Typographia, 1965 (97. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

­ Az új évben felszámolják a nehézségeket Tudomásunkra jutott, hogy a Szentendrei Papírgyár terv­­teljesítési nehézségekkel küzd. Ezzel kapcsolatban fel­kerestük Zábránszky Bélát, a gyár terv- és munkaügyi osz­tálya vezetőjét, az üzemi ta­nács tagját, aki az alábbi tá­jékoztatást adta: A Papírneműgyár boríték­üzemének áttelepítése Szent­endrére nagymértékben lekö­tötte a gyár műszaki vezetőit, dolgozóit, és terhelte a papír­­gyártás vonalát. Az új gyár­épület felépítését határidő előtt befejeztük. November 16-á­n a 140 fős új üzem már teljes kapacitással dolgozott. A gyár régi személyzetéből csak 24 jött ki Szentendrére dolgozni, a többit a környék­ről kellett toborozni. Egy hasznos ipari átszervezés A gyár karbantartói végez­ték az áttelepítést, és ez bi­zony többletmunkát okozott nekik. Dicséret alatt őket, mert az áttelepítést úgy haj­tották végre, hogy a boríték­nak, e fontos közszükségleti cikknek a gyártásában sem­mi fennakadás nem volt. A borítékgyárnak a papírgyár mellé történt telepítése nép­­gazdasági szempontból hasz­nos, mert a boríték papír­anyagát a helyszínein gyárt­juk, és ez szállítási költséget takarít meg. Az új üzem­anyagszükség­letének biztosítása miatt meg kellett szalutálnunk a folyó termelést és áttérni a boríték­­papírgyártásra. Nálunk elő­ször, famentes plakátpapírt is gyártottatun­k, és ezzel kisegí­tettük a Pesterzsébeti Papír­gyárat. Az Állami Nyomda a paniros minőségét dicsérő le­véllel nyugtázta. Sorolhatnám még tovább nehézségeinket — bár nem célunk mindent erre háríta­ni —, melynek következtében 1964 éves tonnatervünket nem tudtuk teljesíteni. Kér­tük a Papíripari Vállalatot, hogy 100 tonna lemaradást tö­röljön kötelezettségünkből, mert a negyedik negyedévben felmerült gyártási nehézsé­geink miatt a lemaradást be­hozni nem tudjuk. — A nagy vállalat ezt tudomásul is vet­te, de a tervfeladat továbbra is megmaradt. Persze egy sor jó eredmé­nyünkről is beszámolhatok. — Igen jó eredményeket értünk el, az ipar átlagát tekintve is, az alapanya­g-felhasználás te­rén. A víz- és roszveszteség pl. 1—30 évben a bázisnak csak 88,7 százaléka volt, bevettük a műszaki intézke­dési tervbe. A papírgyártásnál terme­lést növelő műszaki intézke­déseink nincsenek. A tervnek az ideinél kisebb, körülbelül 2 százalékos emelésére ké­szültünk fel. A termelés eme­lését a hulladék csökkentésé­vel és a minőség javításával akarjuk elérni. Döntő felada­tunk, hogy az új üzem terme­lését már az új igényeknek megfelelően alakítsuk .­ Eltökélt szándékunk, hogy az új évben, a dolgozókra tá­maszkodva a nehézségeket felszámoljuk. Az adottságok ehhez biztosítottak, ezért az új esztendőben nálunk érde­mes lesz jól dolgozni, az eredmény 1965-ben­ nem ma­radhat el — fejezte be tájé­koztatását Zábránszky elv­­társ. S. I. Elszorul a szív mikor az ember nap-nap után az imperializmus rablóháborúiról olvas. Szemforgatóan a békét prédikálják az USA, Bel­gium és Anglia tőkései is, miközben a gyilkolási technika minden modern eszközével hadbak­üldik bé­kés népek ellen mindenre elszánt zsoldosaikat. Kongóban és Dél-Viet­­namban nincs pihenése a véres pusztításnak. A sza­badságnak akarnak gátat vetni az imperialisták Afri­kában, Ázsiában, Dél-Ame­­rik­ában, és ahol éppen úgy látják, hogy a feltörekvő népek szabadságvágyát puskáikkal kiölhetik. De nem! A népek, a be­csületes dolgozó emberek nem tűrhetik, hogy a mo­nopolkapitalizmus a piszkos profitért, a kizsákmányolás további fenntartásáért hol itt, hol ott borítsa