Typographia, 1965 (97. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Az új évben felszámolják a nehézségeket Tudomásunkra jutott, hogy a Szentendrei Papírgyár tervteljesítési nehézségekkel küzd. Ezzel kapcsolatban felkerestük Zábránszky Bélát, a gyár terv- és munkaügyi osztálya vezetőjét, az üzemi tanács tagját, aki az alábbi tájékoztatást adta: A Papírneműgyár borítéküzemének áttelepítése Szentendrére nagymértékben lekötötte a gyár műszaki vezetőit, dolgozóit, és terhelte a papírgyártás vonalát. Az új gyárépület felépítését határidő előtt befejeztük. November 16-án a 140 fős új üzem már teljes kapacitással dolgozott. A gyár régi személyzetéből csak 24 jött ki Szentendrére dolgozni, a többit a környékről kellett toborozni. Egy hasznos ipari átszervezés A gyár karbantartói végezték az áttelepítést, és ez bizony többletmunkát okozott nekik. Dicséret alatt őket, mert az áttelepítést úgy hajtották végre, hogy a borítéknak, e fontos közszükségleti cikknek a gyártásában semmi fennakadás nem volt. A borítékgyárnak a papírgyár mellé történt telepítése népgazdasági szempontból hasznos, mert a boríték papíranyagát a helyszínein gyártjuk, és ez szállítási költséget takarít meg. Az új üzemanyagszükségletének biztosítása miatt meg kellett szalutálnunk a folyó termelést és áttérni a borítékpapírgyártásra. Nálunk először, famentes plakátpapírt is gyártottatunk, és ezzel kisegítettük a Pesterzsébeti Papírgyárat. Az Állami Nyomda a paniros minőségét dicsérő levéllel nyugtázta. Sorolhatnám még tovább nehézségeinket — bár nem célunk mindent erre hárítani —, melynek következtében 1964 éves tonnatervünket nem tudtuk teljesíteni. Kértük a Papíripari Vállalatot, hogy 100 tonna lemaradást töröljön kötelezettségünkből, mert a negyedik negyedévben felmerült gyártási nehézségeink miatt a lemaradást behozni nem tudjuk. — A nagy vállalat ezt tudomásul is vette, de a tervfeladat továbbra is megmaradt. Persze egy sor jó eredményünkről is beszámolhatok. — Igen jó eredményeket értünk el, az ipar átlagát tekintve is, az alapanyag-felhasználás terén. A víz- és roszveszteség pl. 1—30 évben a bázisnak csak 88,7 százaléka volt, bevettük a műszaki intézkedési tervbe. A papírgyártásnál termelést növelő műszaki intézkedéseink nincsenek. A tervnek az ideinél kisebb, körülbelül 2 százalékos emelésére készültünk fel. A termelés emelését a hulladék csökkentésével és a minőség javításával akarjuk elérni. Döntő feladatunk, hogy az új üzem termelését már az új igényeknek megfelelően alakítsuk . Eltökélt szándékunk, hogy az új évben, a dolgozókra támaszkodva a nehézségeket felszámoljuk. Az adottságok ehhez biztosítottak, ezért az új esztendőben nálunk érdemes lesz jól dolgozni, az eredmény 1965-ben nem maradhat el — fejezte be tájékoztatását Zábránszky elvtárs. S. I. Elszorul a szív mikor az ember nap-nap után az imperializmus rablóháborúiról olvas. Szemforgatóan a békét prédikálják az USA, Belgium és Anglia tőkései is, miközben a gyilkolási technika minden modern eszközével hadbaküldik békés népek ellen mindenre elszánt zsoldosaikat. Kongóban és Dél-Vietnamban nincs pihenése a véres pusztításnak. A szabadságnak akarnak gátat vetni az imperialisták Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, és ahol éppen úgy látják, hogy a feltörekvő népek szabadságvágyát puskáikkal kiölhetik. De nem! A népek, a becsületes dolgozó emberek nem tűrhetik, hogy a monopolkapitalizmus a piszkos profitért, a kizsákmányolás további fenntartásáért hol itt, hol ott