Typographia, 1973 (105. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
1973. JANUÁR 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 1 FORINT 105. évfolyam * A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * L SZÁM Központi Bizottság állásfoglalása kifejezi a mi munkánk során szerzett tapasztalatokat is” Szakszervezetünk központi vezetőségének decemberi ülésén — többek között — részt vett Sándor József, a párt Központi Bizottságának tagja, az MSZMP KB Központi Irodájának vezetője, Földvári Aladár, a SZOT elnöke és dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke. A központi vezetőség megtárgyalta és jóváhagyta a szakszervezet 1973. évi feladatairól, illetve a vezető testületek idei első félévi munkatervéről szóló előterjesztést, majd megvitatta a Papíripari Vállalat szakszervezeti tanácsának jelentését a munka- és üzemszervezés továbbfejlesztéséről. Végül elfogadták a szakszervezet 1973. évi költségvetését. Az első napirendet Kimmel Emil, szakszervezetünk főtitkára, szóbeli beszámolóval egészítette ki. Hangsúlyozta, hogy a párt Központi Bizottságának novemberi ülése — mely öszszegezte a X. kongresszus óta eltelt idő fejlődését és megjelölte a soron következő tennivalókat — olyan állásfoglalást adott, amely kifejezi a mi munkánk során szerzett tapasztalatokat is, iránymutatásával segíti további tevékenységünket. A mostani tanácskozáson elsőként a gazdasági építőmunkáról szükséges beszélnünk — mondotta a főtitkár. Nem azért, mert valami sorrendiség szerint így illik, hanem azért, mert korábbi tapasztalataink is azt igazolják: szakszervezetünk tagságának alapvető érdekvédelmét a gazdasági építőmunka keretén belül tudjuk szervezetten, tervszerűen és hatékonyan képviselni. A végzett munka értékeléséről szólva kifejtette, hogy dolgozóink — bár jelentős erőfeszítések árán —, de évről évre tisztességgel, becsülettel tesznek eleget kötelességüknek, termelési tevékenységükkel jól szolgálják a társadalmi érdekeket. Termelékenység A papíripar például 1972. első 9 hónapjában 6 százalékkal növelte a termelt papír menynyiségét, 15 százalékkal a termelési értékét. A termelékenység az egy főre jutó termelés alapján 6, az egy teljes órára eső termelés szerint pedig 4 százalékkal növekedett. A nyomdaipar termelésének volumene 8, termelési értéke 12 százalékkal, a termelékenység az egy foglalkoztatottra jutó termelés alapján 10, az egy teljes, órára eső termelés szerint pedig 9 százalékkal növekedett. Ugyanebben az időszakban a papíriparban mindössze 5,3 százalékkal gyarapodott a munkáslétszám, annak ellenére, hogy olyan új létesítmények kezdték meg munkájukat, mint a Lábatlani Vékonypapírgyár és a Nyíregyházi Hullámüzem, a nyomdaiparban pedig csökkent létszám mellett érték el az említett eredményeket. A munkaerőhiány mindkét iparágban súlyos gondokat okoz. Ha nem is zokszó nélkül,de az összes ledolgozott óráknak több mint öt százalékát túlórában teljesítették a nyomdászok. Kimmel elvtárs ezután név szerint több szedőt és gépmestert említett a fővárosi nagyobb nyomdákból, akik havonta átlagosan 60—80 túlórát teljesítenek. Hozzátette: nemcsak a többletmunka jelent megterhelést hanem a túlórákra kifizetett összeg számottevően csökkenti a bérfejlesztés lehetőségeit is. A továbbiakban kitért az iparfejlesztés kérdéseire. Mint mondotta, a minisztérium a saját hatáskörében a lehetőségek keretén belül megtette a szükséges intézkedéseket. Szerintünk azonban ezek az intézkedések időben késtek és nem is bizonyultak elégségesnek. Sajnos, olyan helyzet állott elő, hogy az előre megvásárolt gépeket