Typographia, 1932 (64. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Budapest, 1932 január 1 *2720877855* Hatvannegyedik évfolyam |N.cz. 35* 1131. szám TYPOGRAF* A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelent minden héten pénteken. Elő- BUDAPEST VITT BERKOfSTS ITPrA 1 Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés fizetési ár egy fejévre 5 pengő. Egyes űiJUArnai vili, BMUVULSK UL,t_,A 1. SZÁM ára millimétersoronként sn fillér Kámára 20 fillér. Telefon: József 301-33 FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON hirdetés díja mindenkor előre fizetendő A szebb jövendő felé Mint a mozifilm rohanó szalagja, pergett le az esztendő. Ha az elmúlt év vetítővásznán szemléljük végig az általunk átélt eseményeket, úgy hat ránk, mint egy drámai cselekményt mozidarab, sok-sok szereplővel és hatalmas statisztériát szolgáltató tömegével. Dekoratív hatásokat ne keressünk, mert az életet játszottuk meg a maga szürke, szenvedésteljes nyomorúságával. Főszereplői egyénileg nincsenek, csak epizódfigurái, a főhatás a tömegek szenvedésében és mindent elsöprő akarásában bontakozik ki megrázó erővel. Drámai fordulatokban bővelkedik a színdarab, anélkül hogy tervszerűen törekednének az összjátékra. A rendező fantasztikus kigondolásai, ötletei sem mutatkoznak meg sehol és mégis azt kell észlelnünk, hogy zökkenés nélkül gördül a nagy dráma cselekménye végső kifejlése felé. Az Élet rendezi azt a szörnyű társadalmi drámát, melynek átélni, aktív szereplői vagyunk és amely drámában egy egész világ van összeomlófélben. Hatalmas történelmi erők lendítik az eseményeket előre és a szörnyű lendület rettentő sodrában pusztul el a múit és épül a jövendő. A ma tragédiás eseményei a múlt következményei. Elindulása az eseményeknek az Apokalipszis négy lovasával a romlás, pusztulás, halál és éhínség jár. A vetítővásznon a világháború rémségei elevenednek meg, a kopár mezőkön tizenötmillió hulla maradt s vádolón tépi, marcangolja ronggyá az élők lelkiismeretét. A szörnyű átélések benyomásai elviharzanak fölöttünk, a kapzsi és gonosz békediktátumok csapásai alatt vergődnek az embermilliók és lassanként az első feleszmélés után előttünk az újabb, az embertelenebb és gazabb gazdasági világháború. Vértelenül folyik ez a harc. A szörnyű, falánk tusakodásban millió és millió egzisztencia pusztul. A világháborúban „csak“ az életét vehették el az embereknek, ebben a gazdasági háborúban az egyéniségétől, kenyerétől és erkölcsétől fosztják meg az erkölcsös-erkölcstelenek, a tőke urai a sok-sokmilliós tömegeket. A film pereg tovább, kattogón lendül a tekercset gombolyító kerék és a vászonra hulló fénykévék sötétebb tónusai emberek körvonalait formálják ki a fehér vászonmezőn. Reményt vesztett üres tekintetek merednek felénk, a nyomorúság delíriuma csillan ki a láztól fénylő szemekből. Tehetetlen vergődés, lemondás és posványba süllyedés. Az éj sötét takarója alatt a bűn csírázik ki, a prostitúció, az éjszaka örömleányai méricskélik ki garasokért szerelmüket, míg a másik oldalon az élniakarás hatalmas ösztönétől hajtottam mindent kockára téve emelkedik döfésre a gyilkot szorongató kéz. Szervesen kapcsolódnak az események egymásba, logikus könyörtelenséggel érzékeltetve azt, hogy jogot formál az élethez minden egyed, társadalmi és értelmi szintjének megfelelően. Az egyik átengedi magát sorsának és ellenállás nélkül megy vesztébe. A másik minden erkölcsi törvényt áthágva, mindenáron az életet akarja, a harmadik gyengének érzi magát a küzdelemre, a hidak pillérei vagy az emeletek rácsozatán keresztül veti magát az örvénylő mélységbe. De a vásznon komoran látjuk sorakozni azokat, • akiknek a dacos tekintetéből az élniakarás vágya sugárzik felénk, akik nem hajlandók a nyomorult megalkuvásra, akik követelik az élethez való jogot. Akik szánakozva tekintenek az élet