Új Barázda, 1935. július (17. évfolyam, 31-33. szám)

1935-07-14 / 31. szám

1935 julus 14, vasárnap ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" círal füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groseben. Franciaországban: 50 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. .Budapest, m. 31. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ? Budapest, VI. kerület, Teréz-körut 3. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Teréz-körut 3. Quadragesimo anno... írta gróf Festetics Sándor, országgyűlési képviselő Már régóta szükségét érzem annak, hogy az új magyar nemzeti mozgalmunk által kiadott és pontokba szedett programmnál, valamivel részletesebben és talánhatározottabban, kifejtsem ennek a mozgalomnak álláspontját, a katolikus egyház társadalompolitikájával szemben, amely legutolsó szövegezését, XI. Pius pápának, 1931 május 15-én kiadott és „Quadragesimo anno“-nak nevezett, körlevelében találjuk meg. Ezen törekvésem azonban korántsem jelenti azt, mintha azt igyekeznék az alábbiakban bebizonyítani, hogy a mi mozgalmunk katolikus és felekezeti mozgalom. A mi mozgalmunk nem felekezeti mozgalom, hanem nemzeti mozgalom és mint nemzeti mozgalom, keresztény is egyúttal Keresztény mozgalom azért, mert a kereszténykeresztyén világfelfogás alapján áll, de az általános keresztény világnézeti alapelvektől eltekintve ,minden keresztény felekezetet egyforma szeretettel és egyforma tisztelettel fogad közébe. Ha tehát jelen soraimmal ennek a mozgalomnak a katolikus egyház társadalomtanához való viszonyát akarom fejtegetés tárgyává tenni, úgy ennek nincsen semmi felekezeti jellege és indoka. A katolikus egyház a történelem folyamán különösen kiemelkedő szerepet játszott Magyarországon és ilyen szerepet játszik még ma is, úgy, hogy csak nagyon terpiészetes, ha a katolikus egyház tanához való viszonyunkat, részletesebben kívánjuk leszögezni. A mi mozgalmunk alapelgondolását az képezi, hogy a közérdek (közjó) érvényesüljön a magánérdek előtt. Amit mi akarunk, az a szociális igazságosság megvalósulása az egész vonalon. E tekintetben teljesen azonos alapokon állunk a Quadragesimo anno tanaival: „Oda kell hatni, hogy a teremtett javak elosztása a közjó és aszociális igazságosság kívánalmaival összhangba hozassék.“ Így szól a körlevél és azután folytatja: „Mert ma a kevésszámú túlgazdag és a vagyontalanok beláthatatlan tömegei közt fennforgó ellentét megzavarta ezt az összhangot.” Ezen a ponton feltűnő az elgondolás teljes azonossága köztünk és a pápai körlevél között. Mi mindig hangsúlyoztuk, hogy a liberalizmus bűnét képezte az, hogy a társadalom két egymással szembenálló táborra oszlott, a kapitalista multimilliomosok és a lerongyolódott nincstelenek táborára. Mi mindig mondtuk, hogy a liberalizmus „szabad verseny” elve, nem tudta megteremteni a társadalom összhangját, hanem ellenkezőleg, atomizálta a társadalmat, vagyis részekre bontotta azt és előidézte az osztályharcot. Így vezetett a liberalizmus az osztályharc gondolatának kitermeléséhez és ezzel együtt a vörös szocializmus megalapozásához, melynek az osztályharc és a termelőeszközök tulajdonba vétele, képezik csatakiáltásait. ,,A szabadverseny az individualisztikus gazdasági rendszernek alaptévedése, amelyből mint mérges forrásból összes egyéb tévedései folynak.” Mondja a körlevél más helyen: „A leginkább szembetűnő jelensége a női korunknak, hogy nem csupán a vagyon, hanem félelmetes gazdasági hatalom, valóságos