Új Ember, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1953-05-03 / 18. szám
A „TÖKÉLETES AJÁNDEKi ff A LEVELET, amelyből a húsvét utáni , negyedik vasárnap szentleckéjét olvassa föl az Egyház, az a Szent Jakab irta, akinek anyját Máriának hívták és Jézus anyjának volt közeli nőrokona, lehet, hogy testvemény. Mindenesetre jóval idősebb volt, mint Szűz Mária és a fiai is idősebbek Jézusnál, akkora Jtorfcülönbség választana el őket, múlt nagybátyát az unokaöccstől, holott valójában Jézus unokatestvérei voltak. De már felnőtt férfiak voltak, amikor Jézus született s Jakab már a hatvanadik évén is túljárt a keresztrefeszítés, feltámadás és a mennybemenetel idején. Pedig ő a »fiatalabb«nak nevezett Jakab. Egyénisége vonzóan, de kemény és éles vonásokkal rajzolódik elő az evangéliumokból, az Apostolok Cselekezetből, a legkorábbi keresztény irodalom följegyzéseiből és hagyományaiból s magából ebből a leveléből is. A kép, amit róla alkothatunk, egy majdnem a zordságig erőteljes öregemberé, akit roppant tekintély övezett nemcsak hívei, hanem egész Jeruzsálem előtt. Az apostolok sorában is a vezetők közé számított és tekintélye Péteré után következve vetekedett Jánoséval és Páléval. Szilárd, biztos kezekkel kormányozta Jeruzsálemből a maga egyházi "tartományát, Palesztinát és ő szervezte a Kelet felé — a Jordánon túli területekre s főképp Szíriába — irányuló térítőmunkát. A Jeruzsálemből szerterajzolt híveiknek1 és a Szíriában alapított 'leányegyházaknak szól 'levele is, az Újszövetség iratainak egyik legszebb darabja, valóságos kis remekműve! SZENTLECKENC fölolvasott részlete a kegyelemről, az isteni kegyelemmel való készséges összemírködésről szól: »Szeretett testvéreim! Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Szabad akaratából hívott létre bennünket az igazság igéjével, hogy zsengéje legyünk teremtményeinek. Értsétek meg szeretett testvéreim: legyen minden ember készséges a hallgatásra, de meggondolt a beszédben és nehezen haragvó. Haragjában ugyanis nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos. Ezért vessetek el minden tisztátalanságot és mindenféle gonoszságot s fogadjátok szelíd készséggel a belétek oltott igét, mely meg tudja menteni telketeket!« Jakab — a róla szóló följegyzések szerint — kilencvanhat éves volt, amikor nyolc évvel Jeruzsálem pusztulása előtt, vértanú lett. Levelét valószínűleg élete vége felé írta. A hatalmas aggastyán ekkor már mindenképpen a halál közeléből ír, természetes fönséggel és fölénnyel látva át az emberi természet gyarlóságain. írásmódja tömör és fényes, képekben gazdag és súlyos; úgy hat az olvasóra, mintha kicsiszolt gránitba vésné szavait. Részben azért írta, mert megtudta, hogy a szíriai részekben nem egy helyütt félreértették Szent Pálnak azt a tételét, amely a kegyelem fontosságát hangsúlyozza az üdvösségre: a túlhajtott értelmet adták neki, mintha azt mondaná, hogy a kegyelem tettek, jócselekedetelv nélkül is üdvözít Holott — hangsúlyozza Jakab az Egyház igazságát — a kegyelemmel, a »tökéletes ajándékkal« együtt kell munkálkodnunk s a jócselekedetek füzérét kell kapcsolnunk hozzá. A szientlecke-résztet úgy hat,mint Jakab e mondanivalóját bevezető első hangütések sora: a kegyelem a tökéletes, a tökéletességében sohasem változó Istennek, a »világosság Atyjának« ajándéka nekünk és műve bennünk; az »igazság igéje« Krisztus tanítása, sőt maga a megtestesült isteni ige; legyünk mindnyájan készek meghallgatására, de hatását, bennünk való működését ne tegyük ki emberi természetünk indulatainak; sőt már előzőleg el kell vetnünk magunktól mindenféle tisztátlanságot és gonoszságot! Zseniálisan egyszerű és tömör, megfogható