezt megmenthetitek azzal a 10 krajczáros csekély heti befizetéssel, a­mit minden héten a jótékonyság oltárára helyeztek. Hiszen magatoknak teszitek félre ; magatok élve­zitek majdan annak gyümölcsét aggkorotokban, és még jut felebarátotoknak is belőle, a kiket úgy szeressetek, mint magatokat, és a mint a szent Írás azt előírja. Nem hiszem, hogy akadjon Budapesten egy ön­érzetes hirlapszedő is, ki elmulasztaná a »Buda­pesti Hirlapszedők Köre« kötelékébe tartozni, kivált akkor, midőn oly sokat vár a társadalom a haza minden egyes polgárától a jótékonyság terén. Föl tehát szaktársak ! Ne érjen benneteket semmi vád az utókor részéről. Tömörüljetek és lobog­tassátok a »Budapesti Hirlapszedők Köre« fényes zászlaját mindnyájunk örömére és szenvedő szak­társaink oltalmára. Egy körtag. LEVELEZÉS. Nagyvárad, deczember 10. Jegyzőkönyv. Föl­vétetett a »Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete« nagyváradi kerületének deczem­ber hó 6-án tartott választmányi ülésen. Jelen voltak : Lang József elnök, Bencze Tivadar pénz­­tárnok, Simon Jakab könyvtárnok, Novák Gusztáv jegyző-ellenőr, Kolozsy Gyula, Karpischek József, Schwarz Pál, Sarkady Béla és Zeke József választ­mányi tagok. Elnök üdvözölve a megjelenteket, tudatja, hogy Szabó Emil, mivel az egyletnek nála levő tartozását, egy tánczvigalom jövedelmet, da­czára a többszöri fölszólitásnak ki nem fizette, az tőle törvényes uton fog behajtatni, melynek telje­sítésére Böszörményi Géza ügyvéd ur kéretett föl. Tudomásul vétetett. — Friedmann Bernát egyleti tag ügye került ezután tárgyalásra, de mivel neve­zett a gyűlésen jelen nem volt és a­ jegyzőhöz irt néhány sorban ügye nem volt eléggé tisztázva. Kolozsy azon ajánlatával szemben, hogy F. ügye tisztázására egy határidő szabassék, elhatároztatik, hogy mindaddig, mig Friedmann B. személyesen vagy írásilag ügyét teljesen nem tisztázza, függő­ben hagyatik. — Novák G. tudatja, hogy a múlt választmányi ülés határozata értelmében a lap­kiadókhoz írásbeli kérelmet intézett, melyre mind­­ezideig választ nem kapott. Ismételve megbizatik, hogy ez ügyben járjon el úgy, hogy határozott választ kapjon. — Elnök kérdést intéz Bencze Tivadarhoz, mint az elnöklete alatt tartott gyűlésen megválasztott hármastagú bizottság tagjához, hogy mennyire van ügyünk az árszabályra nézve, mire nevezett kijelenti, hogy ez ügyben újabban egy kilenc­tagú bizottság lett kikü­ldve, mely már a legközelebbi napokban be fog­ja nyújtani az ár­szabályt a főnökökhöz. — Elnök olvassa a buda­pesti szegény-gyermekkert-egyletnek egyletünkhöz is elküldött és építendő házára segélyt "kérő kérel­met. Elnök indítványára határoztatott, hogy pár­­tolólag teszi át a központhoz, mivel a választmány nem tartja magát illetékesnek erre nézve határozni. Kolozsy Gyula fölszólal és kérdi, van-e joga neki az úti segélyre, mivel főnökének vele szemben tanusított eljárása folytán kénytelen volt fölmon­dani. Elnök és Simon J. fölszólalása után utasit­­tatik Kolozsy, hogy előbb az ellenőrnél kell igé­nyét bejelenteni és csak ha ez az úti költség kiutalványozását megtagadná, fordulhat a választ­mányhoz.­­A Pénztárnok fölolvassa október hóról szóló jelentését, mely szerint bevétel 58.40, kiadás 49.58, önképző­ osztály bevétele 4.50, és tudatja, hogy többen sok hátralékban vannak, és kéri ezekre nézve határozni. Többek fölszólalása után elhatá­roztatik, hogy a hátralékosok a legközelebbi alka­lommal névleg a »Typographiá«-ban fognak föl­­szólittatni, melynek megtörténte után nem törlesz­tés esetén a legközelebbi választmányi ülésen a tagok sorából a 9. §. értelmében töröltetni fognak. Elnök ajánlatára jegyző megbizatik, hogy a köz­pontból tagjaink részére alapszabályokat kérjen. Ugyancsak elnök indítványozza, hogy kérjük föl a központot, miszerint a »Typographiá«-ban meg­jelent és a temesvári kongresszuson elfogadott szabályzatot, mely általános érdekű, nyomassa ki és küldje meg az egylet összes tagjainak, mivel nagyon sok azoknak a száma, kiknek a föntneve­zett lapban megjelent szabályzat kikerülte figyel­mét és igy róla tudomással nem birnak. Elfogad­tatott és ennek teljesítésével jegyző bizatik meg.