Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)

1997-05-22 / 40. szám

Abc történelem 1997. május 22., csütörtök Pünkösd — az egyház születésének ünnepe Zarándokok a Somlyói búcsún Pünkösd szombatján évről évre, a lelkiismeret hívásának engedelmeskedve, énekszóval, szín­­pompásan, a zarándokok százezrei érkeztek min­den irányból és minden közlekedési eszközzel: vonattal, autóbuszokkal, személygépkocsikkal Csíksomlyóra. De él, jobban mondva újraéledt a régi hagyomány is: jönnek a zarándokok gyalog is, ahogy őseik tették évszázadokon keresztül. A csík­­somlyói szék útján a keresztaljak, a környező fal­vak, települések, de a távolabbi magyarlakta hely­ségek zarándokai, küldöttségei is érkeznek a Somlyói Szűz Mária hódolatára. Egymás után, zászlóik alatt érkeznek be a moldvai, bá­náti, székelyföldi vagy éppen határon túli zarándokcso­portok a kegytemplom udva­rára, hogy onnan rövid pihe­nő után újra énekszóval, az évek során kialakult sorrend­ben induljanak tovább a hegyoldalra, a Somlyó-hegy nyergébe. Köztudott, hogy a pünkösdi búcsút annak a csatának az emlékére tartják, amelyet a hitünket védelmező csíki, gyergyói székek vívtak, János Zsigmond király hadai ellen. 1566-ban János Zsigmond erőszakos hittérítési kísérlet­ként sereggel érkezett Csík­ba. Terve azonban nem sike­rült. A villámgyorsan szerve­ződő gyergyói és csíki­­ székely­­ség a gyergyóalfalusi István pap vezetésével 1567-ben a Nagyerdőn találkozott a ki­rályi sereggel, s míg asszo­nyaik, a gyermekek és az öregek a Somlyói Mária lábá­nál imádkoztak érettük, si­kert arattak hitük érdekében. Győzedelmes visszatérésük óta minden pünkösdön a gyergyóalfalusiak keresztal­jának kiváltsága a búcsújáró menet vezetése: elsőnek ró­ják le hálájukat, köszönetü­­ket a kegyszobor előtt, erőt merítve további harcukhoz, a megmaradásukhoz. Évtizedeken keresztül nem jöhettek a keresztaljak a Somlyói búcsúra. Bár sokan voltak, akik a diktatúra ideje alatt sem mondtak le a pün­kösdi búcsúról, egy, a mosta­nihoz hasonló méretű zarán­doklat elképzelhetetlen volt. A moldvai csángók akkor is ragaszkodtak ahhoz a ha­gyományhoz, hogy pünkösd vasárnapjának hajnalán a Kissomlyó tetején várták a napfelkeltét. A hozzájuk csatlakozóknak számolniuk kellett a hatalom számonkéré­sével, a meghurcoltatásokkal. A '89-es események fordu­latot hoztak a pünkösdi bú­csúk történetében is, 1990- ben már ismét templomi zászlók alatt érkeztek a ke­resztaljak. 1993-tól a zarán­dokosok nagy száma miatt az ünnepi szentmisét már nem a templomban vagy annak udvarán tartják, hanem a két Somlyó közötti nyeregben. A keresztaljak érkezésük után nyomban kivonulnak a sza­badtéri oltár elé, ide érkezik a körmenet végén a papság is. Az idei búcsúra is több száz­ezer zarándokoló gyűlt ös­­­sze. A vendégek között egy­házi méltóságokkal és közé­leti személyiségekkel talál­kozhatunk. A ferences bará­tok meghívottaként jelen volt dr. Paskay László bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország hercegprímá­sa. Újra köztünk volt dr. Jaku­­binyi György gyulafehérvári érsek, Tamás József segédpüs­pök. Sajnos a protestáns püs­pökök, elfoglaltságukra hi­vatkozva, távolmaradtak. El­lenben megtisztelték jelenlé­tükkel az idei búcsút a Ma­gyarok Világszövetségének vezetői, Szőcs Ferenc és Hodlicska Tibor, Magyaror­szág bukaresti, illetve kisinyo­­vi nagykövete, Balogh And­rás, bukaresti magyar kon­zul, az RMDSZ vezetői, élén Markó Béla elnökkel, a Me­gyei Tanács, a Prefektúra, a Polgármesteri Hivatal és a Városi Tanács elöljárói. Eljött a búcsúra Habsburg Regina főhercegasszony, két fiával György és Károly főherce­gekkel, valamint Habsburg Mihály főherceg, feleségével, Krisztina főhercegas­­­szonnyal. És