Új Ember, 1971 (27. évfolyam, 1278-1329. szám)
1971-09-19 / 38. (1315.) szám
Emlékhangverseny a pestis áldozataiért A gyulai plébániatemplomot zsúfolásig megtöltő hívek szeptember 4-én este ének és zene hangjaival idézték emlékét annak a tragikus időnek, amikor a törökvész után 1380-ra csappant lakosságból a hét hónapig dühöngő fekete halál 1059- et sírba vitt. Az életben maradt néhány száz ember kápolnát építtetett a Szentháromság tiszteletére, hogy az utókornak hirdethesse felejthetetlen szenvedésük emlékét és azt, hogy fájdalmukban is hálát tudtak adni megmaradt életükért. 230 évvel ezelőtt áldották meg ezt a fogadalmi kápolnát, melynek restaurálását most végezték el a város hívei. 230 év múltán jóval többen viselik gondját ennek a kápolnának, mint ahányan építtették. Ezt a gondoskodó szeretetet köszönte meg a plébános Bach, Löwe, Weber, Gounod, Liszt, Kodály muzsikájával, melynek kiváló megszólaltatói voltak Regős Imre orgonaművész (a város szülötte), Mező László Lisztdíjas csellóművész (aki szintén Gyulán nevelkedett), Dobóczy Piroska szoprán szólista és Bálint József, a templom orgonistája szép bariton hangjával. A műsort Kartal József összekötő szövege tette emlékezás-jellegűvé. OLVASSUK NAPONTA A SZENTÍRÁST Tesszaloniké ókori, de ma is virágzó görög város, Görögország egyik jelentős kikötője. Pál apostol működött itt és két, elég rövid levelet írt lakóihoz, amikor távol volt tőlük. Rövidségük miatt a levelek a kánoni sorozat vége felé vannak, valójában azonban a legelső levelek, amelyek a nagy apostoltól ránk maradtak. Pál a börtönből távozott innen, a híveket is üldözték, de ők kitartottak Krisztus mellett. Pál büszke örömmel buzdítja őket, hogy állhatatosak legyenek. Egyik indító ok, hogy Krisztus eljön majd a világ végén; ezt a ,,parazsát” Pál akkor még aző idejükben lehetségesnek tartotta. Szeptember 20. Hétfő. I. Tesszalonikai levél 1, 1—10, köszöntés, Pál a hívek példaadását dicséri. Szeptember 21. Kedd. I. Tesszalonikai levél 2, 1—12, emlékezteti a híveket első működésére. Szeptember 22. Szerda. I. Tesszalonikai levél 2, 13—20, aggódik híveiért és vágyódik utánuk. Szeptember 23. Csütörtök. Tesszalonikai levél 3, 1—13, egyelőre Timóteust, munkatársát küldötte hozzájuk. • Szeptember 24. Péntek. I. Tesszalonikai levél 4, 1—0. Isten akarata, hogy hívei szentté legyenek. LITURGIKUS NAPTÁR Szeptember 19. Pünkösd után 16. (25. évközi) vasárnap. Zöld. Saját mise, Glória, Credo, vasárnapi prefáció. — 1. Olvasmány: Ámosz próféta 8, 4—7. — 2. Olvasmány: Timóteus I. levele 2, 1—8. — Evangélium: Szent Lukács szerint 16. 10—13. Énekrend: 231/1. — OK 130. — 231/4, 5. — 150. — 293. — Szeptember 20. Hétfő. Zöld. Az évközi vasárnapok bármelyike mondható, Glória, Credo nincs, köznapi prefáció. Mondhatók köznapi gyász- és votívmisék is. — Szeptember 21. Kedd. Vörös. Szent Máté apostol és evangélista, saját mise, Glória van, Credo nincs, apostolok prefációja. — Szeptember 22. Szerda. Zöld. Rítus, mint hétfőn. — Szeptember 23. Csütörtök. Zöld. Rítus, mint hétfőn. — Szeptember 24. Péntek. Vörös. Szent Gellért püspök, vértanú. Saját mise, Glória nincs. — Szeptember 25. Szombat. Zöld. Rítus, mint hétfőn. Mindható Szűz Mária szombati miséje is (fehér). Glória nincs, Szűz Mária prefációja. — Szeptember 26. Pünkösd után 17. (26. évközi) vasárnap. Zöld. Saját mise, Glória, Credo, vasárnapi prefáció. — 1. Olvasmány: Amosz próféta 6. la. 4—7. — 2. Olvasmány: Timóteus I. levele 6. 