kényszermegoldásokból különböző, a termelés céljára alkalmatlan helyiségekben állították fel. Az ilyen „ideiglenes" fejlesztés nem szolgálja hatékonyan a társadalmi összérdekeket, és ellentétes szakszervezetünk tagságának érdekeivel. Nem javítja, hanem rontja a munka- és üzemegészségügyi körülményeket. A nyomdaipar sajnos nincs olyan helyzetben, hogy termelőerőit centralizáltan tudnánk kihasználni, hanem csak szétszórtan képes egy-egy üzem szerény anyagi javait hasznosítani. Érdemes lenne foglalkozni azzal a gondolattal, hogy nincs szükség-e újra nyomdaipari trösztre, amely a javakat koncentráltan, a jelenleginél lényegesen hatékonyabban tudná hasznosítani? Munkaszervezés Ajánljuk, hogy a könnyűipari miniszter vizsgálja felül azokat a beruházásokat, amelyek ideiglenes jelleggel készülnek, mint például a Kossuth Nyomda Bécsi út 100. alatti Kalapgyár helyén létesítendő üzemegységét. Elnökségünk megítélése szerint ez csak felesleges pénzkidobás. Nem szabad lebontásra ítélt, romos állapotban levő objektumra 16 millió forintot fizetni és körülbelül ugyanennyit a rendbehozására költeni. Az előadó ezután azokat a szakszervezeti törekvéseket ismertette, amelyek az üzem- és munkaszervezésről szóló párt-, illetve kormányhatározatok nyomán kezdődtek. Sajnos a munka- és üzemszervezésre vonatkozó határozat végrehajtása érdemileg még nem kezdődött meg, mivel az ezzel kapcsolatos iparági elképzelések még nem alakultak ki. Kérjük a könnyűipari minisztert — mondotta — hogy rövid időn belül tegye meg a szükséges intézkedéseket e határozatok végrehajtásának elősegítése érdekében. Ezután kitért a papír- és nyomdaipari üzemek közötti szocialista szerződésekre, amelyeknek célja a minőség javítása. Szóvá tette, hogy az elmúlt hónapokban a nyomdaiparban romlott a termékek minősége, sokasodnak a sajtóhibák. Mindez összefüggésben van a munkaerőhiánnyal. A vállalatoknál fontos a megfelelő, szakképzett személyi gárda kialakítása, ehhez viszont rendezni kell a nyomdaipari munkások anyagi helyzetét. Senki ne gondolja, hogy az elmúlt két esztendőben kapott 10—10 millió bérpreferencia és a néhány ütemben növekvő saját erőforrásból végrehajtott bérfejlesztés megoldotta problémáinkat. Azt a reális kongresszusi célkitűzésünket valljuk továbbra is, amellyel mindenki egyetértett: a nyomdaipari munkások átlagbére néhány százalékkal haladja meg az ipari munkások átlagkeresetét. Bérfejlesztés Álláspontunk az, -hogy a nyomdaipari munkások részére a múlt évihez hasonló bérpreferenciát kapjunk és a 8 százalékos központi bérfejlesztés teljes összegét biztosítsák, annak ellenére, hogy talán még a jövő esztendőben lesz a nyomdaiparnak lehetősége arra: a rendes évi bérfejlesztésnél a 3, illetve a 4 százalékot elérje. A papíripari vonatkozásban szakszervezetünk elnökségének az az álláspontja, hogy a szükséges bérpreferencián túl, a központi bérfejlesztés haladja meg a 8 százalékot. Egyidejűleg kérjük a könnyűipari minisztert, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján, amely kötelezettségként szól a népgazdaság irányítóinak, vizsgálják meg a gazdasági fejlődést eddig hatékonyan segítő, de a nagy állami vállalatok műszaki, gazdasági fejlődését ma már inkább fékező eszközlekötési járulék csökkentésének és esetleges megszüntetésének lehetőségét. A Papíripari Vállalat esetében ezt mi nagyon fontosnak és sürgősnek tartjuk. Természetesen javaslataink, ajánlásaink mindig az adott lehetőségek keretén belül mozognak. A szakszervezeti munkában tapasztalható hiányosságokról önkritikusan szólva, Kimmel elvtárs megemlítette, hogy egyes szakszervezeti bizottságok kizárólag a csoport- illetve a vállalati érdekkel azonosulnak. Ezeken 7.