Új Barázda, 1932. december (14. évfolyam, 145-149. szám)

1932-12-01 / 145. szám

1932 december 1. csütörtök ára 10 fillér Budapest, XIV. évf. 145. sz. ujmit ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" cimű füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr SZERKESZTŐSÉG ÉS KUDÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal József 463—09. LEVELCIM: Budapest 4. szám. Fiók bérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Gömbös Gyula nyilatkozata kéthónapos miniszerelnökségének tapasztalatairól ! A biztos holnap felé megyünk — mondotta a miniszterelnök A TESz kiadásában megjelenő gemléti figyelő című lap hétfőtől kezdve mint rendés" hétfői kora reggeli lap jelenik meg. Az első hétfői szám Gömbös Gyula miniszterelnöknek egy nagyjelentőségű nyilatkozatát közli, amelynek bizakodó hangja, komoly elgondolásai a magyar nemzet jövendő célkitűzéseit rögzítik meg. — Az állami gépezet — mondja bevezetésül nagyjelentőségű nyilatkozatában a miniszterelnök —, anyira elágazó, hogy arról beszélni, hogy minden úgy megy, ahogy én és miniszter kollegáim szeretnék, nem igen lehet. Egy bizonyos, hogy az az érzésem, hogy olyan utakat választottam, amelyek a mai nehéz politikai és gazdasági helyzetben előbbre visznek bennünket. Amikor elindultam, figyelmeztettem a közvéleményt, hogy ne várjanak csodákat. Kértem is mindenkinek a támogatását, a lelkek koncentrációjára törekedtem kezdettől fogva és úgy látom, a koncentrációt sikerült megteremtenem, mert mindenki józanul nézi a mát és tudja, hogy a biztos holnap felé megyünk. — Ami feltűnt, az volt, hogy voltak tényezők — igaz, elenyésző számban — akik a nálunk szokásos cinizmussal figyelték az eseményeket s majdnem az volt az érzésem, hogy minden áron lehetőséget keresnek a kritikára, azonban, amit tettünk és a tempó, ahogy tettük, olyan, hogy nehezen lehet nem objektív kritikát gyakorolni. Azt látom, hogy mindenki tudatában van annak, hogy függvényei vagyunk a világeseményeknek és annak is tudatában van mindenki, hogy csak együttes erővel lehet előremenni. A bevezető szavak után az aktuális kérdésekre került a szó. — A legaktuálisabb kérdésnek tartom. — mondta a miniszterelnök, — a gazdasági vérkeringés megindítását. Római utáninak is, az osztrák tárgyalásoknak is ez volt a célja. Meg kellett állapítanunk Magyarország mezőgazdasági feleslegeinek nagyságát, mert hiszen nemcsak búzát termelünk, hanem a termelésnek sok ága várja a kivitelt. Meg kellett vizsgálnunk, hogy váljon azok az országok, amelyek velünk határosak, illetőleg, amelyekhez aránylag olcsó tarifával lehet eljutni, milyen szükségletekkel bírnak, mert ezt a két tényezőt kellett esősorban összeegyeztetni. És itt állapítom meg, hogy egészen csodálatos dolgok vannak ezen a téren. Például Ausztria körülbelül kétezer mázsa nyézszükségletét csak felerészben vásárolja Magyarországon, a másik részét Oroszországból és Délamerikából kuzatja, ugyanakkor, amikor nálunk mézfelesleg van. Számos hasonló esetet tudnék felemlíteni annak a bizonyítására, hogy a piacok igényei és a mi termelésünk, valamint értékesítési rendszerünk nincs harmóniában. A most felállítandó egységes export-import intézetnek lesz éppen a hivatása, hogy minden bürokráciától mentesen figyelje a piacokat, de figyelje a belföldi, termelést is és megteremtse termelésünk és a piacok között azt a kapcsolatot, amely nélkül nincs állandóság sem a termelésben, sem a kivitelben, sem a piacok megszerzésében. -- Az is különös például — hogy megint egy konkrét esetet említsek — hogy Magyarország a rizst nem Olaszországból hozatja, hanem Indiábanvásárolják és az indiai rizst Trieszten keresztül hozzák az országba. — Természetes, hogy az ilyen kereskedelmi szerződéseknél — főleg a kezdetben, amikor még nincs kifejlődve a forgalom és bizonyos nehézségek mutatkoznak, koncesziókat kell tennünk majd azoknak az államoknak a javára, amelyeknek a piacait mi is fel akarjuk használni. A kormánynak az az álláspontja, hogy világos és őszinte helyzeteket teremtsen ebben a vonatkozásban is, mert a jó viszonyt a becsületesen megalapozót és őszinte gazdasági kapcsolatok állandósítják. És itt hangsúlyozom, hogy elsősorban nem az a fontos, hogy milyen irányban viszünk ki valamit és hogy milyen arányban hozunk be árut, hanem a magam részéről arra helyezem a fősúlyt — s ebben a kormány minden tagja egyetért — hogy a forgalom volumene, terjedelme legyen, akkora, hogy abban megtaláljuk a magunk számításait. — Amint már többször mondottam, más országokkal is fel akarjuk venni ilyen alapon a tárgyalásokat az egymásra utaltság gondolatköréből kiindulva és bizonyára itt is megtaláljuk a kölcsönös megértés útját — volt a válasz. . — Olaszországgal december elején vesszük fel az érintkezést a realizálás szempontjából. Ausztriával pedig a megegyezés után, január elsejétől kezdődőleg indul meg új