nem feled­kezhetünk meg Csíkszereda testvérvárosi küldöttségeiről sem. Az idén Tiszaújváros, Gödöllő, Zseliz, Makó, Rie­hen, Óbuda, Budakeszi, Óbecse, Kaposvár, Gyula, Heves, Balati, Cegléd, vala­mint a magyarországi Orszá­gos Örmény Önkormányzat Nemzetközi Bizottságának küldöttsége képviseltette ma­gát az összmagyarság csík­­somlyói találkozóján. Már pénteken benépesül­tek Csíkszereda utcái. Legel­sőként a gyergyószárhegyi keresztalja érkezett meg. Szombat reggel egymást kö­vették a népes zarándokcso­portok. Csíkszereda ke­resztalja népes küldöttségé­nek tagjai között volt dr. Cse­­dő Csaba polgármester, Rá­­duly Róbert képviselő. Jelen volt Szász Jenő, Székelyud­varhely polgármestere is, aki kijelentette: "a megbékélés, a szeretet gondolata vezetett Csíkszeredába, és vonulok a csíkszeredaiakkal egy sor­ban, hisz közös törekvésünk a megértés, magyarságunk megőrzése." A két Somlyó közötti nye­regben a zarándokok száz­ezrei 10 órától papi irányí­tással imával és énekkel vár­ták a szentmise kezdetét. A keresztaljak fél egyre elfog­lalták helyüket az oltár előtt. A kordon — amelyben az idén csak a papság kapott helyet — élén a labórummal, a kegytemplom elől indult el, a hagyomány szerint a Salva­tor kápolnánál elénekelték az Egészen szép vagy, Mária kezdetű éneket, majd 1 órakor megkezdődött a szentmise. Dr. Jakubinyi György gyu­lafehérvári érsek megnyitó szavaiban kifejezte: A Som­lyói búcsún bárki bármilyen felekezetből részt vehet, hi­szen ennek a zarándoklatnak bizonyos nemzeti, kulturális vonatkozása is van. Ez azon­ban nem homályosíthatja el azt, ami Csíksomlyón kezdettől fogva volt: a Szűz­anya oltalmát kérve mind­annyian eligazítást nyertünk a jövőnkre vonatkozóan egyéni és nemzeti dönté­seinkben. Az ünnepi szent­misét dr. Paskay László bíbo­ros, esztergom-budapesti ér­sek, Magyarország herceg­­prímása celebrálta, ő mon­dotta el a szentbeszédet is. Mint mondotta: első alka­lommal vesz részt a Somlyói búcsún, de amit látott, ta­pasztalt, mély benyomást gyakorolt rá. Úgy érzi, hogy a római katolikus hitű ma­gyarság számára Csíksomlyó egy erős vár lett és az elkö­vetkező években az összma­gyarság fellegvárává alakul­hat. Az ünnepi szentbeszéd be­fejeztével — a záporeső elle­nére is — együtt maradt a búcsúra érkező több száze­zer zarándokoló. Szombaton este hat órától a Szent Péter templomban csángó misét tartottak. Este 10 órától ifjú­sági zenei program, majd szentségimádás következett. A Salvador kápolnában va­sárnap hajnali 4 órától tartot­tak szentmisét, majd vasár­nap reggel 9 órától a Szent Péter templomban került sor újabb szentmisére. A Somlyói búcsú meghívot­­tai közül érdemes megemlí­teni pár nyilatkozatot. Habs­burg főherceg elmondotta, hogy első alkalommal vesz részt a búcsún, csodálattal tölti el az, amit itt látott, fele­melő a százezres tömeg Istenbe vetett hite. — Csodá­latos érzésben volt részem — nyilatkozta — s biztos va­gyok abban, hogy jövőre sokkal többen jövünk el erre a felemelő találkozóra. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondotta: "már több alka­lommal vettem részt a Somlyói búcsún, de mind­annyiszor öröm és megilletődött­­ség tölt el. Refor­mátus vagyok, de akkor is itt a helyem, hiszen ez az ünnep, vallásos jellege mellett az összmagyarság, az együvé tarto­zás ünnepévé nőtte­ ki magát." Vasárnap, a kora délutáni órákban indul­tak hazafelé a tá­volabbról érke­zett keresztalják. Az induló ke­resztek zászlói, keresztjei, csen­gői most már nem virággal, hanem zöld ággal voltak fel­díszítve. Lélekben és hitben megerősödve, Istenbe vetett hittel hagyják el Csíksom­­lyót, annak biztos tudatában, hogy egy év múlva ismét ré­szesei lehetnek a pünkösdi ünnepségnek. A