11—16. — Evangélium: Szent Lukács szerint 16. 19—31. — ,Énekrend: 221/1. — OK 133. — 221/4. — 119. — 300. A VASÁRNAP EGYHÁZI ZENÉJE Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom, 106. Haydn: Nelson mise. Belvárosi főplébániatemplom, 10 ó. Schubert: G-dúr mise, Mozart: Tantum ergo, Händel: Kórustétel a Messiásból. Bazilika, VIl2 ó. Virág Endre orgonái (Reger-műsor). Budai Ferencesek (Mártírok útja), 10 ó. Missa populi, Fekete Mária, Szent Ferenc himnusz. Közreműködik a Kapisztrán kórus. Szent Margit templom, 10 ó. Griesbacher: Esz-dúr mise. Kodály: Ave Maria. Pasaréti ferences templom, 11.30 ó. Palestrina: Missa sine nomine. Kőbánya MA.V telepi Kisboldogasszony templom, 11 ó. Szigeti: Magyar mise. Bárdos: Előtted Jézurom, Salve Regina. Rákosszentmihály plébániatemplom, 9 ó. Szigeti: Magyar mise. Bárdos: Édes Jézus öntsd szívembe. Salve Regina: Rózsfüzér Királynéja templom, 12.30 ó. Dupré: H-dúr prelúdium. Szent László plébániatemplom (Béke tér), 10 ó. Schubert: G-dúr mise, 12 ó. szentmise után Max Reger: Gloria in excelsis Deo (orgonái Stomfai Károly). Pécsi Székesegyház, 96. m.május: Missa Laudate Dominum, Palestrina: Laudate Dominum. Miskolci Nagyboldogasszony plébániatemplom, V.12 o. Halmos: Győri mise, Pitoni: CL zsoltár, Casciolini: Panis angelicus, Rossi: Adoramus te pi Katolikus Egy félkezű kisfiúról és testi-lelki sérülésének gyógyítóiról írt a Magyar Nemzetben Kristóf Attila olyan cikket, amellyel maga is e gyógyítók sorába lépett. A fiú hétesztendős volt — éppen írni—olvasni tanult — amikor a szabolcsi árvíz iszonyú zűrzavarában szétroncsolódott a jobb keze. Karját amputálták, és hozzáfogtak a műkézzel való tevékenység hihetetlen kitartást igénylő begyakorlásához. S akik az orvoslásnak ebbe a hosszú folyamatába be-kapcsolódtak, már eddig is a szeretet néhány egyszeri bámulatos tanújelét adták. A fiú keresztanyja kilépett a munkahelyéről, hogy a rehabilitáció folyamatában teljes energiával vehessen részt , majd fölmondta pesti albérletét (mert a főbérlő a félkezű gyereket nem fogadta be), és most Ecserről hozza föl a fiút naponta kezelésre, a fővárosi rehabilitációs intézetbe. „Odavettem magamhoz ezt a picit, hogy gyógyulhasson — mondja —, azt hiszem nem ver meg érte az Isten.” Nem kisebb hőstettet hajt végre a keresztanya tizenkilenc éves fia sem, aki élete első fizetésétől kezdve dolgozik rájuk. Kristóf Attila írása pedig az ő áldozatuk példájára kéri a társadalom segítségét is. A kisfiú szülei ugyanis Budapesttől távol és szegény sorban élnek, tehát nem bírnák viselni a távolság és a taníttatás terheit. De ha valamelyik társadalmi szervezet bekapcsolódna a rehabilitáció munkájába, és gondoskodással, figyelemmel kísérné a gyerek nehéz útját, akkor a fiú jövője biztosítva lenne. Nagyon reméljük, hogy hamarosan akad ilyen közösség, amely a kisfiút éppen úgy tudja gondjaiba venni, ahogy az irgalom magasiskoláját járó keresztanya