Typographia, 1965 (97. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
1965. január 1. Szolidaritási nemzetközi nap A világ dolgozói december 20-át a Dél-Vietnam dolgozóinak és népének harcával való szolidaritás nemzetközi napjává nyilvánították. Ez alkalomból szakszervezetünk táviratban biztosította szolidaritásáról vietnami testvérszervezetét. A Csepeli Papírgyár, a Budai Dobozgyár, az Athenaeum és Egyetemi Nyomdák dolgozói röpgyűléseken bélyegezték meg az amerikai imperialisták dél-vietnami vérengzéseit és szolidaritásukról biztosították a vietnami népet, s erről táviratokat küldtek el a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségére. Hajnalokon ... Az ország nagy részén már áttört a felkelő nap fénye a sötét égen, de Budapest és a Dunántúl még birkózott az éj komor fellegeivel. Bömböltek az ágyúk, randalíroztak Szálasi nyilas terrorcsapatai, és halállal fenyegették a mozdulni tudó beteget is, ha parancsukra nem ment lövészárkot ásni uralmuk védelmére. A bombák elől pincékbe bújtak, akik csak tudtak. A fasizmus életre-halálra védett minden talpalatnyi részt Budapestből, s a nyilasok provokálta harcok nyomán vérzett a főváros, hatalmas sebek tátongtak gránátok szaggatta testén. A félelem és rettegés hetei voltak ezek, és csak kevesen, nagyon kevesen voltak, kiknek helyén volt a szívük, és akik tudták, hogy e harcok már a nagy vajúdás percei, a robbanások a szabadság megszületésének előjelei. A Magyar Kommunisták Pártja vezette azokat a csoportokat, melyek fegyverrel, szóval, nyomtatott betűvel harcoltak, segítették a szovjet Vörös Hadsereg felszabadító küzdelmeit. Egy ilyen csoport volt a többségükben nyomdászifikből álló együttes, melynek szervezésére Béres Pál, az Astoria Nyomda volt gépmestere kapott pártmegbízatást. Ő vette át a mártírhalált halt Rákosi Endre örökét, az illegális Szabad Nép és a párt röplapjainak nyomtatására szóló megbízatást. Így szerveződött újjá a nyomdászcsoport, melynek tagjai lettek a meggyilkolt Rákosi Endre felesége: Éva, Rákosi Sándor, Heller Mihály, Szegedi István, Hanzel Anna, Kutas István és Krecska Miklós. Az Astoria Nyomda zsidó tulajdon volt, és mint ilyet, a fasiszta kormányzat lezáratta. A nyomda egyik kulcsa — nem is véletlenül — a fiatal Béres Pálnál maradt, aki gondoskodott róla, hogy »be ne rozsdásodjon« a nyomda berendezése. Amit azokban az időkben ezek az áldozatkész nyomdászifik — és köztük Rákosi Sándor és Szegedi István a nem nyomdászok — tettek, arról valamennyien nagyon szerényen hallgatnak. Csak a Népszabadság házának előcsarnokában kiállított A/3-as nyomdagép és néhány sor, itt-ott ellesett beszélgetés ad tetteikről némi képet. De ezek a képek, mikor összeállnak, egy hősi halált megvető kis csoport áldozatait mutatják népünk szabadságának oltárán. Hellernek, Szegedinek és Rákosinak nem voltak »jó« igazolványaik. Mindhárman szökött munkaszolgálatosok voltak. A legjobb búvóhelynek az Astoria Nyomda bizonyult. Ott aludtak, ott laktak és ott segítettek a párt röplapjainak és az illegális Szabad Népnek készítésében. A csoport többi tagjai érvényes igazolvánnyal bírtak; ők hozták a kéziratot, amit Krecska Miklós vett át a párt megbízottjától; ők vitték el a nyomtatványokat, és látták el a nyomdában megbújtakat élelemmel és biztató hírekkel. A régi nyomdászifik legutóbbi találkozóján figyeltünk fel az itt dióhéjban leírt történetre, mikor az egyik régi nyomdászifi a mai ifikkel beszélgetett: — Nappal dolgoztunk, szedtünk, nyomtunk. A nappali zaj, ágyúdörgés, az életért való remegés elterelte a figyelmet a nyomdáról. Nyugodtan dolgozhattunk. Senki sem zavart. Huszonegy órán át voltunk együtt a kintiekkel. Este jöttek, hozták a kéziratot, ennivalót, és amikor másnap estére