Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus (13. évfolyam, 90-102. szám)

2002-08-02 / 90. szám

Periszkóp ■ A magyar tőke számára célország A külföldön eszközölt magyar tőkebefektetések állománya 2002. március végén 5,155 milliárd euró volt. A magyar vállalkozások közvetlen tőke­exportjának legkedveltebb célországai az első negyedév­ben Csehország, Svájc és Ro­mánia voltak. Január-már­ciusban a Csehországba áramló közvetlen tőkeexport értéke 6,4 millió euró, a svájci 6,3 millió euró, a romániai pe­dig 4,7 millió euró volt. Az első negyedévi közvetlen magyar tőkeexportban a legnagyobb súlyú ágazat a pénzügyi tevé­kenység, amelyet a feldolgo­zóipar követ. A pénzügyi te­vékenységbe 7,8 millió euró, a feldolgozóiparba 7,7 millió euró értékben fektettek be a magyar vállalkozók. ■ Újabb segítség vállalatoknak A Banc Post aláírta azt az egyezményt az Európai Fej­lesztési és Újjáépítési Bank­kal (BBRD), melynek értel­mében az európai pénzinté­zet tízmillió euró kölcsönt fo­lyósít a kis- és középvállala­tok támogatása végett. Ez az újabb szerződés része a két pénzintézmény által május­ban aláírt együttműködési egyezménynek. A BERD ál­tal a Banc Poston keresztül folyósított hitel öt év alatt, há­rom részletben hívható le. A kisvállalkozóknak nyújtott hi­tel összege 10.000 és 30.000 euró között, míg a közepes nagyságú vállalatoknak fo­lyósítható összeg 30.000 125.000 euró között mozog. Komp Press ■ Rejtélyes betegség Legalább 62 személy halt meg egy rejtélyes, influenza­szerű tünetekkel járó beteg­ség következtében a Mada­gaszkár délkeleti részén fek­vő Ikongo településen. A ví­rusfertőzést több száz ember megkapta, s csaknem 150 beteget sikerült meggyógyí­tani. ■ Bányarobbanás Ukrajnában A mentőalakulatok szerda éjfélig 19 holttestre találtak a Donyec-medencében lévő Zaszagyko bányában, ahol a délutáni órákban robbanás történt. Egy bányász után még kutatnak. A robbanás - amelynek oka egyelőre nem ismeretes - 1076 méteres mélységben következett be - közölte az ukrán rendkívüli ügyek minisztériumának az illetékese az AFP-vel. Szer­da éjszaka 44 mentőcsapat dolgozott a helyszínen. A Zaszagyko az egyik legjelen­tősebb ukrajnai bánya. A ma­gánkézben lévő vállalkozás tízezer embernek ad munkát. A bányában három éve, illet­ve tavaly már történt egy-egy súlyos baleset, összesen 105 személy halálát okozta. MTI 2 Fh.vele __ Medgyessy mm tagadja múltját Medgyessy Péter elmondása szerint tit­kosszolgálati tevékenysége alatt soha egyetlen kollégájáról sem írt jelentést, mert - mint azt a titkosszolgálati múltját vizsgáló parlamenti bizottság előtt csütör­tökön közölte - nem ez volt a feladata. A kormányfő beszámolt arról, hogy évente ösz­­szegző elemzéseket kellett készítenie a nemzet­­gazdaság helyzetéről és az ebből következő nemzetbiztonsági kockázatokról, valamint javas­latokat tett az ezzel kapcsolatos és szükséges­nek tartott politikai lépésekről. Medgyessy Péter elmondta: 1978-ban kereste meg egy kémelhárí­tó tiszt azzal, hogy vállalja el az információk vé­delméből és az elemzésekből álló feladatot, ami szerinte „rendben volt", így azt el is vállalta. Kitért arra, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) 1982-ben történt csatlakozással feladata befejeződött, ezzel ennek a tevékenységnek el­veszett a szakmai érdekessége is. Hozzátette: összeférhetetlenségi okok miatt mi­niszterhelyettesként senki nem maradt a szigorú­an titkos tiszti állományban. Medgyessy Péter