Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1982-10-10 / 19. szám

Sztárok albuma ALAIN DELON Amanda Lear, nem kis meglepetést keltve, nemrégen így nyilatkozott: „Előbb-utóbb abba­hagyom az éneklést, és csak festeni fogok." A lapok közöltek is egyet a párizsi Genevieve Rolde galériában bemutatott képeiből: egy portrét... A Richard’s Things című angol film hősnője húszévi boldog házasság után özvegyen marad A temetés után kiderül, hogy férjét egy másik nő is gyászolja, a fiatal szeretője... Az asszony kénytelen szembenézni a tényekkel, a könyör télen valósággal. Gyötrődik, feleletet keres arra a kérdésre, ki is volt az a kettős életet élő férfi, aki az ő számára mindent jelentett... A női főszerepet, a megcsalt asszonyt Liv Ullman (képünkön), a norvég származású, világhírű színésznő játssza. Ezúttal nem Ingmar Bergman volt a rendezője, hanem Anthony Harvey. Alain Delonre. Gyaníthatólag nem véletlenül. Szupersztárok egymás között? Diszkó és film: egyiknek sem árt egy kis reklám. Ez a jelenték­telennek tűnő apróság pedig a közvéleménykuta­tók felméréseinél is beszédesebben bizonyítja, hogy Alain Delon neve még mindig jól cseng a közönség — és nemcsak néző-, de vásárlókö­zönség fülében is, amely a Delon-reklámmal piacra dobott kölnit és Párizs előkelő butikjai­ban kapható egyéb méregdrága árut megveszi. Népszerűsége nemcsak Franciaországban, ha­nem egész Európában sok éve töretlen. Képes folyóiratok, szaklapok csemege­ rovatainak há­lás témája minden, ami vele kapcsolatos. Pá­lyafutásáról nemcsak az újságok írtak, több életrajza is megjelent. ő maga a Ciné Revue-nek adott interjújában elmondta, a filmművészetben töltött 25 év alatt mindent megtanult, amit csak lehetett a szakmában, tizenkét éve producer is. A Pour le peau d’un flic című filmet maga rendezte. Gyakorlatilag mindent csinált, ami a filmké­szítéssel összefügg. Filmszerepeiben is elmond­hatni, hogy végigpróbált mindent, a nagy ren­dezők kínálta igényes feladatoktól a hatásva­dászó kommerszfilmekig. Az ismeretlenségből Yves Allegret emelte ki, és amikor Alainre felfigyeltek az amerikai filmesek, ő tanácsolta neki: „Jobb egy kis tóban nagy halnak lenni, mint Hollywood tengerén kicsinek". Hogy mi lett volna Delonból Amerikában, ma már nehéz megmondani, ő okosan mérlegelt, és maradt. További három filmmel bizonyított, mégpedig olyan kitűnően, hogy Luchino Visconti 1960-ban rábízta a Rocco és fivérei főszerepét. A huszonöt éves fiatalember nagyszerű partnereivel együtt (Renato Salvatore, Annie Girardot) kimagasló művészi teljesítményt nyújtott. A film világ­sikert aratott, és egyszerre sztárrá és művésszé is avatta Alain Delont. Majd Antonioni kérte föl a Napfogyatkozás című filmje főszerepére. Julien Duvivier Az ördög és a tízparancsolat című filmjében játszott, 1962-ben pedig egy újabb Visconti-film, a Párduc, melyben ismét emlékezetes szerepet alakított Burt Lancaster és Claudia Cardinale oldalán. Most már gyorsan követik egymást a filmek. Az újságok úgy cik­keznek róla és Romy Schneiderről, mint egy új ideális párról. Saját filmcéget alapít, megtanul angolul, amerikai forgalmazókkal szerződik. A Dumas-regény után készült Fekete tulipán sikere a kalandfilmek felé fordítja érdeklődését. Meg is próbálkozik annak minden formájával,­ a kosztümös és kissé bugyutának sikerült Zorró­­tól a szellemes westernparódiáig (Texas, a folyón túl). Legnagyobb vetélytársával, Jean- Paul Belmondóval közösen forgatják a Borsali­­nót, minden idők egyik üzletileg legsikeresebb filmjét. Filmek tucatjában vállal szerepet. Magánéletében is gondoskodik a sajtónak szenzációról. Kritikusainak is megadja, ami ne­kik jár: a tucatfilmek sorozata után örömmel észlelhették művészetének elmélyülését. Üzlet­emberként kommerszfilmeket finanszíroz, de színészként igyekezett nevét a filmtörténet egy­két igazán nagy alkotásában is megörökíteni. Egy neves kritikus, J.M. Bory szerint: „Ha job­ban érdekelné a film, mint az üzlet, az egyik legnagyobb francia színész lehetne, így csak az egyik legnépszerűbb." PETHŐ ÁGNES Maupassant harmincéves korában (1880-ban) jelentkezett Versek című, első kötetével és a Gömböc című novellájával a francia irodalom­ban, hogy azután csaknem az 1893-ban bekövet­kezett haláláig gazdagítsa azt. Megismerte a sikert, hajszolta a szerelmet, és titokban véde­kezett az őt lassan legyűrő betegség ellen — orvossággal, mámorral, fényes estélyekkel, új s új szeretőkkel. Michel Drach rendező megértéssel, szaktu­dással és művészi érzékkel kezdett hozzá a Guy de Maupassant-ról szóló film készítéséhez. A nagy író alakjának megjelenítését a képünkön látható Claude Brasseurre bízta. A hűséges inast, François-t, aki jóban-rosszban kitartott az író mellett, Jean Carmet játssza. A szeretett anya szerepében Simone Signoret-nak van alkalma arra, hogy kivételes színészi tehetségé­vel hitelesen ábrázolja a fiáért örökké aggódó asszonyt. Képünkön: Claude Brasseur kisfiá­val, kerékpártúrán, Annie Girardot és Alain Delon a Traitement de choc című film egyik szerelmi jelenetében Sophia Loren — mint ismeretes — hosszú évek óta nem térhetett haza Olaszországba, mert otthon — nagy jövedelmét számításba véve — adócsalással vádolták. Nemrég mégis hazatért, vállalva azt, hogy igazságtalannak tartott bün­tetését egy olaszországi börtönben letölti, csak hogy találkozhassék édesanyjával. Képünkön: Sophia Loren a bötönbüntetés letöltése után.

Next