készen lettünk, az újságot táskáikba rejtve, surrantak ki az esti homályba. Szerettünk volna e munkánk mellett fegyveresen is harcolni, de a párt utasítása az volt, hogy csak annyi fegyvert tarthatunk magunknál, amennyi személyes védelmünkre szükséges. Ha a csoport tagjai fegyvert, lőszert szereztek, azt tovább kellett adniok a harcoló egységeknek. — Mindenben a párt utasítása szerint jártunk el. Szigorúan betartottuk a konspirációs szabályokat. Mégis, 1945 január 4-én a véletlen okozta hármunk felfedezését. Valaki felhúzta a rolót, és az ajtón belépett a házmester meg két fegyveres katona. Mi nem voltunk meglepődve, hiszen a felfedeztetésünkre mindig számíthattunk. Annál inkább meglepődtek a jövevények, mert nem gondoltak rá, hogy minket ott találnak. — Maguk kicsodák? — kérdezte csodálkozva a házmester. — Kibombázottak vagyunk és itt aludtunk — szólt Heller Mihály, akinek volt valamiféle igazolványa. — Kibombázottak, és hogy kerülnek ide? — kérdezte az egyik nyilas katona. — Nyitva volt az ajtó, hát bejöttünk. — Bejöttek? Szép mese! No, igazolják csak magukat! Heller lassan keresgél a zsebében. Kínos csend lesz ... Azután előveszi az igazolványt, miközben Rákosit és Szegedit a másik katona és a házmester közrefogják. — Ez az igazolvány nem jó! Álljon oda félre, mutassák a magukét — szólt a katona a másik kettőhöz. Ebben a pillanatban Heller egy kézigránátot kap elő, úgy tesz, mintha közéjük akarná vágni. A három nyilas megretten és ez elég volt Hellernek ahhoz, hogy egy ugrással kint legyen az utcán. Elfutott. E zűrzavarban odalent két lövés dördült el. Az egyik katona és a házmester revolvergolyótól találva, összerogytak. Rákosi Sándor és Szegedi István már szintén elfuthattak. Sajnos, Heilert elfogták a csendőrök, s bár a kézigránátot közéjük vágta és sikerült elszaladnia, de lelőtték, és több sebből vérezve, csak napok múlva tért magához a kórházban. A nyilasok azt hitték, hogy meghalt. Otthagyták a földön s csak becsületes embereknek köszönheti, hogy megmentették az életét. Szegedi Istvánt az utána rohanó nyilas golyói terítették le. Meg is halt nyomban. Rákosi Sándornak sikerült a zűrzavarban elvegyülni a kiáltozásra előjött tömegben. Eldobta kalapját, úgy tett, mintha nem is ő utána kiáltanának, hogy: »fogják meg!« És épségben, Béres Pállal, a később felgyógyult Hellerrel és a többiekkel megérték 1945 január 18-át, mikor Pest végleg megszabadult a német és nyilas fasiszta hordáktól. Hálás szívvel emlékeztünk az illegális kommunista sajtó munkásaira, újságírókra, nyomdászokra és a nyomtatott betű erejével harcoló nem nyomdászokra, az illegális sajtó terjesztőire, akik vérük hullatásával hősiesen harcoltak népünk szabadságáért. E néhány gondolat szeretetünk fonta koszorú, mely nem hervadhat el, amíg élnek szabad emberek. De köszöntjük megmaradt, élő bajtársaikat is, kik szabad emberekként építik a szocializmust. Áldozatos harcuk legszebb jutalma ez. Ezért dolgoztak, küzdöttek, és bizakodással mennek velünk együtt azon az úton, melyet pártunk mutat egész dolgozó népünknek. M. K. HÚSZ ÉVE VOLT... TYPOGRAPHY Megkezdődtek és folytatódnak a szakszervezeti választási taggyűlések Üzemeinkben és vállalatainknál a választási előkészítő munkák általában jól haladnak. A szakszervezeti bizottságok ezt a fontos feladatot ütemterv szerint végzik, az egész szakszervezeti munka sokoldalú feladatai mellett. Helyes módszer, hogy a választási tennivalók mellett nagy súlyt helyeznek a tervek teljesítésére, a dolgozók ügyesbajos problémáinak intézésére. A Kossuth Nyomda szervezett dolgozói igen nagyszámú résztvevővel tartották meg taggyűlésüket. A taggyűlésen az szb ismertette a választások lebonyolításának ütemtervét. A taggyűlés résztvevői egyetértettek