valóságokkal ábrázolt teológia ez s egyformán feltűnő lenne az egyezés Szent János teológiájával s ugyanakkor Szent Pál kegyelemtanával. Az Egyház egységes tanítása már ekkor, már az apostolok ajkán és tollán: »kész, kialakult, egységes, a későbbi századoknak csak azt kell kbontaniok az apostolok teológiájából, ami egyébként is bennük van. Ám a lelkeket ismerő, tapasztalt és mélységesen szentéletű aggastyán éppen a maga életkorának, életszerűségének magaslatáról, mélyen belelát az emberi lélekbe is. A LELKI ELLI egyik kitűnik modern teoretikusa mondja: »Hogy nem vagyunk szentek vagy szentéletűek, az egyes-egyedül csak azért van, mert nem könnyítjük meg Istennek, hogy azzá tegyen bennünket«. 'Azzal mentegetjük magunkat, mondja tovább, hogy szerénytelennek érezzük az arra való áhítozást, hogy olyan közel jussunk Istenhez, mint a szentek. Holott valójában ez nem más, mint az isteni kegyelemmel való együttműködés készségének hiánya. Mert Istennek éppen az a forró vágya, hogy mindenkit — téged is és engem is — szentté tegyen... Nagy kegyelemkészletek vannak felhalmozva számunkra, és mi a kezünket sem nyújtjuk ki utánuk. Pedig Isten azt szeretné, ha türelmetlenül igyekeznénk hibáinktól megszabadulni«. S a kegyelem mögött, amit ad, az ő szeretetének végtelen mélységű lángtengere áll: az az égő, heves vágyakozás, amit mindnyájunk iránt érez, ugyanakkor akaratunk szabad voltának tapintatos, gyengéd megkkímélése. Ha elég alázatosan és elég nagylelkűen ragadjuk meg azt, amit ad, meglepő gyorsasággal jutunk az ő személyes közelébe, hisz még csak fel sem tételezhetjük, hogy félrefordítja a fejét és ügyet sem vet reánk, ha könyörögve nyújtjuk feléje kezünket. Kétségtelen, hogy nem »szabványméretekben« adja a kegyelmeit, nem adja mindenkinek ugyanezt s nem adja egyforma mértékben. De végre is nem vagyunk egyformák és egyéniségünk más és más vonásokból van összejőve s egymás iránti érzelmeinket is más-más módon mutatjuk ki. Isten sem azt kívánja, hogy mindnyájan ugyanazon módon mutassuk ki iránta való szeretetünket. De azt akarja, hogy szeressem, szolgáljam olyan módon, amely egyéniségemnek legjobban megfelel: a magam módja szerint, támogatva Isten kegyelmétől, a »tökéletes ajándéktól«. Aki figyelmesen beletekint a szabadság tökéletes törvényébe — kiált föl levelében Szent Jakab és el is mélyül benne, és nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog tesz tetteiben... Isten a mi Atyánk előtt ez a tiszta és igazi vallásosság! ■ [UNK] IX. évfolyam, 18. szám KATOLIKUS HETILAP — Egy nagy hittudós halála ' Hetvenhárom éves korában április 20-án hosszú, többéves szenvedés után meghalt Schütz Antal. Vitathatatlanul a legnagyobb magyar hittudós volt, az első nagy magyar dogmatika megalkotója, a Szent Tamás hagyományait őrző modern keresztény bölcselet kimagasló képviselője (A bölcselet, elemei) és a tamási filozófiának nemcsak nagy ismerője, hanem ismertetője is (Szent Tamás szemelvényekben). Születeit rendszerező elme volt, de ugyanakkor nagy éleslátásával nyúlt hozzá hit és élet, dogma és gyakorlati kereszténység viszonyának legfontosabb kérdéseihez is (A házasság, Krisztus, stb.). Műve a teológiáinak valóságos kincsesbányája, ahol egy-egy szerény jegyzetben nem egyszer tiszta és világos feleletet kapunk olyan kérdésekre,amelyeken másutt máig vitatkoznak a hittudósok, s kétségbevonhatatlan megoldásokat olyan problémákra, amelyekről mások egész könyvet írnak anélkül, hogy megnyugtató választ tudnának adni. S a nagy tudós — és harminc éven át a dogmatika professzora — a papság nagy nevelője is volt: egy szilárd és élő dogmatikus tudással vértezett újarcú papnemzedék került ki