Új Barázda, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

Szentendre segélykiáltása! Irta Kazay László v. alispán Ami Kecskemétnek a barack, Makó­nak a hagyma, Kőrösnek az ugorka, az volna és lehetne Szentendrének az egres. Volna és lehetne, ha egyrészt a termelők meg lennének szervezve, másrészt megfelelő hatósági támogatás­ban és védelemben részesülnének. A spekuláció óriási étvágyú profit­éhségében azt akarja az idén Szent­endrén az egresnél elérni, amit tavaly szerte az országban elért a búzával. A búzát 8—10.000 koronás áron a termelőktől összevásárolta, amikor a karmai közé kerítette már a termés túlnyomó részét, mesterségesen fel­hajtotta az árat 25—28.000 koronáig, megdrágítva ezzel mindent s ráadásul a termelőt állította oda a háborgó közvélemény elé árdrágítóként. A szentendrei kufárok ma hasonló recept szerint dolgoznak. A belföldi konzervgyárak egyetlen egy közös bevásárlót tartanak Szentendrén, hogy egymással ne versenyezhessenek. Ez a megbízottjuk a helybeli kofákkal a legszorosabb érdekszövetséget tartja fenn, amelynek révén sikerült nekik az egres árát oly óriási nagymértékben letörni, hogy a termelő termelési költ­ségeinek csak nagyon csekély része térül meg. Szentendre kitűnő gyümölcstermő vidék. Nemcsak arra alkalmas, hogy a közeli fővárost ízletes csontmaga gyümölcseivel ellássa, de arra is, hogy jelentékeny egres termelésének meg­szervezett kivitele révén polgárai te­kintélyes jövedelemre tegyenek szert s ez a valutánkra javítólag hasson. Ehhez azonban a termelők megszer­vezésére és sürgős és hatályos ható­sági támogatásra van szükség. A termelők már megkezdték a szervezke­dést, okultak a maguk kárán, most a közigazgatáson a sor, hogy az is megtegye a kötelességét. Ehelyett azt látjuk, hogy a város vezetősége érthetetlen vaksággal maga alatt vágja a fát. Olyan antiszociális és agrár­­ellenes határozatokat hoz, amelyekkel, anélkül, hogy azt célozná és szándé­kolná, a spekuláció malmára hajtja a vizet. Hogy többet ne említsek, a vá­ros „hatóságait a piaci helypénzeket óriási magaslatra emelve, kimondotta, hogy mindenféle gyümölcs után kilón­­kint három korona vásári helypénz szedendő be, de nem a piacon tanyá­zó, ott helyet foglaló, az egres árát letörő, zsebükben milliókkal tovább álló kufároktól — hanem az agyon­­nyomorított termelőktől. E határozatot én, mint termelő, szá­mos termelőtársam kérésére megfe­­lebbeztem. Célom ezzel nemcsak a szóban forgó lehetetlen határozat meg­változtatása volt, hanem főleg az, hogy a felsőbb és legfelsőbb illetékes körök figyelmét közérdekből ráirányít­sam a szentendrei gyümölcstermelők mostoha sorsára. Tavaly óta a legtöbb közszükségleti cikk ára ötven-nyolcvan százalékkal emelkedett. Minden hallatlan nagy­mértékben megdrágult. Az egres ter­­­­melési költsége is. Ennek dacára a szentendrei kufárok érdekszövetkeze­tének sikerült elérnie, hogy az egres­ért a tavalyi árnak csak a kétszeresét fizeti, míg a salátát a szentendrei piacon tavalyi árának negyvenszeresé­ért veszik. Nem közömbös, hogy évente jó sok millió a verítékezve dolgozó és tete­mes költségekkel dolgoztató szent­endrei gyümölcstermelők zsebébe jut-e, vagy a láncoló siker rétegek vágnák zsebre ezeket. Konzervgyárat kellett volna már régen Szentendrén alapítani, ezzel is függetleníteni a termelőt a