Typographia, 1899 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-01 / 35. szám

SZEPTEMBER 1. desen azon álláspontra helyezkedik, hogy álló szedésekért, melyek nem változnak, nem fizet, de az ujságszedők jól tudják, hogy mit tesz az, ha ezen álló spekk révén mindennap 2—3 forinttal károsulnak. Ennélfogva erre nézve is határozott utasítást szíveskedjék az árszabály-bizottság adni. A heti kifizetéseknél még most is dívik több nagy üzletben az a slendrián eljárás, hogy a szedők és a többi munkások 6 óra után a kapu előtt várják 7, esetleg fél 8-ig, míg néhány gara­sukat megkapják és így nagyon méltányos volna, ha ezen a téren is rendet lehetne teremteni, oly­­formán, hogy a kifizetés szombaton a munkaidő alatt történjék, ha pedig azon túl eszközöltetik, a válási idő különóra gyanánt díjazandó. 10 percz­­től 30 perczig fél óra, 30-tól 60 perczig egész óra fizetendő kárpótlásul. A tanoncz-szabályzatnál hibás az arány meg­állapítása, mert e szerint a nagyobb nyomdák határozott előnyben vannak a kisebbel szemben Például olyan nyomda, hol 60 segéd van és 20 ta­­nonczot tarthat, olcsóbban készítheti a munkákat, mint az olyan üzlet, a­hol 15 szedő van 5 tanoncz­­czal vagy a­hol 6 segéd van 2 tanonczczal, mert 20 tanoncz sok esetben egy személyzetet is helyet­tesit és igy a konkurrenczia nem hogy szűnnék, de mintegy önként szabadalmazzuk; ez meggát­­landó, a tanoncztartás következőleg állapíttassák meg : 15 segédig minden 3 segéd után 1 tanoncz, 15-ön túl minden 5 segéd után 1 tanoncz, vagyis 20 segéd mellett 6, 25 segéd mellett 7, 30 segéd mellett 8 és így tovább. Ennyiben tartottam szükségesnek e tervezethez hozzászólni és kívánatos, hogy megjegyzéseiket és észrevételeiket minél többen tegyék meg és hogy azok az összesség javára váljanak. K. L TYPOGRAPH­IA 1899 Csak látszat. Keller Gottfried, hires svájczi iró, azt mondja: „Egy szóval sem történt annyi visszaélés, mint azzal, hogy: műveltség“. És valóban. Ha szót­­tekintünk bármerre is, elég egy pillanatot az utczára vetni s meggyőződünk róla, hogy a költő igazat mondott. Az ember szinte kérdezhetné: ki nem művelt manapság? Nem-e látjuk ritka kivétellel, s épp e kivételbe esnek legnagyobbrészt a tényleg mű­veltek, hogy mindenki műveltebbnek érzi magát — legalább valamivel — társainál s nem-e látjuk, hogy épp ez emberek, kik mindig műveltek akar­nak lenni, hangzatos frázisoknál, üres bókolásnál egyebet nem tudnak, ha pedig oly társaságba kerülnek, hol egy kis eszmecsere egy bizonyos tárgyról, vagy pedig gazdasági vagy politikai kér­désről folyik, akkor szinte sietnek onnét — mert a társaság nagyon unalmas reájuk nézve. Ha az utczán végig megyünk, szemünkbe ötlik egy-egy elegánsan öltözött férfi s szinte előföl­­tételnek ves­szük, hogy az illető — műveit; sok­szor elhaladunk rongyosan öltözöttek mellett s nem sejtjük, mi rejlik bennök — s a sors csapása vagy más­ok vetették ennyire. Mi a műveltség manapság ? Felvergődni ama pontig, a­hol az ember érzi, hogy tud valamit, nagyon nehéz a mai társadalmi viszonyok között egy mindennapi munkásnak. Hazánkban — hol első­sorban a pénz dominál — munkás nem is gondolhat arra, hogy gyermekét taníttassa, mert míg más államban a kötelező elemi iskolában még a tandíj sem létezik, minthogy kötelező az iskola, addig nálunk az állam még annyi műveltséget sem érzett magában, hogy legalább iskolában az iskolai könyveket ingyen adná ; akad ugyan néha egy-egy emberbaráti társaság vagy egylet, hol egész éven át