“ "Helyeken előbb-utóbb szemben találjuk magukat a dolgozókkal, mivel hosszú távon munkásérdekeket így képviselni nem lehet. Előfordulnak egészségtelen összefonódások is, egyes szakszervezeti bizottságok, vagy annak titkárai és a helyi gazdasági vezetők között Ennek következménye, hogy csak a vállalati nyereséget látják, hajszolják, függetlenül attól, hogy a dolgozók, a szakszervezeti tagok milyen áldozatokkal, többletmunkával képesek a célokat elérni. A közelmúltban az Akadémiai Nyomdában tartott kommunista szombatot — melynek meghirdetett célja a tanácsi óvodafejlesztés támogatása volt — túlórában számolták el, s ezen az egy napon az üzem évi túlóramennyiségének 15 százalékát dolgozták le. Felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi munka akkor értékes ha valóban a dolgozók kezdeményezése és nem az igazgatói szobában határozzák el. A szakszervezeti bizottságok ne azt az utat keressék, hogy a töméntelen túlórán felül hogyan lehet még szabad időben, munkaidőn kívül a termelésben foglalkoztatni a munkásokat. Inkább a munkaidő jobb kihasználására, a tartalékok feltárására ösztönözzék a vezetőket és a dolgozókat. Eszmei tisztánlátás A szakszervezeti munka különféle hibái természetesen nem általánosíthatók. Testületeink többsége a párt politikáját helyesen értelmezi és a szakszervezeti mozgalom feladatait egyre eredményesebben látja el. Különösen elismerésre méltó volt például a Kossuth Nyomda szakszervezeti bizottságának állásfoglalása, amikor fellépett az említett óbudai telepítés ügyében. Hozzáértésről és lelkiismeretességről adtak bizonyságot. Szakszervezetünk főtitkára kiemelte, hogy tagságunk tisztában van azzal: életkörülményei csak a gazdasággal együtt javulhatnak. Ezért is értették meg azokat az árintézkedéseket, amelyeket a Központi Bizottság gazdasági életünk áttekintése után helyesnek tartott. A mi feladatunk, hogy saját szakmáinkban fellépjünk az indokolatlan áremelkedések ellen. Ugyancsak vannak teendőink a szocialista gondolkodástól idegen anyagias szemlélet elleni fellépésben. Az eszmei, ideológiai kérdésekben való tisztánlátás a mi helyzetünkben azért is fontos, mert szakszervezetünk tagjai (újságírók, kiadói szerkesztők, lektorok stb.) olyan emberekből állnak, akiknek szemlélete nemcsak szűkebb környezetükre hat, hanem foglalkozásuknál fogva a társadalom széles köreit befolyásolhatják. Ezért kell kritikusan vizsgálni szakszervezetünk tudatformáló, nevelő tevékenységét, mivel e sajátos helyzet miatt fokozott a felelősségünk. Kiemelte, hogy az a párthatározat, amely kimondja: társadalmunkban a művészeti alkotások, a kulturális szolgáltatások, általában a művelődés, fontos társadalompolitikai ügy és nem kereskedelmi kérdés, megértésre talált szakszervezeti testületeink előtt. Javaslatára a központi vezetőség felhatalmazta elnökségünket a következő előterjesztés véglegesítésére. Az újságírói, lap- és könyvkiadói dolgozók bére 1973-ban a Központi Bizottság határozatában megjelölt mértékben az átlagosnak megfelelően, 4,5 százalékkal növekedjen. Ezt reálisnak és szükségesnek tartjuk. A heti 44 órás munkahét bevezetése egyidőben történjen az államigazgatáséval. Ehhez minden feltétel adott, külön létszám és bérigény nélkül. A hozzászólások A központi vezetőség őszinte szenvedéllyel vitatta meg az 1973. évi tennivalóinkra előterjesztett szóbeli és írásbeli javaslatot. Szinte minden felszólalásból kicsendült a mély egyetértés a párt novemberi határozataiból adódó feladataink