Új Barázda, 1932. június (14. évfolyam, 93-101. szám)

1932-06-02 / 93. szám

1932 janim 2, ttüllörték Ára 10 fillér Budapest, XIV. évf. 93. ■«. UJ BÜMZDA ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. Idr. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások­­cimű­ füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Jurisich Miklós példája (tr. 7.) Négyszáz éve annak, hogy Jurisich Miklós kőszegi kapitány a parancsnokságára bízott várat marok­nyi seregével a törökök túlerejével szemben megvédelmezte. Egykorú föl­jegyzések szerint kétszázezer ember­ből állott Szulejmán szultán serege, aki Bécs ellen és Bécsen keresztül Nyugat-Európa meghódítására indult, a kőszegi vár katonasága pedig annyi emberből állott, amennyi egy ilyen régi szabású várban elfért, egyes föl­jegyzések szerint összesen hétszáz fegyveresből. És itt, ennek a várnak a kapujánál torpant meg Szulejmán diadalmas előrenyomulása, ez a vár mentette meg Bécset és Nyugat- Európát a török uralomtól. Ha a szemben álló seregek számáról fenn­maradt adatok hitelességéhez­­ kétség fér is, az mindenesetre kétségtelen, hogy a hatalmas Bécs és a kitűnően­­fölfegyverzett Nyugat ellen induló török sereg számban sokszorosan fe­lülmúlta Kőszeg várának védőcsapa­tát s Jurisich Miklós óriási túlerővel szemben védelmezt­­ meg Kőszeg vá­rát, a Bécs felé vezető utat és Nyugat- Európát. Jurisich Miklós hőstettének jutal­mául a következő évben bárói címet kapott, majd adományba kapta a ki­rálytól Kőszeg városát is. De az utó­kor sem felejtette el nagy érdemeit, neve a történelem aranylapjaira van felvésve s emlékezetét gyakran idézi föl nemcsak Kőszeg városa, hanem egész Magyarország keresztény és hazafias érzésű társadalma is. Mert, a négyszázéves forduló alkalmából za­rándokoltak el Kőszegre a városok, vármegyék küldöttségei és a lélek­emelő ünnepséget feledhetetlenné tette a kormányzó magas személyének je­lenléte és az a szózat, amelyet az ün­neplő közönségen át az egész magyar­sághoz intézett. Jurisich Miklós és bajtársai ma­gasztos példájukkal a ma egész nem­zedékére az áldozatok, a küzdés köte­lességét rótták. Emberfeletti volt küz­delmük és az új korban példa nélkül való hősies ellenállásuk eredménye. De bizonyára zokszó nélkül, panasz, ke­­sergés, kétségbeesés nélkül, hittel, re­ménységgel vállalták a reájuk bízott feladatot, mert a magyar embert tör­ténete egész folyamán az jellemezte, hogy utolsó percéig megtartotta lelke bátorságát, bármilyen válságos hely­zet elé állította is a sors. És a kőszegi eset: Szulejmán halálfélelmet nem is­merő janicsárokból és spahikból ösz­­szeállított óriási seregének megtorpa­nása és hátrakanyarodása is azt mu­tatja, hogy a bizakodó embernek van igaza. A maroknyi sereg megállta he­lyét s megvédelmezte nemcsak Kőszeg várát, hanem Bécset és Nyugat-Euró­­pát is, amivel nemcsak életüket és városukat mentették meg, hanem soha el nem hervadó hírt, dicsőséget sze­reztek maguknak, ami magyar katona számára minden kincsnél és vagyon­nál becsesebb. Ma nincs fegyveres háború, nincs látható ellenség, akivel meg kellene verekednünk, de alattomban folyik a gazdasági háború, amely láthatatla­nul szívja és pusztítja erőnket, gaz­dagságunkat, vagyonunkat, munka­lehetőségeinket. A