Új Barázda, 1933. június (15. évfolyam, 23-26. szám)
1933-06-04 / 23. szám
1 elintézésre vár, az nem az A-lapon a vagyonszerzést gyarapítja, hanem a szomorú O-lapot- amely a teher, a felszedett kölcsönök lapja. Ezek a telekkönyvi lapok a falu elszegényedésének hűs tükörképei. Ma már ott tartunk, hogy vétel a faluban alig van, hosem csak osztozkodás, vagy legfeljebb árverés. Szabdalják azt a kis apró földet egyes helyeken már úgy anynyira, hogy egy jó kaszavágás átsuhint a szomszéd földjére. A nagy szegénységből és a falu pénztelenségéből természetesen az következik, hogy az ilyenfajta örökösödést nem vezetik be a telekkönyvekbe, mert az csak pénzbe kerül. Lassanként tehát, előáll az a helyzet, hogy a telekkönyv és a falu valóságos birtokállománya teljesen ellentétes képet mutat. Természetesen a telekkönyvek rendezése nagy költséggel jár. Ezt a költséget sem a közönség, sem pedig a falu népe nem bírja el. Éppen azért, amint a nemzeti munkaprogram is kilátásba helyezi, állami költséggel kellene a telekkönyvek szomorú aktáit minél hamarabb rendezni és összeegyeztetni magával az élettel, amely elszakadt a telekkönyvektől. De a szociális gondolat is sürgeti: a sok állástalan fiatal mérnök a telekkönyvi, rendezésekkel alkalmazást, munkát és tisztességes kenyeret kap. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek a fiatal munkaerők lelkesedéssel végzik el ezt a munkát. Úgy gondoljuk, ha bármily nehéz is az állam mai helyzete, a költségvetés keretén belül meg kellene kezdeni az ország összes telekkönyveinek kiigazítását, mert ezt követeli a föld népe, de az állam érdeke is. Ha pedig a pénzügyi megoldást megtalálták az illetékesek, akkor a rendezés után a községek kívánságának megfelelően a telekkönyvi másolatokat a községeknél helyezzék el, másrészt pedig a telekkönyvi végzések szó szerinti közlésével és bejegyeztetésével vegyék elejét az újabb eltéréseknek. Erre annál is inkább szükség van, mert újabb 10—1,5 év múlva már senki sem fogja magát kiismerni az élettől elszakadt telekkönyvekben. Szekeres László dr. Oroszlánszáj május végén vetve őszig teljesen kifejlődik és igen szép virágzást ad. Ezek a tövek ősszel cserépbe fel is szedhetők és szobába helyezhetők. Június elején kell vetni a kétnyári virágok közül a gyűszűvirágot, harangvirágot, ilyenkor vethetők a mályva, a téli és a sárgaviola és őszi virágzásra az árvácska is. Hogyan lehet a gombát télire eltenni? Dr. Ilvesz Gusztáv, a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának tudós igazgatója cikket írt a Természettudományi Közleményekben arról, mi módon lehet a gombát télire eltenni. Az ő cikke nyomán ajánljuk olvasóink figyelmébe a következő eljárásokat: A gombák konzerválásának módjai: 1. az aszalás; 2. a gombapor készítése; 3. besózás; 4. ecetben való eltevés; 5. olajban való eltevés; 6. gombából készült ételek befőzése; 7. gombakivonat készítése; 8. füstölés. 1. Aszalni csak olyan ehető gombákat érdemes, amelyek eléggé húsosak. A sok Vizet tartalmazó Boletusokból készítsünk inkább gombakivonatot. A gombákat, anélkül, hogy megmosnék, tisztítsuk meg gondosan ; a féregjárta részeket dobjuk el. Szeleteljük fel, a gombákat, a szeleteket teregessük szét vékony deszkán, úgy, hogy egymáson ne feküdjenek. Legizletesebb marad a gomba, ha szellős helyen, árnyékban aszaljuk. Ha a nap nem tűz erősen, napon is szánthatunk. Napsütés hiányában tűzhely felett szárítunk. Szántás közben, a gombaszeleteket többször megforgatjuk. Az aszalás addig tartson, míg a gombaszeletek könnyen nem törnek. A jól megaszalt gomba súlya állandó marad. A már száraz szeleteket papiroszacskóba, kemény papirosból készült dobozba vagy cserépedénybe helyezzük. A deszkán maradt törmeléket, amely