Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)

1997-09-25 / 76. szám

1997. szeptember 25., csütörtök bűntény­­HIVAdÓ 9 Éke Hl Wifit fiBflHifi I B fú­ita magát A 15 éves gyergyószentmiklósi Márton László Levente rendezett családi körülmények között nevelkedett. Még három testvére volt. Négy éves korában Levente kopo­nyasérülést szenvedett, s attól kezdve gyakori fejfájás­ra, szédülésre panaszkodott. Agresszívvá vált, iskolai eredményei egyre gyengébbek lettek. 1995-ig állandó gyógyszerkezelésben részesült, majd 1996-ban újból kivizsgálták és megállapították, hogy egészségi állapo­tában jelentős javulás állt be. Ennek ellenére szülei aggódtak érte. A fiú több alkalommal el­szökött otthonról az ország más, távolabbi vidékeire, ahonnan a rendőrség szállí­totta haza. Összeférhetetlen magatartást tanúsított testvé­rei iránt. 1997. március 3-án Leventét édesanyja várta az iskola előtt. Együtt mentek a városi könyvtárba könyveket cserélni. Mivel húga, a nyolc éves Andrea nem vitte vissza korábban kölcsönvett köny­vét, nem kapott újat. Haza­mentek, ebédeltek, majd két óra tájban Levente és Andrea együtt távoztak a lakásból, azzal az indokkal, hogy a könyvtárba visszaviszik a kislány által kölcsönzött könyvet. Mivel két óra eltel­tével sem tértek haza, az egyre jobban idegeskedő édesanyjuk keresésükre in­dult. Öt óra körül ért az isko­lához, ahol másik gyermeké­vel, Róberttel találkozott, aki azt mondta, hogy Levente nála hagyta a könyveket, és Andrea Kolumbán Balázsék lakásán van, ahonnan késő este fogják hazakísérni. Le­vente az állomás felé távo­zott. Másnap, Gábriel Sandu és Pál Lajos kiskorúak, akik a katolikus kápolna mellett ha­ladtak el, egy halott kislány tetemét vették észre. Meg­ijedtek és azonnal hazamen­tek. Otthon azonban egy szót sem szóltak. Csak már­cius 5-én mondta el anyjá­nak Gabriel a látottakat. Az asszony azonnal értesítette a rendőrséget. Ezen a napon Benedek Károly harangozó akadt rá a tetemre. A hely­­színre érkező nyomozók és a törvényszéki orvos megálla­pítása szerint a halott kislány azonos a két nappal hama­rabb eltűnt Márton Andreá­val. A kislány félig meztelen­re volt vetkőztetve, a mellet­te heverő dzsekire pedig kré­tával írta rá valaki: Márton, Bucsin negyed, 25, E lépcső, III. emelet, 88. lakrész? A kis­lány testén erőszak jelei lát­szottak. Mint később kide­rült, Andrea Leventével együtt érkezett a kápolna kö­zelébe, miután elhagyták a könyvtárat. Levente azt állí­totta, hogy kell találkoznia egy barátjával. Amint a törvényszéki orvosi bizonyít­vány kimutatja, Levente le­vetkőztette ellenszegülni próbáló húgát, majd szexuá­lis perverzióra kötelezte. Az áldozaton több testi sérülés nyoma látszott. Végül Leven­te torkon ragadta húgát s ad­dig szorította, mígnem az megfulladt. A gyilkosság után a dzsekivel betakarta az áldozatot, majd krétával fel­írta a már ismertetett szöve­get. Tette elkövetése után a kiskorú gyilkos elhagyta Gyergyószentm­i­klóst. Országos körözés indult meg ellene, és ennek ered­ményeképpen akadtak rá március 14-én Temesváron. Hazaszállították. Az utóla­gos orvosi vizsgálatok kimu­tatták, hogy a gyilkos epi­lepsziában szenvedett, bizo­nyos időközökben rohamai voltak, azonban a gyilkosság elkövetésekor tudatában volt cselekedetének. 