Typographia, 1926 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Budapest, 1926 január 1 ötvennyolcadig: évfolyamIny. 0.351 0 7 ľ. szám TYP 0 GRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden héten pénteken. Előfizetési ár egy hónapra 8000 kor. Egyes szám ára 2000 kor. Telefon: József 1—33. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST Vin, BÉRKOCSIS UCCA 1. SZÁM, FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés ára: milliméter soronként 4000 korona. A hirdetés díja mindenkor előre fizetendő Boldog újesztendőt összes tagjainknak, valamint vezetőinknek 1926 a Typographic, szerkesztősége és kiadóhivatala olvasóinknak és munkatársainknak Új esztendő Ismét egy küzdelmekkel, nélkülözésekkel és kevés ,jóval telített esztendő merült az idők végtelenségének ködébe. Az elmúlt esztendő, mint sok másik, folytonos várakozásban, telt el. Vártuk a szebb, a jobb holnap elkövetkezését és szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy mindig egy szürke, gondokkal terhes, örömtelien tegnapot hagytunk magunk mögött. Sok-sok reménykedést temettünk el az elmúlt esztendővel, de újabb reménykedések hajtanak csírát lelkünkben és ezek valóra válását már nem az idők múlásától, hanem önmagunktól várjuk. Folytonos csalódások józanítanak ki, az élet rideg és könyörtelen valósága zökkenti ki reményeink kátyúba szorult szekerét és ezer megvalósulását csak önmagunktól, erős elhatározásunktól remélhetjük. Önmagunkrautaltságunk tudata kell, hogy vértezzen föl az elkövetkezendőkre. Erősen meggyökeresedve éljen bennünk az akarat, hogy a szürke, örömtelen tegnap helyébe napsugaras, derűs holnap következzen. Az elmúlt esztendő habár bizonyos tekintetben eredményesebbnek mondható az előzőekkel szemben, mégsem kielégítő, mert az eredmények inkább látszólagosak csak, semmint az életnek és a viszonyoknak megfelelőek. A nyomdai munkásság az elmúlt évben is szívós kitartással törekedett azon cél felé, hogy a békeéveknek megfelelő fizetést, illetve megélhetést biztosítson magának. Az az elgondolás vezetett valamennyiünket, hogy megérett már az idő arra, hogy amint a teljesítmény tekintetében, úgy a megélhetés is a békeállapotnak megfelelő legyen. Ennek a jogosságát senki sem vonhatja kétségbe és az a meggyőződésünk, hogy ennek be is kell következnie mielőbb. Sajnos, pénzünk még mindig nem állapodott meg egy fix ponton és ennek az ingadozó tendenciának tudható be, hogy dacára annak, hogy jelenlegi fizetésünk a békebelitől számszerűleg csekély eltérést mutat ugyan, mégsem jelenti annak békebeli vásárlóértékét. Nem pedig azért, mert sem az arany-, sem az indexparitás nem hű kifejezője a való helyzetnek. Nem vonjuk kétségbe azt a szándékot sem, mely főnökeinket a jelenlegi megállapodásnál vezette, — hogy munkabérünket, a békeévekben élvezett bérekkel egyenértékűvé tegyék; — de be kell látniuk azt, hogy ez a szándékuk az arany-, illetve indexparitás zátonyára futott. De tovább fűzhetjük az elgondolást és akaratlanul vetődik föl az a kérdés, váljon a nyomdai munkásság meg e állapodhatik békeévekben élvezett fizetésénél és arra is ki a kell térnünk, valjon az meg-e felelt teljesen az akkori viszonyoknak és fedezetet nyújtott-e a szükségletekre? Nem nehéz erre a felelet. Akkor is sok kívánnivalót hagyott hátra a mindenkoron megállapított fizetés, és különösen ma, amikor hosszú esztendők nyomorúságával terhelten, nélkülözésektől elgyötörve, mindenünkből kifogyva állunk az új esztendő küszöbén, érezzük azt, hogy változtatni kell a helyzeten. Munkabérünkből az elmúlt idők alatt le kellett adnunk és a háborús viszonyok