sok elhalt nyüvetis tartalmaz, nem szabad a tartóba szórnunk. Az aszalt gombát száraz helyen kell tartanunk és időnként utána kell néznünk, nem nyirkosodik-e. Ez esetben az aszalást folytatjuk. Azok, akik az aszalást nagyban űzik, a deszkáknak egész sorát illesztik egymás fölé, hogy kényelmesen kezelhető és hordozható szárító berendezéssel a gombáknak nagyobb mennyiséget aszalhassák. A különböző gombafajokat, de csak az ehetőket, külön-külön kell aszalni. Szokták a szeleteket, vagy kis gombákat egészben is, zsinórra fűzve aszalni napon vagy tűzhely, felett. ■ 2: A gombapor az aszalt gombából készül, ha azt megőröljük, vagy mozsárban összetörjük. Megszitálás után jól záródó, skiknyakú, üvegbe szórjuk. Időnként az üveget megrázzuk. Ha a por összeragad, az annak a jele, hogy nedvességet szívott magába. Ebben az esetben a port újból jól ki kell szárítani. Többféle gombafaj porát is össze lehet keverni; ez ízlés dolga. A gombapor kitűnő ízesítő szer; teszik levesbe, mártásba. Elegendő belőle egy kanálnyi mennyiség. 3. A besózott gomba készítése igen egyszeri. A gombát előbb meleg helyen tartjuk, hogy fölösleges nedvességét elveszítse, azután üvegedénybe rakjuk, melynek fenekére sót szórtunk. A gombarétegre ismét sót és erre újból gombát teszünk. A sóréteg váltakozik a gombaréteggel az edény szájáig, melyet pergament papirossal lekötünk. Használat előtt a gombából kiáztatjuk a sót. A besózött gombát hűvös helyen kell tartani. 4. Az ecetes gomba elkészítéshez ♦borecetet használunk, melyet előbb felforralunk s azután öntjük a főtt, vagy nyers gombára. Az ecetbe fűszert is szoktak tenni (bors, kömény, babér, stb.). Az ecetes gombát jól záródó üvegbe helyezzük. Ha idővel az ecet megzavarosodna, ekkor leöntjük és új, forralt ecettel cseréljük ki. Leginkább a rizikót szokták ecetbe tenni. 5. Ha az olajbogyó olajában (olívaolaj) akarjuk a gombáit konzerválni, akkor az edénybe helyezett gombára ráöntjük az olajat, az így megtöltött edényt hideg vízbe állítjuk, melyet forrásig felmelegítünk. 20 percig tartó főzés után az edényt kiemeljük a vízből és jól lezárjuk. 6. A kész gombaételek befőzése úgy történik, mint a gyümölcs és a húsfélék befőzése. A befőttes edényeknek gummigyűrűvel és rugós zárószerkezettel kell légmentesen záródniok. Ügyelni kell arra, hogy csak olyan gombaételt főzzünk be, amelyben nincs tej, tejfel, liszt vagy tojás. Ezeket a kellékeket utólagosan kell a felszolgálandó ételbe tenni. Ha a befőttes edény fedele könnyen leemelhető, ez azt jelenti, hogy a befőzés nem sikerült. Az ilyen edény tartalmát nem tanácsos étkezésre felhasználni. 7. Gombakivonat. A frissen szedett gombákat besózzuk és 4 órai állás után fakanállal szétnyomkodjuk. Ezt a pépet két napig állani hagyjuk, közben azonban többször jól megkavarjuk. Ezek után lassan főzzük, anélkül, hogy a péphez vizet adnánk. Főzés közben a gomba levet ereszt, melyet vászonszűrőn átbocsátunk. Ezt a tiszta lét addig főzzük, mig az olyan sűrű nem lesz, mint a szirup. Szoktak a péphez főzés előtt borsót, borecetet vagy más fűszert is tenni. A kész gombakivonat jól záródó edényben, hűvös helyen tartandó. Gombakivonat készíthető mindenféle ehető gombából, de legjobban hasznáhatók a leves és ízesebb gombák. A jó gombakivonat ételek fűszerezésére nagyon alkalmas. Elegendő belőle 1—2 kanálnyi mennyiség. 