Új Barázda, 1932. június (14. évfolyam, 93-101. szám)

1932-06-02 / 93. szám

2 dt protestáns püspökök beszéltek. A Hősök Kapuján elhelyezett emléktáb­lát elsőnek a kormányzó koszorúzta meg. Az ünnepséget a késő esti órák­ban virágkorzó és tűzijátékok fejez­ték be. Kőszegről Szombathelyre utazott a kormányzó, ahol a repülőteret tekin­tette meg, majd vasárnap este 9 óra­kor visszaérkezett a fővárosba. Éjszakai tűz Kőszeg­en Kőszegen vasárnap éj­jel a Jurisid­­­vár, a török ostrom 400 éves évfordu­lójának emlékünnepén, eddig meg nem állapított okból, kigyulladt. A tűz a várnak úgynevezett első udvarában ütött ki a mellékhelyiségekben, ahol mintegy 1000 pengő értékű szalma és néhány száz pengő értékű fa és egyéb készlet volt elraktározva. A 40 méter hosszú épület ha­talmas lánggal égett, bevilágítva a vár tornyait és a belváros 500 éves templomát. A vár jelenleg a honvédkincstár tulaj­dona. Valószínű, hogy az ünnepség al­kalmával a várban megfordult sok idegen közül valaki, aki az eső elől itt keresett menedéket, gyufát vagy cigarettát dobott el s igy keletkezett a tűz. A kár körülbelül 8—10 ezer pengő. A belső várnak és az ott elhelyezett múzeumnak nem történt baja. Csalás miatt három hónapi fogházra ítélték Sátori Ferencet Sátori Ferenc, akinek neve az úgyneve­zett dohányjövedéki szív­ópróbák ügyével kapcsolatban szerepelt a nyilvánosság előtt, vádlottként állt a törvényszéken. Sátori Ferencet az ügyészség most azzal vádolta, hogy vitéz Rozváry György, Waldeck György gróf és Orosz Andris terhére 1744 pengő 28 fillér értékben csalást követett el. 1930 utolsó napjaiban fürjeket kellett volna Sátorinak Iroz­­ványoktól külföldre szállítani és szállításonként kifizetni, de kötelezett­ségének nem tett eleget. A törvényszék csalás vétségében találta bűnösnek Sátori Ferencet, akit ezért három hónapi fogházra, mint főbüntetésre, szét­pengő pénzbünte­tésre, mint mellékbüntetésre és egyévi hi­vatalvesztésre, politikai jogainak felfüg­gesztésére és a b­űnügyi költségek megfize­tésére ítélte. TÁRCA Elgyürfizik a Veronát írta Walla Iván Nagy lótás-futás lett egyszerre a majorban. Rosszkedvűen ébredt a Ve­rona. Nem a szép, szőke Verona, a majorosgazdának a leánya, hanem a másik Verona, a fiatal, keménykötésű bika. Furcsa ugyan, hogy bika létére Veronának hívják, de az itt a szokás, hogy a borjuk az anyjuk nevét kap­ják és így a fiatal bika neve hivatalo­san és teljes egészében Verona III., mivel harmadik borja volt az anyjá­nak, az öreg Veronának. Szilaj egy jószág, engem is meg­kergetett egyszer, szégyenszemre a kerítés mögé kellett menekülnöm előle, lévén egyetlen fegyverem egy ciga­rettaszipka. Most megint, hogy rossz kedvében volt, nagy ribilliót csinált, mikor ki­hajtották itatni. Földnek szegte a fe­jét, merevre nyújtotta ki a farkát, akkorákat fújt, mint egy tüdőbeteg gőzgép és nekirohant Janinak, a feje gulyásnak. Nagyon komoly volt a helyzet. A Jani sem volt valami nyápic legény, le akarta fogni a bika két szarvát, de az egyet lökött rajta, úgy, hogy Jani akkorát bukfencezett a levegőben, hogy azt sem tudta, merre van a menyország. Csak úgy nyekkent, ami­kor elterült a földön. A Verona, már