Typographia, 1959 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
195* Az üzemi tanácsok eddigi működésének tapasztalatairól A NYOMDA- ÉS PAPÍRIPARBAN létrehozott üzemi tanácsok egyéves működésük alatt többségükben megállták helyüket. A dolgozók ezreit vonták be a vezetésbe, javították a pártnak és a szakszervezetinek a dolgozókkal való kapcsolatát. Kifejezi ezt az az eredmény is, hogy a nyomdaipar már november végén, a papíripar pedig december 2-án teljesítette évi tervét. Azt persze korai lenne még kijelenteni, hogy az üzemi tanácsok kifogástalanul dolgoznak. Hiba bőven akad munkájukban. Olykor formális a működésük. Viszont egyes gazdasági és szakszervezeti vezetők is hibásak ebben, mert nem mindig értik az üzemi tanácsok működésének jelentőségét. Az üléseket igaz, megtartják, határozatokat is hoznak, de nem hajtják végre. A két tanácsi ülés között pedig keveset vagy majdnem semmit sem csinálnak. Szakszervezetünk elnöksége legutóbbi ülésén tárgyalta az üzemi tanácsok működésének eddigi tapasztalatait és határozatot hozott a hibák kijavítására. Ezt lapunk más helyén közöljük, most csak néhány útmutatást akarunk adni, mintegy segítségül e határozat megvalósításához. Hogy megszűnjön az üzemi tanácsok működésének formalitása, az elnökség javasolja: hozzanak létre a tanácstagokból munkabizottságokat, amelyek lényegében véghezviszik a javaslatok megvalósítását. NÉHÁNY ÜZEMBEN e határozatot megelőzően már megalakították ezeket a brigádokat, s azok be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. A Kartonlemezgyárban a termékek minőségének ellenőrzésére alakult bizottság, az Athenaeumban a társadalmi tulajdon védelmében értek el jó eredményeket. Ezek a brigádok ügyelnek az anyagtakarékosságra, az önköltség csökkentésére, a dolgozók szociális, egészségügyi, bér- és munkaügyi problémáira és így tovább. Ezek a munkabizottságok a termelési tanácskozásokon, szakszervezeti taggyűléseken beszámolnak tapasztalataikról, végzett munkájukról, hogy a tagság ellenőrizhesse működésüket és tájékozódjék. »FÉLÉVES PROGRAM« kidolgozására is felhívja a figyelmet az elnökség határozata. Erre azért volt szükség, mert az üzemi tanácsok egy része kapkodva végezte munkáját. Ha lerögzítik a feladatokat, ezzel is a dolgozók érdekeit szolgálják, mert az aktuális feladatokra irányítják a figyelmet. Igen fontos, az üzemi tanácstagok továbbképzése is. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, sok tanácstag azért nem szólalt fel az üléseken, mert nem értette kellőképpen a beszámolót. Ezért ahol szükség van rá, a vállalatok műszaki vezetői a fontosabb gazdasági és műszaki kérdésekről tartsanak tájékoztató előadásokat (terv, pénzügy, önköltség, tervezés stb.). Egyes üzemi tanácsok mostohán kezelik a jegyzőkönyveket. Az is hiba, mert a jegyzőkönyvből ellenőrizhetjük az üléseken hozott határozatok megvalósulását. Ezen is változtatni kell. E HIBÁK KIJAVÍTÁSÁHOZ nyújt segítséget az elnökség november 27-i ülésének határozata. Ha e néhány feladatot pontosan végrehajtják, működésük sokkal alaposabb, biztonságosabb lesz és jobban szolgálja a dolgozók érdekeit. Nagyon fontos tehát, hogy megszüntessük az üzemi tanácsok formális működését, hiszen éppen azért hoztuk létre őket, hogy fejlesszük az üzemi demokráciát, a munkások széles tömegeit kapcsoljuk be a vezetésbe. Ehhez nyújt segítséget ez a határozat. Mindannyiunkon múlik és mindanynyiunk érdeke, hogy minél előbb megvalósuljon. Sáliéi István Tanuljunk az újítóktól! Matricatisztító A matricák eddigi kézi és egyenkénti tisztítása igen sok időt vett igénybe, a „Matricatisztító” egy teljes satz (zacc) matricát tisztít meg tökéletesen. 