8. A besózott gombát meg is lehet füstölni. A megfüstölt gombát összepréselik. Az így elkészített gomba olyan, mint a füstölt hús. Istvánffi szerint Svédországban szokásos ez az eljárás. Pesti házasság házasságközvetítővel írta Ruszkabányai Elemér Mohón ivott. Kezdett pirosodni az arca. — ‘ Feleségemről” első pillanatban látszott, hogy ő semmi mást nem akar, mint férjhez menni, odaláncolni maga mellé egy férfit örökre és azt meg is értettem, de az anyósom, annak a szeme sem állt jól. Volt a pofáján valami sunyiság, ami nem tetszett nekem. Gondoltam magamban, Ádám, jó lesz vigyázni .. . és vigyáztam is. Elvégre, üzletember vagyok, akinek kenyere az óvatosság. Utolsó percig vártam a hozománnyal. Mély hallgatás. S mikor aztán már indulni kellett volna az esküvőre, mégis csak "szóltam. Az anyósnak. Jövendőbelimet nem akartam ezzel bántani. Mama, mondtam az öregnek, nekem háromezer pengőt ígértek és én addig nem esküszöm a szentnek se, mig ez a pénz nincs a zsebemben . . . Na, nem volt igazam? — Igaza volt, Állám. — No persze, ezt meg majd elfelejtettem, nyögdöst a vén boszorka, mintha valami csekélységről lenne szó. Biz én égésien elfelejtettem, de hozom már, hozom, lelkem-fiam, kárálta és elszaladt. Múltak a percek a negyedórák, én vágóhídra készülő barom türelmetlenül várakoztam, néha megsimogattam, nem egészen szívből menyasszonyomat. — És megkapta a pénzt? — türelmetlenkedtem közbe. — Meg. Egy órai várakozás után kettőt a háromezerből megkaptam. Majd hogy belém nem bújt a ravasz sátán, úgy hizelkedett. Kiadtam kamatra ezt a pénzt, bogaram, mentegetődzött és most nem tudott az illető többet visszafizetni, mához egy hétre a többit . . ugye jó lesz, galambom, akkor is jó lesz? Egy hét nem nagy idő, ráérsz akkor megnyitni az üzletet. Addig turbékoltok egy kicsikét, ez illik a fiatalokhoz . . . Mindenbe beleegyeztem. Átvettem a sok bankót, gondosan beletettem kabátom zsebébe, állig begombolkoztam és elindultunk hűséget esküdni egymásnak. Egész után a pénzen meg az üzletalapításon járt az eszem. Üzletem lesz! Egyedül az enyém. Sajátom. Magam gazdája leszek végre . . . ütödött belém minduntalan az öröm . . . És bekaptam a horgot. Odafönt az anyakönyvvezetőnél, nem tartott az egész dolog öt percig. Egy korcsmában megebédeltünk, délután sétáltunk a városban és késő estére járt, mire hazaértünk ... A feleségem asszonnyá lett, de én alig éreztem férjének magam. Mint esküvőre menet, most is szüntelenül a zsebemben lévő vagyonra gondoltam, terveket főztem, hogy így, meg úgy lesz és hajnalig ébren virrasztottam. Már derengett, mikor elaludtam. De ekkor aztán mélyebben, mint a kút öle. Szép álmom volt. Tisztán emlékszem . . . Üzletemben álltam, a pult mögött, szolgáltam hölgyeket, urakat, cselédeket és gyűrtem-gyűrtem a pénzt szorgalmasan a kasszába. Annyi vevőm volt, hogy alig férjek a helyiségben . . . Feleségem még aludt,* * hogy felébredtem és én sokáig néztem az arcát, — mintha szebb lett volna, mint amilyennek előző nap láttam. Ébrenlétben folytatódott kecsegtető álmom. Gondoltam, korán reggel elmegyek és megállapodom az Örömvölgy utcai háztárral, az üzletbérre vonatkozólag. És megcsókoltam, sok hálával csókoltam meg párom homlokát, akinek jövő életem . . . . . . Nem tudta tovább folytatni. Kényszerű szünetet tartott. Arcán rángatództak az izmok és keze görcsösen nyúlt a borosüveg után. Hogy átsegítsem ezen a nehéz pillanatban, megkérdeztem: — Végül miért nem lett semmi a dologból? Mi történt? Olyanféleképen mosolyodott el, mint akit korbácsütésekkel kényszerítenek nevetésre. — Hát az történt, hogy öltözködés közben, amint veszem a kabátomat, keresem a pénzt, a kétezer pengőt, képzelje el, uram, kétezer pengőt! és nem találom . . . sehol. Este még megvolt. Lefekvéskor megvizitáltam . . . Fogalmam nincs, mi okból, rögtön anyósomat vettem gyanúba. Rohantam ki hozzá a konyhába, ő ott aludt, s kérdeztem, mit tud a dologról? Szemrebbenés nélkül bevallott mindent: a pénzt kölcsön kérte a szomszéd fűszerestől és már vissza is adta neki . . . Annig aludtam, visszalopta a hozományt, megölte reményeimet, elsemmizte