és fia teszik, s ahogyan Egyed Béla, a rehabilitációs osztály kandidátusa cselekszik úgy, mintha ez a betege „életének egyetlen esete volna” — „az egyetlen, a mindent megérő”. Valóságos kis kultúrtörténelemmel lepett meg a Gondolat Kiadó, amikor Georges és Germaine Blond „Évezredek asztalánál” című egy évtizede megjelent művét a magyar olvasók asztalára tette. Krisztus azt mondotta: nemcsak kenyérrel él az ember. Ez a műviszont, amely kenyerünk és egyéb élelmiszereink sok évezredes pályafutásáról ad élvezetes, mindenki számára érthető visszatekintést, nem nélkülözi a „nemcsak kenyérrel” élés metafizikai vonatkozásait sem. A könyv egyik értékét éppen nézőpontjai összetettsége jelenti, az, hogy kimutatja: test és szellem párhuzamosan fejlődik. Ahogyan fejlődik a kultúra, úgy válik egyre jobbá, finomabbá az étkezése is. Mi a könyvnek különösen ama megállapításait tartjuk érdekeseknek, amelyekben azt rajzolja meg, hogyan hatott Európa táplálkozására a kereszténység. Néhány idézettel jellemezzük a Blond-könyvet: „A germán törzsek animista hiedelmei, amelyek akadályozták a földművelésük fejlődését, csak nagyon lassan vesztek ki. A barbárok annak idején találtak vízimalmokat a régi Római Birodalom területén, de annyira gyűlölték ezeket a masinákat, hogy többnyire szétrombolták ..Az egyház harcolt az elvért: „A víz munkába fogása nem bűn” és azt tanította, helyes, hogy a szelet az ember szolgálatába állítják ...” A keresztény vallás az Isten képére formált embernek megengedte, hogy úrrá legyen a természet vak erőin. A gabona, mely a szerzetesek és pártfogoltjaik munkája nyomán kihajtott a földből, nagymértékben a szabadság megódítása volt Krúdy Gyula regényhőse, Szindbád, a magyar Odüsszeusz, a Duna-menti Peer Gynt. Édes-keserű kalandjai, halk érkezése és búcsúzása, megélt és meg nem élhető meséi a pannon Ezeregyéjszakát jelentik. Szindbád az örök nyugtalanság, a folytonos változást, mozgást kereső, önmagával szinte reménytelen ellentmondásban levő ember-szimbólum. Minél teljesebben akarja az életet s birtokolni a világot, annál kevésbé marad ideje arra, hogy önmagát szemmel építse, benső harmóniájára vigyázzon s talentumait féltse. Tépelődő, önkínzó alkat, aki mindig elégedetlen a sors adományaival: maga a megtestesült szürrealizmus állandóan felülemelkedik a matérián, egy fokkal az anyagi, a fogható világ fölött lebeg. S amikor a halálfélelem vadállat módjára rátör; amikor az emberi gyűlölet, káröröm, gonoszság leteríti; amikor az utazásban, szerelemben és mulatozásban megfáradt szívét már semmi sem tudja boldogítani: lelki vigaszt kér, mert azt többé sem önmagában, sem élete kellékeiben nem találja meg. „Így került, T. Káplán úr egy délután a szanatórium folyosójára — írja Krúdy —, ahonnan egyházi ornátusban, fehérben és pirosban lépett be az ajtón, mint a megváltás.” Szindbád ifjúsága, odiszszeája, megtérése, halála és feltámadása rövidesen a mozik vásznán is megelevenedik. Huszárik Zoltán filmet készített róla, aki „konok és természetes kapcsolatot tud teremteni egészen távoli dolgok között”. „Ha szerénytelenül reménykedem — mondja a rendező munkájáról —, abban bízom, hogy mi lesz — elmond valamit az