alapon a forgalom, ezért mondtam, hogy türelmet kell kérnem a temelők részéről és a kereskedelem részéről is. A magyar kereskedőkhöz különben ezúton is azt a kérést intézem, hogy csak elsőrangú és a piacoknak megfelelő minőségű árut vigyenek a külföldre, inkább kevesebbet exportáljanak, de az olyan legyen, hogy a vevő meg legyen elégedve és kedve legyen megismételni az üzleteket. — Természetesen fontos probléma — folytatta a miniszterelnök — a valuta- és devizakérdés megoldása. Ebben majd a pénzügyminiszter úr igyekszik megtalálni a megoldásokat, aki éppen tegnap közölte velem, hogy a mezőgazdaság számára is tud bizonyos könnyítéseket biztosítani. Az állaháztartás helyzete és az adózás ügye került ezután szóba. Hangsúlyoztuk a miniszterelnök előtt, hogy a dolog természeténig fogva az adózás kérdésének megoldása a legfontosabb s ez az, ami elsősorban érdekli a közvéleményt. — Nagyon jól tudott - mondta Gömbös Gyula , hogy ezek a kérdések nem nagyon népszerűek, de mert reálpolitikát akarok folytatni, őszintén kellett a publikum elé állnunk és meg kellett mondanunk, hogy mi mindenkinek a kötelessége. Ahhoz, hogy a gazdasági élet felfrissüljön és megerősödjék és Magyarországnak a nemzetközi pozíciója is biztos legyen, szükséges az államháztartás egyensúlyának a biztosítása, viszont az államháztartás kereteit igyekezni fogunk a teherbíró képességgel arányosítani. Ha ezen a téren elértük azt a nívót, amelyet el kell érnünk, ha termelésünket helyes irányba tereltük, ha az exportot fokoztuk, mindezzel emeljük az egyes egyedek gazdasági teljesítőképességét s akikor a terhek is könnyebben elviselhetők lesznek. Azt mindenki tudja, hogy pontos adófizetés nélkül egy állata sem állhat meg. És éppen ezért bármilyen fájó volt, a megromlott adómorál helyreállítására fektettük a fősúlyt. Öncélú nemzeti életet élő országban mindenkinek az államot és a nemzetet kell néznie és ha összeszorított fogakkal is, a nemzetet és az államot kell segítenie, hiszen ezzel végeredményben önmagán is segít. Ezért akarjuk kiölni azt a szellemet, amely az utóbbi időben ezen a téren sajnálatos kép keletkezett. • " A legszolidabb felfogás érvényesítését tartottuk helyesnek a kamat és tőke kérdésénél is, sőt a moratóriumal szemben elfoglalt álláspontunkat illetőleg is. Az a felfogásom ugyanis, hogy a becsületesen dolgozó, becsületes szándékú tőkének tudnia kell, hogy ebben az országban biztosítva vannak az érdekei és ha ez a tőke érzi, hogy érdekei biztosítva vannak, akkor majd nem lesz gyáva, ahogy azt. Ravasz László püspök úr mondotta és önként rendelkezésére siet a gazdasági élet kifejlesztéséhez. Mindenkit megnyugtathatok, hogy a töke nyugodtan előbújhatik és kárt okoz önmagának és a nemzetnek az a töke, amely túlzott óvatosságból valahol bujdosik. Egy nemzetnek, amely nehéz helyzetben van, hinnie és bíznia kell és magának a társadalomnak is az a kötelessége, hogy küszöbölje ki soraiból azokat, akik állandóan rém híreket zavarják a nemzetgazdasági, politikai és kulturális megerősödését. Befejeződött a beszélgetés a miniszterelnökkel és utána Gömbös Gyula, a honvédelmi miniszter nyilatkozott. A leszerelés kérdésében is kezdettől fogva bizakodó voltam és ez a bizakodás különösen akkor növekedett bennem, amikor a lausannei konferencia eredményeit láttam. A leszerelés tekintetében most nyilvánosságra hozott francia és angol javaslat lényegileg t már azt tartalmazza, hogy az egyenjogúság felé való törekvésben felállított követeléseink jogosak. Belátták ugyanis azt, hogy a békét jobban szolgálja ezen a téren is a népek egyenjogúsága, mint az úgynevezett legyőzött népek hatalmi önállóságának megcsonkítása. Itt az lesz a fontos, hogy reális megoldás készüljön és ne legyenek hátsó gondolatok, hanem úgy a védrendszerben, mint a létszámban, valamint a fegyverkezés tekintetében is olyan elvek állapíttásainak üteg, hogy azokat az egyes országok biztonságának szükségletei szempontjából alkalmazni is lehessen. — Ma állandóan 10—20 éves időközökről beszélnek, de énmegnyugtatok mindenkit, elsősorban azokat, akik velünk szemben előnyben vannak, hogy a teljes egyenjogúság úgy is csak elvet jelent. A mai súlyos gazdasági helyzetből kifolyólag hosszú időn keresztül úgy sem tudnánk pótolni azt a tizennégyéves mulasztást, amely katonai téren ért bennünket. Mert egy hadsereget átszervezni, védelmi célokrabeállítani, ahhoz elsősorban, másodsorban és harmadsorban is pénz kell, nekünk pedig ilyen célokra pénzünk nincs. . A miniszterelnöknek ez a nagyjelentőségű nyilatkozata megfelelően sorakozik azokhoz a megnyilatkozásokhoz, amelyek alkalmasak arra, hogy a jobb és szebb jövendőbevaló hitünket megerősítsék. Az egész nemzet bő vágya, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök meg is valósíthassa azokat a terveket, amelyek elvezetnek bennünket a Szebb és boldogabb Nagy- Magyarországba . . .