Typographia, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-02 / 1. szám
JANUÁR 2. TYPO GRAPHIA 1903. Talán kizárjuk ezeket egyesületünk jótékonyságából ? Nem ! Ezt a Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr nem akarhatja. Mindaz, amit a mi alapszabályaink jelenleg, előírnak és 43 év előtt is előírtak, nem nemzetközi szervezkedés, hanem nyomdász-humanizmus. De mi különben is csak alapszabályaink módosítását kértük, míg a leirat nem a módosításokról szól, hanem egyesületünk teljes fölforgatását és rövid idő alatt való föloszlását czélozza. Vegye tekintetbe a Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr azt is, hogy egyesületünk 43 éves fönnállása alatt több mint három millió koronát fizetett ki segélyül betegeknek, rokkantaknak, özvegyeknek, árváknak, munkanélkülieknek és utazóknak, és ez az összeg most, a tagok nagy száma következtében (körülbelül 4000), még fokozódik, s az elmúlt évben is több volt évi forgalmunk kétszázezer koronánál. Mindezeket tekintetbe véve, ismételve kérjük a Nagyméltóságú Belügyminiszter Urat, szíveskedjék a leiratban követelt módosításoktól eltekinteni és alapszabályainkat megerősíteni. Budapest, 1902. évi deczember hó 28-án tartott rendkívüli választmányi ülés határozatából. Hogy mit jelent egyletünkre és a tagokra a kölcsönösség, azt bővebben fejtegetni fölösleges. Tudja ezt minden szaktárs, akit akár a tapasztalatszerzés vágya, akár a munkaviszonyok arra késztettek, hogy útra keljen. De nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is rendkívül fontos a kölcsönösség Éppen ezért el kell készülnünk a legerélyesebb ellentállásra. Nem lehet beleegyeznünk abba, hogy egyletünket a miniszter tönkretegye, márpedig a kölcsönösség megszüntetése egyértelmű ezzel. A munkanélküli és utaspénztár az, amely az új tagokat az egyletbe nem vonzza, hanem a mai gazdasági viszonyok közepette egyenesen belekényszeríti és ez a pénztár az, amely elveszítené ránk nézve értékét a kölcsönösség megszüntetésee esetén. Mindezekre és sok egyébre, ami szorosan összefügg a mi érdekünkkel, nem tértünk ki a memorandumban, mert jogosan föltételezhetjük, hogy a mi érdekünk nem indítja meg a minisztert. Inkább arra szorítkoztunk, hogy bebizonyítsuk a kegyelmes urnák, miszerint a nyomdaiparnak árt lehetetlen kívánságával és az igazságot csapja arczul, ha nekünk más mértékkel mér, mint pl. a kerületi pénztárnak. Ám majd meglátjuk hogy a minisztert meg lehet-e győzni tévedéséről, avagy megmarad igazságtalan, jogfosztó szándékánál. Az azonban kétségtelen, hogy a kölcsönösséget föl nem áldozzuk semmiféle szeszélynek, mert egyletünket tönkretenni nem engedjük. Bármit hozzon is az uj év, bennünket készen talál, hogy az egylet létalapjai ellen intézett támadást minden erőnkből visszaverjük, jöjjön az bármely oldalról. A bojkott. A lezajlott mozgalmat mi sem dokumentálja fényesebben, mint az a kimutatás, amelyet hétrőlhétre a nyomdászvilág nagy érdeklődéssel vár és figyelemmel ellenőriz. Ámde az eredmény hézagos. Ezt a hézagosságot az újságoknál tapasztaljuk első sorban. Ott elmaradtunk. Eredményt nem értünk el. Fontos és mélyreható lépést kell tennünk Rendeznünk kell végre-valahára azt az átkos viszonyt, amely kiadó és munkás között fönnáll. Ez pedig kitartást és anyagi áldozatokat követel. Tudvalévő, hogy a