borítsa lángba a Föld egy-egy országát. A magyar szervezett dolgozók és köztük a nyomda-, a papíripar és a sajtó munkásai tiltakoznak , a kongói nép esztelen mészárlása ellen! Tiltakozunk a kongói nép szabadságharcába való agresszív beavatkozás ellen. Szüntesse meg az USA kormánya Dél- Vietnam népének életébe való beavatkozását is. Gyilkol, pusztít az Egyesült Államok imperialista zsoldosa, és ez a magatartás biztatja a többi volt és jelenlegi gyarmattartókat hasonló cselekményekre. A népek és a világ békéjét veszélyeztetik ezek az agresszív háborúk, szabadságot vágyó emberek irtásai. El a kezekkel Kongótól, Dél-Vietnamtól! Szabadságot a még gyarmati sorban sínylődő népeknek! Emberek! Segítsünk nekik, hogy saját hazájukban szabad emberként építhessék maguk választotta jövőjüket! ELISMERÉS A Typographia szerkesztő bizottságának tagja, Székely Irfúr kulturális-nevelő témák írásával a SZOT nívódíj III. okozatát nyerte el. A pályadíjat dec. 5-én a Szaktanácsnökségi tanácstermében rendezett bensőséges ünnepség keretében Vas János, a kultuális, agitációs és propagandaosztály vezetője adta át. Amikor a számszerű adatok nem tükrözik az elvégzett munkát . Általában a gyárban az a dolgozók véleménye, hogy sokkal több feladatot oldottunk meg 1964-ben, intenzívebb volt a munka, mint a megelőző években, és ezt mégsem tükrözik eredményeink. Az 1965. évre már elkészítettük a dolgozók javaslatával kiegészített komplex intézkedési tervünket. Mindazokat a műszaki problémákat, amelyeik az év folyamán jelentkeztek és nagyobb beruházás nélkül megvalósíthatók. KÖNYVKIÁLLÍTÁS A Német Demokratikus Köztársaság kulturális és tájékoztató irodája decemberben kiállítást rendezett a Népköztársaság útja 21. sz. alatti helyiségeiben. A kiállításon bemutatták három német művészeti könyvkiadó mintegy 120 ofszet és fénynyomású könyvet és színes művészi reprodukciókat. A kiállított könyvek és a reprodukciók az NDK és a világ más nemzetei kiváló művészeinek alkotásait tárja az olvasó elé, megfelelő tudományos ismereteket nyújtva az egyes nemzetek és korok művészeti alkotásairól. A gondos tipografizálás és nyomás, valamint a szép és erős kötések művészi összhangban vannak a tartalommal és dicséri a Német Demokratikus Köztársaság kiadói és nyomdai dolgozóinak jó munkáját. A VEB Verlag der Kunst, Dresden, a VEB E. A. Seemann Buch- und Kunstverlag Leipzig és a Henschel Verlag, Berlin művészeti és könyvkiadók budapesti bemutatóját örömmel szemléltük. A magyar könyvkiadók és nyomdák reprezentánsai is érdeklődéssel lapoztak bele a megnyitón egy-egy könyvbe. Úgy véljük, hogy szívesen mélyítik el az eddigi együttműködést az NDK-beli partnereikkel. Részlet a Szentendrei Papírgyár új borítéküzeméről A Ságvári Nyomdaipari Tanulóintézet tanulói részére a tanulótermek nagysága és száma nem kielégítő. Ezért ideiglenes tantermeket is kénytelenek igénybe venni, így kerültek az egyik társadalmi szerv Rákóczi téri kultúrtermébe tanulás céljából az intézet tanulói. Az ott történteket írta le tanárnőjük és küldte be hozzánk: Közel két évtizede élek gyerekek közt. Szívesen használok ki minden lehetőséget, ha igazítani lehet egyet rakoncátlan hadam még rakoncátlanabb »lelki állapottyán«. S mert a kamaszéletben nincs rend meg nyugalom soha, bőven van alkalom az efféle ráhatások gyakorlására. Különösen az idén, amikor a hat kakasólnyi osztályban sehogy se tudtuk begyömöszölni az ezeregynéhány nyakigláb nyomdászlegényt. Izgalmas kutatások után egy iskola s a kerületi