egy ellenzéki képviselő kérdésére válaszolva be­számolt arról, hogy a Pénzügyminisztériumban végzett munkájáért 1982-ben megkapta a Mun­ka-érdemrend arany fokozatát. Medgyessy vallomását azt követően tette, hogy megkapta a titoktartási felmentést a polgári tit­kosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkártól, így elhárult az akadálya annak, hogy nyílt ülésen számoljon be titkosszolgálati múltjáról az ezt vizsgáló parlamenti bizottság csütörtöki ülésén. Ezt Gál J. Zoltán kormányszóvivő nyilatkozta az MTI-nek szerdán. A testület MDF-es elnökéhez intézett levélből idézve elmondta: „a miniszterelnök valamennyi, a vizsgálóbizottság vizsgálatának tárgyához kap­csolódó titokkörre vonatkozóan megkapta a men­tesítést, és az államtitkár hozzájárult a titokkörbe tartozó adatok nyilvánosságra hozatalához is”.­­ A miniszterelnöknek nincs titkolnivalója, sem­mi indok nincs arra, hogy bárkinek a fejében megforduljon a zárt ülés elrendelésének gondo­lata - tette hozzá Gál J. Zoltán. A kormányszóvivő közölte: az államtitkár azt ké­ri a bizottság elnökétől, tegye lehetővé, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal jelenlegi főigazgatója jelen lehessen a bizottság ülésén arra az esetre, ha ott a szolgálatok jelenlegi működését veszé­lyeztető kérdések merülnének fel. A kormányfő titkosszolgálati múltját vizsgáló par­lamenti vizsgálóbizottság csütörtökön Medgyessy Péter miniszterelnök meghallgatásával folytatja munkáját. Az MDF kezdeményezésére alakult nyolc tagú, paritásos bizottság megbízatása feladatának el­végzéséig, de legfeljebb 2002. augusztus 15-ig tart. Az érdemi munkát hosszas vitákat követően megkezdő bizottság ülésein eddig meghallgatott volt belügyminiszterek azt közölték: minisztersé­gük idején nem volt tudomásuk Medgyessy Péter titkosszolgálati múltjáról. A bizottság több koráb­bi nemzetbiztonsági vezetőt is meghallgatott zárt ajtók mögött. Kovács Zoltán, az állambiztonsági múltat vizs­gáló országgyűlési bizottság fideszes tagja felhá­borítónak tartja, hogy a sajtóból kellett értesülnie a volt kormányok tagjainak ügynöki érintettségé­vel kapcsolatos információkról. A honatya az MTI-nek szerdán nyilatkozva le­szögezte, hogy ha az adatok valóban beérkeztek a bizottsághoz, akkor azokról először a testületi tagokat kellett volna értesíteni. A szivárogtatás véleménye szerint jogszabályba ütközik és meg­kérdőjelezi a bizottság működésének hitelessé­gét is. Úgy látja: a kiszivárogtatással az egyetlen cél az lehet, hogy „ha már Medgyessy Péter mi­niszterelnököt nem lehet tisztára mosni, akkor mindenkit besározzanak”. Kovács Zoltán utalt arra, hogy a sajtóinformáci­ók szerint a kormánytagok érintettségéről szóló adatok a Nemzetbiztonsági Hivatal irattárából ke­rültek elő. Hozzátette: ezeket az iratokat 2001-ig át kellett adni a Történeti Hivatalnak. A politikus érdekesnek nevezte a kérdést, hogy most kitől és hogyan kerültek vissza a dokumentumok a Nem­zetbiztonsági Hivatal irattárába. Pintér Sándor volt magyar belügyminiszter szerint teljesen kizárt, hogy hivatali ideje alatt került ki a tárcától a Medgyessy Péter kormányfő tsz-tiszti múltjára vonatkozó dokumentum, mivel elmondása szerint olyan fegyelmet tartott a tár­cánál, hogy nem hiszi, ezt bárki is meg merte volna tenni. A belügyi tárca 1998 és 2002 közötti vezetője a miniszterelnök titkosszolgálati múltját vizsgáló parlamenti bizottság keddi ülésén azt mondta, hogy a sajtóból értesült a kormányfő egykori