alatt sem használtuk ki az akkori konjunktúrát és becsülettel álltuk a kollektív szerződésből eredő kötelezettséget. A háború elmúltával a háborús béke okozta gazdasági válság nyesegette le mindazt, ami már azt megelőzőleg megvolt. Mindig kisebbé zsugorodott össze az amúgy sem nagynak mondható békebeli fizetés. Azt hisszük, hogy egyetértünk abban, hogy ha békében élhettünk volna, akkor már jó egynéhány aranykoronával hagytuk volna magunk mögött az akkori fizetést és ha ennyi idő után talán már önmérsékletünk kezd bennünket cserbenhagyni, úgy tudassék be ez annak, hogy végre szeretnénk már emberibb életet élni. Az újesztendőt ennek a reményében köszöntjük. Hisszük és reméljük, hogy e törekvésünkhöz főnökeink, is ,megértő jóakarattal fognak homl wnni,r: m j A sivár és kietlen múltból lépjünk át a reményeink megvalósulásával kecsegtető új esztendőbe. A jövőbe, a szebb és boldogabb jövőbe vetett tót hastson át valamennyiünket, ezek megvalósulása hozza meg számunkra a Boldog Újesztendőt. Mielőtt hátat fordítanánk az elmúlt esztendőnek, gyújtsuk meg a kegyelet szövetne két, a nyomdai munkásság nagy halottjának, Göncz Mihály szaktársunk, a Tipographia korán elhunyt szerkesztőjének emléke előtt. 1925 június 15-én valamennyiünk lelkébe markolt a fájdalmas hír, hogy Göncz Mihály szaktárs nincs többé. Szerettünk volna nem hinni a rideg valóságban, abban, hogy reményteljes és fiatal kora dacára, munkában gazdag, küzdelmes élete véget ért. Hogy megszűnt dolgozni az emberek iránti szeretetével telített szíve, hogy a nagy fogadkozásnak és ígéretnek teljesülése előtt hagyja itt mindazokat, akikért érdemesnek tartotta a küzdelmet. Az igazság keresése volt élete célja. És fájó szívvel kell meghajolnunk a nagy, az örök és egyetlen igazság előtt, hogy ő már nincs többé. Csak törékeny teste az enyészeté, lelke, tanítása azonban itt maradt közöttünk, aminthogy nem is tudunk belenyugodni elmúlásába. Az általa annyira szeretett Typographiában állítsunk örök emléket Göncz Mihály szaktársunknak, melynek harcos szerkesztője volt és amelyen keresztül nagy szeretettel és odaadással dolgozott a nyomdai munkásság gazdasági és kulturális helyzetének előbbreviteléért. A tőle öröklött harcos akarással menjünk az új, boldogabb esztendő elébe. Pártgyűlés után Magyarország dolgozó népe, a proletárok százezrei talán még sohasem tekintettek olyan várakozással a pártgyűlés elé, mint az elmúlt karácsonyi ünnepeken. A szeretet és kiengesztelődés napjaiban az ország minden részéből eljöttek a munkásság küldöttei, hogy föltárják mindazokat a sérelmeket, amelyeket az ellenforradalmi reakció elnyomási rendszere teremtett meg és véleményt mondtak az eddig követett harcmodorról, a pártélet megnyilvánulásairól, továbbá fölismerve annak szükségességét, hogy eredményes munkát csakis azzal lehet elérni, ha minél szélesebb körben, a proletárság százezreinek bevonásával vesszük föl a további harcot. Messze kiható jelentősége volt e kongresszusnak, és bizonyos, hogy a munkásmozgalom történetében ez a három nap följegyzésre érdemes azért, mert a reakció túlkapásai, valamint a gazdasági válság nyomása alatt nyögő munkásság a jövő fölépítését, politikai fölszabadulását az egységben látja. Ezt érezték át a küldöttek és a szavakban ott rezgeti az a megható szeretet és átérzése annak a nagy és felelősségteljes feladatnak, mellyel a dolgozók sorsát és helyzetét tolmácsolták és keresték a kibontakozáshoz vezető utat. A fölvetett kérdések homlokterében az eddig követett harcmodor és a taktika, valamint a polgári pártokkal való együttműködés kérdése állott. Habár