iskolájából. Csütönökön, április 23-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A beszentelési szertartáson megjelent dr. Czapik Gyula egri érsek, a püspökkari konferenciák ezidő szerinti elnöke. Badalik Bertalan veszprémi püspök, Endrei Mihály egri segédpüspök. Szabó Imre püspök, budapesti vikárius, sevel Galla Ferenc dékán vezetéa Hittudományi Akadémia tanári kara, dr. Sík Sándor tartományfőnökkel az élén a piarista rend tagjai, az Actio Gatho- Mea országos elnöksége részéről Essy Miklós alelnök, továbbá Töttössy Miklós és Barkóczy Sándor pápai prelátusok, a budapesti plébánosok, a budapesti lelkészkedő papság számos tagja, a Központi Szeminárium növendékei és a tanítványok sokasága. A temetési szertartást Hamvas Endre Csanádi megyéspüspök, esztergomi apostoli kormányzó végezte nagy papi segédlettel, koszorúkkal borított ravatalnál dr. A Takács József hittudományi akadémiai ny. r. tanár emlékezett meg Schützt Anntal páratlan tudományos érdemeiről. Einstein kegyeleti látogatása Firenzéből jelentik, hogy Albert Einstein, a világhírű matematikus és elméleti fizikus a városba érkezett. Látogatásának célja, hogy innen felkeresse a közeli Trögbi községet, amelynek temetőjében a valdornói Einstein-család hamvai nyugoóznak. A család feje, Robert Einstein, a tudós elsőfokú unokatestvére volt. Róbertet feleségével és két leányával együtt 1944. augusztus 5-én elhurcolta lakásáról a német rendőrség. Még aznap meg is ölték őket, kifejezetten megtorlásul azért, Einstein, aki akkor hogy Albert már régen Amerikában élt, a fasizmus és a nemzeti szocializmus ellen küzdő szellemi front élére állt. A tudás most koszorút helyez rokonai sírjára, akik ő miatta estek áldozatul a józan ésszel meg sem érthető, alávaló gyilkosságnak. _____ Ara 1 forint 1953 május 3 Kispapjaink hétköznapjai — Mária a katakombákban — Helyetted kisvirág — Az Úr Jézus hangja a Miatyánkban — Halk csengetyűszó wmauuMurmMiweaimutunBnmuBMBiainiiiiMwinwMMiiMMmiwwiMWMMWw— Püspökkari szózat a választásokkal kapcsolatban A Püspöki Kar a következő közös szózattal fordul a hívekhez a választásokkal kapcsolatban: »Az ország négy év után újra választások előtt áll. Magyar Püspöki Kar Ilyenkor a felszólítást szokott intézni hozzátok, hogy állampolgári kötelességtervet híven teljesítsétek. Mikor ezt most is cselekesszük, felhívjuk figyelmeteket azokra a tervekre, amelyek ma mindenkit foglalkoztatnak és amelyeket a képviselő-jelöltek is a nemzet elé terjesztenek. Ilyen tervek azok, amelyek az ipari és bányászati termelés fokozására, a földművelés fejlesztésére és lakások építésére vonatkoznak. E tervek szerint acéltermelésünket kétszeresre kell emelnünk, széntermelésünket a jelenleginek szintén kétszeresére, villamosenergia-termelésünket pedig a jelenlegnek háromszorosára, és,el kell érnünk, hogy öntözött mezőgazdasági területünk 030—700 ezer katsztrálH holdra emellkedjen és hogy 230 ezer új lakás épüljön. Ily tervekre mi is csak igent mondhatunk. A szaporodó emberiség ellátásának problémája foglalkoztatja a nemzetgazdászokat. Malthus a születéseit korlátozásában látja a kérdés megoldását. Igen nyárspolgári felfogás ez, mely kényelmét félti a születendő új nemzedéktől. Kormányunk ezzel szemben vállalja a nemzet szaporodásával jelentkező ellátási problémákat és korszerű, tudományosan fejlesztett termelési módszerekkel, anya- és csecsemővédelemmel, lakások építésével törekszik nem ritkítani,hanem erősíteni a nemzetet. A műveltség emelésére irányuló törekvések sem idegenek tőlünk. Ha ma hazánkban két és félszer több a középiskolások száma, mint a háború előtt volt és négyszer többen vannak a főiskolai és egyetemi hallgatók, ha