Új Barázda, 1933. június (15. évfolyam, 23-26. szám)

1933-06-04 / 23. szám

1 elintézésre vár, az nem az A-lapon a va­gyonszerzést gyarapítja, hanem a szomorú O-lapot- amely a teher, a felszedett köl­csönök lapja. Ezek a telekkönyvi lapok a falu elszegényedésének hűs tükörképei. Ma már ott tartunk, hogy vétel a faluban alig van, hos­em csak osztozkodás, vagy legfeljebb árv­erés. Szabdalják azt a kis apró földet egyes helyeken már úgy any­­nyira, hogy egy jó kaszavágás átsuhint a szomszéd földjére. A nagy szegénység­ből és a falu pénztelenségéből természe­tesen az következik, hogy az ilyenfajta örökösödést nem vezetik be a telekköny­vekbe, mert az csak pénzbe kerül. Lassan­ként tehát, előáll az a helyzet, hogy a telekkönyv és a falu valóságos birtok­állománya teljesen ellentétes képet mutat. Természetesen a telekkönyvek rendezése nagy költséggel jár. Ezt a költséget sem a közönség, sem pedig a falu népe nem bírja el. Éppen azért, amint a nemzeti munkaprogram is kilátásba helyezi, állami költséggel kellene a telek­könyvek szomorú aktáit minél hama­rabb rendezni és összeegyeztetni magával az élettel, amely elszakadt a telekkönyvektől. De a szociális gondolat is sürgeti: a sok állástalan fiatal mérnök a telekkönyvi, rendezésekkel alkalmazást, munkát és tisztességes kenyeret kap. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek a fiatal munka­erők lelkesedéssel végzik el ezt a munkát. Úgy gondoljuk, ha bármily nehéz is az állam mai helyzete, a költségvetés kere­tén belül m­eg kellene kezdeni az ország összes telekkönyveinek kiigazítását, mert ezt követeli a föld né­pe, de az állam ér­deke is. Ha pedig a pénzügyi megoldást megtalálták az illetékesek, akkor a ren­dezés után a községek kívánságának meg­felelően a telekkönyvi másolatokat a közsé­geknél helyezzék el, másrészt pedig a telekkönyvi végzések szó szerinti közlésével és bejegyeztetésével vegyék elejét az­­ újabb eltéréseknek. Erre annál is inkább szükség van, mert újabb 10—1,5 év múlva már senki sem fogja magát kiismerni az élettől elszakadt telekkönyvekben. Szekeres László dr. Oroszlánszáj május végén vetve őszig teljesen kifejlődik és igen szép virágzást ad. Ezek a tövek ősszel cserépbe fel is szedhetők és szobába helyezhetők. Június elején kell vetni a kétnyári vi­rágok közül a gyűszűvirágot, harangvirá­got, ilyenkor vethetők a mályva, a téli és a sárgaviola és őszi virágzásra az ár­vácska is. Hogyan lehet a gombát télire eltenni? Dr. Ilvesz Gusztáv, a Magyar Nemzeti Múzeum­ növénytani osztályának tudós igazgatója cikket írt a Természettudomá­nyi Közleményekben arról, mi módon le­het a gombát télire eltenni. Az ő cikke nyomán ajánljuk olvasóink figyelmébe a következő eljárásokat: A gombák konzerválásának módjai: 1. az aszalás; 2. a gombapor készítése; 3. besózás; 4. ecetben való eltevés; 5. olaj­ban való eltevés; 6. gombából készült éte­lek befőzése; 7. gom­bakivonat készítése; 8. füstölés. 1. Aszalni csak olyan ehető gombákat érdemes, amelyek eléggé húsosak. A sok Vizet tartalmazó Boletusokból készítsünk inkább gombakivonatot. A gombákat, anélkül, hogy megmos­nék, tisztítsuk meg gondosan ; a féreg­járta részeket dobjuk el. Szeleteljük fel, a gombákat, a szeleteket teregessük szét vékony deszkán, úgy, hogy egymáson ne feküdjenek. Legizletesebb marad a gom­ba, ha szellős helyen, árnyékban aszal­juk. Ha a nap nem tűz erősen, napon is szánthatunk. Napsütés hiányában tűz­hely felett szárítunk. Szántás közben, a gombaszeleteket többször megforgatjuk. Az aszalás addig tartson, míg a gomba­szeletek könnyen nem törnek. A jól meg­aszalt gomba súlya állandó marad. A már száraz szeleteket papiroszacskóba, kemény papirosból készült dobozba vagy cserépedénybe helyezzük. A deszkán ma­radt törmeléket, amely sok elhalt nyüvet­­is