mint a szőke Verona, ott lábatlanko­­dott a zöldséges kert végében és ami­kor ezt a szörnyű szerencsétlenséget látta, akkora sikoltás szakadt ki be­lőle, hogy összeszaladt az egész major. Ez volt a szerencse. A kirohanó többi gulyások, meg kocsisok elterel­ték nagy nehezen a felbőszült bikát, felszedték Janit a földről, aki bizony nem tudott magáról, úgy lógott a keze meg a lába, amint vitték, mint a ki­pukkadt gummibabának. A Veronka sírva nézett utána, fájdalmas, nagy sóhajokat szorítgatva vissza keblébe. No de ezzel az esettel betelt a mér­ték. Elhatározták, hogy nem tűrik tovább a Verona III. garázdálkodását és karikát fűznek az orrába. Jó acél­ból készült, sima, fényes karikát, olyant, mint egy nagy jegygyűrű. Le­fogták vagy öten és hiába próbálta fújva és szuszogva lerázni magáról az embereket, leszorították a fejét a vá­lyúhoz, két szarvánál úgy megkötöt­ték, hogy mozdulni sem tudott és a majorosgazda ügyesen az orrába húzta a karikát. Vérzett is az eléggé, meg fájt is nagyon. Verona bika igen cso­dálkozott rajta. Nem tudta, hogy mi lehet ez a kellemetlenség, ami az or­rába került. Forgatta ide-oda a fejét, prüszkölt, szipákolt, furcsán csücsörí­tette felfelé a felső szája szélét, a nyelvével is piszkálódott a karika kö­rül, de csak nem tudott megszaba­dulni tőle. Abrakot dobtak eléje, de nem akart enni, csak úgy elkoszmitált az ételben és ha valamihez hozzáért a karika, mindjárt felkapta a fejét. Még az istállóba beszegődött verebek sem mertek most a vályú közelébe menni, pedig egyébként mindig ott szemte­­lenkedtek körülötte. Pár nap alatt mégis megszokta a karikát és megnyugodott. Mint a szilaj, mulatós legény a jegygyűrű­től. Közben Jani a kis félhomályos szo­­­­bában, a kövér dum­ák között magá­hoz tért. Úgy nyitotta ki nagy cso­dálkozással a két szemét, mint aki messze útról jövet belecsöppen valami vadidegen környezetbe. Pedig, ami körülötte volt, régi ismerőse, gyer­mekkori jó pajtása volt minden, a széles ágytól kezdve, a faragott lócáig, amit még a nagyapja faragott, aki juhász ember lététre értette ezt a mes­terséget. Nem is ezeken a holt tár­gyakon csodálkozott el annyira, hanem azon az eleven emberi alakon, azon a szőke, könnyes kékszemű leányon, aki ott ült az ágya szélén, kezében tar­totta az ő kezét le nem véve róla ag­gódó, szeretetteljes pillantását. — Veronka, hát te itt vagy? — kérdezte. — Itt vagyok, Jani, itt ültem mel­letted — válaszolta a leány — úgy megijedtem amikor legázolt a bika, hogy nem tudtalak elhagyni. — Hát a druszád alaposan elbánt velem. Ha nem fogtad volna itt a kezem, talán már át is sétáltam volna ebből az árnyékvilágból a másikba. — Te vagy az oka, hogy így vagy, minek virtuskodol! Egyedül akarsz megbirkózni a bikával! No, de nem lesz most már bajod vele. Karikát ka­pott az orrába. Úgy vezetheted majd, mint a kezes bárányt. — Hát nagyon megijedtél, Ve­ronka? — kérdezte lágy hangon a legény. — Úgy megijedtem, hogy még a szívem is kiesett a helyéről. — El is vesztetted talán? — És én. — Megtalálta vala­ki? — Azt neked kell tudnod, Jani —— mondta Veronka szemlesütve. — És ha megtaláltam volna én? — Nem venném vissza tőled! — De nem is