Új Ember, 1973 (29. évfolyam, 1/1383-52/1434. szám)
1973-06-10 / 23. (1405.) szám
V SZERFÖLÖTT KÍVÁNATOS, hogy minél több világi hivő kapjon kellő képzettséget a hittudományokban, sőt, hogy számosan közülük hivatásszerűen is szenteljék magukat ezeknek a tudományoknak. Feladatuk teljesítésének lehetővé tételére azonban el kell ismernünk, hogy a hivő emberek, akár az egyháziak, akár a világiak jogos szabadsággal kutathatnak, gondolkodhatnak és véleményt nyilváníthatnak mindabban, amiben szakértők. (Gaudium et spes) HEVESI SÁNDOR százéves születési fordulóját "ünnepli a magyar sajtó határainkon innen és túl. Az ünneplő hangok között azonban vannak olyanok is, amelyek nem felelnek meg annak az igazságnak, amelyet Hevesi Sándor a drámaírásban és a színjátszásban is megkövetelt. M. G. P. azt írja róla, hogy „amikor már nagyon nehéz lesz számára a harc, akkor a kegyes színházban, a vallásos drámákban keres menedéket”. Hevesi valóban előadta évről évre Greban „Igazi passió” című nagyheti, játékát, sőt Császár és komédiás címmel konvertita darabot is írt, amely sokáig volt a Nemzeti Színház sikeres műsordarabja. Itt van azonban a kezünkben konverziójáról szóló önvallomása, amelyből kiderül, hogy nem menedéket keresett a vallásos darabok előadásában, hanem hitvallásszerűen állt ki vallási meggyőződése mellett. A Vigilia 1948. évi 203. és 210. lapjairól idézünk: „Bár a Császár és komédiás- ban a saját konverziómat írtam meg, s ez az élmény évtizedeken át tűzzel élt bent nem ... arra sohasem gondoltam, hogy ezt a lelki utamat, mely pedig egész életemre beffolyással volt, sőt alakítottam életemet, esszé alakjában meg is írtam ... Mikor hazajöttem Londonból, találkoztam P. L.-val, a Vigilia szerkesztőjével. Egyszerre így szól hozzám: — Kérem, írja meg lapom részére konverziójának történetét. Talán sohasem írtam volna meg, ha P. L. nem ösztönöz ... Hétköznapi dolgaim között... egy pillanatra sem hagyott el a gondolat, hogy életemet az igazság... vágányára toljam ... Ezalatt állandóan a Magyar Szemlébe dolgoztam, ami akkor nem volt népszerű, sem hasznos, bár a legelőkelőbb katolikus sajtóorgánum volt... Egy délelőtt egy elhagyott kicsiny templom kicsiny oltára előtt évekig tartó konfliktusaim felszakadtak, térdreborulva zokogtam. Megnyugodtam, Krisztus világosan szólt hozzám mindenen keresztül s Egyháza pontosan mutatta gondolataim további útját, mely, tudtam, hogy most már nyílegyenes lesz s a katolikus hithez vezet. Hitbeli kétségeim véget értek ... Milyen az igazi keresztény? A tudás és hit nem mint ellentétek élnek lelkében, nem konfliktusokat és ellentmondásokat idéznek föl benne, hanem a legtermészetesebb harmóniában vannak egymással”. És így vall tovább Hevesi oldalakon át. Hajszolták, űzték őt is, mint minden nagy újítót, de ő nem menedéket, hanem egy járható igaz utat keresett és talált magának, amint erről e sorok írójának is sok szeméremmel, de több ízben vallott. Ezt mai ünneplése idején jónak tartottuk elmondani. Possonyi László „EMBERSZABÁSÚ LAKÁSOKAT!” — ezzel a nagyon jellemző és alighanem milliók számára húsbavágóan aktuális címmel foglalja össze egyik napilapunk a Magyar Urbanisztikai Társaság és az MTA Településtudományi Bizottsága által a koncentrált