elvégzésére. Szöllősi Ernő a negatív társadalmi jelenségek konkrét feltárása és leküzdése érdekében emelt szót. Gombkötő Béla a nyomdaipar gondjait ismertette, amelyek a fokozódó munkaerőhiány, a nem átgondolt vállalati programok és az üzemszervezés fogyatékosságai miatt túlórák formájában sújtják a munkásságot. Minich Józsefné a papíripar egyes üzemeiben a folyamatos munkarendről a szakaszos munkára való átállás tapasztalatait ismertette. Hogy az elvándorlást ellensúlyozni lehessen: gépesítéssel, jobb munkakörülmények teremtésével, a fizikai munka könnyítésével és a bérek javításával szükséges vonzóvá tenni az iparágat. Szántó Jenő többek között elmondotta: a sajtó és a lapkiadás területén a bérfejlesztések éveken keresztül soha nem érték el az országos átlag mértékét. Helyesnek tartja a központi vezetőségnek Kimmel elvtárs által előterjesztett állásfoglalását. Kádár elvtárs személyes üdvözlete Sándor József, a párt Központi Bizottságának képviseletében szólalt fel. Mint mondotta, teljesen egyetért szakszervezetünk központi vezetőségének beszámolójával. Majd a Központi Bizottság novemberi ülése határozatának politikai jellegét elemezte. Hozzászólása során tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és Kádár János elvtárs szakszervezetünk vezető testületeihez, egész tagságához intézett személyes üdvözletét, őszinte jókívánságait. A következő felszólaló Fegyveres István volt, aki a szakmunkás-utánpótlással, valamint a bérhelyzettel foglalkozott. A Papíripari Vállalat 8 milliárdos állóeszköz értéke után fizetendő 386 milliós eszközlekötési járulék terheit elemezte Pétsry Sándor. Egyes gazdasági szabályozók — mint az említett is — fékezik a nagyvállalatok további fejlődését. Asztalos István szerint sok még a tennivaló szakszervezetünk XXXIX. kongresszusán elhatározott célok érdekében, ha a papíripari munkások átlagkeresetét vizsgáljuk. Jelenleg ugyanis bérszintjük 5 százalékkal marad el az ipari munkásság országos átlagához képest. Dr. Szepessy Mihályné a szakképzett, illetve a szakképesítés nélküli berakónők és könyvkötőnők helyzetével foglalkozott. A házinyomdák elszívó hatásáról és a szakmunkás-oktatásunk ellentmondásairól beszélt Lengyel Lajos. Búzás Ferenc szóvátette, hogy hiányzik a nyomdaiparral kapcsolatban olyan egységes távlati fejlesztési elképzelés, amely orientálhatná a vállalatokat. Az iparág iránti várható igények nincsenek pontosan összegezve. Az elektronika előtérbe kerülésével feltehetően a centralizáció és a vállalati felépítés, munkaszervezés maitól merőben eltérő formájával kell majd megbarátkoznunk. Megfelelő munkaszervezéssel a pillanatnyi lehetőségeken belül is sok rejtett tartalékot hasznosíthatnánk — ez volt Katona Sándor véleménye. Felhívta a figyelmet némely gazdasági vezető szakmai, politikai és emberi tulajdonságainak súlyos ellentmondásaira, illetve az ebből fakadó politikai károkra. Végül Zimonyi Ferencné a dolgozó nők sajátos egészségügyi gondjait tette szóvá. Kifogásolta a fizikai dolgozók egészségügyi ellátásában fellelhető szenvtelen bürokráciát. Érzékletesen vázolta a központi vezetőség előtt, hogy mik a tennivalóink a kis keresetű, családos dolgozó emberek érdekében. Az intenzív gazdálkodásért Szakszervezetünk központi vezetősége második napirendként a Papíripari Vállalat szakszervezeti tanácsának jelentését vitatta meg a munka- és üzemszervezés továbbfejlesztésére vonatkozó határozatok végrehajtásáról. Mint ismeretes, a Könnyűipari Minisztérium 1972 júliusában utasította a Papíripari Vállalatot, hogy — mintavállalatként — a IV. ötéves terv időszakára