az szb javaslatával, mely szerint minden üzemegységben műhelybizottságokat fognak választani. Ezen a taggyűlésen megválasztották a jelölő bizottságot, és elfogadták az szb 1965. évi költségvetését. A Zrínyi Nyomdában megtartották a választást előkészítő műhelybizottsági taggyűléseket. Valamennyi alapszervben megválasztották a jelölő bizottságokat, szám szerint hét jelölő bizottságot, amelyek a januárban sorra kerülő választáson a műhelybizottsági tagokra vonatkozóan teszik meg javaslataikat. A Tankönyvkiadó Vállalat szakszervezeti taggyűlésén az szb titkára igen tartalmas beszámolóban ismertette a vállalat eddigi tevékenységét. Itt is megválasztották a jelölő bizottságot, akik fogadást tartanak — bár a legszélesebb körre támaszkodva végezték felelősségteljes feladatukat —, hogy meghallgassák a dolgozók esetleges észrevételeit, javaslatait. Az eddigi jelek azt mutatják, hogy a tagság újra javasolja az eddig jó munkát végzett aktívákat a funkciókba, és így nagy személycsere nem várható. Az Akadémiai Könyvkiadó dolgozói, akik szinte valamennyien szakszervezeti tagok, január 13-án tartják szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlésüket. Mezei Lászlóné, aki az szb titkári teendőit március óta látja el, így mondta el a taggyűlésre való felkészülésüket: — Tizenöt bizalmi csoportunk van, és ezek közül tíznél már megválasztották az új bizalmit. A csoportok előtt a bizalmiak röviden ismertették a szakszervezeti bizottság kétévi munkáját, és így lehetővé tesszük a tagságnak, hogy bírálataival, javaslataival termékennyé tegye a vezetőségválasztó taggyűlést. — Megválasztottuk a háromtagú jelölő bizottságot is, mely a bizalmiakkal egy együttes ülésen tárgyalja meg a dolgozóknak a személyekre vonatkozó javaslatait. A jelölő bizottság ezek után ejti meg a jelölést és 10 nappal a taggyűlés előtt a névsor kifüggesztésével hozza nyilvánosságra a jelöltek neveit. A Népszava szerkesztőségében Fekete Béla szb-titkár elmondotta azokat a nehézségeket, melyek egy ilyen speciális munkaterületen a taggyűlések tartásával kapcsolatban előadódnak. — Nálunk naponta vannak szakmai értekezletek, megbeszélések. Hozzáátartozik ez a jó újság szerkesztéséhez. Vigyázunk rá, hogy ne terheljük túl gyűlésekkel a szerkesztőség dolgozóit. — Négy fő kérdést sokszorosítva, a bizalmiak útján viszünk el a tagsághoz. Az egyik az szb utolsó két évének pénzgazdálkodásáról szóló jelentés. Mire használtuk fel az ittmaradó 30%-ot, hogyan vettünk részt a segélyek, vállalati előlegek stb. elosztásában ; másodszor: miképpen tett eleget az stb a bérkérdésekben ráháruló feladatoknak; harmadszor: az üdültetési problémák és negyedszer: a dolgozók sajátos ügyeinek segítése, például lakáskérdés, bölcsőde, étkeztetés stb. — Január 10—15-e körül az szb megvitatja és a dolgozók véleményét részben már ismerve, összeállítja a taggyűlés jelentését, melyen már főleg a munkatársak apró, de fontos mindennapi kérdéseiről akarunk beszélni — fejezte be válaszát a most már hat éve szb-titkár, Fekete elvtárs, aki jó és aktív taggyűlést vár. A Ságvári Nyomda szakszervezeti tagsága decemberi taggyűlésén megválasztotta az 1965. január 20-án tartandó választói gyűlésre a jelölő bizottságot, akik között két kiváló dolgozó van. A jelölő bizottság elnöke Tordai István kéziszedő, a könnyűipar kiváló dolgozója mondotta: — A jelölő bizottság tagjaival összehívtuk az üzem hat szakszervezeti bizalmiját. Kértük, hogy a csoportjaik tagjaival, azokkal is, csak talán nem tagok, beszélgessenek az szb jelöléséről. Kérjék ki véleményüket arra, hogy kiben bíznának meg mint a szakszervezeti bizottság tagjában, és arra is, hogy mit várnak az újonnan megválasztandó szakszervezeti bizottságtól. Arra a kérdésünkre, hogy