kémelhárítói tevékenységéről. Pintér Sándor kérdésre válaszolva kiemelte, hogy nem járt a Belügyminisztériumnak azon irattárában, amelyben a volt lil/ll-ekkel kapcso­latos papírok találhatók. Lamperth Mónika jelenlegi miniszter azon kijelentésére reagálva, miszerint jegyzőkönyv tanúskodik arról, hogy De­meter Ervin volt titkosszolgálati miniszterrel együtt 2000 nyarán jártak a BM irattárában, úgy fogalmazott: egy törvényen alapuló kormány­­határozat alapján csak közösen léphettek be az egyik irattárba, ahol az iratok rendszerezését kel­lett elvégeznie egy bizottságnak. Medgyessy Péter Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus 2., péntek Magyarország módosítaná a státustörvényt A román-magyar kisebbségi vegyesbizottság szerdai bu­karesti ülése a tárgyalások kezdeti lépése volt. Megegye­zés született arról, hogy augusztus végén szakértői ta­nácskozás lesz, majd az ősz folyamán tartják meg a ki­sebbségi vegyes bizottság teljes ülését. - Bízom abban, hogy ezen a találkozón sikerül megállapodásra, mindkét fél számára elfogadható kompromisszumra jutni — mond­ta Szabó Vilmos. A magyar államtitkár megerősítette román kollégájának: a magyar félnek szándékában áll a törvény megváltoztatása. Ebben a ma­gyar kormányt támogatja a Magyar Állandó Értekezlet, illetve a kérdésről konzultációkat folytat minden érintett ország kormányá­val. Szabó Vilmos szerint a kormány az ősz folyamán, az év végéig tudja majd a módosítási javaslatokat az Országgyűlés elé terjesz­teni.­­ Mind a két fél egyetértett abban, hogy az alapot és a kiin­dulópontot az egyetértési nyilatkozat képezi, amelyet érvényben lévőnek tekintünk, és mindaddig, amíg a vitatott pontokban meg nem találjuk a közös megoldást, addig az egyetértési nyilatkozat érvényben van, és ennek alapján a törvény végrehajtása biztosí­tott Romániában - fogalmazott. Hozzátette, hogy a szakértői tárgyalásokon is a tavaly december­ben aláírt Orbán-Nastase egyetértési nyilatkozatot alapul véve ha­tározzák meg azokat a pontokat, amelyekről a két félnek tárgyal­nia és megállapodnia kell - írja a kolozsvári Szabadság. Szabó Vilmos átadta Cristian Diaconescunak azt a levelet, ame­lyet Medgyessy Péter küldött Adrian Nastasénak. A magyar kor­mányfő ebben a levélben választ adott a kolozsvári találkozón fel­vetett román javaslatokra, és arról tájékoztatta a román miniszter­­elnököt, hogy készülnek a magyar javaslatok a román-magya partneri együttműködés kialakításáról Kolozsváron átadott román emlékeztetőre. A magyar fél átadott az együttműködés egyéb kérdéseire vonat­kozó válaszjegyzékeket is. Ezek egyebek között a Gozsdu Alapít­vány kérdéséről, illetve a munkavállalással kapcsolatos dolgok kezeléséről szólnak. Cristian Diaconescu román külügyi államtitkár a találkozó után nem kívánt a sajtónak nyilatkozni. Ehelyett a román Külügyminisz­térium rövid nyilatkozatot tett közzé arról, hogy a találkozón a ro­mán fél „a Velencei Bizottság és a Jürgens-jelentés értékelése alapján megfogalmazott európai normáknak megfelelően, a román-magyar kétoldalú párbeszéd keretébe ágyazottan” közelí­tette meg a kedvezménytörvény módosításának tartalmi kérdéseit és menetrendjét. olozsvár a magyarok is lakta Románia terüle­tének egyik legfurcsább városa s nemcsak azért, mert olyan polgármestert választott ma­gának, amilyent. Csak úgy. S ezt egy nyári­ hajnalon is ész­reveheti az, aki arra jár. Mert olyan emberek többsége lak­ja be. Persze, tisztelet a kivételnek, ezt