1997. augusztus 26-án hir­detett ítéletet ügyében a Har­gita Megyei Törvényszék. Márton László Leventét gyil­kosság bűntette miatt 10 évi börtönbüntetésre ítélték,­ a szexuális perverzióért még négy évet kapott. A büntető törvénykönyv 33. cikkelye "a" és 34. cikkelye "b" be­kezdése alapján a súlyosabb ítéletet köteles letölteni. ms Kovács László Nagykadácsi szörnyűségek Múlt pénteken szörnyű eseménysorozat rázta meg a Nyikó mentét. A nagykadácsi Benczédi Béla meg­ölte feleségét és két leányát, aztán felakasztotta magát. Kedden a helyszínen jártunk, az okot keres­tük, miért követte el Benczédi Béla a szörnyűséget, amelyről mindenki beszélget. A hozzátartozók a te­metésre való készülődés miatt nem nyilatkoztak, viszont ők sem értik, hogyan történhetett mindez. — A falak nem be­szélnek, nem tudhat­juk meg, mi az igaz­ság, és mondani min­denfélét lehet — vél­ték a rokonok a halotti tor előkészítése köz­ben. Az apa mostohagye­reke, Ferenc maradt csupán életben, aki éppen pénteken távo­zott el a családtól, tért vissza Iasiba, ahol ka­­tonai szolgálatát telje­sítette. A szóbeszéd szerint a pénz miatt történt a tragédia. — Agresszív ember volt­­, Benczédi Béla? — kér­deztük a falu lakóitól. — Sosem verte a lányait, nem tudjuk hova tenni a tragédiát. A lányai, Marika és Csilluka szintén szeret­ték apjukat, rendes, temp­lomba járó emberek vol­tak. — Veszekedtek, azt be­szélik a népek, szegények voltak, Béla eleget dolgo­zott, én láttam — mondja egy idős néni. — Az asz­­szony meg volt operálva, nem szabadott dolgozzon. Az utóbbi időben Béla rosszul érezte magát, ezért az asszony sírt, mi lesz ve­lük, ha senki sem tud pénzt keresni? Ezért csinálhatta Béla, bánatában, hogy ne hagyja a családját szen­vedni. Elvitte magával őket. — Mostanában gyorsan el kellett volna vinni az idegkórházba. Az asszony éjjeleket elment hazulról a leánykákkal, s mikor Béla elaludt, visszamentek. Mondta Marika, hogy úgy fél az éjjelektől, s valóban, ez éjjel történt. ii| Ilit B* — Állítólag kezelték Bé­lát gyógyszerrel, de nem volt hatása. De senki sem érti, miért nemcsak magá­val végzett, miért vitte a családot is a sírba? Mi segí­tettünk volna az asszo­nyon és a gyereken, hiszen faluban vagyunk, összefo­gunk, ha baj van. — Aznap este náluk volt Béla testvére, ittak, utólag kérdeztem tőle, de azt mondja, jól beszélgettek, nem veszekedtek. És a csa­ládi ügyeit sem lehetett tudni, ha veszekedtek is, mikor valaki bement hoz­zák, rögtön abbahagyták. Ahogyan a falu tisztelete­­se mondta, legnehezebb a láthatatlan dolgokkal fog­lalkozni, ilyenkor beszélni mindent lehet, de figye­lembe kell venni, hogy az egész család lelke fel van dúlva... ez Sz. Csaba 1996. május 24-én, a késő esti órákban, a gyergyó­­ditrói Sinka László a helybeli Nádas bárban találkozott barátjával, Hompoth Imrével. Mindketten előrehala­dott alkoholos állapotban voltak, így hamarosan kitört köztük a veszekedés. Hompoth megfenyegette Sinkát: — Laci, ezen az estén nem úszod meg szárazon! Ezt hallván, Sinka azonnal rátámadt az őt fenyegetőre. A közelben levő Vasilics An­ton őrmester azonban köz­beavatkozott, különválasz­totta őket, és Sinkát másnap reggelre berendelte az őrsre. Sinka arra hivatkozva, hogy meg kell várnia barátját, Mészáros Imrét, akivel be­zárják a kultúrotthon játék­termét, továbbra is a helyszí­nen maradt, míg Hompoth a Szabadság utca irányába tá­vozott. A Baby cukrászda előtt újból összeakadtak. Hom­poth kért egy cigarettát Sin­­kától, s amikor ez át akarta nyújtani, Hompoth váratla­nul megütötte. Sinka meg­szédült és elesett a váratlan ütéstől. Ekkor avatkozott közbe Mészáros, aki közel­ről arcul vágta Hompothot, aki hanyatt esett és estében beütötte a fejét a járdasze­gélybe. A földre esett Hom­pothot még jónéhányszor megütötték, megrúgták. Mie­lőtt jobban elfajulhatott vol­na a verekedés, közbeavat­koztak az eseményt végigné­ző Csiszér Antal Zsolt, Simon Árpád és Deák Márton Attila, akik felemelték az eszmélet­­len Hompothot és a cuk­rászda egyik székjére he­lyezték. A már éjfél utáni perpatvarban újból