Szilvási Tiborné jelenlegi szb-titkárt újraválasztják-e, Tordai szaktárs így felelt: — Szilvásiné eddig is jól dolgozott. A dolgozók demokratikus joga, hogy megválaszszák. Erre választ csak a taggyűlés ad majd. Gyurcsánszkai Istvánná géptermi és Szabó János szedőtermi bizalmiak már foglalkoztak csoportjukkal, és érezhető a dolgozókkal való beszélgetéskor, hogy figyelmük egy kis időre a szakszervezet felé fordult. Reméljük, hogy ez a figyelem az új szakszervezeti bizottság munkája révén majd állandósul. Most az a feladata minden szb-tagnak, bizalminak, aktivistának, hogy a legtöbbet tegyen a felvilágosítás, a szervezés terén, de ugyanakkor kapcsolják össze ezt a munkát a termelés segítésével, hiszen a második ötéves terv utolsó éve jó alkalom az új tervek alapos előkészítéséhez. EMLÉKTÁBLÁKAT AVATTAK A magyar sajtó napja alkalmából Szegeden felavatták a Rózsa Ferenc emlékére állított márvány emléktáblát. Az emléket a kerületi tanács és a Dél-Magyarország szerkesztősége együttesen készítették. Ugyancsak ez alkalommal leplezték le Győrben, Rét Mátyás új emlékművét, mert az első a második világháborúban elpusztult Rát Mátyás Győrben született és ő szerkesztette a Pozsonyban megjelent első magyar nyelvű újságot, a Magyar Hírmondót. Nemcsak újságíró volt de nyelvújító is, ő alkotta meg az újságíró szót is. Merre tart a nyomda- és papíripar? A papír és a nyomtatott betű egyre jobban hozzátartozik mindennapi életünkhöz. És mindig több és több könyvre, újságra, hivatali, üzleti nyomtatványra, csomagoló és egyéb papírra lesz szükségünk. Milyenek a két iparág termelésének eddigi eredményei és mik e téren a jövő perspektívái? — erre nézve intéztünk kérdést a nyomda- és a papíripar vezetőihez. Haiman György, a Nyomdaipari Tröszt vezérigazgatója, az alábbiakban foglalta össze válaszát: — Úgy látszik, hogy a nyomdaipar már 1964-ben teljesíti az 1961—65. évekre kitűzött ötéves terv legtöbb mutatóját, és valószínű, hogy az új év végével jelentősen túlteljesítjük az előirányzatokat. Milyen feladatok várnak ránk a második ötéves tervünk befejező évében, 1964-ben? — Mivel a nyomdaipar nagy mennyiségű importanyag (papír) felhasználása súlyos terheket ró a népgazdaságra, 1965-re a korábbi éveknél szerényebb, mindössze 1,6%-os termelésnövelést irányozhattunk elő. Ezen belül a könyvtermelés az átlagosnál jobban, 4%-kal növekszik, ami feszített munkát ró a könyvgyártó vállalatokra. Csomagolóeszköz, nyomdai doboz termelésünk meredeken emelkedik 18,3%kal, aminek az előfeltételeit megfelelő beruházások biztosították. Folyóirat-napilap termelésünk némileg alacsonyabb lesz a múlt évinél. Az egyéb nyomtatványok termelése pedig közel 5%-kal csökken, ami nagyon fegyelmezett módon végrehajtandó ésszerűsítési és papírtakarékossági intézkedéseket ró mind a nyomdákra, mind a nyomtatványmegrendelőkre. Fontos a termelékenység és a minőség emelése . A termelés viszonylag kismértékű növelése mellett is tovább kell növelnünk a termelékenységet, ami azt jelenti, hogy lényegében változatlan létszámmal kell dolgoznunk és az üzemek dolgozóitól szorgalmas, fegyelmezett munkát kell kérnünk. — Nem csökken, hanem nő az iparág feladata az export terén. Gyors, pontos és kiváló minőségű munkát vár tőlünk a magyar külkereskedelem és a külföldi megrendelő. — Az adott helyzetben különös fontossága lesz a jó szervezésnek, a munka jó előkészítésének, a programozásnak. A Nyomdaipari Tröszt és az ipar szakemberei széles körű társadalmi megvitatás után új gyártásszervezési rendszer bevezetését kezdik meg a nyomdaiparban. E rendszer — ha ehhez a vezetők és a munkatársak megfelelő támogatást nyújtanak — új, magasabb színvonalú gyártásirányítást tesz lehetővé a nyomdaiparban és sok új eredmény forrása