emberről, a világról, az élet és az elmúlás misztériumáról.” Huszonnyolc országba exportál az az óbudai ipari szövetkezet, amely húsz éve alakult szerény keretek között. Ma már a világpiacon is nevük van, eredményesen állják a versenyt és nem csupán a magyar munkáskéznek szereztek megbecsülést, hanem valutaszerző tevékenységük is számottevő. A budapesti országgyűlési képviselők minapi látogatása nemcsak ennek az eredményes munkának elismerése. Tanulmányút is volt ez a képviselői látogatás, amely az OKISZ központjában végződött. Itt a kisipari szövetkezetek gondjaival és terveivel ismerkedtek meg. A tárgyalások során kiderült, hogy az országban csaknem 1200 ipari szövetkezet működik közel 315 ezres tagsággal. Tavaly 27 milliárd forint értékű árut termeltek. Arra törekszenek, hogy 1980-ra hetvenmilliárd forintra növeljék termelésüket. A nemzet gazdasági életének komoly tényezői a kisipari szövetkezetekben dolgozó százezrek. Eredményeik mögött ott érezzük a munkához való hűséget, a közösséggel való együttérzést és az előrehaladásra törekvést. Olyan erkölcsi értékek ezek, amelyek elismerést érdemelnek. Ezért kíséri helyesléssel az ország népe azt a szövetkezeti törvénytervezetet, amely most készült el, rövidesen a parlament elé kerül és módot nyújt a szövetkezetek munkájának támogatására, az esetleges hiányosságok megszüntetésére, hibák kiküszöbölésére. Vége a pornográfiának, legalább is Dániában! — sóhajtotta Bjoem Larsen, a dániai pornográfiai nagyvásárok fő szervezője az idei ilyennemű rendezvény után. A zárás napján kiderült ugyanis, hogy a vásár nagy anyagi veszteségekkel fejeződött be. A négy nap alatt, amíg nyitva volt, mindössze négyezerötszázan látogatták meg. Az 1968-as nagy port felvert koppenhágai pornóvásáron még negyvennyolcezer ember volt kíváncsi a kiállított és áruba bocsátott szex-kiadványokra, az idei látogatottság tehát a tizedrészét se érte el azénak. Mivel magyarázható ez a pornó-krach? Azzal-e, hogy minden szenzáció csak három napigtart? Avagy azzal-e, hogy a közönségesség és az alantasság megutáltatja magát, mihelyt hivalkodva a nyilvánosság elé lép? A pornográfia „koronázatlan királya”, Jens Theander ,mindenesetre nem akarja feladni a harcot. Kijelentette: „Elmúlt az idő, amikor műkedvelők is elérhettek anyagi sikereket. Az üzletágban mától kezdve csak az igazi szakemberek dolgozhatnak”. Reméljük, az ilyen nyilatkozatok nyomán ezután a közönség szeme is még jobban kinyílik, hogy itt üzletről van szó. S eljön az idő, amikor átlát a legrafináltabb „szakemberek” ügyeskedésein is. Olvasóink leveleiből közlünk itt néhány megnyilatkozást azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket Rosdy Pál „Ami a miniszoknya ellenőrzés mögött van” című cikke felvetett. Igazán örülök, hogy egyháziak részéről is lehet hallani ilyen józan, modern megnyilatkozást. Csak helyeselni, tudok, és teljes mértékben igazat adok a cikk írójának. Huszonhat éves vagyok, nyolc hónapja asszony. Modernül öltözködöm. Nagyon szeretem nyáron a rövid, szellős, könnyű, sőt, Uram bocsá’ még a kivágott ruhákat is. És mikor templomba megyek, soha nem gordolok arra, hogy most ki fog megbotránkozni a miniszoknyámon, maximellényemen