Új Ember, 1982 (38. évfolyam, 1/1853-52/1904. szám)
1982-01-03 / 1. (1853.) szám
KATOLIKUS SZEMMEL NAPTÁR. Jóleső érzéssel pillantottam meg a karácsonyfa alatt. Akitől kaptam, jól ismeri küszködéseimet a határidőkkel: a naptárban rovatok vannak, ahová bejegyezhetők a teendők, terminusok — hajnaltól késő estig. Amolyan naptár és határidőnapló egyszerre — szép és praktikus ajándék. Egy ilyen naptárba az ember minden fontosat följegyezhet, előjegyezhet. Egy jó naptár fölér egy magántitkárral — vagy legalább egy jó memóriával. Beírom majd, hányadikáig kell postára adnom az OTP-törlesztést, mikor, hol, kivel kell találkoznom, kit kéne felhívni telefonon ... Minden fontosat. De fölírom-e majd minden naphoz, hogy ki mindenkinek mennyi midennel tartozom? Fölírom-e minden naphoz, hogy ma is találkoznom kell Vele, hogy éppen ma is jöhet értem? Valószínűleg nem írom föl. Ilyesmiket nem ír föl az ember. De ha nem írom föl, lehet, hogy — mint annyi mást — ezeket is sokszor elfelejtem ...? K. T. ÉLET-VALLOMÁS EGY OLTÁRKÉP KÖRÜL. A „Mit jelent önnek ...” nagyonis prózai címe volt annak a Kossuth Rádióban december 13-án elhangzott műsornak, amely, mint a riporter, Sipos Tamás elöljáróban jelezte, a szabad társítás lehetőségeire épült. A vendég: Keresztury Dezső — az ország Dezső bácsija —, a tudós, költő és író 77. életévének legmegrázóbb élményébe, az isenheimi szárnyasoltárkép látásába sűrítette életvallomását, megfogalmazva humanista arspoeticáját. Mindenfajta humánum egyik legfontosabb ismérve, hogy az embert a teremtés legsajátosabb, legfőbb értékének tartja. Az én humanizmusom abból az óriási élményből fakad, hogy az ember az egyetlen alkotó lény a Földön. És ami erről az alkotásról hitelesen szól, az a nagy művészet. A legnagyobb alkotás a történelem, amely egyetlen élőlényre sem jellemző, csupán az emberre. Benne a fejlődés nem csupán időbeni folyamat kérdése. Abban, hogy Keresztury Dezsőt eddigi életének sokoldalú érdeklődésében az összefüggések izgatták, van valami mélyen keresztényi. Matthias Grünewald 16. századi isenheimi Golgotája előtt a lenyűgöző látomás — színben, kompozícióban — ezt a műalkotást is meghatározó fegyelmet juttatja eszébe, s Goethe ide vonatkozó sorait: „Korlátok közt mutatkozik meg a mester, és csak a törvény adhat szabadságot nekünk.” (Emlékezetes: Keresztury Dezső egyik verseskötetének ez a címe: Égő türelem.) Ami e műalkotások közül őt megrázza — vallotta — egyúttal meg is nyugtatja. „Matisz, a festő” oltárképe is egy élet feszültségét oldotta meg és kavarta fel benne. S hogy erről Mozart jut eszébe vagy Bartók, jelzi: álművészet megfoghatatlan rejtelmeiből a mélység örvénylése vonzza, amikor már nem is a remekmű pontos megértése a lényeges, hanem amit Rilke verse, az „Archaikus Apolló torzó” sugall: „Változtasd meg érted.” Íme a nagy élmény: Anche io sono pittore — én is festő vagyok, az azonosulás élménye, a belső történésért. Egy nagyszerű tudós, alkotó, de elsősorban ember szabad társításait hallhattuk, de a mi kis világunkhoz szóló nem kevés üzenettel: mindenki megteremtheti a maga humanizmusát, mert a történelem formálója maga is. Az emberség, következetesség, fegyelem és katartikus élménye hasonló a művészetéhez, Grünewald Krisztusához. És: életpályánk egy-egy szakaszán megállva a felkavaróan megnyugtató helyett mit keressünk? A riporter utolsó kérdése így hangzott: Búcsúként fűzhető-e még bármi is ehhez az oltárképhez, a költészet, a zene nyelvén, ami puhább? Keresztury Dezső válasza: Nem puhább! Händel Hallelujája. (t. s.) DÉMONI ERŐK ELLEN KÜZDENEK. Új diakóniai munkaágról olvashattunk a REFORMÁTUSOK LAPJA december 13-i számában. A Magyarországi Református