e tekintetben itt-ott felfogásbeli eltérések is mutatkoztak és bár néha a szenvedélyesség hevítette is a szónokokat, általában tárgyilagossággal bíráltak és mondották el véleményüket. A pártgyűlés utasította a párt parlamenti frakcióját, hogy a közszabadságok, sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezés szabadság helyreállítása érdekében erőteljesebb harcot indítson meg a parlamentben. Határozati javaslatot fogadott el e pártgyűlés, melyben követeli, hogy adassék amnesztia mindazoknak, akik külföldre menekültek és mindazoknak, akik még ma is a börtönökben sínylődnek. Követeli a pártgyűlés, hogy a kivételes hatalom gyakorlásáról szóló törvény alapján kiadott közszabadságokat korlátozó rendeletek hatályon kívül helyeztessenek. A pártprogram módosításának kidolgozására bizottság küldetett ki, melynek feladata lesz, hogy a változott viszonyoknak megfelelőleg módosíttassák a pártprogram. A pártszervezeti élet, illetve a pártmozgalom fellendítése érdekében a pártgyűlés a pártszervezetek kiépítését szükségesnek tartja és ennek érdekében a legmesszebbmenő agitáció kifejtésére van szükség. A megalkotott pártszervezeti szabályzat módosítása a jelen, illetve a jövő viszonyaihoz alkalmazkodik. A szocialista mozgalom érdekében való, hogy az ipari és szellemi proletariátuson kívül az ország földmívesnépe is belekapcsolódjék a mozgalomba. Ennek elősegítése és lehetővé tétele szempontjából egy agrárprogram kidolgozása válik szükségessé és annak megalkotására bizottságot küldött ki a pártgyűlés. A nőmunkásmozgalom kiépítését is Szem előtt tartotta a pártgyűlés és a jövő feladatai közé tartozik az is, hogy a fölvilágosítás eszközeivel, a tudás terjesztésével kell eszménk és céljaink felől meggyőzni a munkásokat. Az üldözött Népszava támogatása minden öntudatos munkásnak elsődleges kötelessége. A munkásság minden egyes tagjának föl kell ismernie a pártsajtó fontosságát, a munkásság egyetlen lapjának támogatását, mert hisz ezzel a tömegek érdekeit kívánja előmozdítani A tömegek nevelésének, politikai öntudatra ébresztésének leghathatósabb eszköze a pártsajtó, az üldözött Népszava. A pártgyűlés minden öntudatosan gondolkodó párttagnak kötelességévé teszi, hogy olvasója legyen a pártsajtónak. A kongresszus által elfogadott határozati javaslat kimondja, hogy: ,,A pártgyűlés kötelességévé teszi minden párttagnak, hogy a polgári lapoknak a munkásmozgalomra gyakorolt befolyását a Népszavának fokozottabb elterjesztésével ellensúlyozza, végül kötelességévé teszi minden szociáldemokratának, hogy a pártsajtó ellen folyó üldözésre fokozott áldozatkészséggel, a szervezés és az agitáció szélesebb kiterjesztésével feleljen.“ A pártgyűlés az alkotások jegyében folyt le. Ezt állapíthatjuk meg általában és jólesett látnunk azt, hogy a gyűlés minden egyes résztvevője megfelelt annak a nagy várakozásnak, melyet küldőik reméltek. A munkásmozgalom egysége a maga teljességében bontakozott ki előttünk és nagy perspektívája tárult föl előttünk a jövőt illetően, az, hogy a reakció, a kurzus ökölcsapásaitól elalélt munkásság önmagára eszmélt, hogy most azután lankadatlan erővel, erős akarattal szálljon harcba a demokráciáért, a proletariátus teljes politikai és társadalmi felszabadításáért. A karácsonyi három ünnepnap az egység, a dolgozó munkásság egységbe tömörülésének ünnepe volt. Ezzel a hittel, ezzel az akarattal törjünk céljaink felé — egyesült erővel! B.L. : A nyomd&szdalkör Szilveszter-estélye a Föst Vigadóban a rokkant szaktársak javára! immwmmmmmmmumatmwmmmmum unwwra—wa—www<—r—r Twnaw—n——bb——anwwi winwn bmmbhímmiwmmmwmmmc