vagy ízlésesen kivágott, könynyű ruhámon. Természetesnek tartom, hogy ahogy az utcán járok, ugyanúgy lépjek be a templomba. Való igaz, hogy a templomtér illendő magatartást és megjelenést kíván. De úgy érzem, ennek elsősorban bensőnkben, lelki összeszedettségünkben kell megnyilvánulnia. Mert mit ér a hosszú szoknyás, magas nyakú, zárt öltözék, tiszteletet parancsoló külső, ha belül megvető és lenéző kritikával illetem embertásaimat. Én ezt lelkiismeretem szerint így érzem. És ezt velem együtt még sok fiatal így érzi. Köztük vagyok, együtt járunk templomba húgaimmal, barátnőimmel, bátran mondhatom ezt az ő nevükben is. R. Cs-né, óvónő Nem lehet egyetérteni azzal, hogy a miniszoknya-kérdésből egyházpolitikai kérdést csináljunk. Az öltözködésben mindenkinek magának kell a kellő mértéket betartania, férfinak, nőnek egyaránt. Az viszont természetes, hogy mindenkor az alkalomnak illően kell öltözni templomban, utcán, Rómában, Esztergomban egyaránt. Nem nőellenesség beszél belőlem, de a nők egy része különösen túlzásba viszi a divat parancsainak követése közben a meztelenséget. Utcán, munkahelyen, tévében. Talán maradjunk a tévénél. A férfiak tetőtől talpig felöltözve, a bemondó hölgyek csinosan kiöltözve, a női szereplők egy része azokban sokszor félmeztelenül jelenik meg ország-világ előtt. Egyébként Esztergomban láttam forró nadrágot templomban is. Azt hiszem azonban, hogy a bármily tapintatos figyelmeztetés is célját téveszti, ha az érdekeltek maguk nem érzik azt, hogy alkalmazkodniuk kell a helyzethez. Érettségire rendes öltözékben megyünk — ott ugyanis osztályzatot adnak. Talán nem ártana az embereket arra figyelmeztetni, hogy mindenki saját magának adjon osztályzatot más alkalmakkal kapcsolatban is. F. J. Esztergom Prágai IBUSZ-utunk alkalmával nekünk, férfiaknak le kellett mondanunk egy dzsessz-zenekar műsorának élvezetéről a Morava Hotel halljában, mert nem volt nálunk nyakkendő, és emiatt a portás nem engedett be bennünket a terembe. Ha a mohamedán nők meghozzák azt az áldozatot a 40 fokos hőségben is, hogy — mivel naponta ötször kell nekik is Mekka felé földig hajlongva imát végezni ők — bő és bokáig érő nadrágot húznak, a keresztény anyák és leányok, ha azt a Krisztust akarják követni, aki feltételül szabta kisebb és nagyobb követőinek a naponkénti önmegtagadást, ne zúgolódjanak amiatt, hogy Dell’Accina bíboros helynök rendeletekkel kénytelen szabályozni, éppen a keresztény erkölcs vétkes lazasága miatt a nők templomi ruhaviseletét. Vannak, akiken jól áll a miniszoknya, vannak, akiken egyenesen förtelem, de ha Szent Pál idejében még a női hajviseletet is eltakarták a templomokban az „angyalok”, azaz a jelenlévő férfiak miatt, hogy azok figyelmét ne vonja el az imától, akkor még azoknak is, akiken jól áll, azt kell mondanunk, amit egy bérmáló püspök atya mondott pár évvel ezelőtt az őt felköszöntő leánykának: „Édesanyádnak is szól az a dicséret, amit most neked mondok, leányom, olyan a szoknyád, mint egy költemény, csak egy strófával lehetne hosszabb .. .