Új Barázda, 1932. június (14. évfolyam, 93-101. szám)
1932-06-02 / 93. szám
2 dt protestáns püspökök beszéltek. A Hősök Kapuján elhelyezett emléktáblát elsőnek a kormányzó koszorúzta meg. Az ünnepséget a késő esti órákban virágkorzó és tűzijátékok fejezték be. Kőszegről Szombathelyre utazott a kormányzó, ahol a repülőteret tekintette meg, majd vasárnap este 9 órakor visszaérkezett a fővárosba. Éjszakai tűz Kőszegen Kőszegen vasárnap éjjel a Jurisidvár, a török ostrom 400 éves évfordulójának emlékünnepén, eddig meg nem állapított okból, kigyulladt. A tűz a várnak úgynevezett első udvarában ütött ki a mellékhelyiségekben, ahol mintegy 1000 pengő értékű szalma és néhány száz pengő értékű fa és egyéb készlet volt elraktározva. A 40 méter hosszú épület hatalmas lánggal égett, bevilágítva a vár tornyait és a belváros 500 éves templomát. A vár jelenleg a honvédkincstár tulajdona. Valószínű, hogy az ünnepség alkalmával a várban megfordult sok idegen közül valaki, aki az eső elől itt keresett menedéket, gyufát vagy cigarettát dobott el s igy keletkezett a tűz. A kár körülbelül 8—10 ezer pengő. A belső várnak és az ott elhelyezett múzeumnak nem történt baja. Csalás miatt három hónapi fogházra ítélték Sátori Ferencet Sátori Ferenc, akinek neve az úgynevezett dohányjövedéki szívópróbák ügyével kapcsolatban szerepelt a nyilvánosság előtt, vádlottként állt a törvényszéken. Sátori Ferencet az ügyészség most azzal vádolta, hogy vitéz Rozváry György, Waldeck György gróf és Orosz Andris terhére 1744 pengő 28 fillér értékben csalást követett el. 1930 utolsó napjaiban fürjeket kellett volna Sátorinak Irozványoktól külföldre szállítani és szállításonként kifizetni, de kötelezettségének nem tett eleget. A törvényszék csalás vétségében találta bűnösnek Sátori Ferencet, akit ezért három hónapi fogházra, mint főbüntetésre, szétpengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre és egyévi hivatalvesztésre, politikai jogainak felfüggesztésére és a bűnügyi költségek megfizetésére ítélte. TÁRCA Elgyürfizik a Veronát írta Walla Iván Nagy lótás-futás lett egyszerre a majorban. Rosszkedvűen ébredt a Verona. Nem a szép, szőke Verona, a majorosgazdának a leánya, hanem a másik Verona, a fiatal, keménykötésű bika. Furcsa ugyan, hogy bika létére Veronának hívják, de az itt a szokás, hogy a borjuk az anyjuk nevét kapják és így a fiatal bika neve hivatalosan és teljes egészében Verona III., mivel harmadik borja volt az anyjának, az öreg Veronának. Szilaj egy jószág, engem is megkergetett egyszer, szégyenszemre a kerítés mögé kellett menekülnöm előle, lévén egyetlen fegyverem egy cigarettaszipka. Most megint, hogy rossz kedvében volt, nagy ribilliót csinált, mikor kihajtották itatni. Földnek szegte a fejét, merevre nyújtotta ki a farkát, akkorákat fújt, mint egy tüdőbeteg gőzgép és nekirohant Janinak, a feje gulyásnak. Nagyon komoly volt a helyzet. A Jani sem volt valami nyápic legény, le akarta fogni a bika két szarvát, de az egyet lökött rajta, úgy, hogy Jani akkorát bukfencezett a levegőben, hogy azt sem tudta, merre van a menyország. Csak úgy nyekkent, amikor elterült a földön. A Verona, már mint a szőke Verona, ott lábatlankodott a zöldséges kert végében és amikor ezt a szörnyű szerencsétlenséget látta, akkora sikoltás szakadt ki belőle, hogy összeszaladt az egész major. Ez volt a szerencse. A kirohanó többi gulyások, meg kocsisok elterelték nagy nehezen a felbőszült bikát, felszedték Janit a földről, aki bizony nem tudott magáról, úgy lógott a keze meg a lába, amint vitték, mint a kipukkadt gummibabának. A Veronka sírva nézett utána, fájdalmas, nagy sóhajokat szorítgatva vissza keblébe. No de ezzel az esettel betelt a mérték. Elhatározták, hogy nem tűrik tovább a Verona III. garázdálkodását és karikát fűznek az orrába. Jó acélból készült, sima, fényes karikát, olyant, mint egy nagy jegygyűrű. Lefogták vagy öten és hiába próbálta fújva és szuszogva lerázni magáról az embereket, leszorították a fejét a vályúhoz, két szarvánál úgy megkötötték, hogy mozdulni sem tudott és a majorosgazda ügyesen az orrába húzta a karikát. Vérzett is az eléggé, meg fájt is nagyon. Verona bika igen csodálkozott rajta. Nem