Udvarhely, 2014. szeptember (1. évfolyam, 116-137. szám)
2014-09-01 / 116. szám
Napirenden. MINDENNAPI Képernyő Negyvenötödik születésnapját ünnepli a Román Televízió bukaresti magyar adása. Az indulás körülményeiről az akkori főszereplők visszaemlékezéseiből szerezhetünk tudomást. Visszatekintve az eseményekre, megállapíthatjuk, hogy az 1969-es párizsi diáklázadást és a prágai eseményeket követően beindult enyhülési folyamat eredményeként létrejött intézmények kisebbségi létünkben a megmaradás és a szellemi gyarapodás fórumaivá váltak, annak dacára, hogy pártideológiai alapon, propagandacélok szolgálatában hozták létre őket. Ilyen műhellyé lett a Kriterion Könyvkiadó, az A Hét című folyóirat, no meg a Román Televízió magyar nyelvű adása. Közismertebb - ma már brandként megjelenített - nevén: a magyar adás. Ezeknek az intézményeknek a vezetői, munkatársai olyan népszerűségre tettek szert, s olyan legitimitással bírtak, ami mindmáig hat, mindmáig elismerést, köztiszteletet és közmegbecsülést jelent számukra. Gondoljunk csak Domokos Géza Kriterionigazgató, Bodor Pál tévés főszerkesztő vagy Huszár Sándor, A Hét főszerkesztője személyiségének és munkásságának megítélésére. Emlékszem még, hogy gyermekkoromban várva vártuk a hétfő délutáni magyar adást, érdeklődéssel néztük a mesefilmet, az érdekfeszítő riportokat, a színházi vagy néptáncelőadásokat. Úgy csüngtünk a képernyőn, s úgy bűvöltük, mint teszik azt ma gyermekeink, amikor szabadidejüket a telefon, a táblagép, a számítógép és a televízió képernyője között osztják meg. Akkoriban a televíziózásnak, a tartalomszolgáltatásnak más volt a szerepe, mint ma: közösségi élményt adott, erősítette a hovatartozás érzését, érzelmeket gerjesztett, azonosulásra vagy elutasításra késztette a nézőt. A mai tévézés egyre erőteljesebb ingereket kíván közvetíteni, az olcsó cirkusz szórakoztató szerepét veszik át a híradók, a beszélgető műsorok, a tehetségkutató vetélkedők révén, a sztárok mesterséges világa megteremtésével és bemutatásával. S ebben a törekvésben a közszolgálati csatornák is próbálnak felzárkózni a nagy nézettségnek örvendő kereskedelmi csatornákhoz. A közszolgálati tartalom szolgáltatását vállalni kell, magasra állítva a mércét, nem adva a teret a kétes értékű műsoroknak, nem hódolva be a kereskedelmi csatornák által diktált divatnak, elvárásoknak, sémáknak. A magas kultúrát, annak népszerűsítését nem lehet, nem szabad feláldozni a magas nézettségi mutatók oltárán. A hétvégén a Gyimesekben ünnepelt a magyar adás. A fiatal, fiatalos csapat a jelen körülményeihez alkalmazkodva végzi munkáját, az elődöktől örökölve a témák megközelítési módját, a szakmaiság iránti igényt és elkötelezettséget, próbálva összeegyeztetni e pénzigényes sajtóműfaj művelésének igényét és a közszolgálati tévé szűkös anyagi lehetőségeit. A születésnapi rendezvényen a jelenlévők régi felvételeket is láthattak, több évtizedes emlékeket idézve fel, szembesítve a riportfilmek főszereplőit korábbi énükkel, fiatalságukkal. A látott kép pedig hiteles. Ez a közszolgálatiság kulcsszava: a hitelesség. A magyar adás bebizonyította, hogy ennek vállalásával és közvetítésével különbözteti meg a nyúlfarknyi műsort a különböző képernyőkön elérhető más tartalmaktól. • Surány István MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA Fényképek a frontvonalból Két kiállítás nyílt meg pénteken a székelyudvarhelyi Kováts Fényképészetben. Az udvaron egy-egy pillanatot kaphatunk el a régi Udvarhelyből, míg