lángba a Föld egy-egy országát. A magyar szervezett dol­gozók és köztük a nyomda-, a papíripar és a sajtó munkásai tiltakoznak , a kongói nép esztelen mé­szárlása ellen! Tiltakozunk a kongói nép szabadsághar­cába való agresszív beav­at­­kozás ellen. Szüntesse meg az USA kormánya Dél- Vietnam népének életébe való beavatkozását is. Gyil­kol, pusztít az Egyesült Ál­lamok imperialista zsoldo­sa, és ez a magatartás biz­tatja a többi volt és jelen­legi gyarmattartókat hason­ló cselekményekre. A népek és a világ béké­jét veszélyeztetik ezek az agresszív háborúk, szabad­ságot vágyó emberek ir­tásai. El a kezekkel Kongótól, Dél-Vietnamtól! Szabadsá­got a még gyarmati sorban sínylődő népeknek! Embe­rek! Segítsünk nekik, hogy saját hazájukban szabad emberként építhessék ma­guk választotta jövőjüket! ELISMERÉS A Typographia szerkesztő bizottságának tagja, Székely Irfúr kulturális-nevelő témá­­k írásával a SZOT nívódíj III. okozatát nyerte el. A pálya­­díjat dec. 5-én a Szaktanács­­nökségi tanácstermében ren­­dezett bensőséges ünnepség keretében Vas János, a kultu­­ális, agitációs és propaganda­osztály vezetője adta át. Amikor a számszerű adatok nem tükrözik az elvégzett munkát . Általában a gyárban az a dolgozók véleménye, hogy sokkal több feladatot oldot­tunk meg 1964-ben, intenzí­vebb volt a munka, mint a megelőző években, és ezt mégsem tükrözik eredmé­nyeink. Az 1965. évre má­r el­készítettük a dolgozók javas­latával kiegészített komplex intézkedési tervünket. Mind­azokat a műszaki problémá­kat, amelyeik az év folyamán jelentkeztek és nagyobb beru­­házás nélkül megvalósíthatók. KÖNYVKIÁLLÍTÁS A Német Demokratikus Köz­társaság kulturális és tájékoz­tató irodája decemberben kiál­lítást rendezett a Népköztársa­ság útja 21. sz. alatti helyisé­geiben. A kiállításon bemutat­ták három német művészeti könyvkiadó mintegy 120 ofszet és fénynyomású könyvet és színes művészi reprodukciókat. A kiállított könyvek és a reprodukciók az NDK és a vi­lág más nemzetei kiváló mű­vészeinek alkotásait tárja az olvasó elé, megfelelő tudomá­nyos ismereteket nyújtva az egyes nemzetek és korok mű­vészeti alkotásairól. A gondos tipografizálás és nyomás, valamint a szép és erős kötések művészi összhang­ban vannak a tartalommal és dicséri a Német Demokrati­kus Köztársaság kiadói és nyomdai dolgozóinak jó mun­káját. A VEB Verlag der Kunst, Dresden, a VEB E. A. Seemann Buch- und Kunstverlag Leipzig és a Henschel Verlag, Berlin művészeti és könyvkiadók bu­dapesti bemutatóját örömmel szemléltük. A magyar könyv­­kiadók és nyomdák reprezen­tánsai is érdeklődéssel lapoz­tak bele a megnyitón egy-egy könyvbe. Úgy véljük, hogy szívesen mélyítik el az eddigi együttműködést az NDK-beli partnereikkel. Részlet a Szentendrei Papírgyár új borítéküzeméről A Ságvári Nyomda­ipari Tanulóintézet ta­nulói részére a tanu­­­lótermek nagysága és száma nem kielégítő. Ezért ideiglenes tan­termeket is kénytele­nek igénybe venni, így kerültek az egyik társadalmi szerv Rá­kóczi téri kultúrter­mébe tanulás céljából az intézet tanulói. Az ott történteket írta le tanárnőjük és küldte be hozzánk: Közel két évtize­de élek gyerekek közt. Szívesen hasz­nálok ki minden le­hetőséget, ha igazí­tani lehet egyet ra­koncátlan hadam még rakoncátla­nabb »lelki álla­­pottyán«. S mert a kamaszéletben nincs rend meg nyugalom soha, bő­ven van alkalom az efféle ráhatások gyakorlására. Kü­lönösen az idén, amikor a hat ka­­kasólnyi osztályban sehogy se tudtuk begyömöszölni az ezeregynéhány nya­kigláb nyomdászle­gényt. Izgalmas ku­tatások után egy is­kola s a