társadalmi szervek segítettek, hogy ideiglenes osztályokat kapjunk. De örömünkbe ürömcsöppek vegyültek, amikor megláttuk a tanulószobának átalakított kultúrtermet. A sarokban egy hibátlan üzemképes tv-készülék ékeskedett, a terem másik végében zongora, de KETTŐ. Volt és van mit őrizni azóta is, hogy a féktelenkedő nép ne próbálja ki zenei képzettségét a szamárinduló variációin, és ne gyakorolja az általános politechnikai szakköri anyagot a tv csavarjain. Már túl voltunk az első beinduló hónapon, amikor egy pillanatra megszűnt a felügyelet, míg kinyitottam az ablakot. Mire megfordultam, a gyerekek gyanús gyorsasággal iszkoltak ki a folyosó felé. Az üresen maradt teremben pedig megszólalt a mennyezet, furcsa zúgó-búgó hanggal. Zúgtak a falak, a lámpaburák, már zúgott a fülem is, amikor megláttam, hogy a hangszórót jelző konnektorban kétszálú drót rezeg. Itt követték el a csínyt, s most kuncogva lapulnak a folyosó védelmében. A folytatást már tudtam. A bűnt nem fogja vállalni senki, mert a rosszul értelmezett betyárbecsület szerintük ezt kívánja. De a bajt csináló főhőst nem is kerestem! Betessékeltem a társaságot, s megkezdtem az ifjú kannibálok lelki gyúrását. — Ez a terem nem a miénk. Ha a jóindulat be nem fogad, nincs hol tanulnunk. Iskolánkban nincs szabad osztály, hiszen így is tanítunk reggeltől estig, hétfőtől péntekig. Ha itt nem vigyázunk mindenre, és kitessékelnek innen, nemcsak a kárt kell megtéríteni, de az osztályt is feloszlatják tanterem híján. Szép, megható eszközzel igyekeztem őket megindítani. Hallgatták is valamennyien bűntudatos csendben. Az egyik tanuló tisztelettudóan nyújtózkodott, jelezve, hogy szólni szeretne. No — gondoltam — a bocsánatkérés még korai! S újult erővel nekifogtam, neveltem, neveltem, mondtam szívhez szólóan még egy ideig. Tantereminségünk minden oldalát felsoroltam, minden értelemre ható lehetőséget felsorakoztattam, míg végleg kifogyva az érvekből s a szuszból, csattanóul engedtem át a szót a jelentkezőnek. S mert hibaelismerő, bocsánatkérő szavakat vártam, engesztelő félmosollyal még ösztönöztem is a jó útra térőt. Az felemelkedett, bátor magabiztos hangon így összegezte pedagógiai erőfeszítésem hatását: — Tanárnő, kérem! MOST tessék zongorázni! Ma nyitva felejtették az egyik zongorát! S tényleg nyitva volt! KONDOR TIBORNÉ OPTIMIZMUS TYPOGRAPHY 1965. január Példás és eredményes együttműködés A szakszervezet elnöksége és a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület elnöksége december 9-én együttes ülésen vitatta meg az elmúlt -r másfél esztendei együttműködés eredményeit. Az ülés részvevői már előzetesen megkapták az erről szóló részletes beszámolót, melyet a két szerv együttesen készített el. A nyomda- és a papíripar fejlesztéséért A jelentésből kitűnik, hogy a két szerv együttműködése komoly előrevivő erőt jelent a papír- és a nyomdaipar fejlődésében. Az iparágak műszaki köreinek szervezésében, azok működtetésében, a fiatal mérnökök és technikusok elméleti és gyakorlati képzésében, a szakmai utánpótlás és a szakmunkás-továbbképzés munkájában, az újító és szocialista brigád-mozgalom szervezésében nagy segítségére van mindkét iparágnak. Az együttes ülést Szöllősi Ernő, a szakszervezet elnöke nyitotta meg, majd Gáti Péter, a műszaki egyesület főtitkára tett a kiadott előterjesztéshez kiegészítő javaslatokat. Az együttes ülés pozitívnak értékelte a műszaki egyesület és szakszervezet eddig közös tevékenységét. Erről beszéltek az