Typographia, 1912 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-05 / 1. szám
Budapest, 1912 január 5 /M.C • 15 Q761 szám XLIV. évfolyam A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár a Gutenberg melléklettel együtt SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a fővárosban egész évre 15 60 kor., a vidéken 1040 korona. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden pénteken. Telefon 85-82 BUDAPEST, VIII. BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM, FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Egyes számára: a fővárosban 30 fillér, a vidéken 20 fill., segédmunkásoknak 10 fill. Hirdetések soronként 30 fillér, de legalább 1 korona, mely összeg előre beküldendő A mi zászlónk. Gyönyörű fejlődési utat futott meg a Typographia. 1869 május 1-én indult először útjára. Akkor még csak háromszor jelent meg havonként: 1-én, 10-én és 20-án. Az ébredező öntudat, a szükség hozta létre, hogy világosságot terjesszen, testvérisülést hirdessen, hogy bátorítsa a bátortalanokat és oktassa az alakuló, forrongó, az új helyzetet nem ismerő nyomdai munkásokat. A munkásosztálynak harcosokat nevelni, a harcosokat lelkesíteni ■— ez volt a Typographia feladata. Születése után rövid ideig kispolgári gondolkodás nehezedett cikkeinek szellemére. Az akkori időben nem is lehetett ez másképp. Az osztályellentét differenciáló hatása nem érvényesülhetett az ipari élet kezdetleges formái és termelési rendje közepett. Munkaadó és munkás patriarchális viszonyban éltek. A segélyző egyesület vezetői munkaadók soraiból kerültek ki. A bérmunkások jórészt csak statisztáltak mellettük. Segélyző egyesületünket akkori összetételében bizvást öszvéregyletnek nevezhetjük. És ebben a társadalmi viszonylatban először ad hangot a Typographia — hangfogóval bár — a munkások anyagi és szellemi törekvéseinek. Zászló lett, amely köré csoportosultak mindazok, akik pokolba kívánták a múltat és egy szebb jövendőnek útját akarták munkálni. Az első időben alig 300 nyomdai munkás, vagy ahogy akkor nevezték, „műtárs“ csoportosult a Typographia mellé. De mindinkább kibontakozik a Typographia forradalmi szelleme. Szervezi és harcba szólítja a nyomdai munkásokat gazdasági törekvésekért. A szervezés és harc megszaporítja az előfizetők számát és megerősíti a nyomdai munkások hadállását. Hogy milyen rajongással és szeretettel fogadja az ébredező nyomdászság a Typographia első számát, annak dokumentálására ide iktatunk egy 1869-ben Kalocsáról keltezett levelet : A Typographiát e kis városkában is, habár számra nézve nem sokan, kíváncsian vártuk, előre is örvendve azon percnek, melyben azt szinről-szinte szemlélni szerencsénk leend s addig is, mig e zsenge csecsemő a hozzánk vezető 13 mértföldnyi fáradalmas vándorutat tévé, mintegy eszményképet alkotunk magunknak annak szabályozott és sokat ígérő arckifejezése felől. Május 3-ika volt ezen örömnap reánk — adná az Isten — másokra nézve is, midőn nálunk beköszöntött sőt egy szívélyes „Isten hozott !“-tal fogadhatók. Meg is lepett bennünket e lap tartalomdussága s fel is tűnt annak egy mondatban kifejezett programmja: „A kiállítási csínt emelni s szociális érdekeinket képviselni.