Mértékadó, 2015. január 5. - december 21.

2015-01-05

ugyanis szorgalmasan rajzolgatta a márványasztalra zseniális építészálma­it, de azért élénk figyelemmel kísérte az utcán folyó életet, a férfiakat, az asszo­nyokat, a szép lányokat s az örökké változatos panorámát. Lechner szép franciásan nyírt fehér szakállával, ró­zsaszín arcával, feje búbján az elmarad­hatatlan házisapkával volt egyik vezére az egész társaságnak. Egyik törzsfőnö­ke ennek a színes és sokféle egyénisé­gekből összerakódó birodalomnak. A másik törzsfő vagy Bohémia másik ko­ronázatlan királya az arisztokratiku­­sabb hajlamú Szinyei Merse Pál volt." Ahogy az lenni szokott, a közönség körében tapasztalható népszerűség, a siker meghozta az irigységet is. Lech­ner a XX. század elejétől szép lassan ki­szorult a szakma fősodrából, mellőzött lett. Pályaműveit sorozatosan nem fo­gadták el, Pártos Gyulával való munka­­kapcsolata is megszakadt. Gazdag életműve, munkássága azon­ban nem múlt el nyom nélkül. Az akkori fiatalok az 1910-es években egyre inkább körülvették, tanulni akartak tőle. A lech­­neri formanyelvet többen is átvették, pél­dául Baumgartner Sándor, aki meglehető­sen hűen követte mestere stílusát. Komor Marcell, Jakab Dezső vagy Lajta Béla szin­tén Lechner nyomdokain járva az euró­pai mércével mérő építészet magaslatai­ra jutott. Innen már egyenes út vezetett a modernizmusig. Lajta és a Lechnerrel élete vége felé együtt dolgozó Vágó József már modern építészeknek számítottak. De ez már egy másik korszak... (A tárlat 2015. május 31-éig látható.) Szöveg és kép: Mészáros Ákos A kecskeméti városháza részlete Az Iparművészeti Múzeum postaládája Porcelán teáskészlet bambusz­ornamentikával (Zsolnay gyár, Pécs) skL.2.— Műterem

Next