Typographia, 1967 (99. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
2 TYPOGRAPHIA Százéves a nyomdászszakszervezet könyvtára A magyarországi nyomdászok könyvtára a Nyomdászok Önképző Egylete keretében 1866 szeptemberében nyílott meg, 500 kötettel. Jelenleg szakszervezetünknek 65 önálló és 16 letéti könyvtára van, 101 535 kötettel. 1965-ben 9210 olvasó 92 129 kötetet kölcsönzött. Ami a két évszám között volt, a könyvtár történetében tükrözi a nyomdai munkásság harcát, szakmai szeretetét. A nyomdászszakszervezet tagságának növekedésével az olvasók száma is egyre emelkedett: 1907-ben a nyomdászszakszervezet jelenlegi otthonába, a Gutenberg Otthonba költözött és azóta is itt működik a könyvtár. Fontos esemény volt 1941-ben a szakkönyvtár megnyitása. A felszabadulás kulturális forradalmunk célkitűzéseinek megfelelően új irányt szabott, és új lehetőségeket adott a könyvtármozgalom fejének. A központi könyvtár mellett ma már az üzemi szakszervezeti könyvtárak hálózata is szolgálja a dolgozók mindinkább növekvő kulturális és szakmai igényeit. A mi könyvtárunkból, amely 100 esztendővel ezelőtt alakult meg, nőtt ki a szakszervezeti könyvtárak mai több ezres tábora. Könyvtárunk alapításának 100. évfordulója az egész magyar munkásosztály ünnepe. Mi, nyomdászok, akkor vagyunk a betű méltó munkásai, ha a betűt, a kultúra, az emberi szellem, a gondolat formai eszközét a magunk hasznára is szeretjük. A szakszervezeti könyvtár alapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást december 17-én Kimmel Emil főtitkár nyitotta meg. Vinizlai Gyula, a SZOT titkára méltatta a nyomdászkönyvtár és kiállítás érdemeit, amely a szakszervezeti művelődési mozgalom számos becses dokumentumát tárta a megjelentek elé , majd átadta a könyvtárnak a SZOT művészies emlékplakettjét, amely Kiss-Kovács Gyula szobrászművész alkotása. Az ünnepségen részt vett és beszédet mondott Heinz Oehler, a Nyomdaipari Állandó Bizottság elnöke. A Művelődésügyi Minisztérium részéről Bíró Vera főosztályvezető emlékezett meg a jubileumról és átnyújtotta a minisztérium ajándékát, Tar István Petőfiszobrát. A sajtó, a rádió, a televízió, a társszakszervezetek, a közkönyvtárak munkatársai és a meghívott közönség érdeklődéssel nézték végig az ötletesen összeállított, érdekes kiállítási anyagot, amelynek egyes darabjai ma már ritkaságszámba menő kultúrtörténeti értékek. A kiállítást igen jól sikerült egyórás kultúrműsor követte, amelyben Ágai Karola, Bodor Tibor, Horváth Ferenc, László Zsuzsa, Surányi Ibolya és Szendrey-Karper László előadóművészek szerepeltek. Az első magyar munkáskönyvtár emlékét és történetét megörökítő kiállításra plakátok és szépen nyomott, illusztrált katalógusok hívták fel az érdeklődők figyelmét. A kiállítás részlete, előtérben a Gutenberg-szoborral Vinszlai Gyula, a SZOT titkára megnyitó beszédet mond. Mellette jobbról balra: Kimmel Emil főtitkár, Kőműves Imre alelnök, Miroslav Bukovsky, a csehszlovák iskolai és kulturálisügyi minisztérium népművelési főosztály vezetője A képen jobbról balra: Miseje Tivadar titkár, Heinz Oehler, a Nyomdaipari Állandó Bizottság elnöke, Vértes Jenő, a műszaki könyvtár vezetője, Hárai Tibor nemzetközi referens és Schritt Ernőné tolmács A könyvtár legelső katalógusai (Fotók: Székely Tamás) A francia testvérszakszervezet fennállásának 85. évfordulóját ünnepelte Az osztályharc frontján vívott kemény harcokban edzett francia nyomdaipari szakszervezet novemberben ünnepelte fennállásának 85. évfordulóját. A jubileumi ünnepségekre és rendezvényekre meleg