pünkösdi búcsú nap­jainkban az összmagyarság közös ünnepévé nőtte ki ma­gát, amely azonban nem ve­szíti el vallásos tartalmát, és amely a modern kor embere számára is a Mária-tisztelet vonzerejével bír. Pünkösd az öröm és a megújulás ünnepe volt századokon át, és annak is kell maradnia. es Kovács László Szeretet és egészség Veszélyes, megpróbáltatásokkal teli kor­ban élünk. Nap mint nap érezzük, hogy valami rossz zajlik körülöttünk. A létfenn­tartásért folytatott küzdelem alapelve, hogy másokat letaposva jussunk előbbre. Józanul szemlélve nyilvánvaló, hogy leg­többször látszateredményekért folyik a harc. Ha ezt felismertük, már megterem­tődött annak a lehetősége, hogy kilépjünk a tülekedésből, és azzal foglalkozzunk, ami valóban jobbá teszi életünket Ez pe­dig a feltétel nélküli, mindenre és minden­kire vonatkozó Szeretet A szeretet lényegének megfogalmazása nem könnyű, mert ez a szó sok mindent takar. Arisztotelész szerinte azok, akik sze­retnek, jót kívánnak egymásnak, mégpedig olyan mértékben, amilyenben egymást sze­retik. Nagyon szomorú, ha ma már szinte meglepődünk akkor, ha valaki szeretettel fordul felénk, pedig a szeretet nem kivételes magatartás, hanem természetes. Az igazi szeretet lényegének megértésé­hez közelebb vihet, ha megfogalmazzuk azt, hogy mi nem az. Semmit nem ér a szeretet, ha önmagunk vagy mások előtt szerepet játszva gyakoroljuk. Nem igazi szeretet az sem, amelyet a szeretetet gya­korló áldozatnak tekint, és kérkedik vele önmaga vagy mások előtt Az ilyen ember a saját jóságától eltelve nem azt nézi, hogyan használhat annak, akit szeret hanem az foglalja le, hogy mekkora áldozatot hoz. Ez nem szeretet hanem álszenteskedés. Sajnos a szeretet szó ma már elcsépelt elvesztette igazi jelentőségét A vallások évezredek óta sulykolják a szeretet fon­tosságát, áldozatnak állítva be azt, és túl­­világi jutalmakat ígérve annak, aki szeret Ennél azonban lényegesen többről van szó. A szeretet gyakorlása nem áldozat, hanem a legbiztosabban megtérülő "be­fektetés". A lelkivilágunkban a szeretet a rendfenntartó elem. Aki állandóan jót tesz másokkal, a legjobbat önmagával te­­szi.Valamennyien éreztük már a jó érzést, ha segítettünk valakin. Ennek ellenkezője a lelkünket furdaló bűntudat, ha nem se­jtettünk, pedig módunkban állt volna, vagy ha éppenséggel rosszat tettünk más­nak. Ha mindig szeretettel cselekszünk, állandó jó érzéssel jutalmazzuk meg ön­magunkat A lelki működés harmóniája, a belső elégedettség pedig tökéletes feltéte­leket teremt a testünket felügyelő és védő rendszer számára. Ez egészségünk leg­főbb záloga. A szeretet önmagában szándék, amit ér­vényesíteni kell. Ez néha nehezebb, mint gondolnánk. A szeretet érvényesítésében a figyelemnek van nagy szerepe, úgy kell szeretni és jót akarni, hogy azt a másik fél el tudja fogadni. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy még azokat sem tudjuk szeretni, akik legközelebb állnak hozzánk, közvet­len hozzátartozóinkat. Ezekben az ese­tekben szeretni akarunk, de nem tudjuk a szándékot megvalósítani. Ennek oka tu­datlanságunk: nem ismerjük igazán sze­retteinket, ezért nem tudjuk, hogy mivel tehetünk jót nekik. A szeretet gyakorlása nem mentes konfliktusoktól. A világ az ellenségeskedés és gyűlölet légkörében él, ezért nem számíthatunk arra, hogy szere­­tetünket köszönettel veszik. A sejtő kéz néha tüskébe nyúl. Ekkor nem kell elke­serednünk, hisz nap mint nap, ezernyi alka­lom kínálkozik a szeretet gyakorlására. Végezetül ne feledjük, hogy az ember tár­sas lény, az egyedüllétet nehezen viseli el. Aki képtelen szeretni, az egyedül van akkor is, ha emberek veszik körül. Aki viszont szeretni tud, az sohasem magányos. jes Kovács László

Next