*• Zs. Gy. hitokt. felügyelő Jól mulattam azon a kifejezésen, hogy különösen nekünk, magyar katolikusoknak — akiknek egyértelműen a haladás oldalán volt és van a helyünk —, nekünk kell bíznunk és imádkoznunk a szinódus előtt. Mennyire kedves, derék, hazafiúi megállapítás. De azt lehetne rá mondani: gratis asserttur — gratis negatur. Melyik nációnak van helye kétértelműen a haladás oldalán? Melyik nép áll ki a maradiság mellett, s köti e két kidőlőfélben lévő karókhoz? Ki az az őskonzervatív, aki azt állítja magáról, hogy veszett eszményeket őriz és táplál? Valóban sokat kell imádkozni a Szentlélekhez, hogy egyháza hajójának „vitorláit dagassza”. Meg is teszi. Igaz, hogy néha hűvösebb széllel, mely nem tetszik a rajta ülőknek. De előírhatjuk mi neki, hogy hány fokos lehet a levegő, melyben a szél támad? Melyik hajtja mindig előre az egyház hajóját? Ki az az emberfia, aki meg merné mondani, hogy igazában mi a meleg és mi a hideg ezekben a szelekben? Az egyház történetében a Szentlélek irányít. Sok minden helytelen lehet egyházi körök felfogásában, s nem minden szél feltétlenül előnyös. De nem is minden helytelen. B. L. plébános Az egri érsek a szentségek kiszolgáltatásáról Brezanoczy Pál egri érsek legutóbbi körlevelében a következő eligazítást tette közzé a szentségekről: A keresztség szentségét mindig ki kell szolgáltatni annak a felnőttnek, aki maga kéri, vagy annak a kisgyermeknek, akinek legalább egyik szülője kéri. Ez a szabály akkor is érvényes, ha a kérelmező vagy a szülők nem gyakorló tagjai az egyháznak. Keresztszülő azonban csak az lehet, aki aktív tagja saját egyházközségének. A keresztszülőnek ugyanis felelősséget kell vállalnia keresztgyermeke keresztény életéért, és ezt a felelősséget nem vállalhatja el, aki maga nem igazi keresztény. A törekvés az legyen, hogy mindenki,a saját plébániatemplomában vegye fel a keresztséget, lehetőleg ünnepélyesen. Ha a keresztszülő nem ahhoz a plébániához tartozik, ahol a keresztelés történik, akkor saját plébánosától igazolást kell hoznia, mely szerint „nincs akadálya annak, hogy keresztszülői tisztet válasszon”. Kivételt csak okos mérlegelés után, kellő indokok alapján lehet tenni. A bérmálás szentségére ugyanazok az irányelvek érvényesek, mint a keresztségre. A szentgyónáshoz és a szentáldozáshoz mindenki járulhat, aki kéri. Ugyanez áll a betegek szentségére vonatkozóan is. A házasság szentségét illetően: megtartandók a kánoni előírások (keresztelés igazolása, szabad állapot stb.). Kívánatos, hogy kellő és többszöri jegyesoktatásban részesüljenek a házasulandók. * Járuljanak a szentségekhez, és legyenek ők is gyakorló tagjai az egyháznak. Csak ez esetben lehet ünnepélyes esketést végezni. Egyszerű esketés azonban senkitől sem tagadható meg, aki kéri és a kánoni előírások szerint megeskethető. A szentelmények közül ünnepélyes temetésben csak az részesíthető, aki gyakorló vagy megtérő tagja volt az egyháznak. Egyszerű temetés azonban mindenkinek biztosítható, akinek hozzátartozói ezt kérik. A Keresztények Törökországban Athenagorasz pátriárka tevékenysége, amelyet az ökumené érdekében kifejt, a törökországi keresztényekre is ráterelte a világfigyelmét. A francia katolikusok napilapjában, a ,,Croix”-ban 11 évi törökországi működés után P. Xavier Jacob asszumpcionista atya számolt be a törökországi