hangú levélben szakszervezetünket is meghívták, és ezeken képviseletünkben Miseje Tivadar titkár, valamint Bánd Vilmos tolmács vett részt. A nemzetközi jelentőségű demonstratív ünnepély a Lutetia szálló dísztermében lelkes hangulatban zajlott le több mint félezer szakszervezeti aktivista jelenlétében. Itt hangzott el M. Frachon elvtársnak, a CGT (Francia Szakszervezeti Szövetség) főtitkárának ünnepi köszöntője, továbbá Ernst Leuenberger szaktársnak, a nyugati Nemzetközi Grafikai Szövetség főtitkárának üdvözlő beszéde. A francia szakszervezet részéről M. Lafond főtitkár mondott beszédet, amelyben vázolta a történelmileg kiemelkedőbb mozzanatokat és a legközelebbi jövő célkitűzéseit Tanulmányúton a vidéki városokban Küldöttségünk a jubileumi rendezvények után vidéki körutazást tett egész Marseille-ig. A vidéki városokban meglátogatták az üzemeket. Az üzemlátogatáson tapasztaltakról és a műszaki téren szerzett benyomásokról a műszaki egyesület König Frigyes gépmesterkörében tájékoztatják majd a szaktársakat. Az üzemlátogatások során baráti beszélgetések alakultak ki. Felcsendültek a béke és barátság szavai. A dolgozók és funkcionáriusok érdeklődése elsősorban a társadalombiztosításra, a munkásvédelemre és a szociális juttatásokra irányult. A küldöttség tagjai számszerű adatokkal vázolták előttük társadalombiztosítási rendszerünk fejlettségét és azt, hogy szociális gondoskodás és a munkaidőcsökkentés terén újabb jelentős intézkedéseket tesz államunk a dolgozók érdekében. Szolidaritás Vietnam népével Különösen meglepő volt, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a francia szervezett munkások a vietnami kérdésnek. Küldötteink személyesen győződhettek meg arról, hogy súlyosan elítélik az USA vietnami agresszióját. Ez ellen nemcsak tömegtüntetéseket rendeznek, hanem anyagilag is támogatják Vietnam népét a többi között gyógyszerekkel, orvosi felszerelésekkel. Egyébként is úgy láttuk, hogy a nemzetközi testvéri szolidaritás magasztos érzése rendkívül fejlett a francia szaktársak körében. Ez mutatkozott meg az olaszországi árvízkatasztrófa esetében is. A szakszervezeti központ anyagi segítséget küldött az olasz testvérszakszervezetnek, ezenkívül a területi és kerületi szervezetek önálló gyűjtéseket rendeztek. De a szolidaritás hasonló megnyilvánulásaiban volt részük a franciáknak is: amikor bajban voltak, ők kaptak segítséget az olaszoktól. Nemzetközi kapcsolataink elmélyítéséért A francia jubileumi ünnepségeken a Nemzetközi Grafikai Szövetség főtitkárán kívül, mint meghívottak, részt vettek Anglia, Ausztria, Belgium, Luxemburg és Svájc testvérszakszervezeteinek küldöttei is. Ez tehát egyúttal nemzetközi találkozó, olyan alkalom, amely lehetővé teszi külföldi kapcsolataink kiépítésére és megszilárdítására irányuló céltudatos, következetes munkánk további fejlesztését. Már eddig is szép eredményeket értünk el a világbéke, a nemzetközi megértés ügyében, az elzárkózás ellen. A koránk vont ellenséges hangulatú jégpáncélt a testvérszakszervezeteknek mind melegebbé váló barátsága megolvasztotta. Nyugati szaktársaink közül számosan saját szemükkel láthatták, hogy mi itt a dolgozók boldog országának építésén eredményesen munkálkodtunk. TELJESÍTETTÉK Vettük a Papíripari Vállalat következő értesítését: örömmel értesítjük a szakszervezet elnökségét, hogy 1966. december 12-én teljesítettük az 1966. évi 184 000 tonnás papírtermelési tervet. Az év hátralevő részében kb. 10 000 tonna túlteljesítést fogunk elérni. Ezt az eredményt a papíripari dolgozók kimagasló