kerületi társadalmi szervek segítettek, hogy ideiglenes osztályo­kat kapjunk. De örömünkbe üröm­­csöppek vegyültek, amikor megláttuk a tanulószobának át­alakított kultúrter­met. A sarokban egy hibátlan üzem­képes tv-készülék ékeskedett, a terem másik végében zon­gora, de KETTŐ. Volt és van mit őrizni azóta is, hogy a féktelenkedő nép ne próbálja ki ze­nei képzettségét a szamárinduló va­riációin, és ne gya­korolja az általá­nos politechnikai szakköri anyagot a tv csavarjain. Már túl voltunk az első beinduló hó­napon, amikor egy pillanatra megszűnt a felügyelet, míg ki­nyitottam az abla­kot. Mire megfor­dultam, a gyerekek gyanús gyorsaság­gal iszkoltak ki a folyosó felé. Az üresen maradt te­remben pedig meg­szólalt a mennyezet, furcsa zúgó-búgó hanggal. Zúgtak a falak, a lámpabu­rák, már zúgott a fülem is, amikor megláttam, hogy a hangszórót jelző konnektorban két­­szálú drót rezeg. Itt követték el a csínyt, s most kuncogva la­pulnak a folyosó védelmében. A folytatást már tudtam. A bűnt nem fogja vállalni senki, mert a rosszul ér­telmezett betyárbe­csület szerintük ezt kívánja. De a bajt csináló főhőst nem is kerestem! Betes­sékeltem a társasá­got, s megkezdtem az ifjú kannibálok lelki gyúrását. — Ez a terem nem a miénk. Ha a jóindulat be nem fogad, nincs hol ta­nulnunk. Iskolánk­ban nincs szabad osztály, hiszen így is tanítunk reggel­től estig, hétfőtől péntekig. Ha itt nem vigyázunk mindenre, és kites­sékelnek innen, nemcsak a kárt kell megtéríteni, de az osztályt is feloszlat­ják tanterem híján. Szép, megható eszközzel igyekez­tem őket megindíta­ni. Hallgatták is va­lamennyien bűntu­­datos csendben. Az egyik tanuló tisztelettudóan nyújtózkodott, je­lezve, hogy szólni szeretne. No — gon­doltam — a bocsá­natkérés még ko­rai! S újult erővel nekifogtam, nevel­tem, neveltem, mondtam szívhez szólóan még egy ideig. Tanteremin­­ségünk minden ol­dalát felsoroltam, minden értelemre ható lehetőséget fel­sorakoztattam, míg végleg kifogyva az érvekből s a szusz­ból, csattanóul en­gedtem át a szót a jelentkezőnek. S mert hibaelismerő, bocsánatkérő szava­kat vártam, engesz­telő félmosollyal még ösztönöztem is a jó útra térőt. Az felemelkedett, bá­tor magabiztos han­gon így összegezte pedagógiai erőfeszí­tésem hatását: — Tanárnő, ké­rem! MOST tessék zongorázni! Ma nyitva felejtették az egyik zongorát! S tényleg nyitva volt! KONDOR TIBORNÉ OPTIMIZMUS TYPOGRAPHY 1965. január Példás és eredményes együttműködés A szakszervezet elnöksége és a­ Papír- és Nyomdaipari Mű­szaki Egyesület elnöksége de­cember 9-én együttes ülésen vitatta meg az elmúlt -r másfél esztendei együttműködés ered­ményeit. Az ülés részvevői már előzetesen megkapták az erről szóló részletes beszámo­lót, melyet a két szerv együt­tesen készített el. A nyomda- és a papíripar fejlesztéséért A jelentésből kitűnik, hogy a két szerv együttműködése komoly előrevivő erőt jelent a papír- és a nyomdaipar fejlő­désében. Az iparágak műszaki köreinek szervezésében, azok működtetésében, a fiatal mér­nökök és technikusok elméleti és gyakorlati képzésében, a szakmai utánpótlás és a szak­munkás-továbbképzés munká­jában, az újító és szocialista brigád-mozgalom szervezésé­ben nagy segítségére van mindkét iparágnak. Az együttes ülést Szöllősi Ernő, a szakszervezet elnöke nyitotta meg, majd Gáti Péter, a műszaki egyesület főtitkára tett a kiadott előterjesztéshez kiegészítő javaslatokat. Az együttes ülés pozitívnak értékelte a műszaki egyesület és szakszervezet eddig közös tevékenységét. Erről beszél­tek az ülésen Földi László, a könnyűipari miniszter