— Novák G. kérdi Simon könyvtárnokot, hogy miért nem járnak még a mult választmányi ülésen meg­rendeltetni határozott lapok. Simon válasza tudo­másul vétetett. — Novák jegyző kéri, hogy egy­letünk részére hivatalos levélpapír és levelező­lap nyomassék. Elfogadtatott.­­— Ezután elnök tudatja, hogy a tisztújító közgyűlés előtt még egy választ­mányi ülés lesz, miért is kéri a tagokat, hassanak oda, hogy úgy ők, mint a többiek az év végéig tartozásaikat lehetőleg törles­szék, hogy az évi mérleg lezárásánál ne legyen az egyletnek sok követelése. — Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. Novák Gusztáv, Kolozsvár, deczember 15. A kolozsvár-kerületi könyvnyomdászok deczember 7-én tartott rendes választmányi ülésének jegyzőkönyve. Jelen van­nak : Ajtai K. Albert elnök, Thummerer János al­­elnök, Gombos Ferencz pénztárnok, D. Deák Gyula jegyző, Ehrenberger Ferencz, Bottkay Antal, Papp Konstantin, Papernik János, Rácz György, Péter Gergely és Kilyén Lajos választmányi tagok. A jegyzőkönyv fölolvastatván, hitelesittetik. Brém Endre ügye fölött, az elnök által tett fölvilágositás után, a választmány napi­rendre tér. Következik a pénztárnok jelentése. Gombos Ferencz pénztárnok jelenti , hogy 1891 első félévében bevétel volt 1067.10, kiadás 1593.60, maradt hiány 526.70, jú­lius, augusztus, szeptemberben volt bevétel 544.04, kiadás 941.73, maradt hiány 347.69. Összes három­­negyedévi hiány: 924.19. Pénztárnok jelenti to­vábbá, hogy Hudicska Sándor egyleti tag jogtala­nul fölvett rokkantsegélyt visszafizette és az őt megillető betegsegélyt élvezi. — Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. D. Gy. Pécs, deczember 17. A »Magyarországi könyv­­nyomdászok és betűöntők egylete« pécsi kerüle­tének önképző-köre az 1891. évi deczember hó 13-én tartott rendkívüli közgyűlésének jegyző­könyve. Jelen voltak: Majorovits János alelnök, Kovatsek J., Till F., Fischer Á., Reinfeld M., Bo­­densteiner A., Fabritzky I., Pollák J., Safcsák R., Heit F., Stefányi A., Radnay V., Fiedler K., Frid­­rich E., Novák K., Técsi J., Berger O. és Hekin­­ger N. Igazolatlanul távol : Pálffy Gy., Lóhr A., Steiner B., Schirmer N. és Hackenschmied J. — Alelnök Majorovits J. üdvözölvén a szép számmal megjelent tagokat, a gyűlést megnyitottnak nyil­­vánitotta. A mult gyűlés jegyzőkönyve fölolvasta­tott és Rovatsek és Sascsák által hitelesíttetett. — Majorovits J. alelnök és egyszersmind árszabály­­küldöttségi tag fölolvassa Taizs József főnök írás­beli válaszát, melyben az illető nyomdatulajdonos hajlandónak mutatkozik az árszabályt csekély válto­zással elfogadni, de csak azon esetben, ha kívüle még két főnök azt elfogadja. A második küldött­ség főnöke, Feiler Mihály, még egy napi időt kért, hogy előbb a többi nyomdatulajdonos urakkal be­szélhessen, azután megmondja majd a határozott válaszát. A harmadik küldöttség főnöke, Engel Lajos, kereken kijelentette, hogy nem fogad el semmiféle előírásokat, mit sem akar tudni az egész árszabályról. Erre a gyűlés elhatározta, hogy az utóbb nevezett két nyomda küldöttei másnap, hét­főn, még egyszer értekezzenek főnökeikkel, ha pedig megint csak ilyen eredményt nyernének, akkor a két nyomda személyzete mondjon föl.­­Több tárgy nem lévén, alelnök a gyűlést be­rekeszti. Till Ferencz. Arad, deczember 22. Jegyzőkönyvi kivonat. Vasárnap, f. hó 20-án, délután, folyt le az ársza­bály-mozgalmunk ügyében tartott értekezlet, hol Buday Gyula elnök kijelentette, miszerint a köz­pontból kiküldött bizalmi férfiú közbejöttével sike­rült még vasárnap a főnökök egy részével egyez­ségre jutni, melynek értelmében a 91 !