kilátásaimat, hogy önállóvá lehessek, mindenemből kifosztott, de a lányát, aki senkinek se kellett, ezt nekem hagyta. Ha meg nem áll bennem az élet a rémülettől, megfojtom az utálatost, kitiprom belőle a lelket, holtragázolom számonkérés fejében . . . Ha jól emlékezem, mégse tettem vele egyebet, csak szembeköptem. Aztán valami, úgy vérem a gondviselés, vállon lódizott és elrohantam abból a házból, hogy ne is lássam , egyikesilket sem többé. Azóta munka nélkül csatangolok. Se kenyerem, se hajlékom, élek, romlok vad bitangságra ... Nekikeseredésében elharapta a poharat, amiből ivott. — És hová lettek a ruhák, Ádám? .Te meleg télikabátja? — kérdeztem, megpillantva árván szomorkodó sapkáját az asztalon. — Annak is sora van. Mindenemet elkótyavetyéltette a bitang kerítő, aki közvetítte a házasságot, hogy a tűz égesse el a neve napján. Még én fizettem rá az esetre százötven pengőt. A províziót . . . Fejünk felett lehetséges ijedelmében elakadt a falióra ketyegése. * Most újólag nyolc-tíz napja hallottam Ádámról. Azt mondják, végleg elzüllött a derék, szorgalmas, becsületes ember. Tilos szerencsejátékra adta a fejét, hiszékeny halandókat fosztogat : itt a piros , hol a piros? Füstös lebujokban, rosszhírt! utcák kapualjaiban vert tanyát és csalja a nálánál ostobakat. Bizonyosan bosszúból teszi. (Vége.) VJ BAHAMA 1933 június 4. vasárnap Megindul szarvasmarhakivitelünk Görögország felé A Sertés- és Marhakereskedők Országos Egyesülete a múlt vasárnap, tartotta közgyűlését Bessenyei Zénó országgyűlési képviselő elnöklésével. Szász Géza alelnök tájékoztatta a tagokat az egyesület működéséről s bejelentette, hogy különösen az állatkereskedelem akadályainak leküzdése érdekében folytatnak erélyes akciót. Serényi, Gusztáv az értékesítésről szólott s megállapította, hogy az értékesítés pénzügyi eredménye, különösen belföldi viszonylatban, megromlott. Amíg 1931-ben a fővárosban hh-00 szarvasmarha, került értékesítésre 17 milliós értékben, addig az elmúlt esztendőben csak 38.000 darabot sikerült eladni s ennek az ára csak 9,7 millió pengőt tett. Az eladott sertések száma ebben a szembeállításban 505.000 darabról 478.000 darabra, értéke pedig 64 millióról 47 millió pengőre esett. Nagy feltűnést keltett az a bejelentés, hogy megindult szarvasmarhatövitelünk Görögország felé s az első szállítmány —■ összesen 2400 darab — elhelyezése már sikerült, további 1200 darab pedig útban van. Több felszólalás után Serbán Iván dr. a Külkereskedelmi Hivatal üdvözletét tolmácsolta a szakmának és méltatta érdemeit, míg Székely Artúr a Kereskedelmi Kamara képviseletében emlékezett meg az állatkereskedelem működéséről. /I bor penészixének megszüntetése Borból a penésziz eltávolítására szénen való szűrés ajánlatos. Szénport vagy eponitot keverünk a borba és megvárjuk, míg a szénpor magától leülepedik, aztán megszűrjük a bort. Gyakran egyszeri ilyen kezelés nem elég, hanem azt meg kell ismételni. A szénpor mennyisége a penészia erőssége szerint változó, rendesen 1 literre ,1 késhegynyi elegendő. A szénpor és eponit — írja Vak Mihály — mindenesetre kiveszi, elnyeli a bor illat- és zamatanyagainak egy részét, ez azonban kisebb baj, mint ha a bor penészes. Ajánlják penészes borok javítására azt is, hogy hektoliterenként 3—6 deciliter tiszta olivolajjal keverjük össze a bort; az olaja magába veszi a penészízt. Az olaj elkülönítése egyszerű (a bor tetején úszik) , szűk, magas edényből alul csupán a bor leereszthető. Ha nem jól távolítjuk el az olajat, az később avasszűvé teszi a bort. ••••••••••••«•••••••••••• Küldeményeinek akadálytalan kéz .u-?.lését szolgálja, ha azokra a címzett nevét, a rendeltetési helyet és a közelebbi lakcímet pontosan, tisztán és olvashatóan felírja.