láthatatlan ellenség túlerőben áll velünk szemben. Aki megijed, aki elveszti hitét és remény-Vasárnap zajlottak le azok az ün­nepségek, amelyeket Kőszeg városa a kőszegi vár ostromának négyszázéves jubileuma alkalmából rendezett. Külön élénkséget adott az ünnepi díszbe öltö­zött városnak a szombaton megrende­zett tűzoltókongresszus, melyre mint­egy háromezer tűzoltó és tűzoltótiszt érkezett meg. Vasárnap reggel fél kilenc órakor futott be a kőszegi állomásra az a kü­lönvonat, amellyel a kormányzó és Gömbös Gyula honvédelmi miniszter érkeztek az ünnepségre. A kormányzót és kíséretét a pályaudvaron Jambrits Lajos polgármester vezetésével a vá­rosi tanács fogadta. A pályaudvarról a kormányzó és kísérete a városházára mentek, ahol a városi tanács jelenlé­tében a polgármester üdvözölte lel­kes szavakkal a kormányzót és a hon­védelmi minisztert. A lelkes üdvöz­lésre a kormányzó így válaszolt: — Köszönöm, Polgármester úr, me­leg üdvözlő szavait. Készséggel jöttem el ebbe az ősi városba, hogy hőseink emléke előtt az egész nemzet kegye­letét tolmácsoljam. Négy évszázaddal ezelőtt Kőszeg vára a hódító hadak országútján feküdt. Mohács után né­hány évvel a legyengült, pártokra szakadt országban a félelmetes hírű kalifa győztes hadainak útja feltar­tóztathatatlannak látszott. A kishitű­ség reménytelennek hitte volna a küz­delmet. Jurisich Miklós és hős bajtársai sem így gondolkodtak. A vitéz­ség ősi erénye a helytállást pa­rancsolta és ők nem haboztak, nem latolgatták a siker esélyeit, hanem bátran, keményen telje­sítették kötelességüket. Az eredmény, amely vállalkozásukat kisérte, késő nemzedékeket lelkesít, buzdít a példa erejével. Azóta a sors nagyot fordult. A magyar és török, a két testvérnép egymásnak baráti jobbot nyújtott s már egymás oldalán harcolt a közelmúltnak azokban a nagy küzdelmekben, amelyek során Kőszeg városának is oly sok derék fia ál­dozta életét hazájáért. Ezeknek a hő­söknek dicső emlékét is ma ünne­peljük. Az ő áldott vérük sem hullott hiába, mert az egész világ előtt becsületet szerezve a magyar névnek, ők alatt"­"fák meg a jövő útját, ségét, az nem követi Jurisich Miklósék magasztos példaadását. Csak addig kell kitartanunk, amig a láthatatlan ellenség, a gazdasági krízis megtor­pan és eltűnik előlünk, mint Szulej­mán serege Kőszeg vára elől. Magasztos példájukkal a ma egész nemzedékére az áldozatok, a küzdés kötelességét rótták. — Ma nem a bástyafokon és a lö­vészárkokban, hanem a mindennapi élet, a létfenntartás küzdelmeiben van szükség a kitartás, a hősiesség eré­nyeire. A hősök példája kell, hogy erőt adjon és bizalmat öntsön szí­vünkbe a megpróbáltatások mai, kü­lönösen nehéz idejében.­­ Csodák nem történnek. Pénzügyi helyzetünk csak úgy javulhat, ha bízva a nemzet­közi helyzet jobbrafordulásában, mindenki odaadó munkával, ta­karékossággal igyekszik saját sorsán javítani és első becsületbeli kötelességének te­kinti, hogy az állammal szemben a pénzügyi követelményeknek ha tud, megfeleljen. Vegyünk példát e tekin­tetben az angol nép bámulatraméltó magatartásáról, amely az ottani nehéz viszonyokat olyan páratlanul gyorsan jobbra fordította. Az államhatalom minden lehetőt megtesz, hogy a hibájukon kívü­l baj­bajutottak sorsán könnyítsen, de eh­hez