készítsen szervezésfejlesztési programot. A szóban forgó tervezet a következő fontosabb gazdálkodási területeket tartalmazza: a munkatermelékenység növelése, az állóalapok jobb kihasználása, az önköltség csökkentése, az állami jövedelemhez való hozzájárulás növelése, a termelés és forgalom összehangoltságának elősegítése, a dolgozó kollektívák munkakörülményeinek és kereseti feltételeinek javítása. Mindezek alapján a PSV negyedik ötéves terve célul tűzte ki a termelés volumenének 42,5 százalékos, értékének pedig 67,6 százalékos növelését. Ugyanakkor, amikor a termelőkapacitás értéke 98,8 százalékkal növekszik, a tervezett többletlétszám mindössze 6,3 százalék. (A IV. ötéves terv időszakában a megkezdett, illetve folyamatban levő állami nagy beruházásokkal együtt a vállalat 5 milliárd értékű fejlesztést valósít meg. Ezért elengedhetetlen a beruházási források hatékonyabb felhasználása. Ezt szolgálja a beruházási célok gondos megválasztása, a fejlesztési munkák színvonalas kivitele, a tervezett termelési hozamok mielőbbi biztosítása, az újonnan létesített termelőegységek kapacitásának teljes kihasználása, a termékstruktúra korszerűsítése, illetve a gyártmányok minőségének javítása. Szervezési cél továbbá a hulladék és a másod-, illetve harmadosztályú termékek arányának mérséklése. A készletgazdálkodás javításával arra törekszenek, hogy a IV. ötéves terv hátralevő időszakában a folyamatos termeléshez szükséges készletek állománya ne növekedjék, a felesleges készleteket pedig leépítsék. Igazságos elosztást Termelési céljai eléréséhez a vállalatnak az elkövetkező időszakban számos szervezési feladatot kell megoldani. Ilyenek többek között: a lekötött eszközök forgási sebességének növelése, a hatékonyabb műszaki fejlesztés, a termelési költségek csökkenésére és a gyártmányok minőségére irányuló kutatások, a vállalati és gyári információs rendszerek javítása, a belső ösztönzési módszerek továbbfejlesztése. A Papíripari Vállalat szervezésfejlesztési programjában szereplő feladatok teljesítése érdekében a vállalati szakszervezeti tanács több javaslatot tett a gazdasági vezetésnek, illetve felhívta a gyáregységek szakszervezeti bizottságainak figyelmét néhány kérdésre. Így például: a gazdasági vezetés tegyen javaslatot a munkaverseny-mozgalom meghatározására, a gyáregységek adjanak konkrét feladatterveket a szocialista brigádoknak. A brigádvállalásokat félévenként értékeljék. Az szb-k támogassák az újítók munkájának széles körű kibontakozását. Törekedni szükséges, hogy olyan belső ösztönzési rendszert dolgozzanak ki és alkalmazzanak — tekintetbe véve a dolgozók javaslatait, észrevételeit —, amely a munka szerinti elosztás követelményeinek az eddiginél jobban megfelel. A vszt olyan ösztönzési rendszert támogat, amely elősegíti a hatékonyabb munkát, a gyári tartalékok feltárását. A munka elismerésekor vegyék tekintetbe a tényleges erőkifejtést, a termelékenység növelését, s ne történhessen meg, hogy az a gyáregység jár jobban, amelyik laza tervvel dolgozik. A vszt felhívja a gyáregységi szb-k figyelmét, hogy a tervek készítésének és értékelésének különböző fázisaiba vonják be a dolgozókat, biztosítsák az üzemi demokrácia érvényesülését. Javasolja a „legszebb, illetve legjobb papíripari termék” verseny kiírását, a vszt védnöksége mellett. A napirend második témájának vitájában Földes György a különféle papírok minőségének problémáit tette szóvá. Ruzsbatzky László az üzemi demokrácia fontosságáról beszélt, arról, hogy minden esetben módot kell adni a dolgozók véleményének, javaslatainak meghallgatására. v. J.