hírlapoknál, ahol még a szedőgép nem működik — kevés kivétellel — árszabály nincs. Annak még a halvány árnyékát sem látjuk. Azok a lapszedők, akik ott dolgoznak vagy volontcurök vagy pedig salakja a nyomdászoknak. Azok olybá sem veszik a szaktárs fogalmat, mint a legtudatlanabb, a leggyávább, a legmeghunyászkodóbb és a legbaromibb módon dolgozó kínai bulik. Ezekhez egyelőre hiába szólunk. És a munkaadóik, akik legszemérmetlenebb módon űzik a szennykonkurrencziát, örülnek, hogy velük szemben tehetetlenek vagyunk. Ámde örömük nagyon korai. Ebbe az örömbe majd csepegtetünk egy kis ürömöt. Majd fanyarrá fogja tenni azoknak az uraknak örömüket. És vagy lesznek olyan munkaadókká, akik munkásaikkal szemben megtartják a kellő határt, vagy pedig beleulnak szennyes üzelmeikbe. Mit tesznek Ausztriában, Németországban és Amerikában a szakszervezetek az ilyen lapokkal ? Bojkottálják. Szóban és Írásban. Hatása oly nagy, hogy tehetetlenek velük szemben és hogy el ne pusztuljanak, tönkre ne menjen vállalatuk — vakon vetik alá magukat az árszabály betartására. Például az osztrák szervezet. Annak a lapnak a czimét (fejét), amelynél árszabályt nem fizetnek, olyan alakú papirosra, mint amilyenben rendesen megjelenik, lenyomtatják és a szöveg abból áll, hogy a kiadó üzelmeit munkásaival szemben a legnagyobb meztelenségben adja tudtul az olvasó közönségnek. Az osztrák olvasó közönség átérzi annak helyes és jogos voltát. Igazságot ad a nyomdász-szervezetnek és bünteti a kiadót. Bünteti az írókat. Bünteti az ott dolgozó barmokat. Undorral fordul el az olyan újságoktól, amelyek a tisztességes vállalattal szemben a legaljasabb eszközökkel , a munkásnyúzással akarnak vagyont és hírnevet szerezni Ugyanígy a német szakszervezet. Az amerikaiak szaklapjaikat veszik igénybe. Ott rendes és állandó rovat van. Abban a rovatban föltünteti azokat az újságokat, amelyek árszabályt nem fizetnek és amelyek ellen minden szervezett munkásnak kötelessége állást foglalni. És elhiszem, hogy az amerikaiak állást is foglalnak ellene. Megakadályozzák az olyan lapoknak nyilvános helyre való járatását. Megakadályozzák egyeseknél. Ismerőik körében. Oly családhoz pl., ahol szervezett nyomdász-ismeretség áll fönn, ott nem lehet látni azokból az újságokból — még alkalmi papiros gyanánt sem. Ezekben az államokban nem is marad el a hatás. Szaklapjaikban gyakran lehet olvasni a bojkott nagyszerű hatását. Igaz, mint fentebb mondtam, kitartás és anyagi áldozat szükséges hozzá , mit lehet Ausztriában, lehet azt Magyarországon is. Csak akarat kell hozzá. Vasakarat, így nem lehet, mint pl. a mi szakegyesületünk teszi. Van ott tizennégy-tizenöt napi újság. Annak legnagyobb része olyan, ahol árszabály már évek óta nincs. Míg azokra az újságokra nem fizet elő, amelyek betartják az árszabályt. Hát kérem, ez nagyon visszás állapot. Ez ellen tennünk kell, így ez nem maradhat. A szakegylet a szakszervezet, vagy mi a csoda! Annak kell tömöríteni, nevelni a jó és helyes útra a munkásokat. De ha ott látják a szervezett munkások a munkásnyúzók lapjait, ha maga a szakszervezet támogatja azokat, akkor meddő és hiábavaló az én kiáltásom, hogy: bojkottáljuk a szennykonkurrencziát űző napilapokat. Igen, bojkottáljuk. Ez lesz a leghathatósabb szer. Hatásosabb a méregnél. Mert nincs ellenszere. Segítségül kell hívnunk