első he­lyettese, dr. Tury Istvánné, az MTESZ főtitkárhelyettese, Mi­séje Tivadar, a szakszervezet titkára és Gerlach Ferenc, a közgazdasági osztály vezetője. Lázár Ferencné, Rátonyi Fe­renc, Haiman Görgy, Lengyel Lajos, Gárdon József, dr. Vá­mos György, Boskovitz Gyula, Katona József és Kalmár Imre szóltak a tárgyhoz. Felszólalá­saikból a szakmájukat szerető és a szocialista jövő munkálá­­sán figyelő szemekkel dolgozó szakemberek véleménye csen­dült ki, és a szakmunkás továbbkép­ző tanfolyamokon tapasztalt lemorzsolódás csökkentésének lehetőségeit; d) a közép- és felsőfokú technikumok oktatásának helyzetét, tematikáját, vala­mint a végzettek munkába ál­lításának irányelveit és gya­korlatát; e) az ösztöndíjasokat és a külföldi egyetemeken tanulók­kal való törődést, valamint ugyancsak munkába állításuk körülményeit. 3. A műszaki információk megfelelő körben való ismer­tetésére az összes lehetősége­ket fel kell használni. Érvényt kell szerezni annak a kívána­lomnak, hogy az egyesület szaklapjaiban megjelenő szak­mai cikkek közül egyeseket rövidítve a Typographia, és az üzemi lapok is ismertes­senek népszerű formában. Az üzemi lapok pedig mindin­kább váljanak saját mű­szaki köreik sajtófórumaivá. — A széles körben érdek­­lődésre számot tartó köz­ponti előadásokat a vidéki üzemeikben is célszerű meg­szervezni. — A belföldi üzem­­látogatások és tapasztalatcse­rék tovább folytatandók. 4. Az újítók és kiváló dolgo­zók 1964. május havi tanács­kozása határozatai egyes pont­jainak végrehajtására vonat­kozó tapasztalatokat és gon­dolatokat a Typographia időnként ismertesse. 5. A műszaki fejlesztés ter­vezése és kivitelezése terén a szakszervezet hatékonyságát az eddiginél jobban kell bizto­sítani. A jövőben a szakszer­vezet elnöksége vegyen részt a konkrét iparfejlesztési elkép­zelésekre vonatkozó anyagok kidolgozásában. Az együttes ülés zárórendel­kezésében arról van szó, hogy a határozatokat széles körben kell ismertetni és állandóan napirenden tartandók az egye­sületi és szakszervezeti mun­kában. Meghatározták az új feladatokat A magas nívójú tanácskozás Gáti Péter, Gerlach Ferenc és többek kiegészítő javaslataival együtt elfogadta az előterjesz­tést és az alábbiakban össze­gezte és határozta meg a szak­­szervezet és a műszaki egye­sület további együttműkö­dését: 1. Ott, ahol indokolt és cél­szerű, a műszaki körök szer­vezését szorgalmazni kell. En­nek érdekében — a jól műkö­dő műszaki körök tapasztala­tai alapján — irányelveket kell kidolgozni. Nem ajánlja azonban a vállalatokon belüli szakkörök létesítését.­­ Iparágaink fejlődése szempontjából fontos feladat a szakmunkás- és műszaki képzettségű szakember után­pótlás biztosítása. Ennek érde­kében felül kell vizsgálni: a) az ipari tanulóképzés te­matikáját, tankönyveket, tan­könyvvel való ellátottságát; b) a szakközépiskolai szak­mai oktatás menetét. A MUNKA 1964 decemberi száma vezetőcikk­ben foglalkozik a szakszervezeti alapszervi választásokkal. A cikk­ben Fabók Zoltán, a SZOT szer­vezési és káderosztályának vezető­je nyilatkozatában megszívlelendő gondolatokat vet fel az alapszervi választások előkészítésével kap­csolatban. — Régi tapasztalat, hogy jó vá­lasztó taggyűlés (küldött értekez­let) csak akkor lehetséges, ha jó a beszámoló. Az pedig akkor jó, ha őszinte, és bátran tárja fel az eredményeket és a fogyatékossá­­gokat, nem kerülgeti a »kényes­« kérdéseket, világosan állást foglal, és megfogalmazza a célokat — mondja többek között Fabók elv­társ. Történelmünk lapjairól címmel Ságvári Ágnes írt tudományos megalapozottsággal