“ Valódi benső örömünkre szolgál, hogy egy érdekeinket képviselő közlönyünk van s nem marad egyéb hátra, minthogy minden szaktárs e közlönyt a nyomdászvilág „országgyűlésének“ s magát ez országgyűlés követének tekintse, kinek szoros kötelességében áll a közjót bármely irányban előmozdítani. Mert valóban vétkes azon egyének kötelességmulasztása, kik akkor nem szólalnak fel a szent ügy mellett, midőn hallgatni vétek! Előre törekedő műtársam nem is hihetik, hogy most — mivel uj árszabályaink vannak — már semmi teendőnk sincs, hisz számtalan oly kérdés van előttünk, melyet csak közös vita utján lehetséges helyesen megoldanunk, melyhez — amennyire gyenge erőmből telik — szintén járulni fogok. Jelenleg pedig, nehogy hosszas legyek, azon kívánattal zárom be soraimat: adjon az ég sikert küzdelmeinknek! (B. AJ Mennyi lelkesedés e néhány sorban! És mennyi naivitás ! A levél minden során megérzik a bizonytalanság, a tétovázás, a forradalmi eszmé-él csak sejtelmekkel bíró fel- lap megjelelt: ■ i . io- e- :o *i előfizetési ára. Pest-Budán kihaladi máj.—jan. j Vidékre ro*iinlaMvh SO 1c* Szerkesztőségr ft kiadóhivatalt illető kDtdemf. fiyek lli-i-kenanl-ttle klinyvnxom . ■ táti» Wen 1110 iek Jóael urhr.1 ITYPOGRAPHIC. 1 jjMlistat fis rotoi szaluik fizlitje. fogás. Még nem tudják, mit akar, merre visz, csak sejtik, hogy „szoros kötelességében áll a közjót bármely irányban előmozdítani“. Fohász az istenhez, bizodalom az éghez — jellemzi az akkori időket és embereket. Még nem tudják biztosan, hogy csak a munkásosztály szabadíthatja fel önmagát és rajta nem segít sem a nemzetközi isten, sem a magas firmament hatalma. 1885-ig a Typographia magyar és német nyelven jelent meg (1870 végétől hetenként). A Gutenberg első száma az 1885 augusztus 2-án tartott közgyűlési határozattal jelent meg, mint a Typographia német melléklete és azóta néhány szám kivételével minden héten eljuttatta gondolatait a nyomdai munkásokhoz. Hosszú ideig nem emelkedik a példányszám. Még 1900-ban is csak 1950 példányban jelent meg a Typographia. A stagnációnak oka a belső viszály, mely pártokra szakította a nyomdai munkásokat. Veszekedés, ármány és cselvetés hátráltatják a mozgalom megerősödését, a Typographia példányszámainak növekedését. Szervezetünk történetében ez az idő szomorú lapokat tüntet fel. Eszmék, indítványok, javaslatok nincsenek, de vannak jól megalapozott személyeskedések, amelyek lenyűgözik, béklyóba verik a harcolni kívánókat, a szervezet fejlődési útjának egyengetőit. De végre is győz az ész, az értelem: szaktárs szaktársnak kezet ad és közös erővel indulnak a gazdasági ellenfél ellen. Aki nem tudott megbarátkozni az új helyzettel, az félreállt. És megindult erős akarással, öntudattal és céltudatosan a belső építés munkája. Egyre többen csatlakoztak úgy az anya-, mint a szakegyesülethez és kívánták a Typographia kötelezővé tételét. A céltudatos és kitartó felvilágosító munkának nem maradt el a gyümölcse: 1903-ban a Typographia kötelezővé tétetett. Izgalmas gyűlésen határozták el, hogy mindenki egyként köteles a szervezet terheit viselni. Eközben a vidékről sem feledkeztek meg. A Typographia egymásután ismerteti a vidéki viszonyokat, öntudatra ébreszti az akkor még embert szégyenííő éhbér mellett dolgozó szaktársakat. Új gondolatokat, új eszméket visz közéjük. És a vidéki szaktársak megértették a gondolatokat, az eszméket: csatlakoztak a szervezethez, komoly és öntudatos harcosaivá váltak a munkásosztály hatalmas mozgalmának. Azóta nincs stagnáció, fásultság. Mindenki dolgozik a szervezetért, mindnyájunkért. Fővárosi és vidéki szaktársak, munkásnők és segédmunkások nagyszerű csapata gondozza és ápolja a szervezetet és annak harci zászlaját, a Typographiát. Hatalmas szervezetté fejlődtünk, sok ezernyi harcossal büszkélkedünk, akik a munkásosztály harcának minden megnyilvánulásánál jelen vannak: harcból és szenvedésből szocialista lelkesedéssel kiveszik méltó részüket. Ilyenné formálta a Typographia Magyarország nyomdai munkásait. És ami még felemelőbb: a nyomdai munkások mindenkor, de különösen válságos időkben hallgattak és hallgatnak szavára. A Typographia egyetlen szózata harcba állítja