keresztények helyzetéről. A század kezdete óta a török keresztények száma állandóan csökken. Ugyanis az első világháború után 1923-ban Lausanne-ban kötött szerződés, amely biztosította Törökország függetlenségét,azt kérte, hogy Isztambul kivételével a görög ortodoxok hagyják el az országot, így eltűntek az anatóliai keresztények. ■ Az isztambuli görög ortodoxok a ciprusi kérdés miatt szenvedtek 1963—64-ben. Többet kiutasítottak közülük az államra káros tevékenység gyanúja miatt. Mások maguktól távoztak. Számuk ma csupán 20 000. Jelenleg négy nagyobb csoportban élnek a keresztények Isztambulban, kb. 120 000-en, közöttük örmények, görög ortodoxok, latin katolikusok, szírek, kardok és protestánsok. Izmirben, az antik Szmirnában kb. 2000 latin szertartású katolikus található. Ankarában kb. ezer örmény katolikus él, valamint latin szertartású katolikusok. Végül délkeleten nagyobb számú kaid szertartású, de főleg szír lakovbita rítusú keresztény él. Az ország többi részében csak diaszpórábantalálhatók keresztények. Egész Törökországban mintegy 20 000 latin szertartású katolikus él. A szerzetesek által fenntartott katolikus iskolák megbecsültek, számos mohamedán tanulójuk is van. A török sajtó általában kedvező véleménnyel van a katolikus egyházról. Úgy tekintik, mint olyan szellemi, morális erőt, amely sok jót tesz a világon. HALLOTTUK VERDI: QUATRO PEZZI SACRI. (Eterna-kiadás.) „Nem akartam közreadni őket — írja .Négy egyházi darabjáról’ az idős Verdi —, de egy váratlan körülmény arra késztetett, hogy megengedjem, hogy ezeket a darabokat Párizsban a nagyhéten előadják.” S 1898. április 7-én óriási sikerrel elő is adják a művet, amely a hangok nyelvén fejezi ki szerzője vallásos ihletettségét. S ha a Requiemben voltak is „operás** effektusok, az Egyházi darabok szigorúbban megkomponált sorozatában már az áhítat bensősége a döntő mozzanat. (Különösen a „Szűz Mária dicsérete” című mű emlékezetes ilyen szempontból.) A csodálatos alkotásokat most a német hanglemezgyártás bocsátotta közre kitűnő előadásban. (1. 1.) Olvastuk KONKORDANCIA A H. VATIKÁNI ZSINAT DOKUMENTUMAIBÓL címmel igen hasznos zsebkönyvet bocsátott ki a Szent István Társulat. Mészáros Károly, a könyvecske szerzője, arra törekedett, hogy munkája elsősorban a papi lelkipásztori gyakorlatot segítse, hogy minél jobban megvalósítható legyen a H. Vatikáni Zsinat döntései, határozatai, útmutatásai ismeretében az egyházi belső megújulás, a keresztény egység és a párbeszéd. Gondolt azonban a szerző azokra a nem-szakemberekre is, akik tájékozódni kívánnak a zsinat okmányaiban, illetve magukévá kívánják tenni az egyházülés tanítását. Az ő számukra is rendkívül hasznos útmutatást, könnyű hozzáférést biztosít a kiadvány. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva készült ez a regiszter, konkordancia, mely nem annyira a szó szerinti, mint inkább a gyakorlati használhatóságot tűzte feladatául. A zsinat igen sok kérdést érintett, rengeteg problémával foglalkozott behatóan, számos esetben nyilatkozott róluk érdemben, adott útmutatást, eligazítást. A könyvben található címszavak, vezérszavak egy-egy témakörre vonatkoznak oly módon, hogy azok feldolgozását adják abban a mértékben, amelyben velük a zsinat foglalkozott. Az ízléses külsejű kiadvány 17,5 Ft-os árban került forgalomba a Szent István Társulatnál. MUNKÁCSI MIKLÓS: SAINTJOHN HALLAS (Magvető 16,50 Ft). Annak a fiatal generációnak, mely az utóbbi években tűnt fel, s Hemingwayt, Mándy Ivánt vallhatja mesterének,Munkácsi Miklós az egyik legígéretesebb tagja. Elsősorban az élet tragikus árnyalatai iránt fogékony, a kötet elbeszélései közül is azok a sikeresebbek, amelyekben elesett, tétova embereket ábrázol sorsdöntő helyzetekben. Ami nem tetszik: feleslegesen sző elbeszéléseibe trágár szavakat. Aki ilyen tehetséggel és hitellel ábrázol, az nem szorul effélékre. HAJDÚ GYULA MAGYAR NÉPI JÁTÉKOK GYŰJTEMÉNYE c. könyve (Medicina, 40 Ft) közel másfél száz népi eredetű játékunkat ismerteti azzal a nem titkolt óhajjal, hogy azokat minél több iskolában és más közösségben elevenítsék fel, mint az alkotó fantázia, ügyesség, erő és művészi hajlamok kibontakozására, közösségi magatartásra, s ugyanakkor önállóságra való nevelés kiváló eszközeit. Így a könyv elsősorban a nevelőkhöz, tanárokhoz szól, de számot tarthat mindazok érdeklődésére, akik nem közömbösek népi hagyományaink sorsa iránt. (s. gy.) SOMLYÓ GYÖRGY: A költészet évadai 3. (Magvető 24,50). Élvezetes, színes írások ezek, amolyan kötetlen kalandozások az irodalom és az önéletrajz határmezsgyéjén. Somlyó György — mint ezt kötetének korábban nagy vihart kavart tanulmányai is bizonyítják — rendkívüli érzékenységgel követi nyomon az irodalom etikus jelenségeit, s rendkívül szellemesen védelmezi azokat a műveket és jelenségeket, amelyek megfelelnek elképzelésének. (I. 1.) SÜKÖSD MIHÁLY: VÁLTOZATOK A REGÉNYRE (Gondolat, ára: 17 Ft). A zeneirodalomból kölcsönvett cím jól érzékelteti az író szándékát. Témáját Sükösd meglehetősen szabadon kezeli, mégis átfogó képet nyújt a modern regényirányokról. Néhány hiányosságot azonban meg kell említeni. Az író a könyv elején ugyan utal arra, hogy munkája „töredékes elmélet”, mégsem kellett volna a lélektani regény olyan jelentős művelőjét kihagyni, mint Kosztolányi Dezső, akit Thomas Mann is elismert, írói elfogultságnak tekinthetjük G. Green megítélését. Jóllehet vannak gyengébb munkái, mégsem lehet harmadrendű írónak nevezni, nem is beszélve arról, hogy Sükösd szerint a Green könyveit , olvasók is ugyanilyen fokozatba tartoznak. (t. s.) A rádió programjából Szeptember 20. hétfő, Kossuth 23 óra: Palestrina: Ut-Re-Mi-Fa- Sol-La mise. Szeptember 22. szerda, Kossuth 18.09 óra: (Budapesti Művészeti Hetek) Esti Kornél: Kosztolányi Dezső elbeszéléseinek rádióváltozata, I. rész (II. rész szombaton: Kossuth 17.29 ó.). Szeptember 23. csütörtök, URH 15.35 óra: A Liszt—Bartók Nemzetközi Zongoraverseny döntője a Zeneakadémia nagytermében, L rész (II. rész URH 19.35 ó., Ii. rész pénteken URH 15.35 ó.) Szeptember 24. péntek, Petőfi 19.35 óra: A Liszt—Bartók Nemzetközi Zongoraverseny zenekari döntője, I. rész (II. rész szombaton Petőfi 19.35 ó., HI. rész vasárnap Petőfi 19.35 ó.) Szeptember 26. vasárnap, Petőfi 700 óra: A Magyar Ortodox Egyház órája. 9.59 óra: Éjszakai repülés. Antoine de Saint-F.xupéri kisregényének rádióváltozata.