teljesítményeivel, a beruházott A Diósgyőri Papírgyár dolgozói az 1966. évi termelési tervüket a kongresszusi munkaverseny eredményeként december 10-én sikeresen teljesítették. A Budafoki Papírgyár dolgozói kongresszusi versenyválpapírgépek határidő előtti megindulásával és a kongreszszusi munkaversenymozgalom lendületes munkájával sikerült elérni. Az év során felmerült problémák megoldásában a szakszervezet sok segítséget nyújtott, amiért ebből az alkalomból őszinte köszönetet mondunk. Budapest, 1966. december 12. CZIMER LÁSZLÓ vezérigazgató lakásukat november 30-ig — 900 tonna túlteljesítéssel — befejezték. A Budai Dobozgyár dolgozói 1966. évi termelési értéktervüket — a kongresszusi munkaverseny eredményeként — december 10-én teljesítették. FÜZES JÓZSEF DINNYÉS IMRE a pártbizottság ttkára a szaksz. int. biz. elnöke Szakszervezeti bizalmit választunk Választásra készülünk. 1967 januárban alapszervezeteink minden csoportja megválasztja bizalmiját. A bizalmi a tagság bizalmából választott vezetője csoportjának, dolgozótársai képviselője a területének minden kérdésében. Sokszor halljuk: régen a bizalminak nagyobb tekintélye volt, mint ma egy-egy szakszervezeti bizottságnak, hogy ma a bizalmi tekintélye nem érvényesül olyan mértékben mint a múltban. Valljuk, a szakszervezeti bizalmi ma is a mozgalom pillére, az üzemi, vállalati szakszervezeti mozgalom legbiztosabb támasza. Ez természetes, mert a határozatok és az abból adódó feladatok végrehajtása a munkapad, a vállalati munkatermekben, a dolgozók mindennapi munkájában kell hogy testet öltsön, anyagi erővé váljék. Hogyan végezze a szakszervezeti bizalmi feladatát, hogy tevékenységével elérje a megbecsülést, a munkájának járó tiszteletet? Ma nehezebb ezt elérni, mint a múltban? Nem, és erre igen sok példát lehet elmondani. Erről beszélgettünk pl. Iglói Istvánnal, a Szikra Lapnyomda kliséüzemrészének szakszervezeti bizalmijával. Elmondotta, eleinte kereste et módszereket, hogy minél következetesebben láthassa el a nagy megtiszteltetést jelentő feladatát. A bizalmi munkája jobban előtérben áll a tagok előtt, tevékenységét közöttük végzi. Sok bírálatot kapott és időnként kap most is, de érezte a bírálatokból a segítő szándékot és ez bátorította. A tapasztalatok meggyőzték, hogy csak úgy tudja feladatát jól ellátni, ha mindent megbeszél csoportja tagjaival, ezért a legjobb kapcsolatot építette ki dolgozótársaival, művezetőjével. A rendszeres beszélgetés, valamint a 4—6 hetenként tartott csoportértekezletek összekovácsolták a kollektívát. Természetesnek tartják, hogy a csoport minden tagja ma már szocialista brigádban dolgozik. Csoportjának két brigádja: a József Attila és a Ságvári Endre brigád kezdetben egymással versenyzett, ma egymást segítve a szocialista üzemrész címért küzd. Céljuk ma már nem az, hogy egymást legyőzzék, hanem egymást felemeljék, segítsék. Amikor arra terelődik a beszélgetés, hogyan érte el ezt, elmondotta, hogy a csoport szb-tagja az szb-ülés előtt mindig kikérte véleményét, majd pedig az ülések után tájékoztatta a hozott határozatokról és az abból adódó feladatokról. A tennivalókat időben a csoport minden tagjával megbeszélte, kikérte véleményüket, így vált konkrét valósággá a SZOTE elnökségének a határozata. Váljanak a bizalmiak a munkáshatalom politikai és gazdasági erősítésének harcosaivá, szószólóivá, legyenek a közvélemény formálói. Amikor erről beszélünk, szerényen megjegyzi: nem lehet arról beszélni, hogy különösen jó munkát végez, inkább a kollektíva különös jó munkájáról, közös