Udvarhely, 2014. szeptember (1. évfolyam, 116-137. szám)

2014-09-01 / 116. szám

Napirenden. MINDENNAPI Képernyő N­egyvenötödik születésnapját ünnepli a Ro­mán Televízió bukaresti magyar adása. Az indulás körülményeiről az akkori főszereplők visszaemlékezéseiből szerezhetünk tudomást. Visszatekintve az eseményekre, megállapíthat­juk, hogy az 1969-es párizsi diáklázadást és a prágai eseményeket követően beindult enyhülési folyamat eredményeként létrejött intézmények kisebbségi létünkben a megmaradás és a szelle­mi gyarapodás fórumaivá váltak, annak dacára, hogy pártideológiai alapon, propagandacélok szolgálatában hozták létre őket. Ilyen műhellyé lett a Kriterion Könyvkiadó, az A Hét című fo­lyóirat, no meg a Román Televízió magyar nyelvű adása. Közismertebb - ma már brandként meg­jelenített - nevén: a magyar adás. Ezeknek az intézményeknek a vezetői, munkatársai olyan népszerűségre tettek szert, s olyan legitimitással bírtak, ami mindmáig hat, mindmáig elismerést, köztiszteletet és közmegbecsülést jelent számuk­ra. Gondoljunk csak Domokos Géza Kriterion­­igazgató, Bodor Pál tévés főszerkesztő vagy Huszár Sándor, A Hét főszerkesztője személyisé­gének és munkásságának megítélésére. Emlékszem még, hogy gyermekkoromban várva vártuk a hétfő délutáni magyar adást, ér­deklődéssel néztük a mesefilmet, az érdekfeszítő riportokat, a színházi vagy néptáncelőadásokat. Úgy csüngtünk a képernyőn, s úgy bűvöltük, mint teszik azt ma gyermekeink, amikor szabadidejü­ket a telefon, a táblagép, a számítógép és a tele­vízió képernyője között osztják meg. Akkoriban a televíziózásnak, a tartalomszol­gáltatásnak más volt a szerepe, mint ma: közös­ségi élményt adott, erősítette a hovatartozás ér­zését, érzelmeket gerjesztett, azonosulásra vagy elutasításra késztette a nézőt. A mai tévézés egyre erőteljesebb ingereket kíván közvetíteni, az olcsó cirkusz szórakoztató szerepét veszik át a híradók, a beszélgető műsorok, a tehetségkuta­tó vetélkedők révén, a sztárok mesterséges világa megteremtésével és bemutatásával. S ebben a tö­rekvésben a közszolgálati csatornák is próbálnak felzárkózni a nagy nézettségnek örvendő keres­kedelmi csatornákhoz. A közszolgálati tartalom szolgáltatását vál­lalni kell, magasra állítva a mércét, nem adva a teret a kétes értékű műsoroknak, nem hódolva be a kereskedelmi csatornák által diktált divatnak, elvárásoknak, sémáknak. A magas kultúrát, an­nak népszerűsítését nem lehet, nem szabad felál­dozni a magas nézettségi mutatók oltárán. A hétvégén a Gyimesekben ünnepelt a ma­gyar adás. A fiatal, fiatalos csapat a jelen körül­ményeihez alkalmazkodva végzi munkáját, az elődöktől örökölve a témák megközelítési módját, a szakmaiság iránti igényt és elkötelezettséget, próbálva összeegyeztetni e pénzigényes sajtómű­faj művelésének igényét és a közszolgálati tévé szűkös anyagi lehetőségeit. A születésnapi ren­dezvényen a jelenlévők régi felvételeket is láthat­tak, több évtizedes emlékeket idézve fel, szembe­sítve a riportfilmek főszereplőit korábbi énükkel, fiatalságukkal. A látott kép pedig hiteles. Ez a közszolgálatiság kulcsszava: a hiteles­ség. A magyar adás bebizonyította, hogy ennek vállalásával és közvetítésével különbözteti meg a nyúlfarknyi műsort a különböző képernyőkön elérhető más tartalmaktól. • Surány István MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA Fényképek a frontvonalból Két kiállítás nyílt meg pénteken a székely­udvarhelyi Kováts Fényképészetben. Az udvaron egy-egy pil­lanatot kaphatunk el a régi Udvarhelyből, míg a