részt vett Mészáros, aki ismét meg­ütötte a székre helyezett ál­dozatot. Hajnali fél négykor találtak rá Hompothra az éjszakai járőr tagjai, Vasilics Anton és Küsmödi Dénes éjjeliőr, akik a földön hagyták a betonon alvó áldozatot, mivel már több alkalommal megtör­tént, hogy a holtrészeg Hom­poth ilyen helyzetben töltöt­te el az éjszakát. Másnap este Kelemen Sán­dor értesítette Hompoth Sándort, az áldozat testvérét, hogy bátyja nagyon betegen fekszik lakásában. Sándor azonnal bátyjához sietett, s azt vérben találta, fején több helyen zúzódás, ütés nyomai látszottak. Azonnal lecserél­te testvére vértől áztatott ru­háját, melyet gondosan félre tett, tisztába öltöztette, majd a rendőrőrsre sietett, jelentve a helyzetet. Azok javaslatára kocsiba tették a sérültet és a gyergyószentmiklósi kórház sürgősségi osztályára szállí­tották. Innen másnap reggel a marosvásárhelyi kórházba vitték az áldozatot, ahol még aznap este meghalt. A beteg­lapból kitűnik, hogy kómás állapotban szállították a kór­házba, a törvényszéki orvosi vizsgálat koponyatörést, áll­kapocstörést és zúzódást ál­lapított meg. Mészáros Imre és Sinka László gyergyóditrói lakosokat gyilkosság vádjával állították törvény elé. 1997. szeptember 9-én a Hargita Megyei Bíróság mindkettőjüket 8-8 évi bör­tönbüntetésre ítélte. D. Kovács László o­va úton!­ ­Szeptember 21-én , délután Szőcs Dori­na, a balánbányai kórház asszisztensnője telefonon értesítette a rendőrséget, jelentve, hogy egy halottat szállítottak a kórházba. A helyszínre érkező nyomo­zó, ügyész és törvényszéki orvos végezték el a szüksé­ges vizsgálatokat. Amint megtudtuk, egy nappal korábban Katona Dénes esztenáján a Balánbánya melletti Tarkőn, Péter Má­tyás alkoholfogyasztás közben összeszólalkozott Lorencovics Róberttel. A vita hevében Péter bicská­jával megszúrta társát, majd otthagyta a baleset helyszínén. Másnap, ami­kor visszatért és látta, hogy áldozata nagyon rosszul van, beszállította a balán­bányai kórházba. A 25 éves Lorencovics azonban szállítás közben meghalt. Rajta vesztett a lo­­o­­pott fenyőszállítmá­nyon a gyergyóhollósi Câmpean Gavril, aki nyolc fenyőt vágott ki engedély nélkül, majd néhány nap múlva szállítási engedé­lyért jelentkezett az illetéke­seknél. Mivel nem tudta bi­zonyítani áruja eredetét, előzetes letartóztatásba he­lyezték a közvagyon kárára történő lopás vádjával. Szerencsésebb volt a falustársa, Zait Du­mitru, aki hét fenyőt vágott ki az éjszaka leple alatt, azonban utólag bevallotta tettét, így nem került rá­csok mögé, csak a fa árát — 442.849 lej — kellett azonnal kifizetnie.­­ A fitódi Veress Sán-3­0­dór számára végze­tes volt a falu bárjába való belépés. Itt, az alkohol ha­tása alatt összeszólalkozott falustársával, Tímár Attilá­val, aki a vita hevében elő­kapta zsebéből bicskáját, és több alkalommal bele­döfte a vele szemben álló haragosa mellkasába. A sú­lyos sérülést szenvedett ál­dozat rövid időn belül a helyszínen meghalt. .. "Nagy volt a meglep­­­petése a csíkszent­­mártoni Albert Istvánnak, amikor egy régi csűr lebon­tása alkalmával, melyet még 1885-ben építettek, a romok közül előkerült egy 11,5 mm kaliberű Colt, amely természetesen mű­ködésképtelen állapotban jutott a kezébe. A friss tu­lajdonos nem tétovázott sokat, hanem annak rend­­je-módja szerint jelentke­zett a rendőrségen, ahol le­adta a fegyvert. Magára hagyott mi- U­nibuszra találtak a Nyergestetőn a csíkszent­­mártoni rendőrök. A brassói rendszámú jármű több napja került oda. A vizsgálatok ki­mutatták, hogy a rendszám hamis, a valódi tulajdonos a brassói Tungs Service Da­chau. A tolvajok kézrekeríté­­sére széleskörű akció indult ez Kovács László 1

Next