tartalmaz, nem szabad a tartóba szór­nunk. Az aszalt gombát száraz helyen kell tartanunk és időnként utána kell néz­nünk, nem nyirkosodik-e. Ez esetben az aszalást folytatjuk. Azok, akik az aszalást nagyban űzik, a deszkáknak egész sorát illesztik egy­más fölé, hogy kényelmesen kezelhető és hordozható szárító berendezéssel a gom­báknak nagyobb mennyiséget aszalhassák. A különböző gombafajokat, de csak az ehetőket,­ külön-külön kell­ aszalni. Szokták a szeleteket, vagy kis gombá­kat egészben is, zsinórra fűzve aszalni napon vagy­ tűzhely, felett. ■ 2: A gombapor az aszalt gombából ké­szül, ha azt megőröljük, vagy mozsárban összetörjük. Megszitálás után jól záró­dó, ski­knyakú, üvegbe szórjuk. Időnként az üveget megrázzuk. Ha a por össze­ragad, az annak a jele, hogy nedvessé­get szívott magába. Ebben az esetben a port újból jól ki kell szárítani. Többféle gombafaj porát is össze lehet keverni; ez ízlés dolga. A gombapor kitűnő ízesítő szer; teszik levesbe, mártásba. Elegendő belőle egy kanálnyi mennyiség. 3. A besózott gomba készítése igen egy­szeri­. A gombát előbb meleg helyen tart­juk, hogy fölösleges nedvességét elve­szítse, azután üvegedénybe rakjuk, mely­nek fenekére sót szórtunk. A gombaré­tegre ismét sót és erre újból gombát te­szünk. A sóréteg váltakozik a gombaré­teggel az edény szájáig, melyet perga­ment­ papirossal lekötünk. Használat előtt a gombából kiáztatjuk a sót. A besózött gombát hű­vös helyen kell tartani. 4. Az ecetes gomba elkészítéshez ♦bor­ecetet használunk, melyet előbb felforra­lunk s azután öntjük a főtt, vagy nyers gombára. Az ecetbe fűszert is szoktak tenni (bors, kömény, babér, stb.). Az ece­tes gombát jól záródó üvegbe helyezzük. Ha idővel az ecet megzavarosodna, ek­kor leöntjük és új, forralt ecettel cserél­jük ki. Leginkább a rizikót szokták ecet­be tenni. 5. Ha az olajbogyó olajában (olíva­olaj) akarjuk a gombáit konzerválni, ak­kor az edénybe helyezett gombára ráönt­jük az olajat, az így megtöltött edényt hideg vízbe állítjuk, melyet forrásig fel­­melegítü­nk. 20 percig tartó főzés után az edényt kiemeljük a vízből és jól lezárjuk. 6. A kész gombaételek befőzése úgy történik, mint a gyümölcs és a húsfélék befőzése. A befőttes edényeknek gummi­­gyűrűvel és rugós zárószerkezettel kell légmentesen záródniok. Ügyelni kell arra, hogy csak olyan gombaételt főzzünk be, amelyben nincs tej, tejfel, liszt vagy to­jás. Ezeket a kellékeket utólagosan kell a felszolgálandó ételbe tenni. Ha a befőt­tes edény fedele könnyen leemelhető, ez azt jelenti, hogy a befőzés nem sikerült. Az ilyen edény tartalmát nem tanácsos étkezésre felhasználni. 7. Gombakivonat. A frissen szedett gombákat besózzuk és 4 órai állás után fakanállal szétnyomkodjuk. Ezt­­ a pépet két napig állani hagyjuk, közben azonban többször jól m­egkavarjuk. Ezek­ után las­san főzzük, anélkül, hogy a péphez vizet adnánk. Főzés közben a gomba levet ereszt, melyet vászonszű­rőn átbocsátunk. Ezt a tiszta lét addig főzzük, mig az olyan sűrű nem lesz, mint a szirup. Szok­tak a péphez főzés előtt­­ borsót, bor­ecetet vagy más fűszert is tenni. A kész gombakivonat jól záródó edényben, hűvös helyen tartandó. Gombakivonat készít­hető mindenféle ehető gombából, de leg­jobban hasznáhatók a leves és ízesebb gombák. A jó gombakivonat ételek fű­szerezésére nagyon alkalmas. Elegendő belőle 1—2 kanálnyi mennyiség. 