tudta, hogy mi lehet ez a kellemetlenség, ami az orrába került. Forgatta ide-oda a fejét, prüszkölt, szipákolt, furcsán csücsörítette felfelé a felső szája szélét, a nyelvével is piszkálódott a karika körül, de csak nem tudott megszabadulni tőle. Abrakot dobtak eléje, de nem akart enni, csak úgy elkoszmitált az ételben és ha valamihez hozzáért a karika, mindjárt felkapta a fejét. Még az istállóba beszegődött verebek sem mertek most a vályú közelébe menni, pedig egyébként mindig ott szemtelenkedtek körülötte. Pár nap alatt mégis megszokta a karikát és megnyugodott. Mint a szilaj, mulatós legény a jegygyűrűtől. Közben Jani a kis félhomályos szobában, a kövér dumák között magához tért. Úgy nyitotta ki nagy csodálkozással a két szemét, mint aki messze útról jövet belecsöppen valami vadidegen környezetbe. Pedig, ami körülötte volt, régi ismerőse, gyermekkori jó pajtása volt minden, a széles ágytól kezdve, a faragott lócáig, amit még a nagyapja faragott, aki juhász ember lététre értette ezt a mesterséget. Nem is ezeken a holt tárgyakon csodálkozott el annyira, hanem azon az eleven emberi alakon, azon a szőke, könnyes kékszemű leányon, aki ott ült az ágya szélén, kezében tartotta az ő kezét le nem véve róla aggódó, szeretetteljes pillantását. — Veronka, hát te itt vagy? — kérdezte. — Itt vagyok, Jani, itt ültem melletted — válaszolta a leány — úgy megijedtem amikor legázolt a bika, hogy nem tudtalak elhagyni. — Hát a druszád alaposan elbánt velem. Ha nem fogtad volna itt a kezem, talán már át is sétáltam volna ebből az árnyékvilágból a másikba. — Te vagy az oka, hogy így vagy, minek virtuskodol! Egyedül akarsz megbirkózni a bikával! No, de nem lesz most már bajod vele. Karikát kapott az orrába. Úgy vezetheted majd, mint a kezes bárányt. — Hát nagyon megijedtél, Veronka? — kérdezte lágy hangon a legény. — Úgy megijedtem, hogy még a szívem is kiesett a helyéről. — El is vesztetted talán? — És én. — Megtalálta valaki? — Azt neked kell tudnod, Jani —— mondta Veronka szemlesütve. — És ha megtaláltam volna én? — Nem venném vissza tőled! — De nem is adnám! — kiáltotta Jani tűzzel. — Nyújtsd csak ide közelebb a képedet, hadd nézzem meg, hogy mi tartozik még ahhoz a kis szívhez. És amikor a leány közelebb hajolt, Jani olyan cuppanós csókot csókolt a szájára, hogy még hallani is öröm volt. Aztán igen komoly arcot öltve, így szólt: — Félek ám tőled, te leány! Te is Verona vagy! Még egyszer majd legázolsz engem! Meg kell téged is szelídíteni, gyűrűt kell neked is húzni, ha nem is orrodba, de az ujjadra. Attól megszelídül a lány is. Lehúzta napsütötte, barna kezéről azt a gyűrűt, amit katona kora óta hordott — fehér karika maradt a helyén, ahol nem érte kezét a nap — és a leány ujjára húzta. — Köszönöm, Jani — szólt Veronka meghatva — és ígérem, hogy szelíd, becsületes, jó feleséged leszek. De neked sem szabad ám szilajkodnod. — Csak még egyszer, ha legénybúcsút tartok, amint kimegy ez a fájás a derekamból. Aztán úgy készült, hogy krumplikapáláskor meg is tartjuk a lakodalmat. Az öreg Terka néni, aki eddig ott ült szótlanul, de sugárzó arccal a kuckóban, most csendesen felkelt, lábujjhegyen kitipegett a szobából, mert el nem engedte volna, hogy ne ő legyen az első, aki ezt az örvendetes hírt elújságolja a majorban, így kapta a karikagyűrűt a Verona meg a Veronka. SZTBARSZDA 1932 Június 2. csütörtök A Rómában elpusztult repülőgép pótlására egy másik repülőgépet kaptunk az olaszoktól A kormányzó és a miniszterelnök köszönete A római repülőtér közelében elpusztult „Justice for Hungary" repülőgép pótlására az olasz kormány egy azzal egyenlő értékű és teljesítőképességű repülőgépet ajánlott fel. Ezen ajándékozás alkalmából Horthy Miklós kormányzó a következő táviratban fejezte ki köszönetét az olasz királynak: „III. Viktor Emánuel őfelsége, Olaszország királyának, Róma. A legőszintébb hálaérzelemtől eltelve értesültem az olasz kormány ama fennkölt elhatározásáról, hogy Magyarországnak egy repülőgépet ajánlott fel. Azt a mélységes gyászt, amelybe a Rómában elpusztult magyar repülők sorsa egész Magyarországot borította, jólesően enyhíti ez a nemes gesztus, amely az egész magyar népben a legőszintébb hála érzését váltja ki. Kérem Felségedet, fogadja ebből az alkalomból legmelegebb és legőszintébb köszönetemet és hálámat, amelyekben az egész magyar nemzet teljes szívvel osztozik. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója." Károlyi Gyula gróf miniszterelnök pedig Mussolini olasz miniszterelnökhöz az alábbi táviratot intézte: „Mélyen meghatva értesültem a néhány nap előtt Rómában történt borzalmas szerencsétlenség folytán elpusztult repülőgép pótlására nagylelkűen felajánlott ajándékról. Az olasz királyi kormány eme megható ténye újabb bizonyítéka az olasz nép Magyarország iránt érzett annyira értékes barátságának. Kérem Nagyméltóságodat, fogadja ezért a fenkölt gondolatért, amelyet úgy én, mint honfitársaim nagyra értékelünk, a magam és a magyar kormány szívbőljövő, legőszintébb hálájának kifejezését. Károlyi Gyula gróf:" A repülőgép katasztrófájának okai még mindig kiderítetlenek. Egy gépészmérnök-szakember véleménye szerint a repülőgép javításánál hibák történtek és emiatt a repülőgép javítását irányító mérnökök ellen bűnvádi feljelentést tett » Gondoljanak e borús időkben a magyarok reménységére, a gyermekre« mondotta Károlyi Gyula grófné, kit az Iskolaszanatórium elnökévé választott Vasárnap nagyjelentőségű és méreteiben hatalmas megmozdulás színhelye volt a budapesti Újvárosháza díszterme: a Magyar Iskola-Szanatórium Egyesület közgyűlést tartott, amelyen Zichy János gróf elnök indítványozta, hogy a magyar anyák képviseletében válasszák meg az egyesület társelnökévé gróf Károlyi Gyulánét. Hosszantartó lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta el az indítványt a közgyűlés, mire gróf Károlyi Gyuláné emelkedett szólásra: — A szörnyű nyomor és szenvedés, — mondotta, — amely bennünket körülvesz, szólaltat meg engem, hogy kérjem embertársaimat: gondoljanak ebben a borús időben a magyarok reménységére, a gyermekre! Ne nézzük közönyösen, hogy az iskolás gyermekek ezrei martalékul essenek a nemzetünket pusztító tuberkulózisnak. Mindnyájunknak össze kell fogni, a munkában csak magyar emberek és magyar anyák vagyunk! — Hiszem, hogy e terem falain túl is, az egész magyar társadalom kötelességének ismeri az iskolaszanatórium nemes céljainak a támogatását, hogy felépülhessen a második iskolaszanatórium. A miniszterelnök feleségének szavait szűnni nem akaró taps fogadta. Zichy János gróf indítványára végül tiszteletbeli elnökké Herczeg Ferencet választották. Hasznos tudni, hogy SCHMIDTHIlLLERI ásványvize a hatékony forrássokban Európa leggazdagabb keserűvize. Utasítás minden palackhoz mellékeivel kapható mindenütt! A Középiskolai mosip énszels. Az idén a középiskolai beiratások alkalmával a beiratkozó tanulóknak az egész tanévre előre be kellett fizetni a kötelező iskolai mozielőadásokra a belépődíjat. Nyolc mozielőadást kellett volna tartani a szerződéses vállalkozónak, azonban csak öt előadást tartott meg. úgy látszik, Karafáth Jenő közoktatási miniszternek mindenre kiterjed a figyelme, mert most felhívta az iskolaigazgatókat, hogy rövid időn belül jelentsék be, mennyi beléptidíjat szedtek be a tanulóktól és hány előadás volt, mert a meg nem tartott előadásokra eső befizetett összegeket visszafizetteti a szülőknek. Kicsi öszszegekről van ugyan szó, de igazságos dolog, hogy az amúgy is terhekkel járó iskoláztatásért csak annyit fizessenek a szülők, amennyi ellenszolgáltatást kaptak és ha nyolc mozielőadásra fizettek, akkor a meg nem tartott előadásokért jogosulatlanul ne tarthassa meg senki a befizetett összegeket. Minden elismerés kijár tehát a közoktatási miniszternek, hogy ilyen kis dolgokra is kiterjed a figyelme, amikor a polgárság érdekeinek megvédéséről van szó. A Lindbergh-bébi gyilkosa a mexikói hegyek között bujkál? Zimapanból, amely Mexikónak Hidalgo nevű tartományában van, jelentik, hogy autósok az országúton felismerték Harry Fleischer detroiti polgárt, akit az amerikai rendőrség a Lindbergh-fiú meggyilkolásával vádolt. Fleischer egy kaliforniai leány társaságában autóban volt. Az autóút itt mintegy 300 kilométeres elhagyott, vad vidéken vezet át. Kétségtelen, hogy Fleischer valahol ezen a vidéken bujkál és hosszú ideig el tud rejtőzni.