lakásépítésről rendezett vita sommáját. S talán e gazdag, gondolatébresztő eszmecserének nem is azok a legjelentékenyebb momentumai, melyek a hatalmas méretű építkezések közben szükségszerűen felvetődő esztétikai problémákról szólnak, még csak nem is azok — bár ez is egyre több embert izgat gazdagodó életünk bizonyságaképp —, melyek az autók parkírozási problémáinak megoldásával kapcsolatosak. A legfontosabbat — és meggyőződésünk szerint futurológiailag is ez a legjelentősebb kérdés— az a hozzászóló mondta el, aki arra figyelmeztetett, hogy „az igényekhez viszonyítva, főleg alapterületileg, a minimumot építjük”. Természetesen nem lehet hivatásunk, hogy építéstudományi kérdésekkel foglalkozzunk. Mindenki tudja, hogy az urbanizáció erősödésével párhuzamosan egyre korszerűtlenebbé válnak a régi típusú lakások, melyek olykor fényűzően hatalmasak voltak, s néha olyan magasak, hogy aki netán szót akart érteni a másik szobában levő családtagjával, kiabálásra kényszerült. De az is bizonyos — és ezt a meglátásunkat számtalan tapasztalati tény bizonyítja —, hogy a lakásépítés örvendetes bővülése közben sem szabad megfeledkeznünk arról a legalábbis kívánatos tényről, hogy ezek a lakások családok számára készülnek. S ha egyrészről minden eszközzel igyekszünk küzdeni azért, hogy a családok létszáma maximális legyen (tehát hogy minél több gyerekük lehessen), akkor azért is küzdeni kell, hogy a lakások, amelyek a családok életének színterei, ne legyenek minimális alapterületűek. Mert az embernek — bármily humorosan hangzik is ez — hely is kell ahhoz, hogy a maga teljességében tudja megvalósítani és élni életét. Nagyon megnyugtatóan hangzik, amit a jelzett cikk írója összefoglalásképp mond: „A jobb és korszerűbb lakás lényegében nem több pénzt igényel, hanem szemléletváltozást, a meglevő és biztosított anyagi, technikai eszközökben rejlő lehetőségek jobb,kihasználását”. A recept tehát adott. S alighanem az egész társadalom jövőjének érdeke, hogy most már a maga teljességében orvosoljuk a bajt.EBEK HARMINCADJÁN? — kérdezi a Hazafias Népfront lapjának tudósítója „Rekviem a monostorért” című cikkében. Az erős hangütés ez esetben nagyon is indokolt és minden múltunk megóvásában is a jövőt építő magyar és kultúrember lelkiismeretében vészharangként kondult meg Kiss Károly kiáltása: egy helybeli Téesz kőbányaként termeli ki a Bajától délre fekvő Bátmonostora romfalait. „A község Pusztafalu nevű határrészében , a XII. század végén már gazdag egyházas település virágzott szép templommal, csinos kőépületekkel. A honfoglaló ... magyarság új életformáját e templomok kristályosították ki: István király törvénye tíz-tíz falut kötelezett egy templom emelésére, tehát Bátmonostor a magyar falvak kialakulása kezdetén nyilván máris jelesebb település volt... Nem sokáig állt, Bátmonostort a tatárok templomostul, mindenestül fölgyújtották. A hajdan volt bátmonostoriak mindent újjáépítettek. Nagyobb, szebb templomot emeltek, ezt tanúsíják gótikus faragású törmelékkövei, de monostort is raktak mellé és nem akármilyet.” Bátmonostor 1340-ben már apátság és mezőváros volt, de csak az 1500-as évek közepéig. A török fölégette és ott hagyta. Henszlmann Imre archeológusunk 1871-ben föltárta a