a szociáldemokrata párt intézőit Velük együtt kell beadni ezt a népre kijózanító gyógyszert, a munkásnyúzókra pedig súlyos kárt okozó mérget A szocziáldemokrata párt — mint politikai párt, ahová mi is tartozunk — ha segítséget nyújt ebben a harczunkban , erkölcsileg gyarapodni fog. Kaczander József: A bécsi hirlapszedők árszabályreviziója. Már említettük, hogy bécsi hirlapszedő szaktársaink munkaadóik elé oly árszabálytervezetet nyújtottak elfogadás végett, amely az alapszámítást nem emelte ugyan, de ennek ellenében oly pontokat tartalmazott, amely az ujságszedőt biztosította volna arról, hogy nemcsak sorokban kereshesse meg kenyerét, hanem a nyomdában eltöltött idő kellő megfizetése által biztosíthassa az ujságszedőnek azt, hogy munkában eltöltött ideje révén meg is tudjon élni. Azonkívül az ujságszedők tervezete magában foglalta a rotácziós gépmesterek és tömöntők minimumfizetését és szabályozta azoknak munkaidejét is. Hosszas tanácskozás után, miután mindkét fél érdekét erősen védelmezte, deczember 18-án befejeződtek a tárgyalások és mondhatjuk, hogy szaktársaink teljes győzelmével január 1-én életbe is lép az új jrlságszedő-árszabály, amely négy évre érvényes. A laptulajdonosok a legnagyobb ellentállást fejtették ki a gépmesterek és tömöntőkre vonatkozó résszel szemben, ami annál csodálatosabb, mivel a tervezet e része semmi megterheltetéssel sem járt volna a laptulajdonosokra, de úgy látszik, hogy a rendtől nagyon féltek, mivel sokkal könnyebben bánhatnak el az egyessel és csak azért fejtenek ki ellentállást az összesség követeléseivel szemben, ha az nem is kerül egy krajczárba sem, hogy ne legyenek kényszerítve szakmánkban a rendet mindenképpen betartani. A bécsi hirlapszedők köre állásfoglalása a munkaadók képviselőit végre mégis engedékenységre bírta és miután — szerintük — ezek a követelések nem az ujságszedők árszabályába valók, a következő megállapodások vétettek jegyzőkönyvbe, amely függelék gyanánt az ujságszedők árszabályához csatoltatik . A rotácziós gépnél csak tanult gépmester vagy nyomó alkalmazható ; minden rendszeresen üzemben lévő géphez egy gépmester alkalmazandó. Újonnan belépő gépmesterek minimuma egyszer megjelenő napilapoknál 50 korona, kétszer megjelenő lapoknál 54 korona. Tömöntőként első sorban tanult tömöntő vagy betűöntő alkalmazandó. E szabály a már alkalmazásban levőkre nem vonatkozik. Formahordók, segédmunkásoknak tekintetnek és e szabály alól szintén fölmentetnek. Újonnan belépő tömöntők minimuma egyszer megjelenő napilapoknál 34 korona, kétszer megjelenő lapoknál 38 korona. Ünnepnapi munka alkalmával a gépmesterek és tömöntők napidíjuknak megfelelő kárpótlásban részesülnek Oly nyomdákban, ahol a melléklet jelenleg külön dijaztatik, a gépmesterek és tömöntőkkel kötött egyezség érvényben marad. A fölmondási idő kölcsönösen 14 nap. Az újságszedők árszabálya lényegében megmaradt a régi szövegezésben, de a segédek által nem is kért alapszámítás fölemelése, egyéb követeléseik kárpótlásaképpen, megadatott, illetőleg a munkaadók önként ajánlottak 2 fillér áremelést, úgyhogy a bécsi újságszedők most garmond, bourgeois és petitet nappal 60, kisebb betűfajt 64 fillérrel, éjjel pedig 66, illetve 72 fillérrel számolnak. Tehát szervezkedésük erejénél fogva olyat kaptak, amit nem is kértek, csakhogy egyéb