Új Barázda, 1932. december (14. évfolyam, 145-149. szám)
1932-12-01 / 145. szám
2 Hódmezővásárhely bizalma Gömbös Gyulának Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú sáros közgyűlése vitéz Kozma György dr. királyi közjegyző indítványára Uralmat szavazott Gömbös Gyulának és öt támogatásáról biztosította. A közgyűlésen felolvasták Nokolay Zoltán dr. levelét, amelyben a távozó főispán meleg hangon vesz búcsút a várostól. Rablógyilkos támadás Gáspár bajuszkötőgyáros ellen Vasárnap délelőtt 10 óra tájban nagy riadalom támadt az Erzsébet körúton Rémült kiáltások vegyültek a körút forgalmába: — Fogják el! Tolvaj! Gyilkos.* A Royal-szálló előtt két rendőr el is fogott egy fiatalembert, Heller Dezsőt, aki társával, Kozma Istvánnal, ki akarta rabolni Gáspár Lajos bajuszkötőgyárost, annak a Kertész utca 33. szám alatt lévő irodájában. Gáspár egyedül tartózkodott az irodájában, amikor két revolveres suhanó lépett be. A revolvert rászegezték és rákiáltottak: — Pénzt, vagy a halál fia vágj ! Gáspár nem ijedt meg támadóitól, dulakodni kezdett velük, s amikor a gubancok látták, hogy céljukat nem tudják elérni, kiugrottak az ajtón és egyéb zsákmány híján a gyáros keménykalapját vitték el magukkal. Az egyik támadó a körút, a másik a Dob utca felé menekült. Heller Dezső töredelmes vallomást tett. Az esti órákban önként jelentkezett a rendőrségre társa, Kozma István is, akinél megmotozása alkalmával megtalálták a riasztópisztolyt, amelyet a rablómerénylet alkalmával a gyáros mellének szegezett. Megállapította a rendőrség, hogy a rablásban két nő is részt vett, az egyik ötös-Szukács Anna, aki Gáspár gyárában dolgozott és ő hívta fel a figyelmet a jó pénzszerzési lehetőségre, a másik Hajdusik Hermin, Kozma barátnője. A merénylet idején a nők az utcán őrködtek, majd elmenekültek. TÁRCA Az asszonyrabló óriás meséje a voguloknál Nyolcezer rénszarvasa volt a rémemlőn növekedett szamojéd embernek. Egy szép napon azt gondolja magában : ugyan miért ne mennék rókát üldözni ? Előszedte pányváját, kiment a mezőre, hol ezer rénszarvas legelt. Pányváját kézreszedte, öt hófehér fenökrét megfogta, lánccal megkötötte, hét ülésü vasszánjához kötötte s a „Vesszőtermő folyón" megindult lefelé. Egy nap, egy éjszaka ment s amikor megint nappal lett, körülnéz, — hát látja, hogy a távolban egy róka kullog. Üldözőbe vette, három nap és három éjjel üldözte, de csak nem érte utól. Erre imádkozni kezdett Felső Ég atyjához: „Az én halálom jött-e el, vagy leányom-fiam halála jött-e el, vagy micsoda dolog történik? Ha az én halálom kedvéért ért utól ez a sors, akkor csak hadd érem el a rókámat, de leányom-fiam érdekében csak hadd szaladjon el orrom elöl!" Sim, utolérte a tarka rókát. S midőn utolérte, rénökrei csak úgy rugdosták sarkaikkal. Miután rókájukat megölték a rének, egymás közt verekednek megint, anynyira feldühödtek. A szamojéd hős pedig rókáját a hét ülésü vasszána tette s haza felé indult. Három nyári rénborjú bőréből készült hófehér sapkája s bundájának szőre levedlett, csak puszta bőre maradt meg, oly nagy eső volt. Amikor aztán körülnéz, hát a Vesszőtermőfolyó tegnap napszámakor patakocska A főkapitányság politikai nyomozó főcsoportja hetekig tartó megfigyelés után újabb nagyarányú és messzeágazó kommunista szervezkedésről rántotta le a volt, — most a túlsó partján álló fehér vászoningű ember csak halászmadár nagyságúnak látszanék, ha ugyan látszanék. De ha nem látszanék, hát nem látszanék. Erre tovább indult haza felé s amikor hét nap múlva hazaérkezett, hát már ház sincsen, gazdaság sincsen, ember sincsen, faluja végén kutya sincsen. Emberei, fiai, lányai, béresei megölve, háza lerombolva. Erre a rénemlőn növekedett szamojéd ember sírni kezdett. Egyre csak sirt és sirt, de aztán hirtelen a fölkelésre kezdett gondolni. — „Hiszen ha én egyre csak sírok — gondolta magában — mi származik abból? Meg