Új Ember Magazin, 2011 (8. évfolyam)
2011. január - február
manapság hatvanezer lakosú település, remek állapotban fennmaradt reneszánsz főtérrel, Balassakorabeli palotákkal, amelyek közül az egyiknek Dobó István egri várkapitány is a tulajdonosa volt. Amúgy csak százharminc kilométerre fekszik Sárospataktól, szóval nincs képtelenül messze. A kamienieci vár ellátására Balassáék elzálogosítottak két környékbeli mezővároskát, Rymanówot és Nowy Zmigródot. Mindkét helység ma is létezik és mindkettőben díszeleg egy-egy emléktábla a helyi iskola falán egy ukrán szobrász műhelyéből, egy-egy Balassa-idézet kíséretében hirdetve, hogy „a legnagyobb magyar reneszánsz költő itt élt és alkotott”. Mindkét táblát 2003-ban állították a helyi önkormányzatok kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával, az akkori krakkói magyar főkonzul, a Bem-szakértő Kovács István hathatós közreműködésével. Bujdosni jó, bujdosni szép. Kamieniec várából lélegzetelállító kilátás nyílik a Beszkidek szelíd hegyeire és a Krosnót övező medencére. Tekintetünket a vár korláttal kerített teraszáról körbehordozva könnyen eszünkbe juthat, hogy a kamasz Bálint pontosan ugyanezt a természeti csodát szemlélte. És itt, e gyönyörűséges részekben irodalmi terv fogant meg benne: szegény száműzött szülei vigasztalására lefordította egy német evangélikus lelkész, bizonyos Michael Bock művét - és tizennyolc évesen, 1572-ben nyomtatásban is megjelentette, Az beteg lelkeknek való füves kertecske címmel. Az évszázadok során a kamienieci vár egyre romosabb lett, a két világháború pedig megpecsételte a sorsát. Nem is akadt már állandó lakója. Hanem a kilencvenes évek második felében a közeli Krosno városában Andrzej Kolder kikutatta a vár múltját, és fejébe vette: magyarok iránti barátsága bizonyságaként feltámasztja halottaiból. A lengyel államkincstártól húsz évre bérbe vette a romokat, jelképes összegért, egy zlotyért (vagyis hetven forintért), azzal a kemény vállalással, hogy a két évtized alatt teljesen újjáépíti azokat. Nehéz erről meghatottság nélkül írni... Aki ma veszi a csekély fáradságot, és ellátogat a helyszínre, elcsodálkozhat, mi mindenre képes egyetlen ember önzetlen lelkesedése, áldozatos fáradozása. A kamienieci vár falai alig egy évtized leforgása alatt hat-nyolc métert nőttek. A belső vár bejáratának falán domborműves emléktábla hirdeti az egykori magyar lakó, Balassa Bálint dicsőségét. Andrzej Kolder tisztességes lengyelként az egykori várkápolnát állíttatta helyre először a munka kezdetekor sípcsontja közepéig értek a falmaradványok az egykori pillérek gyámköveivel és teljes tetőszerkezettel. A tarnói püspök eljött és felszentelte, így hát érvényes misézőhely. 2008-ban Kolder lánya e kápolnában mondta ki választottjának a boldogító igent. Balassa másodízben 1576-ban járt Lengyelországban, Báthory Istvánnak köszönhetően, aki lengyel királlyá megválasztásakor magával vitte Krakkóba. Hanem figyelmünket most fordítsuk a harmadik „bujdosásra”! Ennek egyik nevezetes helyszíne a Krosno és Krakkó között éppen félúton található D^bno. A hangulatos település pompásan kialakított várában vendégeskedett D^bno reneszánsz vára, a második „bujdosás" helyszíne 26 tiffinfo- magazin