isznak . . . azaz üléseznek, hogy karácsonykor két-három gyermeket felöltöztesse­nek ; akad egylet is, melyek — rendszerint — tagjainak nincs­ más czélja, mint magát az iskolai értesítőben, az újságban stb. tömjéneztetni. Mivel­hogy Magyarországon az állam minden szükség­letet és czélszerüt a magánemberek keresztülvite­lére bíz, ezzel sem tesz dicséretreméltó kivételt. A munkás gyermeke ily körülmények között kénytelen 13—14 éves korában, mint letört ág, sokszor kedvtelenül valamely mesterségbe bele­fogni ; a szülők rendesen azt nézik, hogy a fiú már tanoncz korában lehetőleg „a házon kívül“ legyen vagy legalább az élelmezés fejében egy kis kárpótlást hozzon haza. Mi lesz az ily ifjúból, ha felnő? Inas korában rendesen nem engednek neki annyi időt, hogy valamit olvashasson s ki venné rossz néven az ily fiútól, ha egy vasárnapi félnapot nem akar otthon tölteni, hanem ki a szabadba vágyik. Ha felszabadult: mester, atya, anya, szóval az egész rokonság és ismeretség óva intik a munkás­köröktől, már t. i. a szocziáldemokratáktól — mert ott valamit tanulhatna. S mi rendesen mégis a vége ? A fiatal ember ritkán marad otthon, ki­taszítva a nagy világba, csakhamar megismerkedik azon eszmékkel, melyek őt vezérlik, melyek neki átvezetőül szolgálnak; ekkor látják be a fiatal emberek, mily sokat vétett ellenök — a mai társa­dalom. Két út marad ilyenkor előtte; az egyik, hogy nekifog vasszorgalommal és tanul s be is hozza, a mit mulasztott — vagy pedig, daczára annak, hogy kötelességének tudatában van, nem tanul, s akkor ott látjuk magunk előtt — a pióczát, mely a munkásság testén élősködik, vagy mint a német sokkal helyesebben mondja: Ge­sinnungslump. Ezeket minden elvnél láthatni; ma mint munkások szocziáldemokraták, holnap 48-asok és holnapután már liberálisok is lesznek. És mi az oka ennek ? Hogy nem tanultak, mert ha kezükbe vették volna a könyvet, ha a gyűlé­seken a szónok szavait figyelemmel kísérték volna és gondolkoztak volna fölötte, ha az újságot nem csak unalomból vennék kezekbe , akkor felvilá­gosodott munkásokkal állnánk egy sorban, kik nem rettennek vissza a küzdelemtől, mert övék a győzelem. Mily egészen más élete van egy jómódú család­ból származó fiúnak. Iskolás éveiben nem kell aggódnia, hogy kiteszik a tanintézetből a tandíj miatt; könyvei mind megvannak ; télen nem kell esetleg könnyű ruhában fázva iskolába mennie, nem kell sokszor éheznie s nincs mások jószívű­ségére utalva — mert pénze van. Ha a fiú nem tanul oly jól, nem nagy baj, csak keresztül ver­gődik isten és a pénz — főleg az utóbbi — segít­ségével a nyolczadik osztályig s aztán ? Aztán művelt ember, mert belebujtatják a közönséges bakamandur helyett az egyéves „önkéntesi“ ru­hába . . . lesz belőle lajti­ánt ur . . . és ki meri azt mondani, hogy csak egyetlenegy hadnagy — műveletlen fráter. Találóan írja Bebel, midőn a a mai társadalmi viszonyok között odaállítja az önkéntest s azt mondja rá: ez művelt ember. Az etikettet tudja, fogalma van arról, mi a becsü­let s ha valaki azt megsérteni merné, kész érte síkra szállni — karddal és golyóbissal; de épp oly könnyedén veszi a nálánál — gazdaságilag — lejebb álló becsületét, mert úgy tanulta, kivált könnyedén veszi a munkásnő becsületét, s elég gáz hozzá, ha egy leányt a nyomorba kergetett, ha a leány a törvénytelen gyermekkel együtt éhezik, ha a leány saját életének véget vet, hogy ezt „bajtársai“ vagy „barátai“ között mint „stiklit“ elbeszélje. Nem sokkal különben áll a dolog a nőknél.