1. A matricatisztító készült: (1. ábra) 6 darab parkettkeféből, amelyek összeállítás után egy hatszögletes hengert képeznek. Ez a tulajdonképpeni „matricatisztító”, melynek belső oldalfala a kefe. Egyik oldalát ajtó gyanánt, nyitható részként készítjük el. A két végét egy-egy sima deszkával zárjuk le, melynek belső oldalát, szövetdarabbal béleljük ki. Minden szögleten 2—2 lyukat képezünk, ahol a benzin be- és kifolyik. 2. Egyszerű bádoglemezből készíttessünk egy 30 cm széles, az aura 40 cm hosszú és 12 cm magas edényt (3. ábra) és egy fedőedényt, amelyet tejesikanna/edő-szerűen tehetünk rá (4. ábra — 4/a. ábra). A tisztítás sorrendje A magazinból kieresztett matricát (az egészet) belerakjuk a tisztítóba (1. ábra), a2 ajtót lezárjuk és ráhelyezzük az edényre (3. ábra), amelyet már előzőleg feltöltöttünk tiszta benzinnel. A benzin a szaggatott vonalig érjen. Így a tisztítóhenger csaknem félig belemerül a benzinbe. Ezután rétesszük a fedőedényt (5. ábra) és 15 percig forgatjuk. 15 perc eltelte után levesszük a fedőt, kiemeljük a tisztítót, kinyitjuk az ajtót és kiöntjük az egészet egy faasztalra. A szétterített matrica perceken belül megszárad. Magyarázat: a 6-os ábrán látható, hogy a „tisztító” csaknem félig belemerül a benzinbe. (Szaggatott vonalig van a benzin.) Forgatás közben a matricák a benzinben és a kefén csúszva teljesen megtisztulnak. Az edénybe kb. 10—12 liter benzint öntünk, ebben a mennyiségben 14—16 satz matricát tisztíthatunk meg. Az elpiszkolódott benzin a gépteremben formamosásra még felhasználható. Ezen újításom nagymértékben megrövidíti az eddigi igen hosszadalmas és körülményes matricatisztítást. A matricában semmilyen kárt nem okoz. Nem görbíti el sem a matricát, sem a füleit és nem karcolják meg egymást, már csak azért sem, mert azonos ötvözetű anyag nem sérti egymást és a benzinben lényegesen veszítve súlyából, kiküszöböli az egymáshoz való ütődést. Újításomat a Hevesmegyei Nyomda Vállalat elfogadta és bevezette 1958. február 1-től. Az azóta használt és ily módon mosott matricák épsége kifogástalan. Nagy H. Pál glépszedő Hevesmegyei Nyomda Vállalat Eger 1. ábra 3. ábra 1. ábra 5. ábra 6. ábra Korszerűsítik a Szolnoki Papírgyárat is s gépeket helyeznek üzembe s újjáalakítják az 1. számú papírgépet, melynek teljesítménye ezáltal 20 századukkal növekszik. Az új berendezéseket német szakemberek segítségével a jövő év elején szerelik fel. A gyár vezetői egyébként már a szeptember elején megtartott műszaki értekezleten megkezdték a télre való felkészülést. Az üzemrészleg-vezetőket ekkor bízták meg azzal, hogy állítsák össze azoknak a munkáknak a jegyzékét, amelyek elvégzése a téli üzemmenet zavartalan biztosításához szükséges. TIPOGRAPHIA HAJNALI FÉL HÁROMKOR érkezett meg velünk a teherautó Tokajba. Csendben, szó nélkül ugráltunk le a kocsiról és sorakoztunk fel egymás mellé. Parancsnokunk sapkáján a szemellenző felett egy körbefutó vörös sáv volt, ez jelezte, hogy ő a századparancsnok. Átvette a parancsnokságot a hajnali szürkületben