a napfényműteremben id. Kováts István, a 82-es császári és királyi gyalogezred katonája és fotósa által az első világháború csatáinak ezernyi arcát megörökítő ötven darabos fotótárlata látható. Augusztus 29-én, a magyar fotográfia napja alkalmából két kiállítással jelentkezett a székelyudvarhelyi Kováts István Fotóarchívum Egyesület. Az első a kereken egy évvel ezelőtt elkezdett, Időutazás a fotográfiában elnevezésű projekt folytatása, egy nagyobb, a fényképészet egész udvarát betöltő, állandó tárlat része. A tavalyi, első szakaszban Székelyudvarhely templomait, iskoláit mutatták be a század eleji felvételek által. A tűzfalra most hét újabb olyan kép került fel, amelyek minőségüket megőrizve tudnak dacolni az időjárás viszontagságaival. A képeken láthatóvá válik Udvarhely első autója, az első gőzös érkezése a városba, a Budapest Szálló, egy vidám polgári társaság a Csicser oldalában, a két világháború közti Patkó és a szejkei borvíztöltés. A pénteki megnyitón elhangzott, hogy a dátumot érdemes megjegyezni, sőt már előre be lehet jelölni a naptárba (augusztus 29., 18 óra, Kováts Fényképészet), mert a fotográfia napjára mindig készülni fognak valamivel. Az Időutazás a fotográfiában projektet a székelyudvarhelyi városi önkormányzat támogatta pályázat útján. A másik kiállítás - szintén pályázat által - Hargita Megye Tanácsa támogatása révén jöhetett létre. A napfényműteremben kiállított ötven fénykép a Kováts Fényképészet eddig kevésbé ismert fotógyűjteményébe enged bepillantást. A kép készítője a fényképészet alapítója, id. Kováts István, aki a 82-es császári és királyi gyalogezred katonájaként és fotósaként részt vett az első világháború csatáiban, bejárta a galíciai, romániai és észak-olaszországi frontvonalakat, megörökítve a világégés ezernyi arcát, a bakaélet minden formáját. A megnyitón jelen volt dr. Gidó Csaba, aki történésztársával, Kápolnási Zsolttal együtt vállalta fel a fényképek kiválogatását (a rendelkezésükre álló mintegy háromszáz darabból) és a helyszínek beazonosítását. Id. Kováts István képein megjelenik a lövészárok, a csapatvonulás, a parancshirdetés, az őrség, a játék, a pihenő, az étkezés, a mise, a halál, a temetés. Akárcsak a kor háborús fényképészetében, Kováts Istvánnál is új témák jelentek meg: a romok, a gépi roncsok, a halál borzalmas képei, a temetés mindennapisága. Ugyanakkor ott vannak a modern háború új technikai találmányai, a repülők, a harckocsik vagy a fegyvermonstrumok - mondta Gidó Csaba. A történész szerint számos kép igazi művészi alkotás, nincs szükség szavakra, mert ezek a képek magukról beszélnek. Elhangzott, hogy id. Kováts István a háború ideje alatt is előszeretettel készített felvételeket a harcok szünetében tevékenykedő katonák mindennapjairól. Több képen dokumentálta a fronton szervezett színházi előadásokat, a játszó, az egymással tréfálkozó bakákat. A mosakodó, a lovakat fürösztő, a kutyával játszadozó katonákat. A Kováts Fényképészet Székelyudvarhely, Székelyföld, de az egész Kárpát-medence magyarságának igazi kultúrkincsét őrzi, amely nagyobb odafigyelést és támogatást érdemelne, hogy mindazokat az értékeket, amelyeket a Kováts család generációi alkottak, minél többen megismerjék - értékelt a történész. Az első világháború id. Kováts István fotográfus szemével elnevezésű időszakos kiállítás képeit egy hónapon át lehet megtekinteni a Kossuth Lajos utca 24. szám alatti Kováts Fényképészetben. ________________• Szász Csaba szász.csaba@udvarhely.ma