ülésen Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese, dr. Tury Istvánné, az MTESZ főtitkárhelyettese, Miséje Tivadar, a szakszervezet titkára és Gerlach Ferenc, a közgazdasági osztály vezetője. Lázár Ferencné, Rátonyi Ferenc, Haiman Görgy, Lengyel Lajos, Gárdon József, dr. Vámos György, Boskovitz Gyula, Katona József és Kalmár Imre szóltak a tárgyhoz. Felszólalásaikból a szakmájukat szerető és a szocialista jövő munkálásán figyelő szemekkel dolgozó szakemberek véleménye csendült ki, és a szakmunkás továbbképző tanfolyamokon tapasztalt lemorzsolódás csökkentésének lehetőségeit; d) a közép- és felsőfokú technikumok oktatásának helyzetét, tematikáját, valamint a végzettek munkába állításának irányelveit és gyakorlatát; e) az ösztöndíjasokat és a külföldi egyetemeken tanulókkal való törődést, valamint ugyancsak munkába állításuk körülményeit. 3. A műszaki információk megfelelő körben való ismertetésére az összes lehetőségeket fel kell használni. Érvényt kell szerezni annak a kívánalomnak, hogy az egyesület szaklapjaiban megjelenő szakmai cikkek közül egyeseket rövidítve a Typographia, és az üzemi lapok is ismertessenek népszerű formában. Az üzemi lapok pedig mindinkább váljanak saját műszaki köreik sajtófórumaivá. — A széles körben érdeklődésre számot tartó központi előadásokat a vidéki üzemeikben is célszerű megszervezni. — A belföldi üzemlátogatások és tapasztalatcserék tovább folytatandók. 4. Az újítók és kiváló dolgozók 1964. május havi tanácskozása határozatai egyes pontjainak végrehajtására vonatkozó tapasztalatokat és gondolatokat a Typographia időnként ismertesse. 5. A műszaki fejlesztés tervezése és kivitelezése terén a szakszervezet hatékonyságát az eddiginél jobban kell biztosítani. A jövőben a szakszervezet elnöksége vegyen részt a konkrét iparfejlesztési elképzelésekre vonatkozó anyagok kidolgozásában. Az együttes ülés zárórendelkezésében arról van szó, hogy a határozatokat széles körben kell ismertetni és állandóan napirenden tartandók az egyesületi és szakszervezeti munkában. Meghatározták az új feladatokat A magas nívójú tanácskozás Gáti Péter, Gerlach Ferenc és többek kiegészítő javaslataival együtt elfogadta az előterjesztést és az alábbiakban összegezte és határozta meg a szakszervezet és a műszaki egyesület további együttműködését: 1. Ott, ahol indokolt és célszerű, a műszaki körök szervezését szorgalmazni kell. Ennek érdekében — a jól működő műszaki körök tapasztalatai alapján — irányelveket kell kidolgozni. Nem ajánlja azonban a vállalatokon belüli szakkörök létesítését. Iparágaink fejlődése szempontjából fontos feladat a szakmunkás- és műszaki képzettségű szakember utánpótlás biztosítása. Ennek érdekében felül kell vizsgálni: a) az ipari tanulóképzés tematikáját, tankönyveket, tankönyvvel való ellátottságát; b) a szakközépiskolai szakmai oktatás menetét. A MUNKA 1964 decemberi száma vezetőcikkben foglalkozik a szakszervezeti alapszervi választásokkal. A cikkben Fabók Zoltán, a SZOT szervezési és káderosztályának vezetője nyilatkozatában megszívlelendő gondolatokat vet fel az alapszervi választások előkészítésével kapcsolatban. — Régi tapasztalat, hogy jó választó taggyűlés (küldött értekezlet) csak akkor lehetséges, ha jó a beszámoló. Az pedig akkor jó, ha őszinte, és bátran tárja fel az eredményeket és a fogyatékosságokat, nem kerülgeti a »kényes« kérdéseket, világosan állást foglal, és megfogalmazza a célokat — mondja többek között Fabók elvtárs. Történelmünk lapjairól címmel Ságvári Ágnes írt tudományos