elesettjeire, akik áttaposnak az előítéletek gátló szirtfokain, akik dübörgő léptekkel gázolnak át a múlton és töretlenül haladnak a megvalósulások jövendője felé. Epizódfigurái pedig e társadalmi drámát visszatükröztető filmnek a ma hatalmasai, akik koncepció nélkül, tehetetlenül vergődnek a jelen problémái között, anélkül hogy megtalálnák a gyógyító panaceát. A cirkuszok csetlő-botló bohócainak szerepére süllyedtek le és látszattevékenységgel igyekeznek elleplezni tehetetlenségüket a ma problémáival szemben. A hatalom máza mögött az üresfejűség és tehetetlenség húzódik meg, kiutat keresve, mint a fogóba került egér. Mindenütt arról szajkóznak, hogy meg kell találni a megoldás módját és nem veszik észre, hogy az idő eljárt fölöttük. Nem veszik észre, hogy a megoldási lehetőségei lassan, de biztosan csúsznak át azok kezébe, akiket nem kérdeztek soha, akiket a legelemibb emberi jogok gyakorlásából is kizártak. A film hatalmas megjelenítőerővel szemlélteti a hatalmon levők tragédiáját is, amely a történelmi igazságszolgáltatást nem kerülheti el. Ennek a hatalmas történelmi folyamatnak, melynek szenvedésteljes átélői vagyunk, de áldozatul esik a múlt is, minden korhadt intézményével együtt. Idő kérdése ez csupán, de a történelem törvényszerűségével kell elkövetkeznie annak az igazságszolgáltatásnak, amely az egyéni és osztálykiváltságok helyébe az általános érvényű emberi jogokat állítja egy társadalmi, kulturális, mint gazdasági vonatkozásban. Az új esztendővel háromszázhatvanhat napnak megyünk elébe. Minden nappal közelebb jutunk a kibontakozáshoz, ahhoz a pillanathoz, amely nemcsak közös nagy nyomorúságunk enyhülését, de megszűnését kell hogy magával hozza. A kapitalizmus embertelen, profithajszoló, mindent fölfaló kizsákmányolási rendszere, önmagát emészti föl. S ma, amikor a termelés csődje, a profit érdekeit szolgáló túlméretezett mechanizálódás folytán milliók szorultak ki a munkaalkalmakból és így a fogyasztók soraiból, kérlelhetetlenül pusztítja el termelt javait, semhogy azoknak juttassa, akik éhezve, munka nélkül szenvedik át a legszörnyűbb nyomorúságot. Az életet jelentő, kenyeret szolgáló gabonával mozdonyokat fűtenek. Az agrártermékek egy tekintélyes részét süllyesztik a tenger fenekére, vagy dolgozzák fel műtrágyának, hogy így biztosítsák a profitot, akkor, amikor milliók éheznek. Az elmúlt esztendő örökségeként ennek a hitványságnak a megtorlása maradt ránk. Az új esztendőben minden törekvő akarásunknak arra kell irányulnia, hogy millió és millió proletárélet nyomorúságának megszüntetésével építsük föl a boldogabb, szebb jövendőt. Egy történelmi átalakulás küszöbén állunk. Nem maradhatunk tétlen szemlélők és átélői tovább közös nyomorúságunknak, hanem aktív szereplőivé kell válnunk az eseményeknek. Ha ebben a felfogásban, határozott, eltökélt akarással vesszük fel a harcot közös sorsunk megváltoztatásáért, akkor a jövendő szebb lesz, akkor boldogabb napok virradnak ránk, akkor a jövőt építjük fel, amelyben nem lesz egyetlen nyomorgó sem közöttünk. A közös kötelességteljesítés útjára kell lépnünk, mert csak így remélhetjük megvalósulását reményeinknek. A dolgozók sorsa egy, a nyomdai munkásság túl van ennek a fölismerésén és eddig is teljesítette azt a kötelességét, abban a tevékenységben, amely az elnyomott dolgozók fölszabadítását célozta. Ebben a hitben és meggyőződésben köszöntjük szaktársainkat és kívánunk boldog újesztendőt! • »Ö Vsszes tagjainknak, olvasóinknak, lapunk munkatársainak az új esztendőben egy jobb és boldogabb jövő reményében küldjük jókívánságainkat meleg szeretettel a TYPOGRAPHIA szerkesztősége és kiadóhivatala Az új esztendő küszöbén álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza az 1931-es esztendőre, amely a megelőző nehéz esztendőkben elszenvedett eseényeknél is sokkal súlyosabb megpróbáltatások