Typographia, 1959 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

195* Az üzemi tanácsok eddigi működésének tapasztalatairól A NYOMDA- ÉS PAPÍRIPARBAN létre­hozott üzemi tanácsok egyéves működésük alatt többségükben megállták helyüket. A dolgozók ezreit vonták be a vezetésbe, javí­tották a pártnak és a szakszervezetinek a dolgozókkal való kapcsolatát. Kifejezi ezt az­­ az eredmény is, hogy a nyomdaipar már november végén, a papíripar pedig decem­­­­ber 2-án teljesítette évi tervét. Azt persze korai lenne még kijelenteni, hogy az üzemi tanácsok kifogástalanul dol­goznak. Hiba bőven akad munkájukban. Olykor formális a működésük. Viszont egyes gazdasági és szakszervezeti vezetők is hibá­sak ebben, mert nem mindig értik az üzemi tanácsok működésének jelentőségét. Az ülé­seket igaz, megtartják, határozatokat is hoz­nak, de­­ nem hajtják végre. A két tanács­­i ülés között pedig keveset vagy majdnem semmit sem csinálnak. Szakszervezetünk elnöksége legutóbbi ülé­sén tárgyalta az üzemi tanácsok működésé­nek eddigi tapasztalatait és határozatot ho­zott a hibák kijavítására. Ezt lapunk más helyén közöljük, most csak néhány útmuta­tást akarunk adni, mintegy segítségül e ha­tározat megvalósításához. Hogy megszűnjön az üzemi tanácsok működésének formalitása, az elnökség javasolja: hozzanak létre a ta­­nácstagokból munkabizottságokat, amelyek lényegében véghezviszik a javaslatok meg­valósítását. NÉHÁNY ÜZEMBEN e határozatot meg­előzően már megalakították ezeket a brigá­dokat, s azok be is váltották a hozzájuk fű­zött reményeket. A Kartonlemezgyárban a termékek minőségének ellenőrzésére alakult bizottság, az Athenaeumban a társadalmi tulajdon védelmében értek el jó eredménye­ket. Ezek a brigádok ügyelnek az anyagtaka­rékosságra, az önköltség csökkentésére, a dolgozók szociális, egészségügyi, bér- és munkaügyi problémáira és így tovább. Ezek a munkabizottságok a termelési ta­nácskozásokon, szakszervezeti taggyűléseken beszámolnak tapasztalataikról, végzett mun­kájukról, hogy a tagság ellenőrizhesse mű­ködésüket és tájékozódjék. »FÉLÉVES PROGRAM« kidolgozására is felhívja a figyelmet az elnökség határozata. Erre azért volt szükség, mert az üzemi ta­nácsok egy része kapkodva végezte munká­ját. Ha lerögzítik a feladatokat, ezzel is a dolgozók érdekeit szolgálják, mert az aktuá­lis feladatokra irányítják a figyelmet. Igen fontos, az üzemi tanácstagok tovább­képzése is. A tapasztalatok ugyanis azt mu­tatták, sok tanácstag azért nem szólalt fel az üléseken, mert nem értette kellőképpen a beszámolót. Ezért ahol szükség van rá, a vállalatok műszaki vezetői a fontosabb gaz­dasági és műszaki kérdésekről tartsanak tájékoztató előadásokat (terv, pénzügy, ön­költség, tervezés stb.). Egyes üzemi tanácsok mostohán kezelik a jegyzőkönyveket. Az is hiba, mert a jegyző­könyvből ellenőrizhetjük az üléseken hozott határozatok megvalósulását. Ezen is változ­tatni kell. E HIBÁK KIJAVÍTÁSÁHOZ nyújt segít­séget az elnökség november 27-i ülésének határozata. Ha e néhány feladatot pontosan végrehajtják, működésük sokkal alaposabb, biztonságosabb lesz és jobban szolgálja a dolgozók érdekeit. Nagyon fontos tehát, hogy megszüntessük az üzemi tanácsok formális működését, hiszen éppen azért hoztuk létre őket, hogy fejlesszük az üzemi demokráciát, a munkások széles tömegeit kapcsoljuk be a vezetésbe. Ehhez nyújt segítséget ez a hatá­rozat. Mindannyiunkon