8. A besózott gombát meg­ is lehet füs­tölni. A megfüstölt gombát összepréselik. Az így elkészített gomba olyan, mint a füstölt hús. Istvánffi szerint Svédország­ban szokásos ez az eljárás. ­ Pesti házasság házasságközvetítővel írta Ruszkabányai Elemér Mohón ivott. Kezdett pirosodni az arca. — ‘ Feleségemről” első pillanatban lát­szott, hogy ő semmi mást nem akar, mint férjhez menni, odaláncolni maga mellé egy férfit örökre és azt meg is értettem, de az anyósom, annak a­ szeme sem állt jól. Volt a pofáján valami su­nyiság, ami nem tetszett nekem. Gon­doltam magamban, Ádám­, jó lesz vigyáz­ni .. . és vigyáztam is. Elvégre, üzlet­ember vagyok, akinek kenyere az óvatos­ság. Utolsó percig vártam a hozománnyal. Mély hallgatás. S mikor aztán már indul­­­ni kellett volna az esküvőre, mégis csak "szóltam. Az anyósnak. Jövendőbelimet nem akartam ezzel bántani. Mama, mond­tam az öregnek, nekem háromezer pengőt ígértek és én addig nem esküszöm a szentnek se, mig ez a pénz nincs a zse­bemben . . . Na, nem volt igazam? — Igaza volt, Állám. — No persze, ezt meg majd elfelejtet­tem, nyögdöst a vén boszorka, mintha va­lami csekélységről lenne szó. Biz én égé­sien elfelejtettem, de hozom már, hozom, lelkem-fiam, kárálta és elszaladt. Múl­tak a percek a negyedórák, én vágóhídra készülő barom türelmetlenül várakoztam, néha megsimogattam, nem egészen szív­ből menyasszonyomat. — És megkapta a pénzt? — türelmet­lenkedtem közbe. — Meg. Egy órai várakozás után ket­tőt a háromezerből megkaptam. Majd hogy belém nem bújt a ravasz sátán, úgy hizelkedett. Kiadtam kamatra ezt a pénzt, bogaram, mentegetődzött és most nem tudott az illető többet visszafizetni, m­á­hoz egy hétre a többit . . ugye jó lesz, galambom, akkor is jó lesz? Egy hét nem nagy idő, ráérsz akkor megnyitni az üzletet. Addig turbékoltok egy kicsikét, ez illik a fiatalokhoz . . . Mindenbe bele­egyeztem. Átvettem a sok bankót, gon­dosan beletettem kabátom zsebébe, állig begombolkoztam és elindultunk hűséget esküdni egymásnak. Egész után a pénzen meg az üzletalapításon járt az eszem. Üzletem lesz! Egyedül az enyém. Sajá­tom. Magam gazdája leszek végre . . . ü­tödött belém minduntalan az öröm . . . És bekaptam a horgot. Odafönt az anya­­könyvvezetőnél, nem tartott az egész do­log öt percig. Egy korcsmában megebédel­tünk, délután sétáltunk a városban és késő estére járt, mire hazaértünk ... A feleségem asszonnyá lett, de én alig érez­tem férjének magam. Mint esküvőre me­net, most is szüntelenül a zsebemben lévő vagyonra gondoltam, terveket főztem, hogy így, meg úgy lesz és hajnalig éb­ren virrasztottam. Már derengett, mi­kor elaludtam. De ekkor aztán mélyeb­ben, mint a kút öle. Szép álmom volt. Tisztán emlékszem . . . Üzletemben áll­tam, a pult mögött, szolgáltam hölgyeket, urakat, cselédeket és gyű­rtem-gyűrtem a pénzt szorgalmasan a kasszába. Annyi vevőm volt, hogy alig férjek a helyiség­ben . . . Feleségem még aludt,* * hogy felébredtem és én sokáig néztem az ar­cát, — mintha szebb lett­ volna, mint amilyennek előző nap láttam. Ébrenlét­ben folytatódott kecsegtető álmom. Gon­doltam, korán reggel elmegyek és megálla­podom az Örömvölgy­ utcai h­áztárral, az üzletbérre vonatkozólag. És megcsókol­tam, sok hálával csókoltam meg párom homlokát, akinek jövő életem . . . . . . Nem tudta tovább folytatni. Kény­szerű szünetet tartott. Arcán rángatódz­­tak az izmok és keze görcsösen nyúlt a borosüveg után. Hogy átsegítsem ezen a nehéz pillanatban, megkérdeztem: — Végül miért nem lett semmi a do­logból? Mi történt? Olyanféleképen mosolyodott el, mint akit korbácsütésekkel kényszerítenek ne­vetésre. — Hát az történt, hogy öltözködés közben, amint veszem a kabátomat, ke­resem a pénzt, a kétezer pengőt, kép­zelje el, uram, kétezer pengőt! és nem találom . . . sehol. Este még megvolt. Lefekvéskor megvizitáltam . . . Fogal­mam nincs, mi okból, rögtön anyósomat vettem gyanúba. Rohantam ki hozzá a konyhába, ő ott aludt, s kérdeztem, mit tud a dologról? Szemrebbenés nélkül be­vallott mindent: a pénzt kölcsön kérte a szomszéd fűszerestől és már vissza is adta neki . . . Annig aludtam, vissza­lopta a hozományt, megölte reményeimet, elsemmizte kilátásaimat, hogy