zsarnoki hatalom halmozódik fel egyeseknél, akik többnyire nem is tulajdonosai, hanem csak kezelői és forgatói (bankok) a rájuk bízott vagyonnak, amely fölött szinte korlátlan hatalommal rendelkeznek. Különösen azoknak kezében van a szörnyű hatalom, akik mint a pénztőke urai és kezelői korlátlanul határoznak a hitel felől s azt tetszésük szerint osztják el. A hitellel a gazdasági test vérkeringése fölött uralkodnak, a termelés életelemét tartják kezükben úgy, hogy ellenük senki még lélegzeni sem tud.” Íme a rideg valóság. Hangsúlyozom, hogy rideg valóság, mert mi sokkal szelídebb hangot ütünk meg programmunkban és programm-magyarázatainkban, mikor a Nemzeti Bank szoros állami igazgatás alá vételét követeljük azért, hogy állami, vagyis a közérdek által vezetett szervezet döntsön azon kérdésben, hogy hogyan osztják el a hitelt. A katolikus egyház tehát velünk együtt ítéli el a korlátlan gazdasági szabadságot és velünk együtt követeli az állam beavatkozását, ott, ahol szükséges és amennyiben szükséges, a gazdasági és társadalmi életben. „A kellő korlátok közé szorítandó szabadversenyt — mondja a körlevél — s még inkább a gazdasági hatalmaskodást, vessük alá elszántan az államhatalomnak mindenben, ami az állam illetékességébe vonható.” A közjó és a szociális igazság uralmának biztosítására, a mai rendszertelen és zűrzavaros társadalmi állapotból vissza kell térnünk a társadalom szervezett formájához, amelyben tőke és munka mint egyenrangú felek szerepelnek. Éppen ezért követeli a mi mozgalmunk, hogy például a gazdasági élet egész területén, a mezőgazdaságban, az iparban és kereskedelemben egyaránt, valamint az úgynevezett szabadfoglalkozások körében is, a társadalom organikus kiépítését, az érdekképviseleti rendszer alapján. Az egyes érdekképviseletekben, faluközösségekben, céhekben, a munkásszervezetekben stb., a munka és a tőke egyenrangú termelési tényezők legyenek és az esetleg felmerülő vitákban állami bíróság döntsön, amely szervezetében szintén a munka és a tőke egyenjogú képviseletének elvén nyugodjék. „Az állam — mondja a körlevél — a szakszervezeteket (a társadalmi szervezeteket általában) felruházza jogi személyiséggel és bizonyos monopóliumot biztosít nekik”. És: „A randi testületek ugyanannak a szakmának vagy foglalkozásnak munkaadó és munkásszervezeti képviselőiből tevődnek össze.” „A munka letiltása tilos. Ha a felek megegyezni nem tudnak, a hatóság dönt.” Vagyis a pápai körlevél lényegében ugyanúgy képzeli el a társadalom szervezését, mint a magyar nemzeti szocialista mozgalom. Mozgalmunk egyik fő feladatául tűzte ki a szociális munkabér elérését. E tekintetben is azonos utakon haladunk az apostoli körlevéllel, mely így szól: „Tehát mindenképpen azon kell lenni, hogy a családapák munkabére az egész háztartás költségeit fedezhesse. Ha ez a miai viszonyok mellett még minden esetben nem lehetséges, akkor a társadalmi igazságosság követeli az állapotoknak olyan újraszabályozását, hogy minden felnőtt munkás az említett mértékben kaphasson bért.” És „a munkabér nem lehet a piacon közönséges adásvétel tárgya A mi mozgalmunk viszonyát a vörös szocializmushoz és az u. n. mérsékelt szocializmushoz illeti, itt sem lehet semmi kétség. Mi az ilyen értelemben felfogott szocializmus ellen küzdünk teljes erőnkből. Küzdünk az osztályharc elmélete ellen és küzdünk a magántulajdon elkommunizálása ellen, akár mérsékeletlen, akár mérsékelt legyen is, ez az osztályharc és ez a kommunizmus.