■> órai munka­idő és 10 frt minimum a nappali személyzet részére, a lapszemélyzetnek pedig a 11 frt minimum helyett egy forint fizetésjavítás elfogadtatott, valamint az újonnan fölszabadultak részére­, a hetenkinti 7 frt is megadatott. Életbelépési határidő 1892 január 1. Ezek után a budapesti bizalmi férfiú szólalt föl, lelkes beszédet tartva a szép számmal egybegyű­lt szaktársakhoz,­ biztatva az összetartásra és buzgó adakozásra. — Varg­a József, az aradi nyomda­társaság üzleti megbízottja, örömének adott­ kifeje­zést, hogy ily szépen sikerült megoldani a főnö­kök és munkások közötti kérdést. Szavait a Réthy elég éltetésével végezte, mint a kik legelőször adták meg a kért árszabályt és köszönetet mon­dott a központi küldöttnek az ezen ügyben tett fáradozásaiért. — Majd Molnár László indítványára Buday Gyula önképző-köri elnöknek önzetlen és buzgó magatartásáért jegyzőkönyvi köszönet sza­vaztatott. — Erre a központi küldött emelt szót, éltetve Varga Józsefet, a mozgalomban tapasztalt tapintatos és helyes eljárásáért.­­ Végül Buday Gyula szólította föl a szaktársakat az összetartásra és adakozásra, mire a gyűlés a Réthy czég, a köz­ponti küldött és Varga József éltetésével véget ért. Hatos Sándor: Temesvár, deczember hó. Hétfőn, azaz e hó 21-én, tartatott itt meg a tagok igen élénk részvétele mellett az árszabály-mozgalom ügyében egybe­hívott rendkívüli közgyűlés, melyen a központi kiküldött is részt vett. — Elnök Weisz Adolf a gyűlést pont 6 órakor a tagok üdvözlete mellett megnyitván, mindenekelőtt bemutatja a központi küldöttet, kit a tagok élénk éljenzéssel üdvözöltek. Ezután előterjeszti elnöklő, hogy a mai rendkívüli közgyűlés tárgyát az általunk a főnök urakhoz beadott árszabály-tervezetre beérkezett válasz ké­pezi, kéri Homa szaktársat, hogy azt fölolvasni szíveskedjék, mi megtörténvén és melyből a szak­társak azt vették tudomásul, hogy az árszabályból vajmi kevés vagy épen semmi sem lett elfogadva. Ezek után fölállott a budapesti küldött és kijelenté, hogy e felelet teljesen hatályon kívül lép, mert ő és egy helybeli szaktárs a délelőtt folyamán a főnök urakat fölkeresték, ott igen kedvező fogad­tatásban részesültek, egyszersmind egy tisztességes árfölemelést el is fogadtak. Nevezetesen a 9 órai munkaidő megtartása mellett a vasár- és ünnep­napok levonásba nem hozatnak, azonkívül a 7 és 10 frtos minimum megadatik, a különórák kárpó­toltatnak, a számolási munkáknál pedig a jelen­legi budapesti árszabály érvényes, csakhogy az árak 1000­0-nél 2 krral olcsóbban számítandók. Ilyen körülmények folytán azt hiszi a budapesti küldött, hogy a szaktársak egyelőre meg lehetnek elégedve ez eredmén­nyel, kéri is a közgyűlést, hogy ezt tudomásul vegye. Hozzászólott még ez ügyhöz Fretta János, ki méltó fölháborodásának adott kifejezést a fölött, hogy egyik helybeli főnök által nem a legudvariasabban fogadtatott és ki az árszabály elfogadásáról hallani sem akart. E tekin­tetben a további teendőkre nézve a küldött a köz­pontnak jelentést fog tenni, mely a további utasí­tásokat adni fogja. — Elnök összegezvén a véle­ményeket, határozatba ment, hogy : »a ma, folyó hó 21-én, tartott rendkívüli közgyűlés határoz­atilag kimondja, hogy elfogadja a főnökök által a buda­pesti küldöttnek­ adott azon ígéretet, hogy elfogad­ják a 7 és 10 frtos minimumot.« — Ezután elnök megköszönve a budapesti küldöttnek a javunkra teljesített fáradozását, mit a jelenvolt összes szak­társak éljenzéssel tetőztek be, mire a közgyűlés bezáratott. X. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A karácsonyfa-ünnepély, melyet a Jótékonysági Kör­ az árvák örömére minden évben rendezni szokott, az idén is — hála a buzgó rendező-bizott­ságnak — igen jól sikerült. Az ünnepélyre körül­belül ötven árvácska jelent meg és az egyleti helyiség zsúfolásig tömve volt vendégekkel, köztük számos hölgy. A magyar ünnepi beszédet, miután Concha­ur, a kör elnöke komolyan megbetegedett, Leitner Pál szaktársunk tartotta, a németet Feld­­mann Mór ur. Az árvák nevében egy kis leányka mondott köszönetet. A lélekemelő ünnepélyen, melynek végeztével az alkalmi ajándékok osztat­tak ki az árvák közt, az »Ébredés«-dalárda, élén Sellei karmester úrral, is közreműködött. A dalár­dát, mely záradékul a Marseillaise két strófáját énekelte el, a jelenlevő vendégek zajosan megtap­solták.

Next