múlik és mindany­­nyiunk érdeke, hogy minél előbb megvaló­suljon. Sáliéi István Tanuljunk az újítóktól! Matricatisztító A matricák eddigi kézi és egyenkénti tisztítása igen sok időt vett igénybe, a „Matrica­­tisztító” egy teljes satz (zacc) matricát tisztít meg tökélete­sen. 1. A matricatisztító készült: (1. ábra) 6 darab parkettkefé­ből, amelyek összeállítás után egy hatszögletes hengert ké­peznek. Ez a tulajdonképpeni „matricatisztító”, melynek bel­ső oldalfala a kefe. Egyik olda­lát ajtó gyanánt, nyitható rész­ként készítjük el. A két végét egy-egy sima deszkával zárjuk le, melynek belső oldalát, szö­­vetdarabbal béleljük ki. Min­den szögleten 2—2 lyukat ké­pezünk, ahol a benzin be- és kifolyik. 2. Egyszerű bádoglemezből készíttessünk egy 30 cm széles, az aura 40 cm hosszú és 12 cm magas edényt (3. ábra) és egy fedő­edényt, amelyet tejesikanna­­/edő-szerűen tehetünk rá (4. ábra — 4/a. ábra). A tisztítás sorrendje A magazinból kieresztett matricát (az egészet) belerak­juk a tisztítóba (1. ábra), a2 aj­tót lezárjuk és ráhelyezzük az edényre (3. ábra), amelyet már előzőleg feltöltöttünk tiszta benzinnel. A benzin a szagga­tott vonalig érjen. Így a tisztí­tóhenger csaknem félig bele­merül a benzinbe. Ezután ré­tesszük a fedőedényt (5. ábra) és 15 percig forgatjuk. 15 perc eltelte után levesszük a fedőt, kiemeljük a tisztítót, kinyitjuk az ajtót és kiöntjük az egészet egy faasztalra. A szétterített matrica perceken belül meg­szárad. Magyarázat: a 6-os ábrán látható, hogy a „tisztító” csak­nem félig belemerül a benzin­be. (Szaggatott vonalig van a benzin.) Forgatás közben a matricák a benzinben és a ke­fén csúszva teljesen megtisz­tulnak. Az edénybe kb. 10—12 liter benzint öntünk, ebben a mennyiségben 14—16 satz mat­ricát tisztíthatunk meg. Az el­piszkolódott benzin a gépte­remben formamosásra még fel­használható. Ezen újításom nagymérték­ben megrövidíti az eddigi igen hosszadalmas és körülményes matricatisztítást. A matricában semmilyen kárt nem okoz. Nem görbíti el sem a matricát, sem a füleit és nem karcolják meg egymást, már csak azért sem, mert azonos ötvözetű anyag nem sérti egymást és a benzin­ben lényegesen veszítve súlyá­ból, kiküszöböli az egymáshoz való ütődést. Újításomat a He­vesmegyei Nyomda Vállalat el­fogadta és bevezette 1958. feb­ruár 1-től. Az azóta használt és ily módon mosott matricák ép­sége kifogástalan. Nagy H. Pál glépszedő Hevesmegyei Nyomda Vállalat Eger 1. ábra 3. ábra 1. ábra 5. ábra 6. ábra Korszerűsítik a Szolnoki Papírgyárat is s gépeket helyeznek üzem­be s újjáalakítják az 1. szá­mú papírgépet, melynek tel­jesítménye ezáltal 20 század­ukkal növekszik. Az új be­rendezéseket német szakem­berek segítségével a jövő év elején szerelik fel. A gyár vezetői egyébként már a szeptember elején meg­tartott műszaki értekezleten megkezdték a télre való fel­készülést. Az üzemrészleg-ve­­zetőket ekkor bízták meg az­zal, hogy állítsák össze azok­nak a munkáknak a jegyzé­­két, amelyek elvégzése a téli üzemmenet zavartalan bizto­sításához szükséges. TIPOGRAPHIA HAJNALI FÉL HÁROM­KOR érkezett meg velünk a teherautó Tokajba. Csendben, szó nélkül ugráltunk le a ko­csiról és sorakoztunk fel egy­más mellé. Parancsnokunk sapkáján a szemellenző felett egy körbefutó vörös sáv volt, ez jelezte, hogy ő a század­parancsnok.