erőfeszítéséről van szó. Együttérez dolgozótársaival, csoportja tagjaival és szemtől szembe megmondja, ha hibát lát munkájukban, magatartásukban, azt is, ha jogtalan dolgot követelnek, azt is, hogy miért nem javasolta jutalomra. Meggyőződött arról, hogy dolgozótársai szeretik az őszinte szót. Ma dolgozótársai legteljesebb bizalmát élvezi. Amikor véleményét megmondja egyesek magatartásáról, ebben már benne van a kollektíva véleménye, igazságérzete, mert úgyszólván minden kérdést közösen beszélnek meg. Ezt lehetővé teszi az is, hogy társai a munkakezdés előtt legalább 10 perccel a helyükön vannak. Csoportjában a szervezettség 100%-os, nincs tagdíjjal elmaradott. Számos területen értek el a kollektíva erejével jó eredményt, a termelés terén, a tisztaságban az üzemrész élen jár. Ebben az évben nem volt baleset. Amikor problémákról érdeklődtem, elmondja, sok megoldódott. Csoportja több tagjának súlyos lakásproblémája van. Több beleszólást kellene biztosítani az elosztásban a szakszervezetnek. Kéri, ne feledkezzenek meg a cinkográfusokról, sokszor mellőzve érzik magukat. Búcsúzóul azt kívánta, hogy minden bizalminak olyan kollektívája legyen, mint az ő csoportja. Azt szeretnénk, ha az ez évi választások után a bizalmiak csoportjaik érdekében megbízatásukat úgy végeznék, hogy tevékenységükkel, őszinteségükkel, sokoldalú emberi kapcsolatok kiépítésével csoportjaikat olyan kollektívává kovácsolják, amelynek ereje képes a mindennapi érdekvédelmi munka mellett a nevelő, a szocialista embert formáló feladatot betölteni. LEHOCZKY KÁROLY 1967. Január – Hasznos eszmecserék a testvér szakszervezetek küldötteinl De még mindig további finom diplomáciai érzékre van szükség ahhoz, hogy a háborúellenes, antifasiszta szellemben újabb barátokat szerezzünk és a már meglevőkkel barátságunkat elmélyítsük. Küldöttségünk ebben a vonatkozásban eredményes eszmecserét folytatott az ünnepségeken részt vett testvérszakszervezetek küldötteivel és a maga részéről a nemzetközi munkásmozgalom ügyében megfelelően tájékozódott. Összefoglalásul: a küldöttség útja hasznos, élményekben és tapasztalatokban gazdag volt. Hozzájárult a minden proletár szívében élő nemzetközi munkásegység megerősítéséhez. És ez jelenünk és jövőnk szempontjából felbecsülhetetlen értékű. MISEJE TIVADAR Az árvákért A János-ünnepély tiszta jövedelmét minden évben szakszervezetünk elhunyt tagjai árváinak karácsonyi megajándékozására fordítjuk. Több mint egy évszázados hagyomány ez, s ha mai viszonyaink között államunk a gyermekekről intézményesen gondoskodik, szakszervezetünk tagjainak ezt a nemes szolidaritáskifejezését árváink iránt idén is gyakoroltuk, özvegyek és árvák szemében csillogtak az örömkönnyek, amikor az ünnepséget rendező központi nőbizottság tagjai átadták az 1000, 800 és 600 forintos vásárlási utalványokat. Felmelegedtek a szívek, tapsra verődtek a tenyerek, és a kialakult önfeledt öröm egész tagságunknak szóló köszönet volt. A szakszervezeti elnökség nevében Schmidt Béla, az elnökség tagja méltatta a szakszervezet tagságának szolidaritását. Üdvözölte mindazokat, akik segítik e nemes célkitűzést fenntartani, hogy minden esztendőben ezzel is erősíthessük emberi kapcsolatainkat. Negyvenhét fővárosi és tizennégy vidéki üzem volt dolgozóinak árvái részesültek a János-ünnepély tiszta jövedelméből. A megajándékozottak kiválogatása gondos kollektív munka volt. Dicséretes az az önzetlen hozzáállás, mellyel ezt a nőfelelősök és a központi nőbizottság tagjai végezték. Az ünnepség tanulságos filmvetítéssel fejeződött be.