kell tudnom, ki ölte meg őket?" Fölocsúdott fájdalmából. Nem lehet az máskép — gondolta magában — mint hogy a Szivtelen- Májatlan ember volt, az ölte meg őket. Idősb menyét is az vitte el, gazdaságát is az rabolta el. Persze, üldözőbe vette őket. Ment, mendegélt. Hosszú ideig ment, vagy rövid ideig ment, egy helyen megállt s a távolba nézett, hát a harmadik bércen is sátrakat kezdenek felállítani. A domb mögött lopakodva kezdett huzakodni. „Menjünk rejtőzve — gondolja magában ■— mert ő a Szívetlen Májatlan Hős, én meg közönséges ember vagyok." Hát csak úgy rejtőzve közeledett feléjük. Egyszer csak im vízért jön az idősebbik menye. A szamojéd ember gondolja magában: „nem ijesztem meg, hogy föl ne kiáltson; nesztelenül befogom a száját." Megfogta. Akárhogy forgolódott, nem birt kiszabadulni. Aztán kérdezni kezdte. — Ki tart téged fogva. A férjed kicsoda?—• kérdi tőle. — Nékem — azt mondja — a Szivetlen Májatlan Hős, az a férjem. — Ahá! . . . S milyen ifja van? — Vasrugószeres, mammutcsont hajlószeres három ijja van és hét öles kardja. — Holt tartja ezeket? — A rénlegelőn kívül van egy ijja a hóban, egy ijja az ajtónyitásnál, a tüzifa-apritó helyen, a taposott föld alatt; egy ijja van a vánkos alatt, de ennek avégén a csengetyü van, nincsen fortély, amellyel ezt meg lehetne keríteni. Künn levő szerszámait e pillanatban meg lehet keríteni, de a vánkosa alatt tartott ijját megkaparintani, arra nincsen fortély. — Hát ha majd a vánkost eligazítod, a vánkos alatt tartott ijjának végét úgy intézd, hogy kilássák. Erre a menye elment. Éjjelre a Szivetlen-Májatlan Hős vánkosa alatt tartott ifjának a végét a vánkosán kívül hagyta. A rénemlőn növekedett szamojéd férfi most felszállott szánkájára s megérkezett a Szivetlen-Májatlan Hős rénjeihez. Három embert, tiz rénőrző embert talált ott. Az egyiket megfogta, torkát szakította ketté — a másikat megfogta, tüdejét szakította ki, mindenestül. Miután a harmadikat is megölte, a vénlegelőn kívül tartott íjjat fölvette, kettétörte, Nyilait sarkával összezúzta. Azután visszament a menyéhez. Menye elébe ment. — Hallod-e, alszik-e már — kérdezte. — Alszik-a — felelt a menye. — Hallod-e, hol van a kardja? — Kebelében van. — Markolatjának vége merre felé néz? —A feje irányába.!), felfelé, éber figyelemmel kiséri a szélsőséges maidaiakat és nemrégen rájött, hogy egyszerre több irányban is újabb kommunista szervezkedés folyik. Trelényi Imre főkapitány-helyettes és gyettese, Schlieinitzer József dr. rendtanácsos utasításai alapján a Hain- Hivessy-detektívcsoport emberei dolgo kezdtek és csakhamar valósággal felgöngyölítették az újabb szervezkedések szálait. A rendőrség számára ez a nyomozás az jelentett nehéz és fáradságos mint mert egyszerre több vonalon kellett összedni a szervezkedés irányítóit. Kihet ugyanis, hogy egyszerre négy vona folyik az erőteljes szervezkedés. Szervedtek a Természetbarátok Körében, az kívül új lendületet vett a pártszerves kulturcsoportot alakítottak és végül e teljes munkát fejtett ki az úgynevez V. 8. is, amely már annyiszor szeret kommunista ügyekkel kapcsolatban. A detektívek néhány nap alatt gy egymásutánban tizenhat embert fogtak az újabb szervezkedés vezetői közül. Rendőrkézre került: Csillag Pál villaszerelő, Erdős László gépészmérnök, Jond Béla dr. postatiszt, Spiegel Kár bankhivatalnok, Lessmanni Lajos bécsi setésű magántisztviselő, Keres Sánteim festő, Lándory István bécsi születi magántisztviselő, Szilassi László magi tisztviselő, Rosenfeld László, Pick Lás és Lolzenberger Lajos kereskedőse, azonkívül két nő, Lessmann Lajos ha Lessmann Márta, valamint Schtcart Jár magánhivatalnoknő, azonkívül két fiat korú fiú. A rendőrkézre került tizenhat ember legváltozatosabb módon dolgozott a komunista mozgalom érdekében. Legiöjüket titkos összejöveteleken, az utc fogták el, néhányat azonban lakásáról irtottak elő. A