­­ Átvette a parancsnokságot a hajnali szürkületben a Ti­szában heverő tokaji híd lábá­nál. Ennek a századnak tulaj­donképpen még nem is volt eddig és nem is lehetett pa­rancsnoka. A század csak teg­nap alakult Tállyán, a miskol­ci 9. Munkásezred tagjaiból és különleges rendeltetése volt. A magyar Vörös Hadsereg tudvalévően visszavonult a Felvidékről és egy puskalövés nélkül engedte át az általa felszabadított területeket. Az antanttal való megegyezés eredményezte ezt, amelyet csak mi tartottunk be, de az imperialisták felhasználva a visszavonulás erkölcsi-politi­kai romboló hatását, délről tá­madtak a becsapott Tanács­­köztársaságra. Elképzelhető azoknak a lel­kes magyar vörös katonák­nak a lelkiállapota, akik Sal­gótarjántól és Miskolctól a Kárpátok lábáig űzték a cseh imperialisták zsoldosait és egyszerre csak vissza kellett vonulniuk arról a területről, amelyet véres harcokkal sze­reztek vissza a magyar prole­tariátus, a magyar szabadság számára. SZLOVÁK- ÉS NÉMET­­AJKÚ bajtársak, akik önként álltak össze századokba, hogy szülőföldjüket felszabadítsák az imperialisták járma alól, sírva, káromkodva vették tu­domásul azt a parancsot, amely lényegében a Tanács­­köztársaság elleni árulás egyik döntő láncszeme volt. Valamennyien utáltuk a há­borút és az első világháború vége felé úgy hagytuk ott a különböző frontodat, ahogy éppen tudtuk. Ki Szerbiából, ki az olasz frontról lógott meg és Tisza István gróf, va­lamint Lukaschich nevű tá­bornok hóhérja és sokezernyi csendőrsége is kevés volt már ahhoz, hogy 1918 tavaszától fel tudja tartóztatni a császá­ri és királyi hadsereg bomlá­sát. Az Olaszországból hazake­rült volt hadifoglyok, mint a kovász a lisztben, úgy kelesz­­tették a forradalmi gyűlöle­tet a hadseregben a háború és a monarchia vezetői ellen. S a kiéhezett, lerongyolódott bakák és a frontokon kegyet­­lenkedő, s a hátországban dő­zsölő, korrupt tisztek között mind nagyobb lett az ellen­tét. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom lángja átcsa­pott a sok ezer pribékkel és lágerekkel védett monarchia határain. Hiába magyarázták a hazatérőknek ezekben a lá­gerekben a burzsoázia ideoló­giája szerint a parancsnokok a forradalom okait, nem hittek már nekik. A béke és a sza­badság utáni vágy, a sok-sok szenvedés okozta keserűség összetörte a tőkések hatalmát az Osztrák-Magyar Monar­chiában és az 1918-as októberi forradalom darabjaira törte össze a Habsburgok több évszá­zados zsarnokságával összera­gasztott államot. A MAGYAR POLGÁRI FORRADALOM azonban nem tudta és nem is akarta meg­oldani az elnyomott nép prob­lémáit, a föld, a kenyér és a szociális felemelkedés sürgető kérdéseit. Törvényszerűen meg kellett buknia, hogy végre annyi sok évszázados szenvedés után 1919 márciusá­ban, maga a nép tegyen kísér­letet saját sorsának intézésé­re. A Kommunisták Magyar­­országi Pártjának szavára a frontokról szökött katonák, a háború gyűlölői, a szervezett munkások és nincstelen pa­rasztok, kistisztviselők és ha­ladó értelmiségiek azonban újra fegyvert fogtak, mert tudták, és szent hitük volt, hogy most az egyszer igaz ügyért, a nép valóságos ha­zájáért harcolnak. És azok, akik a Piavetól, Assiagótól és Belgrád alól lógtak meg, eldo­bálva a puskát, most a párt hívó szavára halált megvető bá­torsággal hajtották maguk előtt a nemzetközi tőke cseh zsoldo­sait. FEKETE PÁL, Merci Lajos és én, akkor kerültünk a Vö­rös Hadseregbe, amikor 1919 májusában Landler elvtárs ve­zetésével a