Mértékadó, 2015. január 5. - december 21.
2015-01-05
ugyanis szorgalmasan rajzolgatta a márványasztalra zseniális építészálmait, de azért élénk figyelemmel kísérte az utcán folyó életet, a férfiakat, az asszonyokat, a szép lányokat s az örökké változatos panorámát. Lechner szép franciásan nyírt fehér szakállával, rózsaszín arcával, feje búbján az elmaradhatatlan házisapkával volt egyik vezére az egész társaságnak. Egyik törzsfőnöke ennek a színes és sokféle egyéniségekből összerakódó birodalomnak. A másik törzsfő vagy Bohémia másik koronázatlan királya az arisztokratikusabb hajlamú Szinyei Merse Pál volt." Ahogy az lenni szokott, a közönség körében tapasztalható népszerűség, a siker meghozta az irigységet is. Lechner a XX. század elejétől szép lassan kiszorult a szakma fősodrából, mellőzött lett. Pályaműveit sorozatosan nem fogadták el, Pártos Gyulával való munkakapcsolata is megszakadt. Gazdag életműve, munkássága azonban nem múlt el nyom nélkül. Az akkori fiatalok az 1910-es években egyre inkább körülvették, tanulni akartak tőle. A lechneri formanyelvet többen is átvették, például Baumgartner Sándor, aki meglehetősen hűen követte mestere stílusát. Komor Marcell, Jakab Dezső vagy Lajta Béla szintén Lechner nyomdokain járva az európai mércével mérő építészet magaslataira jutott. Innen már egyenes út vezetett a modernizmusig. Lajta és a Lechnerrel élete vége felé együtt dolgozó Vágó József már modern építészeknek számítottak. De ez már egy másik korszak... (A tárlat 2015. május 31-éig látható.) Szöveg és kép: Mészáros Ákos A kecskeméti városháza részlete Az Iparművészeti Múzeum postaládája Porcelán teáskészlet bambuszornamentikával (Zsolnay gyár, Pécs) skL.2.— Műterem