monostort és a templom egy részét. A romok konzerválása azonban elmaradt és 1966-ban az akkori bátmonostori téeszelnök kőbányát nyittatott a rommezőn. Mivel pedig a vastag, több százéves falakkal nem bírtak, robbantással igyekeztek szétdúlni még az alapfalakat is. S kaptak is érte 1000 azaz ezer forint pénzbírságot, amit nevetve kifizettek, hisz ilyen olcsón, ennyi finom kőhöz sehol sem juthattak volna. Az egyszerű „szabálysértésnek” minősített műemlékrombolással kapcsolatban Kiss Károly még egész sor hasonló műemlék-kiárusítást sorol föl. Nem akarjuk fölsorolásukkal olvasóink szája ízét elrontani. Elég keserves érzéseket kelt mindnyájunkban, hogy ami török és tatár rombolások után, a Rákóczi kor utáni vár- robbantások után is megmaradt, azt éppen most semmisítik meg. Az Alföld mindig kőszegény vidék volt. De az Árpádok, Anjouk, Hunyadiak alatt ökrösszekéren is odahordták őseink a templomok, monostorok, várak köveit. Reméljük, az ilyen „szabálysértések” terén nálunk is megindul az elrettentően példát mutató visszamenőleges büntetés is, ami műemlékvédelmünk fölvirágzása idején az ilyen haszonleső műemlékrombolástól mindenkinek kedvét veszi. Katolikus szemmel Nincs fejlődés és előrehaladás a szellemi értékek megbecsülése nélkül VI. Pál pápa üzenete a A II. Vatikáni Zsinat óta hetedik alkalommal szentelünk egy ünnepnapot a Közösségi Tájékoztatásnak. Idén június 3-án — a Pünkösdöt megelőző vasárnapon — a mi templomainkban is felhangzott a hívek könyörgése azokért, akik a tájékoztatás hivatásában dolgozva arra az apostoli szolgálatra szentelték életüket, hogy az egyházzal együtt tevékenykedjenek az Evangélium terjesztésében. VI. Pál pápa is hozzájuk — asajtó, a rádió, a televízió, a film dolgozóihoz és vezetőihez — intézte ezen a napon azt az üzenetet, melyben az emberiség történetének és kultúrájának örök értékeire, a szellemi és lelki értékekre hívta fel a figyelmet. Ezek az értékek ugyanis — mondotta üzenetében a pápa — mindenkor leghathatósabban segítették az embert a jónak, a szépnek, az igaznak, a szabadságnak és a békének a megteremtésében. Amióta pedig Krisztus, az ő életével, halálával és feltámadásával új értelmezését adta az emberi életnek, az egyház sohasem szűnt meg a Teremtő által a földi létbe beleépített szellemi-lelki értékek alkotó szerepét előmozdítani a világ életének fejlődésében és előrehaladásában. Ezt teszi ma is, amikor egész apostoli tevékenységével arra törekszik, hogy az emberiség mai életének jóra törekvő erőivel öszszefogva igyekszik megvalósítani a jóság, szépség, igazságosság és béke uralmát, mert mélyen meg van győződve arról, hogy nincs fejlődés és előrehaladás azok nélkül a szellemi és lelki értékek nélkül, melyek az emberiség életét a halandóság távlataiból mindig is fel tudták emelni az örökélet isteni szintjére. — Erre a tevékeny szolgálatra szólítjuk ma is a katolikusokat — hangsúlyozza a Szentatya — különösképpen pedig azokat, akik hivatásszerűen dolgoznak a tájékoztatásban. Arra biztatjuk őket, hogy a megismert értékek teljességének szertesugárzásával jelenítsék meg, tegyék élővé Krisztust, Isten szavát pedig a mély hit kiáltó szavával és meggyőződésük erejével visszhangoztassák a világban. Ez ma rendkívül fontos küldetés