önállóvá lehessek, mindenemből kifosztott, de a lányát, aki senkinek se kellett, ezt ne­kem hagyta. Ha meg nem áll bennem az élet a rémülettől,­ megfojtom az utálatost, kitiprom belőle a lelket, holtragázolom számonkérés fejében . . . Ha jól emlékezem, mégse tettem vele egyebet, csak szembeköptem. Aztán va­lami, úgy vérem a gondviselés, vállon lódi­­zott és elrohantam abból a házból,­ hogy ne is lássam , egyikesilket sem többé. Azóta munka nélkül csatangolok. Se ke­nyerem, se hajlékom, élek, romlok vad bitangságra ... Nekikeseredésében elharapta a poh­a­­rat, amiből ivott. — És hová lettek a ruhák, Ádám­? .Te meleg télikabátja? — kérdeztem, meg­pillantva árván szomorkodó sapkáját az asztalon. — Annak is sora van. Mindenemet el­­kótyavetyéltette a bitang kerítő, aki köz­­vetítte a házasságot, hogy a tűz égesse el­ a neve napján. Még én fizettem rá az esetre százötven pengőt. A províziót . . . Fejünk felett lehetséges ijedelmében elakadt a falióra ketyegése. * Most újólag nyolc-tíz napja hallottam Ádámról. Azt mondják, végleg elzü­llött a derék, szorgalmas, becsületes ember. Ti­los szerencsejátékra adta a fejét, hiszé­keny halandókat fosztogat : itt a piros , hol a piros? Füstös lebujokban, rossz­hírt! utcák kapualjaiban vert tanyát és csalja a nálánál ostob­akat. Bizonyosan bosszúból teszi. (Vége.) VJ BAHAMA 1933 június 4. vasárnap Megindul szarvasmarha­­kivitelünk Görögország felé A Sertés- és Marhakereskedők Orszá­gos Egyesülete a múlt vasárnap, tartotta közgyűlését Bessenyei­ Zénó országgyűlési képviselő elnöklésével. Szász Géza al­­elnök tájékoztatta a tagokat az egyesület működéséről s bejelentette, hogy különös­­en az állatkereskedelem akadályainak leküzdése érdekében folytatnak erélyes akciót. Serényi, Gusztáv az értékesítésről szólott s megállapította, hogy az értéke­sítés pénzügyi eredménye, különösen bel­földi viszonylatban, megromlott. Amíg 1931-ben a fővárosban hh-00 szarvasmarha, került értékesítésre 17 millió­s értékben­, addig az elmúlt esztendőben csak 38.000 darabot sikerült eladni s ennek az ára csak 9,7 millió pengőt tett. Az eladott sertések száma ebben a szembeállításban 505.000 darabról 478.000 darabra, értéke pedig 64 millióról 47 millió pengő­re esett. Nagy feltűnést keltett az a bejelentés, hogy megindult szarvasmarh­atövitelünk Görögország felé s az első szállítmány —■ összesen 2400 darab — elhelyezése már sikerült, további 1200 darab pedig útban van. Több felszólalás után Serbán Iván dr. a Külkereskedelmi Hivatal üdvözletét tolmácsolta a szakmának és méltatta ér­demeit, míg Székely Artúr a Kereske­delmi Kamara képviseletében emlékezett meg az állatkereskedelem működéséről. /I bor penészixének­ m­egszüntetése Borból a penésziz eltávolítására szénen való szűrés ajánlatos. Szénport vagy epo­­nitot keverünk a borba és megvárjuk, m­íg a szénpor magától leülepedik, aztán meg­szűrjük a­­ bort. Gyakran egyszeri ilyen kezelés nem elég, hanem azt meg kell is­mételni. A szénpor mennyisége a penészia erőssége szerint változó, rendesen 1 li­terre ,1 késhegynyi elegendő. A szénpor és eponit — írja Vak Mihály — minden­esetre kiveszi, elnyeli a bor illat- és za­­m­atanyagainak egy részét, ez azonban ki­sebb baj, mint ha a bor penészes. Ajánlják penészes borok javítására azt is, hogy hektoliterenként 3—6 deciliter tiszta oliv­­olajjal keverjük össze a bort; az olaj­­a magába veszi a penészízt. Az olaj elkü­lönítése egyszerű (a bor tetején úszik) , szűk, magas edényből alul csupán a bor leereszthető. Ha nem jól távolítjuk el az olajat, az később avasszűvé teszi a bort. ••••••••••••«•••••••••••• Küldeményeinek akadálytalan kéz .u-?.­­lé­sét szolgálja, ha azokra a cím­zett nevét, a rendeltetési helyet és a közelebbi lakcí­met pontosan, tisztán és olvashatóan fel­írja.

Next