napfényműte­remben id. Kováts István, a 82-es csá­szári és királyi gya­logezred katonája és fotósa által az első világháború csatáinak ezernyi arcát megörö­kítő ötven darabos fotótárlata látható. A­ugusztus 29-én, a ma­gyar fotográfia napja alkalmából két kiállítással jelentkezett a székelyudvar­helyi Kováts István Fotóar­chívum Egyesület. Az első a kereken egy évvel ezelőtt elkezdett, Időutazás a fotog­ráfiában elnevezésű projekt folytatása, egy nagyobb, a fényképészet egész udvarát betöltő, állandó tárlat része. A tavalyi, első szakaszban Székelyudvarhely templo­mait, iskoláit mutatták be a század eleji felvételek által. A tűzfalra most hét újabb olyan kép került fel, amelyek minőségüket megőrizve tud­nak dacolni az időjárás vi­szontagságaival. A képeken láthatóvá válik Udvarhely első autója, az első gőzös ér­kezése a városba, a Budapest Szálló, egy vidám polgári tár­saság a Csicser oldalában, a két világháború közti Patkó és a szejkei borvíztöltés. A pénteki megnyitón el­hangzott, hogy a dátumot ér­demes megjegyezni, sőt már előre be lehet jelölni a nap­tárba (augusztus 29., 18 óra, Kováts Fényképészet), mert a fotográfia napjára mindig készülni fognak valamivel. Az Időutazás a fotográfiában projektet a székelyudvar­helyi városi önkormányzat támogatta pályázat útján. A másik kiállítás - szin­tén pályázat által - Hargita Megye Tanácsa támogatása révén jöhetett létre. A nap­fényműteremben kiállított ötven fénykép a Kováts Fényképészet eddig kevés­bé ismert fotógyűjteményé­be enged bepillantást. A kép készítője a fényképészet alapítója, id. Kováts Ist­ván, aki a 82-es császári és királyi gyalogezred katoná­jaként és fotósaként részt vett az első világháború csatáiban, bejárta a galíciai, romániai és észak-olaszor­szági frontvonalakat, meg­örökítve a világégés ezernyi arcát, a bakaélet minden formáját. A megnyitón jelen volt dr. Gidó Csaba, aki törté­nésztársával, Kápolnási Zsolttal együtt vállalta fel a fényképek kiválogatását (a rendelkezésükre álló mint­egy háromszáz darabból) és a helyszínek beazonosítását.­­ Id. Kováts István képe­in megjelenik a lövészárok, a csapatvonulás, a parancs­hirdetés, az őrség, a játék, a pihenő, az étkezés, a mise, a halál, a temetés. Akárcsak a kor háborús fényképészeté­ben, Kováts Istvánnál is új témák jelentek meg: a ro­mok, a gépi roncsok, a halál borzalmas képei, a temetés mindennapisága. Ugyanak­kor ott vannak a modern háború új technikai találmá­nyai, a repülők, a harckocsik vagy a fegyvermonstrumok - mondta Gidó Csaba. A történész szerint szá­mos kép igazi művészi alko­tás, nincs szükség szavakra, mert ezek a képek maguk­ról beszélnek. Elhangzott, hogy id. Kováts István a háború ideje alatt is elősze­retettel készített felvéte­leket a harcok szünetében tevékenykedő katonák min­dennapjairól. Több képen dokumentálta a fronton szervezett színházi előadá­sokat, a játszó, az egymással tréfálkozó bakákat. A mosa­kodó, a lovakat fürösztő, a kutyával játszadozó katoná­kat.­­ A Kováts Fényképészet Székelyudvarhely, Székely­föld, de az egész Kárpát-me­dence magyarságának igazi kultúrkincsét őrzi, amely nagyobb odafigyelést és tá­mogatást érdemelne, hogy mindazokat az értékeket, amelyeket a Kováts család generációi alkottak, minél többen megismerjék - érté­kelt a történész. Az első világháború id. Kováts István fotográfus sze­mével elnevezésű időszakos kiállítás képeit egy hónapon át lehet megtekinteni a Kos­suth Lajos utca 24. szám alat­ti Kováts Fényképészetben. ________________• Szász Csaba szász.csaba@udvarhely.ma

Next