és nagy szolgálat az emberiség számára. — Azt kérjük a tájékoztatásban dolgozóktól, hogy a világ életében egyre hatékos Tájékoztatás Világnapján újabban kibontakozó áldozatosság és önfeláldozás nagy tényeiről úgy adjanak hírt, úgy ragyogtassák fel a jóság példáit, hogy a tevékeny szeretetnek, a lelkesedésnek ezek a tanúságtételei éppen úgy megmozdítsák a világ lelkiismeretét, mint a manapság szintén terjedő — és különösen a fiatalok körében jelentkező — közömbösség. — Miközben a tájékoztatás azon fáradozik, hogy minél jobban tudatosítsa a világban a lelki-szellemi értékek fontosságát, valójában azt az új teremtést készíti elő, melyben mindinkább felismeri az emberiség, hogy egy Atyának gyermekei vagyunk. Ezért is — miközben felhívásunkat kibocsátjuk — egyben elismerésünket fejezzük ki mindazok felé, akik a jóakaratú emberek lelkületével törekvésüket ebbe az irányba fordítják. Ki akarjuk fejezni legbensőbb nagyrabecsülésünket mindazon rádió és televízió állomások, a sajtó különböző orgánumai felé is, melyek az Egyház és az Apostoli Szentszék életéről tudósítják a nagyközönséget. Különleges hálánk kifejezését küldjük azoknak, akik gyermekeink a katolikus hitben és akik a közösségi tájékoztatás szolgálatában vállalták azt az apostoli küldetést, hogy velünk együtt hirdessék az Evangéliumot. — A testté lett Ige segítségét esdjük le ahhoz, hogy a közösségi tájékoztatás világnapjának jelszava megvalósuljon a lelki-szellemi értékek érvényesülésében. Az ő nevében küldjük el apostoli áldásunkat. * A tájékoztatás világnapja alkalmából Ijjas József kalocsai érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke az alábbi táviratot intézte az Új Ember szerkesztőségéhez: „A tömegkommunikációs eszközöknek immár hetedik világnapján Szentatyánkat követve püspöki karunk nevében is igaz megbecsüléssel üdvözlöm a hazai katolikus sajtó minden munkáját, megköszönve külön is az Új Ember részvételét Krisztus evangéliumának munkájában.” A Püspöki Kar elnöke hasonló táviratot intézett az Actio Catholicához, a Szent István Társulathoz, az Ecclesiához, valamint a Magyar Kurír, a Katolikus Szó, a Teológia és a Vigilia szerkesztőségéhez. Kicsinyeknek „Mit mondjak kisgyermekemnek a Szentlélekről?” — kérdezte egy édesanya. — Tudom, hogy a harmadik isteni személy, de ha ennyit mondok neki, ebből nem sokat fog érteni.” Ez tökéletesen igaz! A kisgyermeknek úgy kell beszélni a Szentlélekről, mint ahogy rokonainkat, hozzátartozóinkat ismertetjük meg vele. Ismételten hall róluk, megtanulja nevüket, és lassan-lassan barátságába fogadja, őket. Maga az Úr Jézus sem magyarázkodott, hanem egyszerűen megígérte és elküldte a Szentlelket. A virágvázába helyezett pünkösdi rózsa is beszélgetést indíthat el a piros színről, mint a szeretet jelképéről. Mivel a Szentlélek a szeretet Lelke, ezért díszítjük az oltárt is pirossal a Szentlélek ünnepén. Ahol szeretet van, ott biztosan a Szentlélek működik. A Szentlélek eljövetele előtt az apostolok sok mindent nem értettek meg Jézus tanításából. Eljöttekor viszont mindent megértettek, mert a Szentlélek okosakká, bölcsekké tette őket. — Én sem érthetem meg Jézus tanítását a Szentlélek nélkül. Ő világítja meg értelmemet, hogy meglássam, mit és hogyan kell