követeléseiktől álljanak el és a békés megegyezés lehetővé legyen. Bécsi szaktársainknak pedig mindegy lévén, mily czímen érhetnek el fizetésjavítást, a munkaadók által önként fölajánlott bérfölemelést elfogadták. A hirdetésszedők és lehúzok minimuma éjjel előállítandó lapoknál 2 koronával emeltetett és jelenleg 38 korona; a különórák pedig 20 fillérrel 1.40-re emeltettek. A korrektorok minimuma éjjel előállítandó lapoknál 4 koronával 58 koronára, a gépszedők minimuma 60 koronáról 63 koronára emeltetett és az ünnepnapi munkaidő egynegyed órával megrövidíttetett. A fentebb már említett jegyzőkönyvbe a szedők és korrektorok részére még a következő megállapodások vézettek : Az ujságszedők külön kárpótlás nélkül negyedórát kötelesek korrektúrára várni. Az esti lapoknál a szedési idő, lehetőség szerint, kitöltendő. Nehezen olvasható vagy javítások következtében rossz kéziratért a szedő kárpótlandó. A Korrektoroknak első sorban tanult betűszedők alkalmazandók. A nappal előállítandó lapok tulajdonosai az árszabályrevizió alkalmával a megadott 2 fillér alapszámilás fölemelésével szemben a már meglevő árszabályból olyan pontokat kívántak törölni, amelyek a segédeket már élvezett előnyöktől fosztották volna meg, de bécsi szaktársaink ebből nem engedtek semmit és így hosszas tanácskozás után a munkaadók kénytelenek voltak a tervezett megtakarításoktól elállani. Szaktársaink ama kívánságának, hogy a nappal előállítandó és az árszabály nemfizetéséért az ausztriai munkásság által bojkottált «Neuigkeits-Weltblatt»-ra az ujságszedők árszabálya legyen mérvadó, annyiban tétetett elég, hogy ez év elején egy vegyes bizottság újból megkezdi ez ügyben a tárgyalásokat. Ezek nagyjában amaz előnyök, amelyeket az ausztriai nyomdász-szervezet, de különösen a bécsi hirlapszedők mintaszervezete ez árszabályrevízió alkalmával elért. Ha a bécsi hirlapszedőknek ez alkalommal nem is teljesült minden kívánságuk, mégis oly erkölcsi és anyagi sikert értek el az általános gazdasági pangás daczára, amely semmikép sem kicsinylendő, ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak a már elértet voltak kénytelenek védelmezni, hanem még újabb előnyöket is tudtak kicsikarni, úgy hogy bátran állíthatjuk, hogy a bécsi hirlapszedőkhöz hasonló árszabály nincs, amely, az alapszámitástól eltekintve, annyi minden néven nevezendő előnyöket nyújtson az ujságszedőnek. Bécsben az utolsó kimutatás szerint 74 szedőgép működik, amelyeknek nagyobb része a lapoknál van és mindamellett nem vitt végbe olyan pusztításokat mint nálunk az az egynéhány gép, sőt ellenkezőleg, az ausztriai nyomdászszervezet erejénél fogva a modern technika nyújtotta előnyöket a maga részére teljesen kiaknázhatta. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal sem budapesti hirlapszedő szaktársaink figyelmét arra a körülményre fölhívni, hogy Bécsben nem a munkaidő mennél hosszabbra való kinyújtása az elv, hogy ezzel, önérdekből, a személyzet létszáma kisebb lehessen, hanem a munkához való jog és ha szaktársaink a jövőben több súlyt fognak helyezni arra, hogy a munkanélküliek száma csökkenjen, mint arra, hogy a vállalkozók előnyére egymást a munkában túllicitálják és mennél több sort produkáljanak, úgy nem adjuk föl a reményt, hogy bécsi minta szerint a budapesti szaktársaknak is hasonló árszabályuk lesz. — d-