a Tiszában heverő tokaji híd lábánál. Ennek a századnak tulajdonképpen még nem is volt eddig és nem is lehetett parancsnoka. A század csak tegnap alakult Tállyán, a miskolci 9. Munkásezred tagjaiból és különleges rendeltetése volt. A magyar Vörös Hadsereg tudvalévően visszavonult a Felvidékről és egy puskalövés nélkül engedte át az általa felszabadított területeket. Az antanttal való megegyezés eredményezte ezt, amelyet csak mi tartottunk be, de az imperialisták felhasználva a visszavonulás erkölcsi-politikai romboló hatását, délről támadtak a becsapott Tanácsköztársaságra. Elképzelhető azoknak a lelkes magyar vörös katonáknak a lelkiállapota, akik Salgótarjántól és Miskolctól a Kárpátok lábáig űzték a cseh imperialisták zsoldosait és egyszerre csak vissza kellett vonulniuk arról a területről, amelyet véres harcokkal szereztek vissza a magyar proletariátus, a magyar szabadság számára. SZLOVÁK- ÉS NÉMETAJKÚ bajtársak, akik önként álltak össze századokba, hogy szülőföldjüket felszabadítsák az imperialisták járma alól, sírva, káromkodva vették tudomásul azt a parancsot, amely lényegében a Tanácsköztársaság elleni árulás egyik döntő láncszeme volt. Valamennyien utáltuk a háborút és az első világháború vége felé úgy hagytuk ott a különböző frontodat, ahogy éppen tudtuk. Ki Szerbiából, ki az olasz frontról lógott meg és Tisza István gróf, valamint Lukaschich nevű tábornok hóhérja és sokezernyi csendőrsége is kevés volt már ahhoz, hogy 1918 tavaszától fel tudja tartóztatni a császári és királyi hadsereg bomlását. Az Olaszországból hazakerült volt hadifoglyok, mint a kovász a lisztben, úgy kelesztették a forradalmi gyűlöletet a hadseregben a háború és a monarchia vezetői ellen. S a kiéhezett, lerongyolódott bakák és a frontokon kegyetlenkedő, s a hátországban dőzsölő, korrupt tisztek között mind nagyobb lett az ellentét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lángja átcsapott a sok ezer pribékkel és lágerekkel védett monarchia határain. Hiába magyarázták a hazatérőknek ezekben a lágerekben a burzsoázia ideológiája szerint a parancsnokok a forradalom okait, nem hittek már nekik. A béke és a szabadság utáni vágy, a sok-sok szenvedés okozta keserűség összetörte a tőkések hatalmát az Osztrák-Magyar Monarchiában és az 1918-as októberi forradalom darabjaira törte össze a Habsburgok több évszázados zsarnokságával összeragasztott államot. A MAGYAR POLGÁRI FORRADALOM azonban nem tudta és nem is akarta megoldani az elnyomott nép problémáit, a föld, a kenyér és a szociális felemelkedés sürgető kérdéseit. Törvényszerűen meg kellett buknia, hogy végre annyi sok évszázados szenvedés után 1919 márciusában, maga a nép tegyen kísérletet saját sorsának intézésére. A Kommunisták Magyarországi Pártjának szavára a frontokról szökött katonák, a háború gyűlölői, a szervezett munkások és nincstelen parasztok, kistisztviselők és haladó értelmiségiek azonban újra fegyvert fogtak, mert tudták, és szent hitük volt, hogy most az egyszer igaz ügyért, a nép valóságos hazájáért harcolnak. És azok, akik a Piavetól, Assiagótól és Belgrád alól lógtak meg, eldobálva a puskát, most a párt hívó szavára halált megvető bátorsággal hajtották maguk előtt a nemzetközi tőke cseh zsoldosait. FEKETE PÁL, Merci Lajos és én, akkor kerültünk a Vörös Hadseregbe, amikor 1919 májusában Landler elvtárs