cselekednem. A Szentlélek adja a jó gondolatokat, a jó elhatározásokat, a jó akaratot. A Szentlélek az egybesereglett kíváncsiskodók között is rendkívüli dolgokat művelt. Hittek az apostoloknak, és mindjárt meg is keresztelkedtek. Az apostolok más országokba is elmentek, és ott is hirdették Jézus tanítását. A Szentlélek velük működött, a Szentlélekről Az emberek Jézus barátaivá, Isten gyermekeivé lettek . Én is azzá lettem, amikor megkereszteltek. Azóta , a Szentlélek láthatatlanul bennem lakik, tehát nem vagyok egyedül, ő adja a gondolatokat, mit mondjak a mennyei Atyának és Jézusnak. Örömmel tölt el, amikor jót teszek. Ha legyőzöm a rosszat, boldog vagyok. Ezt az örömet, ezt a boldogságot is a Szentlélek adja. Ö vezet a mennyei Atyához. A Pünkösd ünnepén megköszönöm a mennyei Atyának és Jézusnak, hogy elküldték a Szentlelket, és nem hagytak magamra. Néha-néha egy kicsit csendben maradok, hogy meghalljam a Szentlélek hangját, a jó gondolatokat, és aztán igyekszem is azokat megvalósítani. Edelényi István Krisztus arcát kerestem nem volt arca mert ő az arc szemét kerestem nem volt szeme mert ő a szem tulajdonképpen minden utam Hozzá vezet és Belőle jön s ha magamat keresem megtalálom ebben az arcban ebben a szemben ha magam ruháját levetem. Simándi Ágnes : „Fiatal papjaink alkotó törékenységének kibontakoztatására törekszünk" Az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága Timkó Imre hajdúdorogi káptalani helynök, az Opus Pacis K. igazgatója elnökletével május 30-án országos értekezletet tartott Budapesten az Újvárosháza dísztermében, fiatal katolikus papok részére. Az elnöki emelvényen helyet foglaltak: Várkonyi Imre prépost kanonok, az AC országos igazgatója, Mag Béla c. apát, az Opus Pacis ügyv. igazgatója, Bozó Gyula c. apát, Weisz Ferenc c. prépost, Bagó István c. apát ér., Magas Miklós esp. plébános. Timkó Imre megnyitó beszédében köszöntötte az országból nagyszámban összesereglett részvevőket, s felvázolta az értekezlet célját. Itt, együtt segítsük kialakítani azt a szemléletet — mondta —, amely a Zsinat szellemében a világ belső megújítására irányul. Pluralista országban élünk, ahol hívők és nem hívők közt meg kell találnunk a dialógus lehetőségét, az együttélés módját, hogy kellően szolgálhassuk népünk boldogulását. Ezután Szabó Géza, a budapesti Szent Imre plébánia vezetője lépett a mikrofonhoz és megtartotta vitaindító előadását. „Legyenek fiaink fiatalságukban növekedők"’ — idézte a zsoltáros szavait. Ezt a növekedést akarja napjainkban az egyház, amikor zsinati határozataiban „nyomatékosan buzdít minden papot, hogy a felajánlott megfelelő eszközöket felhasználva napról-napra alkalmasabb eszközzé váljanak Isten népe szolgálatában.” Ugyanakkor „föl kell ismernünk — idézte tovább a zsinati dekrétumot —, hogy bár az egyház küldetése vallási természetű, éppen emiatt a legmagasabb fokban emberi is.” Ez utóbbi méltán igényli az ember és az adott világ egyre növekvő ismeretét. Ezt az ismeretszerzést kívánta, kívánja segíteni az elmúlt évek gyakorlata, a fiatal papok helyi találkozója országszerte, s az országos értekezlet is, immár másodízben. Az előadó kegyelettel emlékezett meg elődjéről, Ruppert Jánosról, aki két évvel ezelőtt szemléletesen