pesti szervezett munkások felszabadították Mis­kolcot. A miskolci 9. Munkás­­ezreddel feljutottunk egészen Eperjesig. Örömujjongással fo­gadták századunkat és testvéri könnyeket hullattak, amikor megtudták, hogy vissza kell vo­nulnunk. — Nem értem én ezt az egész parancsot — mondotta Merci Lajos. — Az ellenség szalad előlünk, mi meg vissza­felé kezdünk szaladni! Nem értettük mi sem, de sok­kal okosabb emberek sem ér­tették. (Folytatjuk.) EMLÉKEZZÜNK 1919-RE! A TOKAJI HÍDFŐ Márkus Lajos Akikről keveset hallunk: Bővül, gazdagodik a Fűzfői Papírgyár A Fűzfői Papírgyár dolgo­zói, kétségtelen nem, nagyon büszkélkedhettek eddig üze­mükkel. Sok gondot okozott évekig a gyár vezetőinek a régi, düledező épületek tata­rozása, mert újak építésére nem gondolhattak. Kormány­zatunk azonban sort kerített a Fűzfői Papírgyárra is, 1 600 000 forintos beruházással már épül a fatelepi dolgozók részére egy korszerűen beren­dezett shántolóépület, amely öltözőkkel, mosdóval, fürdő­vel és ebédlővel lesz felsze­relve. Ha minden jól megy — úgy mondják —, márciusra be­fejeződik a munka, a fatele­piek nagy örömére. — Nagy dolog ez — magya­rázza Miskei István elvtárs, a szakszervezeti bizottság el­nöke —, mert a régi deszka­épület valósággal életveszélyes volt már, huzatos, egészségte­len. De hasonló volt a helyzet az üzem III. emeleti munkahe­lyén is, a korhadó fagerenda­­állványzat, az itt-ott lyukas kátránypapírtető nem valami biztonságos hekiteret teremtet­tek. Most 450 000 forint beru­házással, világos, egészséges termet adtunk át a dolgozók­­nak. Ez már el is készült. Új üzemek épülnek, fejlődik a munkásvédelem Ezek a nagyobb gondok, te­hát most már megoldódnak. De törődnek a "kisebbekkel" is. A hideg idő beálltával a szabadban dolgozókat ellátták védőruhával, meleg itallal, fe­ketekávéval vagy teával, ki melyiket szereti. A munkavé­delmi bizottság minden hónap­ban végigjárja a gyárat ,és ha valami hibát talál, jegyzőköny­vet készít róla, később ellen­őrzi, hogy a műszaki vezetés kijavította-e a hibát, intézke­dett-e. A társadalombiztosítási ak­tívák is serénykednek. Érint­kezésbe léptek a Veszprémben székelő KÖJÁL csoporttal és kérték: vizsgálja meg az üzem­ben a szilikózis és a fekete pa­piros gyártásánál fennálló ipa­ri megbetegedés veszélyét. A hollandi üzemben, ahol anilin­­festékkel dolgoznak, cukorkát kapnak a dolgozók védőétel­ként. A papírgépnél és másutt egyszázalékos sótartalmú szó­davizet. Nemsokára a szikvízgyártógép is, így saját maguk készítik el majd a vé­dőitalt. — Sokat dolgozik itt az üze­mi bizottság, de sokszor észre sem veszik az emberek, mert nem »verik dobra«. — Terényi László elvtárs, a szakszervezet főtitkára jellemezte így leg­utóbb a Fűzfői Papírgyár szakszervezeti bizottságának munkáját. Találó ez a meg­jegyzés. Legutóbb például nagy utánjárással elintézte az sz. b., hogy kiváló minőségű­­ burgonyát és hagymát a piaci­­ árnál olcsóbban, nagy tételben­­ vásárolhassanak télire a dolgo­zók. És — alig akadt jelent­kező. Mikor aztán néhányan elvitték a csomagjaikat és a többiek látták, hogy milyen szép árut kaptak, egyszerre el­őzőn lőtték az sz. b. irodát: ők is akarnak venni. Az sz. b. tag­jai majd lejárták a lábukat, míg sikerült elintézni az utóla­gos megrendelést, de eszükbe­­ sem jutott, hogy panpérkodja­­nak: miért nem jelentkeztek amikor lehetett, időben. Megkönnyítik a téli ételem beszerzést — Most