pécsvidéki bányászok egy ús munkabérüket ajánlották fel Horti Miklósné inségakciója céljára. pécsvidéki bányászok a pécsi szocilis héttel kapcsolatban Ambrus Atál elnöklésével értekezletet tartott, amely elhatározta, hogy a téli hónokra havonta egy őri munkabérük ajánlják fel az inségakció céljaira, határozatról üdvözlő táviratban érinitették Horthy Miklósnét a kormánzó feleségét. — Föl van-e öltözködve? •— Nincsen. ■—Van-e páncélruhája? — Az van. — Milyen a páncélruhája? — Lópatká városából való. — Akkor gyönge, át tudom töri Ha Jensing városában készült vola nem bírnám, de Lópatkáben készt holmi, nem okoz gondot! Belopózkodott Szivetlen-Májathi szomszédjához s az ijjat végénél foga im kiragadta. Amikor ez fölriadt, a kardot kitette kezéből. Ijja kardja, mindkét a rénemlőn növekedett szamojéd ei bér kezében van. A Szivetlen-Májad, most felugrott. A háztetőn kereszt ment fel. Ama rénlegelőn kívül va ijját kezdte keresni. Pedig azt mielőbb darabokra törték. Amikor od érkezett ,minden híjába: nincs ny nincs ijt, mind darabokra van zuzv Keze ereje maradt meg csupán. Elkezdett hazafelé rohanni s ami hazaért — átfogták egymást. A ré emlőn növekedett dühös szamojéd földhöz csapta a Szivetlen-Májad. Hőst, — de akárhogy öli is, nincs hála. Végre aztán, amellyel rén szkott húzni olyan kidolgozott istvángal hurkolta át a Szivetlen-Májad. Hős nyakát, a szántalphoz kötötte s a farán vonszolta a hóban. Egysor csak ez megmerevedett és elpusztul A rénszarvasemlőn nevekedett szmojéd férfi aztán feleségül vette idősebb menyét és ezer Télijükkel telepedtek. Még most is élnek, még most is bodogok. (Munkácsi Bernát: Vogul Népkötési Gyűjtemény IV. I. 169—172 nyomán). ^ „v Hasznos tudni, , hogy a derűs hangulat, 9 16 iűsérsés mim .v v Adig a gyomor és belet kifogástalan mű- ^ ködésétől függ v V' Szorulásban szenvedőknél, emésztési hiányoknál pedig . t' VN . ‘■I* Schmidthauer természetes ✓ .* V fcfarsgiffKTi vy* Imi ftiiiMMftiMifiiifrt keserűvize vilik be leaiobban Gömbös Gyula megmutatja az utat, amelyen a nemzetnek az újjászületés felé kell haladnia Míkecz Ödön szabolcsi főispán beiktatása Fényes külsőségek között iktatták be Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék főispáni székébe Míkecz Ödön dr.-t A beiktató ünnepélyre a nagy és előkelő közönség teljesen megtöltötte a vármegyeház dísztermét. A közgyűlésen az elnöklő Virányi Sándor alispán meleg szavakkal búcsúztatta el Erdőhegyi Alajos eddigi főispánt, akinek érdemeit Gedry Henrik püspök méltatta. Ezután küldöttség vezette be a közgyűlési terembe Mikecz Ödön dr.-t, a törvényhatóság új főispánját, akit a közgyűlés tagjai hosszantartó lelkes ünneplésben részesítettek. M Mrkecz Ödön dr. főispán mondotta f el ezután székfoglaló beszédét, amelyben hangsúlyozta, hogy politikai vezérének Gömbös Gyula miniszterelnököt vallja, aki a nemzetnek hivatásos vezére és a zászlójára írt célkitűzései egybeesnek a nemzet egyetemes céljaival. Rámutatott arra, hogy az a programút, amely a nemzeti munkatervből kibontakozik, megmutatja azt az utat, amelyen a nemzetnek az újjászületés felé kell haladnia. Meggyőződése, hogy a miniszterelnök testvéri kéznyújtása, amely a nemzet minden dolgozó rétege felé irányul, viszonosságra talál. A nemzeti egységnek az új kormányprogramba formulázott gondolata és a kormány részéről megnyilvánult, cselekedetek új utat és új lendületes rendszert jelentenek. Ezt a rendszert kívánja ő is minden erejéből szolgálni. Végül a főispán részletesen ismertette programját. A főispán beszédjét többször szakította félbe helyeslés és beszéde befejezte után hosszantartó ünneplésben részesült. Tizenhat letartóztatással ártalmatlanná tették a legújabb kommunista szervezkedési leplez és tizenhat kommunista üzelmekkel gyanúsított személy került előzetes letartóztatásba. A politikai nyomozó főcsoport állandóan 1932 dícanbep 1, tsütört®