elemezte a modern pap jellegzetes vonásait. Ezután a békemozgalom jelentőségéről beszélt, amely 23 éve segít kialakítani a kapcsolatot az alakuló világgal, hogy „a külső és a belső tapasztalatok egyensúlyba „kerüljenek”. A mai kor a történelemben körváltó idő” — emlékeztetett Horváth Richárd szavaira — felismerése, becsületes elismerése és belőle a szükséges következtetések levonása nagyon fontos. A hívők tőlünk várják lelki boldogulásukat — mondta — s a helyi egyháznak mindent el kell követni azért, hogy — Ijias József érsek megfogalmazásában — „Isten népe — hitbeli és világnézeti elveinek feladása nélkül — közreműködjék az ország egyetemes javát és minden állampolgárnak emberhez méltó életét előbbrevivő igazságosság megteremtésében". Fiatal papjaink elhatárolják magukat az antipolitikát sürgető idegen hatásoktól, hiszen tárgyilagosan elemezve a múltat és a jelent, megállapíthatjuk : ma a bizalmon alapszik az állam és az egyház viszonya. A „Hűség az egyházhoz, hűség a hazához” jelszó dinamikus életelv, s így a békemozgalom nem zárta be kapuit, ma is feladata van, csatlakoznak hozzá. Mindez érthető — hangsúlyozta —, mert erre elsősorban nem az államnak és az egyháznak, hanem a papoknak van szükségük, akik hivatásuk gyakorlása közben találkoznak emberekkel, akik egy szocialista társadalom tagjai, s akik tudják, vagy tudatosítani kell számukra, hogy a szocializmus nem a katolikus egyház és a hívek ellenére épül, hanem értük és velük is. Lehetséges, hogy a mai társadalmi adottságoknak megfelelő lelkipásztorkodás alakuljon ki — mondta az előadó — majd a napjainkban mutatkozó, a béke nagy lehetőségére utalt, amely az együttműködésnek erőteljesen hangsúlyozott területe. A fiatal papság munkába, kapcsolódását szolgáló új papnevelési reformokról szólva kiemelte az ifjúság állampolgári nevelésének fontosságát, majd a reformok megvalósulását elősegítő találkozások teológiai tanárok és fiatalok közt, n emportos megbeszélések, a helyi hatóságokkal folytatott eszmecserék keretében az eredmények közkinccsé tételének jelentőségét hangsúlyozta, valamint a megyei bizottságok feladatát, hogy törekedjenek a vezetőségbe egyenrangúan felvenni ifjú lelkipásztorokat. A nagy sikerű előadást hozzászólások követték, amelyekben a fiatal papok kedves szavakkal emlékeztek meg az „öregekről”, akik felismerték az idők jelét, elmondták problémáikat, a mozgalom segítségét kérték. Végső konklúzióként megállapították: ma már többet kíván tőlük a világ puszta köszönetnél. Amit az idősek rájuk hagytak, széttekintésre kötelezi őket, nem a kötelesség latolgatására, hanem a papi lelkűlésből fakadó készségre korunkban. Befejezésül az elnök válaszolt a problémákra és megköszönte a részvételt. ________________(2 b) JÉZUS ÉS A REKLÁM A Vatikán lapja, az Osservatore Romano legutóbb egyik cikkében tiltakozott az ellen, hogy Jézus nevét reklámcélokra használják fel. Példaképpen említette a cikk, hogy egy milánói ruhagyáros farmer nadrágjait „Blue Jeans Jézus” címmel hirdeti. Az effajta hirdetés — írja — lehet hatásos, de sérti a hívők vallási érzékenységét. A VASÁRNAP EGYHÁZI ZENÉJE Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom 10 ó. Haydn: Terézia mise. Deák—Bárdos: Confirma hoc Deus. Budapesti