spekulánsok hadától. Várjuk és reméljük a város vezetőségének megértőbb és hathatós támogatását, amelynek derék tanácsa bizonyára nem azt a régi szállóigét tartja szem előtt, hogy „megy a köz­­igazgatás magától is, csak hagyni kell”1. A mai modern közigazgatás más célkitűzéssel és feladatokkal kell hogy rendelkezzék. De reméljük és várjuk azt is, hogy földmivelésügyünk hivatott és kiváló őre, a kisgazdatár­­sadalom önzetlen és s­eskes pártfogója, a földmivelésügyi miniszter úr is meg fogja érteni szavunkat és leküldi egy kiváló közegét Szentendrére egy éles seprővel, aki Szentendre piacait nem­csak a fizikai piszoktól, de ha kell, az erkölcsi szennytől is megtisztítja s ha kell, a kufároknak a seprőnyelét is megmutatja, azoknak a kufároknak, akik huszonnégy óra alatt több nettó hasznot vágnak zsebre, mint amennyi bruttó bevételre tesz szert egy évi munkája és munkáltatása után a ter­melő. A spekuláció számítása so­­sem fogy el. Az idén csontmagú gyümöl­cseink elfagytak, de reméljük és hisz­­szük, hogy legalább a fenti reményeink nem fognak most Medárd napja után elfagyni. Sürgős és erélyes intézkedést kérünk és semmi egyebet! Példátlan támadás ellenünk a szerb parlamentben A szerb külügyminiszter jugoszláv állampolgárok halálraítélésével vádol meg bennünket — Szerinte megszegjük a trianoni szerződést — A szerb kép­viselők internálni akarják a magyar követet A belgrádi magyar ügyvivő azonnal elhagyta az üléstermet Bel­grád, jurtius 9. Nincsics szerb külügyminiszter a nem­zetgyűlés szombati ülésén külpolitikai expozét mondott. Beszéde során a ma­gyarokhoz való viszonyról a követke­zőket mondotta: — Szomszédainkhoz való viszonyunk vagy máris nagyon jó vagy az állandó javulás útján van. Ezen a ponton saj­nálattal állapítom meg, hogy az egyet­len kivétel Magyarország. Amióta a tria­noni béke ratifikálása után Jugoszlávia és Magyarország között a diplomáciai viszony helyreállt, a királyi kormány igyekezett megvitatni és szabályozni sok kérdést, hogy normális szomszédi vi­szonynak vethesse meg alapját. A ki­rályi kormánynak ez a törekvése nem járt sikerrel, még­pedig azért, mert a másik oldalon mindig rosszaka­rat nyilvánult meg. Az első nehéz­ség onnan van, hogy magyar ol­dalon hiányzik a lojalitás a trianoni szerződés határozatainak végre­hajtása körül. A magyar kormány a trianoni szer­ződést csupán ideiglenes nemzetközi egyezménynek tekinti, amelynek he­lyébe hamarosan a dolgok régi rendje kerül. Ez megmagyarázza, hogy a jó­­vátételi bizottság a maga működésében a magyar állam szervei okozta nehéz­ségekbe és akadályokba ütközik állan­dóan, úgy, hogy ezzel az erős ellen­állással szemben megbízatását csak a legnagyobb üggyel-bajjal tudja telje­síteni. Szomszédaival szemben tanúsított magatartásával Magyarország nem adja bizonyságát annak, hogy jó­akarattal igyekszik jobb viszonyok helyreállítására törekedni.