lehet — mondotta befejezésül Haiman György elvtárs. A kongresszusi irányelvek ismeretében intéztünk kérdést Manek Gyula igazgató főmérnökhöz, a Papíripari Vállalat vezérigazgató-helyetteséhez a következőkben: Hogyan készültek fel a második ötéves terv végrehajtására? — A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa a második ötéves terv előkészítéséről és feladatairól szóló irányelveiben a cellulóz- és papírgyártás hazai nyersanyagbázison épülő nagyarányú fejlesztését jelöli meg. A cellulóztermelést 1958-as évi szinthez viszonyítva, háromszorosára, a papírgyártást csaknem kétszeresére kell fokozni. Fenti célkitűzések teljesíthetőségére készült el a papíripar második ötéves terve. A program magában foglalja a meglévő kapacitás jobb kihasználását, rekonstrukciókkal biztosítható, valamint új beruházásokkal elérhető többletkapacitást. A programban előírt termelési tervét a papíripar — időalapnövelés, folytonos üzemre való átállás stb. — külön intézkedésekkel 1963. év végéig teljesíteni is tudta. Mi okozza az 1964-es tervlemaradást? — Az 1964. évben lemaradás mutatkozik és nem teljesíthető az eredeti programban szereplő 1965. évi termelési tervszám sem, mind cellulóz, mind papír vonatkozásában. E lemaradásokat az új létesítmények és rekonstrukciók tervezettnél későbbi belépése, valamint a tervezett hozamok elmaradása okozta. Számolnunk kell az 1965-ben sorra kerülő csepeli VI. és fűzfői II. papírgépek rekonstrukciói miatt kb. 9000 tonna papírtermelés kiesésével is. Enyhítést jelent viszont hullámtermékek vonatkozásában a Papíripari Vállalat Törzsgyárában az 1963. évben belépő hullámüzem termelése. A lemaradás ellenére emelkedett a termelékenység . A második ötéves tervidőszak termelékenységi mutatóját figyelembe véve, a foly-tonos üzemre és a 42 órás munkahétre történő átállást. 1960 - 100 esetén, 1964-ben 100,3%-ra alakul. A fentiekből látható, hogy a Papíripari Vállalat kollektívája előtt komoly feladatok állnak, melyeknek elvégzése jól szervezett munkát követel meg tőlünk. A harmadik ötéves tervre már készülnek . A papíripar harmadik ötéves tervévre tervezett fejlesztése lényegesen meghaladja a korábbi időszakokra tervezett, illetőleg belépési termelőkapacitások mértékét. Fő feladatunk — mondotta befejezésül Manek elvtárs —, hogy biztosítsuk a tervezett egységek időbeni termelésbe állítását, ami lehetővé tenné az országos papírellátás jobb kielégítését. Az új kultúrteremben találkoztak A Pénzjegynyomda fölött sem ment el nyomtalanul az idő, de megfiatalodott: a régi épület mellett gyönyörű, modern, üvegezett épületrész külsőleg is mutatja a fejlődést, melyről Kerner Alajos igazgató szívesen beszél. — Különösen szociális és kulturális célt szolgáló építményeinkkel igyekszünk utolérni a fejlődést, mely technikai és személyzeti létszámfejlődésünk mellett kissé elmaradt Ez a 250—300 személyt befogadó kultúrterem is új, és építünk az eddigi modern bölcsődénk helyett egy még szebbet és egy önkiszolgáló éttermet is. Mindezek dolgozóink kulturáltabb életlehetőségeit segítik elő — mondotta Kerner igazgató. Nem volt azonban sok időnk a beszélgetésre, mert az új gyönyörű kultúrterem egyre jobban benépesült a meghívott nyugdíjasokkal, akiket a vállalat vezetői, a pártszervezet és az szb nyugdíjastalálkozóra hívtak. S a nyugdíjasok — asszonyok, férfiak — örömteli csókokkal köszöntötték egymást, s ezekből kijutott az igazgatónak, aki 1952 óta vezeti a vállalatot, és Juhász Gyuláné szb-titkárnak, az ő kedves régi munkatársuknak is. Régen volt nyugdíjas-találkozó a Pénzjegynyomdában. Erről beszélt az ünnepi műsor előtti köszöntőjében Juhász elvtársnő, aki meleg szavakkal üdvözölte a vezetőség nevében a megjelent mintegy 170 tagú vendégsereget. 3