szükséges, hogy azok, akik a törvényes adókat fizetni képesek, ezt első köteles­ségüknek tartsák. Az olyan esetek, mint amint Zala vár­megyében fordult elő nemrég, felette sajnálatosak, azonban ezeket arra fel­használni, hogy kiváló csendőrségünk ellen izgassanak, bűn. A csendőrség, mely az államhatalmat érvényesíti, ha­zánk büszkesége volt mindig. Még ma is emlegetik és visszasírják a kakas­tollasokat mindazok, akik nem feledték el azokat az időket, amidőn felbomlott a rend és meghalt az igazság. Mind­nyájan reméljük, hogy az eljövendő nemzetközi konfe­renciáknak lesz bátorságuk a nehéz helyzetet radikálisan meg­gyógyítani. De ha ez nem sikerülne, akkor sem leszünk mi a legnehezebb helyzetben, mert agrárállam lévén, a nemzet megélhetése biztosítva van és a rendről és nyugalomról gondos­kodni fogunk. Ha pedig beáll a nem­zetközi gazdasági helyzet javulása, minden okunk megvan a legjobb re­ményekre. Magyarország földrajzi helyzete nagyon kedvező. Vízi utón Európa szívébe hozhatunk mindent, csak a szükséges segédeszközöket kell megteremteni. Saját mezőgazdaságunk termé­keivel pedig egy európai állam termelése sem versenyezhet. A jövő eme körvonalaiban látom a fiatalság ma annyira nehéz sorsának az orvoslását is. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az ifjúság, bármely társadalmi osztályhoz tartozzék, ne a hivatali szobák felé összpontosítsa minden törekvését, hanem menjenek közülük minél többen a termelő pá­lyákra és a kereskedői pályára is, amely nagy lehetőségeket fog nyúj­tani.­­ Legyenek meggyőződve, hogy azok, akik e válságos helyzetben az ország sorsát intézik, mindent elkövet­nek a bajok lehető csökkentése és mi­előbbi megszüntetése érdekében. Ne higgjenek azoknak, akik a nehéz időket csüggedés, a bizal­matlanság, a kétségbeesés mér­gezett levegőjének terjesztésére használják fel. Egymással összefogva, egymásban és a jobb jövőben bízva kell a ma gond­terhes napjain keresztül küzdeni ma­gunkat, ezt követeli tőlünk a hősök példája. Különben is a küzdelem erő­sít, acéloz és mindig kitermeli az el­lenálló kemény nemzedéket. — Még egyszer köszönöm lelkes üdvözlésüket. Az államfő beszédét nagy tapssal fogadta a közgyűlési termet zsúfolásig megtöltő közönség. A városházán lefolyt ünnepies fo­gadtatás után a kormányzó és kísé­rete tábori misén vett részt, amelyet Mikes János megyéspüspök pontifi­kált, majd felavatta az újonnan épült tiszti üdülőt és megtekintette a H­u­­nyady Mátyás reál-nevelőintézetet. Délelőtt 11 órakor zajlott le a két­napos jubileumi ünnepség főeseménye, a Hősök Kapujának felavatása és a világháború hőseinek emléktábla-meg­koszorúzása. Pontban 11 órakor érke­zett az ünnepség színhelyére a kor­mányzó, akit nagy lelkesedéssel foga­dott a megjelent előkelő közönség. Az ünnepi beszédet Száy Kálmán állam­titkár mondotta, majd Hász István dr. római katolikus és Soltész Elemér A kormányzó Kőszeg város ostromának négyszázéves ünnepén A nemzet megélhetése biztosítva van, a rendről és a nyugalomról gondoskodni fogunk — mondotta beszédében Vésse minden magyar ember a lel­kébe a kormányzó magasztos kőszegi szózatát, hogy meglegyen a kellő ki­tartása a nehéz időkben, mert a ke­mény és bátor lélek a túlerős ellenség­gel szemben is diadalmaskodik.

Next