­Ugyan­azon okok, ugyanazon következmények. És nagy szerepet játszik, hogy a szegény munkásnőt nyo­morában a pénz még jobban elvakítja — és testét odaadja, a­mi utóvégre emberi dolog, de tekintetbe kell vennünk az utat és az okot is, mely hozzá vezette. Nem rendkívüli eset már az sem manap­ság, hogy a „felsőbb“ és „legfelsőbb“ körökben leányok a kocsistól vagy inastól gyermeket kap­nak, s nem volt azelőtt sem — csakhogy azelőtt ezt titkolni bírták, míg most már nem lehet. Tekintsünk bármerre is, oly ritkán akadunk a műveltségre. A szoc­iáldemokrác­ia elvitázhatlan érdeme, hog­y a munkások millióinak nyitva van az út az önművelődéshez, a tanuláshoz és a tudás­hoz ; ragadjuk meg két kézzel, mert a műveltség mindenkor oly vagyon, melyet sem venni, sem eladni nem lehet s kerüljük, hogy valaki velünk társalogva azt mondja: csak látszat. Palócz: RÖVID KÖZLEMÉNYEK: Felkérjük a személyzeteket, hogy sürgősen tart­sanak értekezleteket a már kiosztott árszabály­tervezet megvitatása érdekében.­­ Az esetleges módosításokat haladéktalanul küldjék be a bizott­ságnak, hogy az azokat figyelembe véve, már az általános gyűlés előtt megtehesse a szükséges javításokat­. A János-ünnepély rendező-bizottsága pénteken, szeptember 1-én, este fél 8 órakor, az anyaegylet helyiségében ülést tart. A Kosmosban megjelenő Magyarországnál nem, mint tévesen írtuk, Beck József, hanem Beck Lajos nem egyleti tag áll. A Budapesti gépmesterek és nyomók köre, mint már említettük, vasárnap, szeptember 3-án, munkanélküli pénztára javára a római fürdőben nyári mulatságot rendez. A kedélyesnek ígérkező mulatság műsora a következő : Délelőtt 9 órakor kezdetét veszi a dís-tekedobás, 3 díjjal ; fél 10-kor bögreütés, díjjal; 10 órakor verseny lepény-evés, díjjal; fél 11-kor különféle társasjátékok. A műsor kezdetéig a közönséget a Werner-féle Schrammel­­trió fogja szórakoztatni. Délutáni műsor: 1. Nyom­dász-induló, előadja a szakegylet dal- és zene­kara 2. Jelenetek a „Gutenberg“ czimű drámából, előadja ***. 3. Huszár a meny országban, előadja Gira Zoltán úr. 4. Harangoznak, imádkozzunk, népdal, előadja a szakegylet dalkara. 5. A mama kedvencze, monolog, előadja *** 6. N­achtschwär­­mer, keringő Ziehrertől, előadja a szakegylet zene­kara. 7. Kupick, énekli Haspekle J. ur. 8. Lied der Arbeit, előadja a szakegylet dalkara. 9. A része­ges czipész, írta és előadja E. A. 10. Amerikai emlék, picolo-solo, Burose-től, előadja a szak­egylet zenekara. 11. Solo-Scena, előadja Haspeklo J. ur. 12. Nem tudom én . . ., előadja a szakegylet dalkara. 13. Humoros jelenetek, előadja Pitacco Ferencz ur. 14. Edelweiss-Lied, Komzak-tól, elő­adja a szakegylet zenekara. 15. Hunyadi, tréfás jelenet, irta és előadja E. A. 16. Dalátélet induló, előadja a szakegylet dal- és zenekara. A műsor kezdete délután 3 órakor. Egy műsor ára 20 kr., mely egyszersmind belépő jegyül is szolgál. A dis­­­tekedobás este 7 órakor záratik le. Műsor után táncz. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság 8 nap múlva tartatik meg. Meghívó. A budapesti szocziáldemokrata párt 1899. szeptember hó 3-án, vasárnap, a „Trieszti nőhöz“ czimzett vendéglő helyiségeiben (Erzsébet királyné-it) dal-, szavalat- és tánczczal egybe­kötött Lassalle-ünnepélyt rendez, melyre a párt­vezetőség ezúton meghívja az elvtársakat. Kezdete délután 4 órakor. Belépti díj 20 kr. A budapesti kerületi betegsegélyző pénztárnál, az V. kerületi elöljáróság megerősítésével, szep­tember 1-én új szabályzat