a nyomdákban dolgozókat; követik akkor, amikor gazdasági vagy politikai eredményekért sorakoztatja őket, de hallgatnak szavára akkor is, amikor a harc felfüggesztését, elodázását tanácsolja. Ennek a nagyszerű ténynek köszönhetjük eddigi sikereinket. Ápoljuk e gondolatot ezután is. Mert még messze vagyunk a céltól: a politikai és gazdasági felszabadulástól. Sokat kell még dolgoznunk, hogy intellektuális, szociális, gazdasági és politikai érdekeink érvényesüljenek. Sorainkban még mindig helyet foglalnak gyávák és kétkedők, akiket bátorítani és felvilágosítani kell, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akik az ellenfél tudás kenyerén tengődnek. Az eddigi eredmények megtartására és új eredmények kiküzdésére előkészíteni a nyomdai munkásokat — ez a további feladata a Typographiának. Ennek a feladat- Pest, ZSGJ majus 7 fahrgang I. dv?oy.m. . . - -* anyagi érdekek előmozdítása, pes ti árjegyzéket ervenychtoin; a »ogdvén-ekvletek lejrkü 2. Az 1338. «NPtllapított árjegyzék. — 3. Levelezés. lőporról: A .Typografphia“ szoljai eléri szerzőjének l .likaletiM,« nmlvi.*k feliulata • Vasvar|,c,. dashes nyomdászait szellemi érintkezésbe hozni, filuk az egyesülés eszméjét terjeszteni, őket önképzésre buzdítani,socialis érdekeinket képviselni, egyúttal pedig technikai czikkek által hazai művészetünk emelésére hatni J. Tiltokveadtikf As »nkrj. utrnit niv.dmc'nivoiriil »z lirsa aWtlyozâanat szemben •Iclib bek'ivdkcab czélsaorttbl) reformjai; a tanonsz-ki-rili' cpjstlinčsf Ürömmel fldvör.Eltetik ; * remťnyíik, lmyy » l«i n It.uvedi« r A ni lm. Kazimot na előfizetőknek tn i.Vikent.'s ezek gy njt.'érft. A .Mltiudó » stámi k. — 0. Pénztiri kimutatás. A német czikkek átnézete. ■egylet fi<jli>d-V* l'naton; cimikkönyvtári č* mtivoliidé» állapota : cunok kan ny.mŽákbav ■álla, fogv.i. a mnnl •Ynilliott* ! Mitázsainkh02! Felhívás!*) Das Blall crv.'.je»et: erejét »zentoli. — 4. Kiiszimeto. 6. Egy 8-s 0. fsllg« : „Sedltt m»fa..1,m ,<. I'jog.emii at f.ta0.* Kiadja a pest-budai ‘könyvnyomdászok ^Önképző-egylete; Meinl für BncMnösr- mi tmite literessel. Jlčransgegeben vom lVst-Ofner liníMracker-Fnrťbildungs-Vereine, Mennyi örsim, mermyi, remény c'í vigasz rejlik e* egyetlen •».óban ! „Kikelet!“ Milliók keblében a természet ébredésével újra felébred a már kihalni látszó remény szikrája , nincs halandó, legyen as Vagy Ifjú, gaizdag vagy szegény, boldog vagy boldogtalan, ki örömet, uj reményt vagy vigaszt ne érezni, midin az erdők dalnokai, a mezők virágai, a természet ezer meg ezer lényei versenyezve hirdetik „Itt a kikelet !* Nincs halandó, ki örömmel nuildvüzluné a tavasz eljöttét Ttt a kikelet! igy köszönt be lapunk is tisztelt lutttáhminkhoz, remélve, hogy bírd et tije azon tavasznak, melyre Gu»enberg tani lyányai már oly boMxn evsoron át epedve várnak, sz.intoly osztatlan örönmiel fog Udvôzleltetni körükben, mint üdvözöltetnek a természet tavaszának tisztelői, az összes emberiség által. Itt a kikelet! ■— mert végre hozzánk is bejutott azon ragyogó nap sugára, melynek Századok előtt tört utat halhatatlan mesterünk "iiitenberg János, felszabadítván lángeszével, magasztos találmányával sz embeni szellemet sötétség kovácsolta békéiból. Igen,1 itt a kikelet! mert megértve az előrehaladókot Intő •zarfg! kezdünk száguldni azon lobogó alá, melyen ,,Műveltség !