­­ Úgy az ellenőrző bizottság, mint az idegen állampolgárok ellen Magyar­­ország meg nem engedhető módon jár el. Különösen a jugoszláv állampol­gárokat üldözi, internálja, sőt alap­talanul halálra is ítéli. Amikor Nincsics beszédének ehhez a részéhez érkezett, a jugoszláv képvise­lők viharosan tüntettek Magyarország el­len. Sűrűn hallatszottak a közbekiáltá­sok : • . — Tessék internálni a magyar kö­vetet. A belgrádi magyar ügyvivő éppen az egyik páholyban hallgatta végig a ju­goszláv parlament magyarellenes viha­ros ülését, mire felkelt és azonnal elhagyta az üléstermet. Nincsics végül így fejezte be beszé­dét: "­­ A magyar kölcsön megadása ellené­ben meg kell teremteni azokat a biz­tosítékokat, amelyeket Franciaország kö­vetel. Ilyenformán Magyarországnak nem lesz módja arra, hogy a kölcsönt az európai béke megzavarására fordítsa. Bethlen miniszterelnököt Kiskun­halas díszpolgárrá választotta Kiskunhalas város képviselőtestülete Bethlen István gróf miniszterelnököt a város díszpolgárává választotta. A város, mint a határozat indokolása mondja, azokat a hervadhatatlan érdemeket óhajtja elismerni, amelyeket a minisz­terelnök egyrészt a Kisgazdapárt meg­szervezésével, az országban a rend, fegyelem, személy- és vagyon­biztonság megteremtésével , másrészt fáradságot nem ismerő külföldi útjával szerzett az ország érdekében. Utján a csonka, kifosztott Magyaror­­­szágot a hatalmas külföld előtt fér­fiasan és önérzetes magyarsággal kép­viselte; a magyar nemzet régi erkölcsi tőkéit mutatta be, amelyeket az an­­táritnak is meg kell becsülnie. A mi­niszterelnök a maga nagy felvitágosító munkájába belevitte nemes honfiszívét, lelkét és a magyar nemzet egész ön­érzetét. Díszpolgárrá való megválasz­tásával kifejezést akar adni a város közönsége annak is, hogy benne látja az ország leghivatottabb vezérét, vezetőjét, akit minden igaz, hazáját szerető embernek követnie kell. Kifejezést óhajt adni s­zeretetének, nagy­rabecsülésének és ragaszkodásának is, valamint biztosítást akar nyújtani a miniszterelnöknek a további küzdelem­re, hogy azt hittel, lelkesedéssel, ki­tartással folytassa és árva, elhagyott, áldozatra és tettrekész magyar nem­zetét bevezesse a boldog Nagy-Magyar­­országba. Ebben a mu­nkájában a mi­niszterelnök marimkor számíthat Kis­kunhalas város lelkes közönségére. Ai kisebbségi párt­ok hosszú felhatalmazási vitáira készülnek A Ház a jövő héten kezdi meg a fel­hatalmazási törvény tárgyalását - Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától . A felhatalmazási törvényjavaslatot, a­melyet Kállay Tibor pén­zügyminiszter a nemzetgyűlés tegnapi ülésén nyújtott be, a jövő hété® a Ház­ pénzügyi bi­zottsága tárgyalja és az­után nyomban napirendre tűzik. Előrelá­thatóan igen hosszú felhatalmazási vita várható, mert a baloldali és szélsőbalo­ldali képvise­lők már bejelentették, hogy a kormány ténykedéseit bírálat tárgyává teszik. A felhatalmazási vitában különben a ki­sebbség ősi szokása szerint megragadja az alkalmat, hogy obstrukciós beszé­deivel untassa a Házat. A Kisgazdapárt a maga vécéről nem óhajt hosszú vitát, de ammiig a kisebb­ségi pártok tagjai szólásba jelentkez­nek, a kisgazdapárt is rés­zt vesz a Vi­tában. I­ r­y\JA r ■ J \. ' ^ tS23-U'M­.STU v' ; 1983. júniu­s 1Q, vasárnap Ára 30 korona JBfldapest, T. éTf. 189. szám K SSSSSSSSSB SSS2S2ZSS­SSBSSSSSSa ELŐFIZETÉSI ÁRAK­­ negyedévre 1400 kor., egy hónapra 500 kor., Egyes példányszám Ara SS kor., vasárnapokon 30 korona. — Hirdetéseket milli­méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételére­ mindennap SZERKESZTŐSÉG: TI* kerület, Ó-utca 10. szám* Telefon számok: 49-49, 198-04, éjjel 140-71 KIADÓHIVATAL* VI* kerület, Ó-utca 10. szám Telefon számok * 49—49, 198—04, éjjel 140—71

Next