ilyenkor mindig illik leírni, nehogy valaki még megsértődjön. Mivel a Hajnal-negyedben aludtam, s szállásadómat Haj­nalkának hívták, valamint korán reggel már mennem kel­lett, a lakást elhagyva mintegy alliterációként vágott az a­­gyamba, hogy lám-lám, itt ért a hajnal Hajnalnál a Hajnal­ban... Habár tudom az utat, mégis megkérdezem színlelt székelyes hangsúllyal ízesített éktelen román nyelven egy dauerolt hajú, terebélyes, teleékszerezett asszonyságtól, aki úgy néz rám, mint egy eltévedt marslakóra. Vagy mint egy magyarra... Meglehetősen udvariatlan válaszából vas­tagon kitűnik, hogy tavalyelőtt azért szava­zott már harmadszor Funarra, hogy az ilyen kérdések végérvénye­sen kiiktatódjanak az életéből. Persze, ezt nem közli velem, pár szóval és kézmozdulattal magyaráz, de érezhető a mögöt­tes tartalom. Szemvillanásokból, nem a levegőből, annyira egyértelmű, hogy bűn lenne belecigarettáznom. Vagy rosszhiszeműnek lennem. A szemetes, egyetlen óriási gödör-főtéren kóbor kutyák csaholnak a nemzeti színű padok és a savanyú tekintetű hajnali emberek között. Funarnak csak a padokra volt gondja, a kutyákra nem, pedig tervezte, s turistalátványos­ságként tálalta volna a trikolór­ ebet, aztán lemondott róla, mint kisnyugdíjas a reggeli kávéról. Az emberekre meg plá­ne nem volt gondja a város fura urának, még azokra sem, akik nap mint nap, hajnalban a városháza előtt járnak es­van köztük tipegő, aludni nem tudó öreg bácsi, odébb vidé­ki anyuka, poronttyal és reklámneccel, amelyből kilóg az érettségi oklevél (nyilván a nagy tervezések időszakát éli a család, amikor otthon arról csevegnek a zsíros konyha­asztalnál, hogy mi legyen a hallgatag gyermekből, aki­­nek talán még ők sem értik a szavát...), aztán baseball sapkás, egyedül is hangoskodó suhanc, aki többedmagá­­val összeverne este a Monostoron, ha megszólalnál ma­gyarul, s ha emberére nem akad, beéri azzal, hogy röhög­ve kommentálja a tört kavicson közösülő kóbor kutyák lát­ványát. Ennél mulatságosabb dolog mi is történne az ő éle­tében? Ez egy elveszett város. Úgy, ahogy van. Elveszett itt már minden tér, minden utca és felirat, lassan pedig minden tégla, amit egykor magyarok raktak egymásra. Ilyenkor, nyári hajnalon, amikor még a magyar egyetemistáknak ír­magja sincs ebben a városban, még jobban lehet ezt érezni, főleg reggel, Funar dolgozószobájának zárt ablaka alatt. Lehet, hogy még alszik, lehet, hogy szabadságon van. Mindenesetre a bejárattól balra lehet elfogyasztani a világ legrosszabb ham­burgerét, a világ leg­ud­variatlanabb kiszolgáló­nőjének rosszvoltából. Megvenni, megenni s mindkettőjüket egy­szerre megutálni, egy pillanat műve volt. Őgyelgek ide-oda, magyar újsággal a kezemben, de ne­hogy azt gondolja valaki, hogy ez hősiesség, annyira azért nem súlyos a dolog itt, az erdélyi szellemi élet állítólagos központjában. Csak találgatom, hogy hol lehetnek azok a bizonyos kincsek ebben a városban... Lehet, hogy a fejek­ben, amiket most nem látok..? Rendezem a dolgomat, s olyan busszal megyek ki stop­polni, amelyen egy román jegyellenőr nagyon durva hang­nem kíséretében büntet meg egy - román nyelvtudásából ítélve-magyar nőt. Mondjuk, igaza volt. Én leszállok. Vagy kiszállok. El innen, de gyorsan... Tíz perc alatt másodmagammal felvesz egy áruszállító, robogunk felfelé, ki a városból. Nem nézek vissza. Pedig meg lehet szokni, azt mondják. Vagy meg kell... Meg kellene. Katona Zoltán , n­otate? Hajnal a Hajnalban

Next