adnám! — kiáltotta Jani tűzzel. — Nyújtsd csak ide kö­zelebb a képedet, hadd nézzem meg, hogy mi tartozik még ahhoz a kis szívhez. És amikor a leány közelebb hajolt, Jani olyan cuppanós csókot csókolt a szájára, hogy még hallani is öröm volt. Aztán igen komoly arcot öltve, így szólt: — Félek ám tőled, te leány! Te is Verona vagy! Még egyszer majd le­gázolsz engem! Meg kell téged is sze­lídíteni, gyűrűt kell neked is húzni, ha nem is orrodba, de az ujjadra. Attól megszelídül a lány is. Lehúzta napsütötte, barna kezéről azt a gyűrűt, amit katona kora óta hordott — fehér karika maradt a helyén, ahol nem érte kezét a nap — és a leány ujjára húzta. — Köszönöm, Jani — szólt Veronka meghatva — és ígérem, hogy szelíd, becsületes, jó feleséged leszek. De ne­ked sem szabad ám szilajkodnod. — Csak még egyszer, ha legénybú­­csút tartok, amint kimegy ez a fájás a derekamból. Aztán úgy készült, hogy krumplikapáláskor meg is tart­juk a lakodalmat. Az öreg Terka néni, aki eddig ott ült szótlanul, de sugárzó arccal a kuc­kóban, most csendesen felkelt, lábujj­hegyen kitipegett a szobából, mert el nem engedte volna, hogy ne ő legyen az első, aki ezt az örvendetes hírt el­­újságolja a majorban, így kapta a karikagyűrűt a Verona meg a Veronka. SZTBARSZDA 1932 Június 2. csütörtök A Rómában elpusztult repülőgép pótlására egy másik repülőgépet kaptunk az olaszoktól A kormányzó és a miniszterelnök köszönete A római repülőtér közelében elpusz­tult „Justice for Hungary" repülőgép pótlására az olasz kormány egy azzal egyenlő értékű és teljesítőképességű repülőgépet ajánlott fel. Ezen aján­dékozás alkalmából Horthy Miklós kormányzó a következő táviratban fe­jezte ki köszönetét az olasz király­nak: „III. Viktor Emánuel őfelsége, Olaszország királyának, Róma. A legőszintébb hálaérzelemtől el­telve értesültem az olasz kormány ama fennkölt elhatározásáról, hogy Magyarországnak egy repülőgépet ajánlott fel. Azt a mélységes gyászt, amelybe a Rómában elpusztult ma­gyar repülők sorsa egész Magyaror­szágot borította, jólesően enyhíti ez a nemes gesztus, amely az egész ma­gyar népben a legőszintébb hála ér­zését váltja ki. Kérem Felségedet, fogadja ebből az alkalomból legmele­gebb és legőszintébb köszönetemet és hálámat, amelyekben az egész magyar nemzet teljes szívvel osztozik. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója." Károlyi Gyula gróf miniszterelnök pedig Mussolini olasz miniszterelnök­höz az alábbi táviratot intézte: „Mélyen meghatva értesültem a néhány nap előtt Rómában történt borzalmas szerencsétlenség folytán elpusztult repülőgép pótlására nagy­lelkűen felajánlott ajándékról. Az olasz királyi kormány eme megható ténye újabb bizonyítéka az olasz nép Magyarország iránt érzett annyira értékes barátságának. Kérem Nagy­méltóságodat, fogadja ezért a fenkölt gondolatért, amelyet úgy én, mint honfitársaim nagyra értékelünk, a magam és a magyar kormány szívből­­jövő, legőszintébb hálájának kifejezé­sét. Károlyi Gyula gróf:" A repülőgép katasztrófájának okai még mindig kiderítetlenek. Egy gé­pészmérnök-szakember véleménye sze­rint a repülőgép javításánál hibák történtek és emiatt a repülőgép javí­tását irányító