megalapozottsággal a szervezett munkásság helytállásáról az 1944. év utolsó hónapjaiban. Ismerteti rövid cikkében, hogy a magyar szervezett dolgozók igaz vezetői ezekben a napokban már nem Kabók és társai voltak, hanem vidéki és fővárosi harcos szociáldemokrata és kommunista funkcionáriusok, bizalmiak és szakszervezeti vezetők, akik megalakították a két párt egységokmányának megfelelően a Magyar Front szakszervezetét, üzemi stb. bizottságait. Ők vezették a szervezett munkásság ellenállását a fasizmussal a kiürítéssel, az üzemek, gyárak leszerelésével szemben. Köszöntjük ezzel kapcsolatban a Mimka szerkesztőségét, munkatársait, mely a szervezett munkásság egységének jegyében indult útjára, és azóta is istápolója ennek az egységnek. Görögországi levél Ez év nyarán teremtettük meg a kapcsolatot a görög sajtó munkatársainak szakszervezetével. Azóta rendszeresen tájékoztatjuk egymást életünkről, munkánkról. Görög szaktársaink rendkívül nehéz körülmények között élnek és harcolnak. Erről tanúskodik legutóbbi levelük is, melyet kommentár nélkül közlünk. Az utóbbi időben nagyon elfoglalt bennünket tagjaink és általában a munkások követeléseinek védelme. Görög kollegáitok hosszú idő óta állandó és következetes harcot vívtak az antidemokratikus rendszer ellen, amely antiliberális és zsarnoki törvények sorozatával korlátolta, vagy törölte el szakszervezeti jogainkat, vagy amellett, hogy hivatalosan elfogadta a105. sz. Nemzetközi Munkaügyi Egyezményt, törvényileg kényszerítette ránk a »polgári mozgósítást«, a kényszermunkát különféle szakmákban, ami ellen sztrájkokkal tiltakoztunk. A sztrájkolók ellen indított perekben hadbírósági eljáráshoz folyamodtak, és súlyos büntetéseket, börtönbüntetéseket stb. szabtak ki. Mindezek a törvények ma is érvényben vannak. Azt hittük, hogy a Demokratikus és Haladó Pártnak az 1964. február 16-i választásokon aratott győzelme után megszülethet a demokrácia a görög szakszervezeti mozgalomban és általában az életben. De a demokrácia kiteljesedéséhez és a demokratikus intézmények helyreállításához vezető utat hatalmas kormányzati tényezők torlaszolták el, amelyek nem szakították meg kapcsolataikat a pénzoligarchiával és a megbuktatott jobboldali politikai rendszerrel, a hagyományos módon reakciós államgépezettel, amelyet nem lehet megtisztítani a munkásság érdekeinek fizetett árulóitól. Ezt a rendszert mintegy 20 évvel ezelőtt törvénytelen eszközökkel kényszerítették rá a munkásmozgalom vezetőségére, oly módon, hogy képviselethez juttatták az állami biztosító intézmények szakszervezeti irodáiban és a külföldiek és görögök számára történő kifizetések lebonyolításában. Később egy eddig soha nem tapasztalt jelenségnek lettünk tanúi: a társadalombiztosítási szervezetet erőszakkal megszállták a munkásság kizsákányolói, a munkaügyi minisztérium alkalmazottai. A cél világos: e szervezeten keresztül megpróbálnak kegyetlen nyomást gyakorolni a munkásokra, másrészről a biztosítópénztár kifosztásával alá akarják aknázni anyagi erőit. De mi fokozott erővel folytatjuk a harcot, és testvéri szolidaritásotokra és támogatásotokra számítva, megvédelmezzük a dolgozókat és szakszervezeti jogaikat. Hálásak lennénk, ha országotokban széles körű nyilvánosságot biztosítanátok felhívásunknak, amelyben nemzetközi segítséget kérünk a nehéz körülmények között küzdő munkásoknak. Kérjük, továbbítsátok öszszes kollegáitoknak a mi és tagjaink őszinte üdvözletét. Kollegiális üdvözlettel: T. DIMOU N. KATLAS főtitkár elnök