Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1982-10-10 / 19. szám
Sztárok albuma ALAIN DELON Amanda Lear, nem kis meglepetést keltve, nemrégen így nyilatkozott: „Előbb-utóbb abbahagyom az éneklést, és csak festeni fogok." A lapok közöltek is egyet a párizsi Genevieve Rolde galériában bemutatott képeiből: egy portrét... A Richard’s Things című angol film hősnője húszévi boldog házasság után özvegyen marad A temetés után kiderül, hogy férjét egy másik nő is gyászolja, a fiatal szeretője... Az asszony kénytelen szembenézni a tényekkel, a könyör télen valósággal. Gyötrődik, feleletet keres arra a kérdésre, ki is volt az a kettős életet élő férfi, aki az ő számára mindent jelentett... A női főszerepet, a megcsalt asszonyt Liv Ullman (képünkön), a norvég származású, világhírű színésznő játssza. Ezúttal nem Ingmar Bergman volt a rendezője, hanem Anthony Harvey. Alain Delonre. Gyaníthatólag nem véletlenül. Szupersztárok egymás között? Diszkó és film: egyiknek sem árt egy kis reklám. Ez a jelentéktelennek tűnő apróság pedig a közvéleménykutatók felméréseinél is beszédesebben bizonyítja, hogy Alain Delon neve még mindig jól cseng a közönség — és nemcsak néző-, de vásárlóközönség fülében is, amely a Delon-reklámmal piacra dobott kölnit és Párizs előkelő butikjaiban kapható egyéb méregdrága árut megveszi. Népszerűsége nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában sok éve töretlen. Képes folyóiratok, szaklapok csemege rovatainak hálás témája minden, ami vele kapcsolatos. Pályafutásáról nemcsak az újságok írtak, több életrajza is megjelent. ő maga a Ciné Revue-nek adott interjújában elmondta, a filmművészetben töltött 25 év alatt mindent megtanult, amit csak lehetett a szakmában, tizenkét éve producer is. A Pour le peau d’un flic című filmet maga rendezte. Gyakorlatilag mindent csinált, ami a filmkészítéssel összefügg. Filmszerepeiben is elmondhatni, hogy végigpróbált mindent, a nagy rendezők kínálta igényes feladatoktól a hatásvadászó kommerszfilmekig. Az ismeretlenségből Yves Allegret emelte ki, és amikor Alainre felfigyeltek az amerikai filmesek, ő tanácsolta neki: „Jobb egy kis tóban nagy halnak lenni, mint Hollywood tengerén kicsinek". Hogy mi lett volna Delonból Amerikában, ma már nehéz megmondani, ő okosan mérlegelt, és maradt. További három filmmel bizonyított, mégpedig olyan kitűnően, hogy Luchino Visconti 1960-ban rábízta a Rocco és fivérei főszerepét. A huszonöt éves fiatalember nagyszerű partnereivel együtt (Renato Salvatore, Annie Girardot) kimagasló művészi teljesítményt nyújtott. A film világsikert aratott, és egyszerre sztárrá és művésszé is avatta Alain Delont. Majd Antonioni kérte föl a Napfogyatkozás című filmje főszerepére. Julien Duvivier Az ördög és a tízparancsolat című filmjében játszott, 1962-ben pedig egy újabb Visconti-film, a Párduc, melyben ismét emlékezetes szerepet alakított Burt Lancaster és Claudia Cardinale oldalán. Most már gyorsan követik egymást a filmek. Az újságok úgy cikkeznek róla és Romy Schneiderről, mint egy új ideális párról. Saját filmcéget alapít, megtanul angolul, amerikai forgalmazókkal szerződik. A Dumas-regény után készült Fekete tulipán sikere a kalandfilmek felé fordítja érdeklődését. Meg is próbálkozik annak minden formájával, a kosztümös és kissé bugyutának sikerült Zorrótól a szellemes westernparódiáig (Texas, a folyón túl). Legnagyobb vetélytársával, Jean- Paul Belmondóval közösen forgatják a Borsalinót, minden idők egyik üzletileg legsikeresebb filmjét. Filmek tucatjában vállal szerepet. Magánéletében is gondoskodik a sajtónak szenzációról. Kritikusainak is megadja, ami nekik jár: a tucatfilmek sorozata után örömmel észlelhették művészetének elmélyülését. Üzletemberként kommerszfilmeket finanszíroz, de színészként igyekezett nevét a filmtörténet egykét igazán nagy alkotásában is megörökíteni. Egy neves kritikus, J.M. Bory szerint: „Ha jobban érdekelné a film, mint az üzlet, az egyik legnagyobb francia színész lehetne, így csak az egyik legnépszerűbb." PETHŐ ÁGNES Maupassant harmincéves korában (1880-ban) jelentkezett Versek című, első kötetével és a Gömböc című novellájával a francia irodalomban, hogy azután csaknem az 1893-ban bekövetkezett haláláig gazdagítsa azt. Megismerte a sikert, hajszolta a szerelmet, és titokban védekezett az őt lassan legyűrő betegség ellen — orvossággal, mámorral, fényes estélyekkel, új s új szeretőkkel. Michel Drach rendező megértéssel, szaktudással és művészi érzékkel kezdett hozzá a Guy de Maupassant-ról szóló film készítéséhez. A nagy író alakjának megjelenítését a képünkön látható Claude Brasseurre bízta. A hűséges inast, François-t, aki jóban-rosszban kitartott az író mellett, Jean Carmet játssza. A szeretett anya szerepében Simone Signoret-nak van alkalma arra, hogy kivételes színészi tehetségével hitelesen ábrázolja a fiáért örökké aggódó asszonyt. Képünkön: Claude Brasseur kisfiával, kerékpártúrán, Annie Girardot és Alain Delon a Traitement de choc című film egyik szerelmi jelenetében Sophia Loren — mint ismeretes — hosszú évek óta nem térhetett haza Olaszországba, mert otthon — nagy jövedelmét számításba véve — adócsalással vádolták. Nemrég mégis hazatért, vállalva azt, hogy igazságtalannak tartott büntetését egy olaszországi börtönben letölti, csak hogy találkozhassék édesanyjával. Képünkön: Sophia Loren a bötönbüntetés letöltése után.