a szervezett munkásság helytállásáról az 1944. év utolsó hónapjaiban. Ismerteti rövid cikkében, hogy a magyar szervezett dolgozók igaz vezetői ezekben a napokban már nem Kabók és társai voltak, hanem vi­déki és fővárosi harcos szociálde­mokrata és kommunista funkcio­náriusok, bizalmiak és szakszer­vezeti vezetők, akik megalakítot­ták a két párt egységokmányának megfelelően a Magyar Front szak­­szervezetét, üzemi stb. bizottsá­gait. Ők vezették a szervezett munkásság ellenállását a fasiz­mussal a kiürítéssel, az üzemek, gyárak leszerelésével szemben. Köszöntjük ezzel kapcsolatban a Mimka szerkesztőségét, munka­társait, mely a szervezett munkás­sá­g egységének jegyében indult útjára, és azóta is istápolója en­nek az egységnek. Görögországi levél Ez év nyarán teremtettük meg a kapcsolatot a görög saj­tó munkatársainak szakszer­vezetével. Azóta rendszeresen tájékoztatjuk egymást éle­tünkről, munkánkról. Görög szaktársaink rendkí­vül nehéz körülmények között élnek és harcolnak. Erről ta­núskodik legutóbbi levelük is, melyet kommentár nélkül közlünk. Az utóbbi időben nagyon elfoglalt bennünket tagjaink és általában a munkások követeléseinek védelme. Gö­rög kollegáitok hosszú idő óta állandó és következetes harcot vívtak az an­tide­mokratikus rendszer ellen, amely antiliberális és zsar­noki törvények sorozatával korlátolta, vagy törölte el szakszervezeti jogainkat, vagy amellett, hogy hivata­losan elfogadta a­­105. sz. Nemzetközi Munkaügyi Egyezményt, törvényileg kényszerítette ránk a »pol­gári mozgósítást­«, a kény­szermunkát különféle szak­mákban, ami ellen sztráj­kokkal tiltakoztunk. A sztrájkolók ellen indított perekben hadbírósági eljá­ráshoz folyamodtak, és sú­lyos büntetéseket, börtön­­büntetéseket stb. szabtak ki. Mindezek a törvények ma is érvényben vannak. Azt hittük, hogy a De­mokratikus és Haladó Párt­nak az 1964. február 16-i választásokon aratott győ­zelme után megszülethet a demokrácia a görög szak­­szervezeti mozgalomban és általában az életben. De a demokrácia kiteljesedéséhez és a demokratikus intézmé­nyek helyreállításához veze­tő utat hatalmas kormány­zati tényezők torlaszolták el, amelyek nem szakították meg kapcsolataikat a pénz­oligarchiával és a megbuk­tatott jobboldali politikai rendszerrel, a hagyományos módon reakciós államgépe­zettel, amelyet nem lehet megtisztítani a munkásság érdekeinek fizetett árulói­tól. Ezt a rendszert mintegy 20 évvel ezelőtt törvényte­len eszközökkel kényszerí­tették rá a munkásmozga­lom vezetőségére, oly mó­don, hogy képviselethez jut­tatták az állami biztosító intézmények szakszervezeti irodáiban és a külföldiek és görögök számára történő ki­fizetések lebonyolításában. Később egy eddig soha nem tapasztalt jelenségnek lettünk tanúi: a társadalom­­biztosítási szervezetet erő­szakkal megszállták a mun­kásság kizsák­­ányolói, a munkaügyi minisztérium al­kalmazottai. A cél világos: e szervezeten keresztül meg­próbálnak kegyetlen nyo­mást gyakorolni a munká­­­­sokra, másrészről a biztosí­tópénztár kifosztásával alá akarják aknázni anyagi erő­it. De mi fokozott erővel folytatjuk a harcot, és test­véri szolidaritásotokra és támogatásotokra számítva, megvédelmezzük a dolgozó­kat és szakszervezeti jogai­kat. Hálásak lennénk, ha or­szágotokban széles körű nyilvánosságot biztosítaná­tok felhívásunknak, amely­ben nemzetközi segítséget kérünk a nehéz körülmé­nyek között küzdő munká­soknak. Kérjük, továbbítsátok ösz­­szes kollegáitoknak a mi és tagjaink őszinte üdvözletét. Kollegiális üdvözlettel: T. DIMOU N. KATLAS főtitkár elnök

Next