tömegét zúdította a világra. Az agyonracionalizált kapitalista termelési rend válságba került s harmincmillió ember asztaláról hiányzik a mindennapi kenyér. Az egész világ érzi a kapitalizmus elképesztően súlyos válságát, de míg más országokban legalább enyhítik ezt munkanélküli segélyekkel, munkaalkalmak teremtésével, addig nálunk csak pólólovacskákra és lillafüredi fúrásokra jut pénz, de a munkanélküliek intézményes segélyezéséről hallani sem akarnak. Rendkívüli időket élünk, mindenkinek megvannak a maga — sajnos, egyre súlyosodó — gondjai, nehéz ilyenkor a kultúrával is foglalkozni. S mégis vannak kicsiny csapatok, amelyek ébren tudják tartani, sőt felfokozni a tömegek harci kedvét az elkövetkezendő nagy események idejére. Ezek a lelkesen küzdő csapatok, amelyekkel a munkásmozgalom, minden területén találkozhatunk: a kultúregyesületek. Ezek között a munkáskultúregyletek között a legerősebbek egyike a 21 év óta fennálló Természetbarátok Turistaegyesülete. Az 1911. évben a Conti uccai kis kávémérésben — főleg nyomdászok által — megalakított kicsiny egyesület ma már sok ezer tagot számlál a fővárosban és a vidéken. Kevélynyergi menedékházunk, saját áramfejlesztő telepével büszkesége az egész magyar munkásmozgalomnak. A mi alkotásainkból fölemlíthetem még a mecseki és frankhegyi menedékházakat, a strandtelepeket a Dunánál és a velencei tónál, a forráskiépítéseket a Pilisben, Börzsönyben, Mátrában, Mecsekben, Gerecsében és a Bükkben, és a barlangfeltárásokat az egri hegyvidéken. Ezek az alkotások tanúskodnak a Természetbarátok munkájáról. Hatalmas munka volt ez, mert csak a saját erőnkre támaszkodhattunk, hiszen a polgári egyesületek és a hatóságok részéről nemcsak nem támogattak, hanem egyenesen üldöztek bennünket. Elég, ha megemlítem a Lenkó-emlék bemocskítását, a cséri forrás lerombolását, a gárdonyi strandöltöző lebontását, a nógrádi ház építésének meggátlását, a Turista Szövetség már egyszer nagynehezen megszavazott szubvenciójának az OTT által való letiltását, az egri csoport alig egyholdas telkének ,,földreform, céljaira“ való kisajátítását stb. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a Természetbarátok ellen azért küzdenek ilyen nemtelen fegyverekkel, mert érzik, hogy onnan fog kisarjadzani az az öntudatos fiatal proletársereg, amely le fogja tépni láncait. Érzik ezt és küzdenek ellene, de hiába, mert napról napra erősebb lesz ez a sereg. Künn a szabadban való vándorlásainknál, a hétköznapokra való erőgyűjtésnél, mind gyakrabban tűnik fel a havasi gyopáros jelvény és mind gyakrabban hallatszik köszöntésünk: „Barátság!“ Két esztendővel ezelőtt, 1930 január 8-án megalakult a TTE nyomdászosztálya. Az osztály rövid fennállása alatt túrát vezetett Ausztriába és az összes magyar hegységekbe. A rossz gazdasági viszonyok miatt azonban a legtöbb túra a budai és pilisi hegységekbe irányult. Túráinkon, valamint a nyári vasárnapokon strandtelepeinken szaktársaink és szaktársnőink tömegesen vettek részt. Vettünk két sátrat, amelyekben munkanélküli tagtársaink áprilistól októberig ingyen lakást találtak a szentendrei szigeten. Nem feledkeztünk meg tagjaink szellemi neveléséről sem. Kultúrestélyeket rendeztünk, amelyeken tiszta szocialista kultúrát nyújtottunk a megjelenteknek. Ismeretterjesztő és szocialista előadások tömegét rendeztük a legjobb előadókkal. Brumiller László, Kolacskovszky Lajos, Szántó Lajos, Simon Vilmos, Stefani Gyula, Grosz Ernő, Kertész Ernő, Herzog Salamon, dr Totis Béla és még sokan mások világosították föl az ifjúságot különböző kérdésekben. Az 1932-es évben folytatni fogjuk céltudatos munkánkat, amihez ezúton kérjük a nyomdásztársadalom szíves támogatását. Programba vettük, a magyar hegységeken kívül, a nyári hónapokban Ausztria és a Pozsony körüli Kiskárpátok meglátogatását, azonkívül meg akarjuk csinálni a nyomdász-