Szent István bazilika 10 ó. Liszt: Miss Choralis. Deák—Bárdos: Confirma hoc Deus. Franck: Piece heroique. Bp. tabáni Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom 12 ó. Schubert : G-dúr mise. Franck: Paris Angelicus. Budai ferences templom (Mártírok útja) 10 ó. Puccini: Messa di Glória, 12 ó. Gyermekkórus, gyermekzenekar. Bárdos: Missa tertia. Tamás: Ave verum. Ite missa est. Belvárosi Főplébániatemplom 10 ó. Haydn: Nelson mise (d-moll). Bárdos: Confirma hoc Deus. Händel: Halleluja. Élmunkás téri Szent Margit templom 10 ó. Beliczay: F-dúr mise. Händel: Halleluja. Pasaréti Ferences templom. Haydn: Harmonie Messe:Kőbányai MÁV-telepi Kisboldogasszony templom 11 ó. Veni creator Spiritus. Greith: Eszdúr latin mise, Bárdos: Confirma hoc. Mozart: Ave verum corpus, Bach: C-dúr preludium. Orgonái: Molnár Erzsébet: Rákosszentmihályi plébániatemplom 9 ó. Tamás: Ünnepre szól a harangszó. Kodály: Magyar mise, Schubert: Ave Maria. Halmos: Himnusz az Oltáriszentségről. Veni Creator Spiritus, Bárdos: Jertek Jézus hívei. Alkantarai Szent Péter (pesti ferences) templom 10 ó. Mozart: Koronázási mise. Szeged-Felsővárosi plébániatemplom 9 ó. Kodály: Magyar mise, Bárdos: Szentlélek Isten. Harmat: 150. zsoltár. Deák—Bárdos: Dicsőség légyen, Boelmann: Toccata. Jászberényi Főplébániatemplom 11.30 ó. Horváth: Szent Rita mise, Kertész: Szállj szívünkbe nagy Isten, Bárdos: Szentlélek Isten, Mozart: Ave verum, Halmos: Isten nagyságát, Kodály: Szent Istvánhoz. Miskolci Nagyboldogasszony plébániatemplom 10 ó. Perosi: Missa Pontificalis, Händel: Halleluja, Bárdos: Confirma hoc Deus, Mozart: Ave verum. LITURGIKUS NAPTÁR Június 11. hétfő. Vörös: Szent Barnabás apostol. Saját mise, Glória nincs, apostolok prefációja. — Ahol ezt a napot mint pünkösdhétfőt megtartják, mondható a pünkösdvasárnapi mise (vörös) Glória van, Crédó nincs, pünkösdi prefáció, vagy a Szentlélekről szóló votívmisék közül bármelyik. — Június 12. Kedd. Zöld. Köznapi mise, közös prefáció (egyik a hat közül). Glória, és Crédó nincs. Köznapi miseként vehető bármelyik évközi vasárnap miséje: a vasárnap könyörgése helyett vehető az alkalmi misék valamelyik könyörgése: szabad e misékből csak az első könyörgést (Collecta) venni. Mondható bármilyen gyász és votívmise. — Június 13. Szerda. Fehér. Páduai Szent Antal, pap és egyháztanító. Mise gyanánt szolgálhat a lelkipásztorok, egyháztanítók vagy szerzetesek közös miséje, saját könyörgéssel. Glória nincs. — Június 14. csütörtök. Fehér. Nagy Szent Vazul püspök és egyháztanító. Mise a püspökök vagy egyháztanítók miséje, saját Könyörgéssel. Glória nincs. — Június 15. Péntek. Fehér. Boldog Jolán szerzetesnő. Mise a szerzetesekről, saját Könyörgéssel. Glória nincs. — Június 16. szombat. Zöld. Köznapi mise. ritus mint kedden. E napon mondható Szűz Mária szombati miséje (fehér). Glória nincs, prefáció Szűz Máriáról. — Június 17. Fehér. Szentháromság ünnepe. Saját mise, Glória. Crédó, prefáció a Szentháromságról. Nem mondható a IV. misekánon. — 1. Olvasmány: Mózes ötödik könyve 4. 32—34. 39—40. 2. Olvasmány: Római levél 8. 14—17. — Evangélium Szent Máté szerint 28, 16—20. — Bnokrend: 222/1 vagy 105 1. — OK 166 vagy HO 4'”—432. — 222 H . vagy 105/4. — 132, 133. — 284 1. !