*" ..1J felírva, mint jelszó. Harmadik éve, hogy a pest-budai könyvnyomdászok — követve a külföldi matárenk példáját — „önképre egyletet“ alapítottak,, elismerve’n, hogy anyagi helyzetünk valódi javítása csakis egy teend lehetséges, ha szellemi kiképzésünket állítjuk előtérbe. be kell azonban vallanunk — ha mindjárt a szégyen pírja Yioritja is el strčzunkat, — hogy a főváros nyomdászainak még csak egy harmada vallja magát az egylet tagjának » a másik, a nagyobbik :észe pedig még mindig téli álmát aluszsza, be kell vallanunk, hogy főnökeink közül csak igen kevesen pártolják egyletünket, ámbár esaját érdekükben feküdne ügyünket felkarolni, munkásaik müvelködését előmozditani. De mindezen sajnos és egzóffiorita tények daczára fenull egyletünk s virágzik! „Ökképző-egylet''-(luk , tr.cly tagjainak szellemi fejlődését s anyagi érdekeinek óvását tűzte ki czéljául, rövid fennállása óta máris szép eredményekre utalhat. Ugyanis találunk egyletünkben egy több száz kötetből álló könyvtárt, számos politikai, szépirodalmi s szaklapokat ; vannak tanóráink magyar-, német- s franczia nyelvből stb. •Anyagi érdekeink óvását illetőleg, úgy véljük, elég lesz megemlítenünk,miszerint a legutóbbi i^rfolemelési mozgalom kezdeményezése, valamint • rendzavarás, nélküli sikeres bevégzése csakis ’önképzőrgyletünknek köszönhető. Mindez azonban még nem elégséges s még mindig távol állunk kitűzött czélunktól. Ennek elérhetésére szükséges, hogy hazánk összes nyomdászai öntudatra ébredjenek. Ugyanazért határozá el egyletünk e lap kiadását, remélve, hogy matávenistterayomwolják meg tőle pártfogásukat Fel tehát t. imitálnak! ébredjetek a tavasz éledtével. Alapitsank segélyzó Mgyleteket, hogy betegség vagy munkaképtelenség esetében támasz és vigasz nélkül ne legyetek. Alapítsatok ön kip ktfegyetek c 11 Szenteljetek szellemi kiképzésiekre néhány órát szabad időtökből, Igyekezzetek a munkás osztály valódi intelligentiája lenni — s bizton. bb?Miek, nem sokára egyhangúlag fogunk felkiálthatni • „Itt a kikelet !" A Jelen km a társulás és egyesülés kora; naponta meggyőződhetünk arról, hogy a társulás által oly nagy ezerüí vállalatok lépnek életbe, melyeket egyesek előállítani nem képesek. 8 mily nagy ezen vállalatok hordereje! Ľ vállalatok között.első helyet foglalnak el az Önsegélyző egyletek, */M olyanok, melyekbe többen csekély filléreiket összehordják , * üzlet .utján azt többszöröseik; ezen trtói, csekély gazdálkodás mellett az illetők oly tőkére tesznek szírt, melyhez, egyedül állva, soha nem juthatni. Ezen töke többször Andéa rendesen kikölcsönzések útján jön létre, de lehet tökét más után is szerezni; ily mód megismertetése, és a megismerés utáni pártolás és csatlakozásra felhívás a jelen sorok czélja. Az államgazdászatban két főtényező: a töke és a munkaerő ; a töke nincs a munkaerővel szorosan összekötve, az egyedül is fenállhat,, mert pénzzel kennyű munkaerőt szerezni; de nem áll el megforditva, mert a munkaerő tökével ritkán bírván, rendesen az utóbbinak rabszolgájává lesz ; hogy pedig a rabszolgai állapot nem valami kedves, szükségtelen taglalnunk ; nem kívánunk reeliminatiókba bocsátkozni, az csak még több rész vért csinálna; úgy is mindenki legjobban tudja, hol szorítja csizmája; tehát a dolog lényegére térünk át. Tisztelt nyomdász műtársak! Évek óta forrong bennünk azon eszme, hogy állapotunkon segíteni kellene, de mikép ? abban nem tudtunk megegyezni; akarjuk tehát nektek az utat megmutatni, mélyen kitartással és szorgalommal haladva, bizonyosan a kivárt czélhoz elérünk. Mi vagyunk a, munkaerő, de tőkénk nincs, ne is lesz,, erre is van mód találva ; tehát munkaerő, tőkével egyesítve semmitől sem rettenhet vissza. Czélunk: egy részvényekre alapított könyvnyomdát „Gutenberg“ művészetünk feltalálja nevének czime alatt felállítani; ezáltal egyrészt azt érjük el, hogy, miután a részvényeket csak nyomdász műtársaink és a velünk rokon szakmák tagjai és írók bírhatták idővel mindegyikünk egy kis töke felett rendelkezik , másrészt, hogy VfSen ; kíviotaiu-ii.