a kedvezményes áron történő hízott-sertés vá­sárlási akció lebonyolítását végezzük — mondja Miskei elvtárs. Eddig 50 dolgozó je­lentkezett. Megoldottuk a Ba­­konyvidéki Üzemellátó Vála­lat segítségével az üzemi ét­keztetést is. A dolgozók 3, a családtagok 4,88 forintért kap­hatnak jó ebédet. Januártól büfét állítunk fel, ahol a reg­geli és tízórai beszerzése is biz­tosítva lesz. — Érdekes, de igen jól megy nálunk a beteglátogatás, pedig legtöbb dolgozónk faluról jár be. Mégis szívesen vállalják a betegek látogatását, ami azzal jár, hogy sokat kell gyalogol­ni. Három napon belül minden beteget felkeresnek aktíváink, és ha szükség van rá, gyorsse­gélyben is részesítjük őket. Tavaly 110 főnek adtunk szo­ciális és betegségi segélyt 29 000 forint értékben.­­ Úgy gondolom, ez a gon­doskodás is hozzájárul ahhoz, hogy tervünket becsülettel tel­jesítettük, igen jó eredménye­ket értünk el az áram, gőzfel­használás, az állásidők csök­kentése tekintetében, a hazai nyárfa felhasználásával pedig jelentős devizamegtakarítást hoztunk a népgazdaságnak. Csak így tovább, fűzfői elv­társak! Január 1. Elkészült a Műszaki Szakosztály 1959. évi mun­katerve Az 1959. évben a Szakosz­tály munkatervében a főbb pontok a következőik: 1. A Szakosztály vezetősége gondoskodik arról, hogy az üzemi összekötőkön keresz­tül segítséget nyújtson a szakszervezeti bizottságok­nak, az üzemi tanácsoknak a vállalat tervezésének és azok végrehajtásának ellen­őrzési munkáihoz. Ennek érdekében szervezőmunkát végez és a Műszaki Tudo­mányos Egyesület által ki­jelölt előadók üzemi elő­adásaira mozgósít. Az elő­adások fő célja a 3 és 5 éves tervek ismertetése, to­vábbá a szakszervezeti bi­zottsági és az üzemi tanácsi tagok műszaki, gazdasági számviteli képzése. 2. A Szakosztály foglalkozik az anyagtakarékossági moz­galom alakulásával, hogy szakszervezetünknek a to­vábbi anyagtakaréko­sási propagandához anyagot nyújtson. 3. A Szakosztály foglalkozik az újítási mozgalom fellendí­tésével, az újítók problémái­val és ellenőrzi az Országos Újítási Konferencia határo­zatainak végrehajtását. 4. A műszaki dolgozók külföldi cserelátogatásának meg­szervezése. Német és cseh­szlovák iparági szakszerve­zetekkel az összeköttetés ki­építése levelezés útján. 5. Tanulmányút megszervezé­se 50 fő műszaki dolgozó ré­szére a Diósgyőri Papír­gyárba, a Műszaki Tudo­mányos Egyesülettel karölt­ve. 6. Tanulmányút megszervezé­se vidéki üzemek 20 fő mű­szaki dolgozója részére a budapesti nagyüzemek meg­tekintésére, a Nemzetközi Papír- és Nyomdaipari Kon­ferencián való részvétellel a Műszaki Tudományos Egyesülettel való közös le­bonyolításban. 7. Kéthavonként a vezetőség minden tagja egy-egy üzem­ben felülvizsgálja a műsza­­kia­k érdekvédelmével való foglalkozást és a felmerült általánosítható problémá­kat a vezetőség megvitatja. Negyedévenként két buda­pesti üzem műszaki összekö­tőjét a vezetőség beszámol­tatja. 8. Negyedévenként klubdél­után rendezése a Műszaki Tudományos Egyesülettel karöltve, az ipar műszaki dolgozói részére. 9. A Szakosztály vezetősége szoros kapcsolatot tart fenn a szakszervezet többi szak­osztályaival, kölcsönös segít­séget nyújtanak egymásnak. Ezenkívül a szakosztály ve­zetősége félévenként egyszer a szakszervezet elnöksége felé viszi, a munkájában felmerülő problémákat, amelyről ott beszámol és kéri azok megoldásához a segítségnyújtást. Dohnár Gábor

Next