mérnökök ellen bűn­vádi feljelentést tett » Gondoljanak e borús időkben a magyarok reménységére, a gyermekre« mondotta Károlyi Gyula grófné, kit az Iskola­szanatórium elnökévé választott Vasárnap nagyjelentőségű és mére­teiben hatalmas megmozdulás szín­helye volt a budapesti Újvárosháza díszterme: a Magyar Iskola-Szanató­rium Egyesület közgyűlést tartott, amelyen Zichy János gróf elnök indít­ványozta, hogy a magyar anyák kép­viseletében válasszák meg az egyesü­let társelnökévé gróf Károlyi Gyulá­­nét. Hosszantartó lelkes tapssal és él­jenzéssel fogadta el az indítványt a közgyűlés, mire gróf Károlyi Gyuláné emelkedett szólásra: — A szörnyű nyomor és szenvedés, — mondotta, — amely bennünket kö­rülvesz, szólaltat meg engem, hogy kérjem embertársaimat: gondoljanak ebben a borús időben a magyarok re­ménységére, a gyermekre! Ne nézzük közönyösen, hogy az iskolás gyermekek ezrei martalékul essenek a nemzetün­ket pusztító tuberkulózisnak. Mind­nyájunknak össze kell fogni, a mun­kában csak magyar emberek és ma­gyar anyák vagyunk! — Hiszem, hogy e terem falain túl is, az egész magyar társadalom köte­lességének ismeri az iskolaszanató­rium nemes céljainak a támogatását, hogy felépülhessen a második iskola­­szanatórium. A miniszterelnök feleségének sza­vait szűnni nem akaró taps fogadta. Zichy János gróf indítványára végül tiszteletbeli elnökké Herczeg Ferencet választották. ­Hasznos tudni, hogy SCHMIDTHIlLLERI ásványvize a hatékony forrás­sokban Európa leggazdagabb keserűvize. Utasítás minden palackhoz mellékeivel kapható mindenütt! A Középisk­olai m­osip énszels. Az idén a középiskolai beirat­ások al­kalmával a beiratkozó tanulóknak az egész tanévre előre be kellett fizetni a kötelező iskolai mozielőadásokra a be­lépődíjat. Nyolc mozielőadást kellett vol­na tartani a szerződéses vállalkozónak, azonban csak öt előadást tartott meg. úgy látszik, Karaf­­át­h Jenő közoktatási miniszternek mindenre kiterjed a figyel­me, mert most felhívta az iskolaigazgató­kat, hogy rövid időn belül jelentsék be, mennyi beléptidíjat szedtek be a tanulók­tól és hány előadás volt, mert a meg nem tartott előadásokra eső befizetett összege­ket visszafizetteti a szülőknek. Kicsi ösz­szegekről van ugyan szó, de igazságos do­log, hogy az amúgy is terhekkel járó is­koláztatásért csak annyit fizessenek a szülők, amennyi ellenszolgáltatást kap­tak és ha nyolc mozielőadásra fizettek, akkor a meg nem tartott előadásokért jo­gosulatlanul ne tarthassa meg senki a be­fizetett összegeket. Minden elismerés ki­jár tehát a közoktatási miniszternek, hogy ilyen kis dolgokra is kiterjed a figyelme, amikor a polgárság érdekeinek megvédé­séről van szó. A Lindbergh-bébi gyilkosa a mexikói hegyek között bujkál? Zimapanból, amely Mexikónak Hidalgo nevű tartományában van, jelentik, hogy autósok az országúton felismerték Harry Fleischer detroiti polgárt, akit az ame­rikai rendőrség a Lindbergh-fiú meggyil­kolásával vádolt. Fleischer egy kalifor­niai leány társaságában autóban volt. Az autóút itt mintegy 300 kilométeres el­hagyott, vad vidéken vezet át. Kétségte­len, hogy Fleischer valahol ezen a vidéken bujkál és hosszú ideig el tud rejtőzni.

Next