további iskolák és egyetemek létesítése készül, akkor mindennek örül az Egyház, hívei haladása és sok szegény ember fiának társadalmi felemelkedése miatt. Mi katolikusok a szellemi haladástól nem félünk, mert meg vagyunk győződve, hogy minél inkább uralma alá hajtja az ember tudományos eszközökkel a földet és a természet erőit, annál inkább érzi lelke fölényét és annál közelebb emelkedik Istenhez. A szociális gondolkozás is emberséges gondolat. Nincs kínosabb érzés, mint a bizonytalanság tudata, azaz a fél elem, hogy mi st», velünk betegség, öregség vagy rokkantság esetén. A ma szent vallásunk ezt az aggodalmat enyhíti ugyan az isteni gondviselésben való hit ápolásával, de ez a hit nem jelenti azt, mintha emberi részről is nem kellene megtörténnie minden lehetőnek az ily aggodalom okainak sére. Sokan a java, kiküszöbölőgyűjtésével akarják a maguk és gyermekeik jövőjét biztosítani. Ámde ez a lehetőség nem áll minderes né; rendelkezésére és a gyűjtött javakat megemészthet: a rozsda és a moly. Azért a szociális biztosítás van hivatva a küszköd« és dolgo c emberei':biztonságérzetét megszerezni és az igazság és szélesé', követelménye azt neki megtdni. Végül mindez«i tervek és...Diagrammok feltételezik a beite Hnélkül nemcsak az építő mulnka akad meg, de az eddigi erőfeszítések gyümölcsei is elpusztulnak. Mikor tehát a választások alkalmával őszintén kívánjuk, hogy a népünk anyagi jóléte, erkölcsi, szellemi és kulturális emelkedése megvalósuljon, ugyanakkor Istent kérjük, hogy a békét számunkra , a megőrizze és nemzetünk vezetőinek béke fönntartására és a jólét emelésére irányuló törekvéseit megáldja.« . « . Az új magyar egyházművészet otthona A tövis utcai ferences templom mint színes, pompázatos virág nyílik szemünk láttára az új magyar egyházművészet reprezentantiv otthonává. Szerényen bújik meg a rózsadombi villák között, de a templomba belépőt a szépség és áhítat ünnepi levegője fogadja. A szerény külső kincseket takar. Nem mart vényt, aranyat és csillogást. Egyszerűek, simák a falak, de harmonikusan keretezik a minden dísznél többet érő üvegablakok, freskók, szobrok finoman összehangolt, művészi pompáját. Ebben a templomban a művészet ütött tanyát, hogy szolgálja az Urat. A java korszerű művészet, amely figyelmes kéz hívására érzékenyen és finoman — önfeláldozóan, mint a messzi múltban — beleolvadt egy közös, nagy feladatba: a szentmiseáldozat szolgálatába. Ülünk és csodáljuk a templom mennyezetének egész hosszában végigfutó üvegablaksort. A pompás üveg-baldachin — a Szűzanya tiszteletét szolgáló ferences olvasót követve, — hét jelenetre oszlik: az angyali üdvözlettől Mária megdicsőüléséig. A javasat nagy fény életre feejti a rubin-vörösek, mélykékek tüzét. Víziószerűen élnek a légies figurák. A tündöklő, a valóság határait elmosó láomány emel, hív abba a másik, szellemvilágba, segíti az ima szárnyalását. Utat nyit a Szűzanya minden kérést meghallgató trónusa felé,szeretette! Meleg, szűrt fényben fürdik a templomitajó, a nemesen egyszerű főoltár, a freskók egymássá versenyző, más és más stílusban, mégis egységesen ható pompája. Az üvegablaksor és a freskók után most készül gyors egymásutánban a freskókat elválasztó szoborkorozat. Négy szobor már a helyén, áll csak kettő hiányzik. A figurák a legnemesebb anyagból, fából készülnek. Ünnepi érzés, és tudjuk, hogy a a hívők is így éreznek, na hetemen rózsadombi kis templomba. Megnyugvást, meleget sugároz a templomban kivirágzott hármon a A gondos lelkipásztor minden:*; kiterjedő figyelmét lehelik a falak, az üvegablakok, a freskók, a szobrok. A mélyről jövő hit leheletétől felfrissült szívvel lépünk ki a templom kapuján. —pp. —