lép életbe, a­melynek értelmében az eddigi hat osztály négyre vonatik össze és a napibér-átlagok és segélyek is máskép osztatnak be. E négy osztályozás a következőkép történik: I. osztály: 18 éven aluli alkalmazottak (tanonczok). Fizetendő járulék 7 kr. (21/ä munka­adó, 41/2 alkalmazott), heti segély 1.75, temetési járulék 10 frt. — II. osztály: Nők, tekintet nélkül a keresetre. Járulék 14 kr. (41/2 munkaadó, 972 alkalmazott), heti segély 3.50, temetési járulék 20 frt. — III. osztály: Férfiak, 1 frt 50 kr. napi keresetig. Heti illeték 21 kr (7 munkaadó, 14 al­kalmazott), heti segély 5.25, temetési pénz 30 frt. — IV. osztály: Férfiak. 1 frt 50 kr. napi kereseten felül. Heti illeték 28 kr. (9 munkaadó, 19 alkal­mazott), heti segély 7 frt, temetési költség 40 frt. Megjegyzendő, hogy úgy a segélyek, mint az illetékek napokra is föl vannak osztva. — Ránk nézve ez az új beosztás semmi változással nem jár, mert mi, a­kik eddig a VI. osztályban vol­tunk, a mostani IV. osztályban is annyit fizetünk és annyit kapunk, mint eddig fizettünk és kaptunk. A szemtelenség netovábbja, vagy minek is ne­vezzük az olyan eljárást, a­melyet a Magyar­­ország suszterei elkövetnek. A vasárnap tartott általános nyomdász­gyűlésen láttunk néhány olyan „szaktársat“, a­kik most, alig egy hete, a leg­nagyobb bűnt követték el az általánosság ellen. Hát 1. Magyarország és volt Budapesti Napló szedői, nincs önökben már semmi szégyenérzet ? vagy talán azért jöttek el, hogy szemtelen, kihívó magaviseletükkel a gyűlés rendes menetét gátolják ? Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy öntudatos munkás önöknek lépre megy, hogy ilyenformán is munkaadóinknak szolgálatot tehessenek. Az önök részére nincs egyéb, mint a szaktársak megvetése, melybe egyelőre bele kell törődniük, még akkor is, ha az olyan szaktárs, mint a­ki a bizottságot leczkézteti azért, a­mit nem tett, tüntetőleg önök­kel karonfogva távozik. A salzburgi nyomdász-egylet aug. 13—15-én ünnepelte fennállásának félszázados fordulóját. Szaktársaink ez ünnepének lefolyását olvasva, újra tapasztaljuk, hogy ausztriai szaktársaink az összmunkássággal együttműködve, mindig és min­den téren a kollegialitás fejlesztésére és össze­tartásra fektetik a fősúlyt. Az ünnepélyen nem­csak a nyomdász-egyletek küldöttei vettek részt, hanem a szocziáldemokrata párt is képviselve volt Schuhmeier elvtárs által. Minden külső pompa nélkül, de a jelenvoltak élénk érdeklődése mellett folyt le szaktársaink ünnepélye, mert ott nemcsak mulattak, hanem hasznos munkát, az összességet érdeklő és a közel­jövőben leendő mozgalomra készültek. Kötelességet teljesítünk, a­midőn a salzburgi egyletet, ámbár elkésve, ez alkalomból is szívből üdvözöljük, kívánva, hogy az egylet virágozzék, szolgálja továbbra is azt a nemes ügyet, melynek eddig is szolgálatában állott, akkor győzni fognak A rendőrség mi rólunk Hogy a nyomdászoknak mily tekintélyük van a fővárosi rendőrség előtt, arra igen élénk világot vet a következő történet, a­mely egy szaktársunkkal esett meg. A keddi asztalos-tüntetés (jobban mondva rendőr-heczcz) lármája kicsalta a Dob-utczában lakó Deutsch Béla nyomdászt is szobájából, a­ki csak úgy ing­ben, kalap nélkül állt a kapu alá, nézni a rend­őrök bravúros cselekedeteit az asztalosokkal szem­ben. A kapu előtt, honnét. D. a harczot nézte, egy rendőr őgyelgett, a ki, hogy megmutassa virtusságát, egy épen gyanútlanul arra haladó férfiút minden további ok nélkül nyakon csapott;

Next