vezetésével a pesti szervezett munkások felszabadították Miskolcot. A miskolci 9. Munkásezreddel feljutottunk egészen Eperjesig. Örömujjongással fogadták századunkat és testvéri könnyeket hullattak, amikor megtudták, hogy vissza kell vonulnunk. — Nem értem én ezt az egész parancsot — mondotta Merci Lajos. — Az ellenség szalad előlünk, mi meg visszafelé kezdünk szaladni! Nem értettük mi sem, de sokkal okosabb emberek sem értették. (Folytatjuk.) EMLÉKEZZÜNK 1919-RE! A TOKAJI HÍDFŐ Márkus Lajos Akikről keveset hallunk: Bővül, gazdagodik a Fűzfői Papírgyár A Fűzfői Papírgyár dolgozói, kétségtelen nem, nagyon büszkélkedhettek eddig üzemükkel. Sok gondot okozott évekig a gyár vezetőinek a régi, düledező épületek tatarozása, mert újak építésére nem gondolhattak. Kormányzatunk azonban sort kerített a Fűzfői Papírgyárra is, 1 600 000 forintos beruházással már épül a fatelepi dolgozók részére egy korszerűen berendezett shántolóépület, amely öltözőkkel, mosdóval, fürdővel és ebédlővel lesz felszerelve. Ha minden jól megy — úgy mondják —, márciusra befejeződik a munka, a fatelepiek nagy örömére. — Nagy dolog ez — magyarázza Miskei István elvtárs, a szakszervezeti bizottság elnöke —, mert a régi deszkaépület valósággal életveszélyes volt már, huzatos, egészségtelen. De hasonló volt a helyzet az üzem III. emeleti munkahelyén is, a korhadó fagerendaállványzat, az itt-ott lyukas kátránypapírtető nem valami biztonságos hekiteret teremtettek. Most 450 000 forint beruházással, világos, egészséges termet adtunk át a dolgozóknak. Ez már el is készült. Új üzemek épülnek, fejlődik a munkásvédelem Ezek a nagyobb gondok, tehát most már megoldódnak. De törődnek a "kisebbekkel" is. A hideg idő beálltával a szabadban dolgozókat ellátták védőruhával, meleg itallal, feketekávéval vagy teával, ki melyiket szereti. A munkavédelmi bizottság minden hónapban végigjárja a gyárat ,és ha valami hibát talál, jegyzőkönyvet készít róla, később ellenőrzi, hogy a műszaki vezetés kijavította-e a hibát, intézkedett-e. A társadalombiztosítási aktívák is serénykednek. Érintkezésbe léptek a Veszprémben székelő KÖJÁL csoporttal és kérték: vizsgálja meg az üzemben a szilikózis és a fekete papiros gyártásánál fennálló ipari megbetegedés veszélyét. A hollandi üzemben, ahol anilinfestékkel dolgoznak, cukorkát kapnak a dolgozók védőételként. A papírgépnél és másutt egyszázalékos sótartalmú szódavizet. Nemsokára a szikvízgyártógép is, így saját maguk készítik el majd a védőitalt. — Sokat dolgozik itt az üzemi bizottság, de sokszor észre sem veszik az emberek, mert nem »verik dobra«. — Terényi László elvtárs, a szakszervezet főtitkára jellemezte így legutóbb a Fűzfői Papírgyár szakszervezeti bizottságának munkáját. Találó ez a megjegyzés. Legutóbb például nagy utánjárással elintézte az sz. b., hogy kiváló minőségű burgonyát és hagymát a piaci árnál olcsóbban, nagy tételben vásárolhassanak télire a dolgozók. És — alig akadt jelentkező. Mikor aztán néhányan elvitték a csomagjaikat és a többiek látták, hogy milyen szép árut kaptak, egyszerre előzőn lőtték az sz. b. irodát: ők is akarnak venni. Az sz. b. tagjai majd lejárták a lábukat, míg sikerült elintézni az utólagos megrendelést, de eszükbe sem jutott, hogy panpérkodjanak: miért nem jelentkeztek amikor lehetett, időben. Megkönnyítik a téli ételem beszerzést — Most a kedvezményes áron történő hízott-sertés vásárlási akció lebonyolítását végezzük — mondja Miskei elvtárs. Eddig 50 dolgozó jelentkezett. Megoldottuk a Bakonyvidéki Üzemellátó Válalat segítségével az üzemi étkeztetést is. A dolgozók 3, a családtagok 4,88 forintért kaphatnak jó ebédet. Januártól büfét állítunk fel, ahol a reggeli és tízórai beszerzése is biztosítva lesz. — Érdekes, de igen jól megy nálunk a beteglátogatás, pedig legtöbb dolgozónk faluról jár be. Mégis szívesen vállalják a betegek látogatását, ami azzal jár, hogy sokat kell gyalogolni. Három napon belül minden beteget felkeresnek aktíváink, és ha szükség van rá, gyorssegélyben is részesítjük őket. Tavaly 110 főnek adtunk szociális és betegségi segélyt 29 000 forint értékben. Úgy gondolom, ez a gondoskodás is hozzájárul ahhoz, hogy tervünket becsülettel teljesítettük, igen jó eredményeket értünk el az áram, gőzfelhasználás, az állásidők csökkentése tekintetében, a hazai nyárfa felhasználásával pedig jelentős devizamegtakarítást hoztunk a népgazdaságnak. Csak így tovább, fűzfői elvtársak! Január 1. Elkészült a Műszaki Szakosztály 1959. évi munkaterve Az 1959. évben a Szakosztály munkatervében a főbb pontok a következőik: 1. A Szakosztály vezetősége gondoskodik arról, hogy az üzemi összekötőkön keresztül segítséget nyújtson a szakszervezeti bizottságoknak, az üzemi tanácsoknak a vállalat tervezésének és azok végrehajtásának ellenőrzési munkáihoz. Ennek érdekében szervezőmunkát végez és a Műszaki Tudományos Egyesület által kijelölt előadók üzemi előadásaira mozgósít. Az előadások fő célja a 3 és 5 éves tervek ismertetése, továbbá a szakszervezeti bizottsági és az üzemi tanácsi tagok műszaki, gazdasági számviteli képzése. 2. A Szakosztály foglalkozik az anyagtakarékossági mozgalom alakulásával, hogy szakszervezetünknek a további anyagtakarékosási propagandához anyagot nyújtson. 3. A Szakosztály foglalkozik az újítási mozgalom fellendítésével, az újítók problémáival és ellenőrzi az Országos Újítási Konferencia határozatainak végrehajtását. 4. A műszaki dolgozók külföldi cserelátogatásának megszervezése. Német és csehszlovák iparági szakszervezetekkel az összeköttetés kiépítése levelezés útján. 5. Tanulmányút megszervezése 50 fő műszaki dolgozó részére a Diósgyőri Papírgyárba, a Műszaki Tudományos Egyesülettel karöltve. 6. Tanulmányút megszervezése vidéki üzemek 20 fő műszaki dolgozója részére a budapesti nagyüzemek megtekintésére, a Nemzetközi Papír- és Nyomdaipari Konferencián való részvétellel a Műszaki Tudományos Egyesülettel való közös lebonyolításban. 7. Kéthavonként a vezetőség minden tagja egy-egy üzemben felülvizsgálja a műszakiak érdekvédelmével való foglalkozást és a felmerült általánosítható problémákat a vezetőség megvitatja. Negyedévenként két budapesti üzem műszaki összekötőjét a vezetőség beszámoltatja. 8. Negyedévenként klubdélután rendezése a Műszaki Tudományos Egyesülettel karöltve, az ipar műszaki dolgozói részére. 9. A Szakosztály vezetősége szoros kapcsolatot tart fenn a szakszervezet többi szakosztályaival, kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak. Ezenkívül a szakosztály vezetősége félévenként egyszer a szakszervezet elnöksége felé viszi, a munkájában felmerülő problémákat, amelyről ott beszámol és kéri azok megoldásához a segítségnyújtást. Dohnár Gábor