Egyház Iszákosmentő Missziója kezdte meg munkáját Berekfürdőn, ahol az első konferenciát tartották, „... hogy megtapasztalják Jézus nagy szabadítását. Sokan bizony még mámorosan, tántorgó léptekkel, ködös öntudattal érkeztek meg, s az első órákban alig találták helyüket ... hozták testi-lelki-anyagi nyomorúságukat.” Mert ahogy az elnöklő dr. Bartha Tibor püspök mondta megnyitó beszédében: „Démoni erők kötöznek minket, azért mertük e találkozást megrendezni, mert tudjuk: Jézus nem üres ígéretet tesz, amikor hív, hogy terheket vegyen le rólunk... Jézus jelen van, és belőle erő árad ... Lehet győzni, mert Krisztus győzött a démoni erők fölött.” Orvosok és lelkipásztorok tartottak előadást. Volt igemagyarázat és bibliaköri beszélgetés. Elhangzott sok személyes vallomás is. A negyven résztvevőből két férfi elment. „... nem bírták a lelki légkört. Eszünkbe jutott: Jézus nem rabtartó, mint a Sátán. Lehet elmenni Tőle, de csak szomorúan .. „Sok alkoholista megmentésén fáradozik az ismert Nagyfa — de mi tudunk a Nagy Fáról is, a keresztfáról —, ahol megváltásunk végbement.” A Református Egyház ezt a lehetőséget is megragadja, hogy segítsen, gyógyítson. (Gajlai) ÚJÉVI GONDOLATOKNAK sem utolsó Eliseo Diego kubai költő magyarul is olvasható Sötét ragyogás című kötetéből (Európa Könyvkiadó — Napjaink költészete) az alábbi néhány sor: Szemünk lásson a dolgok lényegébe és szépen vegyüljön a tapsba az állkapcsok jól ismert recsegése, mely szilárdságra vall: a tömör, tarka földön két lábon járó létezésre. Hisz végül mégis, mindennek dacára nem miénk-e a szeretet sugára, mely dicsfényével minden gúzst eléget? S a konlk vihart s a csömört kiállva időnkből egyet jegyzünk meg: a szépet. EZ A KÖZÖNY MÁR BŰN. Egy nyirkos, ködös reggelen a busz megállójában ácsorogtam és fáztam a többi várakozóval együtt. Az úttest nagyon csúszott, mert ködszitálás volt. A kanyarból egy bogárhátú autó csapódott elő, és teljes lendületével nekivágódott a szemközti járdaszigetnek, ami a villamos síneket zárta el az úttesttől. Itt az autó felborult, és a sínekre esett. Megérkezett a busz, mindenki felszállt. Az, hogy a szerencsétlenül járt autó utasaival mi történt, láthatóan senkit sem érdekelt. Segítettem kikászálódni a három utasnak, akik ezúttal könnyebben, kisebb sérülésekkel megúszták a kalandot, ami könnyen végződhetett volna sokkal rosszabbul is. — És ha akkor hagyják őket sorsukra az eset tanúi? Hát ennyire nem érünk rá? Nem lehetne kicsit több emberséggel lenni embertársaink iránt? Mert ez a közöny — már bűn! H. T. BORSOS MIKLÓSSAL beszélget Vati Papp Ferenc a Köznevelés 1981. december 18-i számában. Arra a kérdésre, hogy tanárai észrevették-e rajztehetségét, Borsos Miklós így kezdi válaszát: „Az osztályzataim közepesek voltak. Amikor egyszer az osztályfőnököm belenézett a vázlatkönyvembe, azt jósolta: Borsos, belőled nem lesz festő. Jólesett, hogy egy másik tanárom Petres Kálmán, a tanév végén elkérte tőlem ugyanazt a rajzfüzetet. Ajándékba. Hadd említsem meg, hogy a memoárkötetem megjelenése után ez a kedves tanárom életjelt adott magáról Erdélyből...” Mi pedig hadd említsük meg, hogy Petres Kálmán katolikus pap volt. Még kilencvenedik esztendején túl is lelkipásztorként szolgálta a híveket. Tavaly halt meg Radnóton. ig. m. Krisztus békéjének mása Jézus Krisztus boldognak mondta a békességeseket és nekik ígérte a mennyek országát. Búcsúbeszédében pedig a békét hagyja tanítványaira, az ő békéjét, nem úgy, ahogyan a világ adja, hanem ahogyan ő. Vagyis az emberek testvérisége, egymás iránti kölcsönös szeretete szellemében. Ez a jézusi norma visszhangzik azokban a szinte elemi erővel kirobbant megnyilatkozásokban, amelyek az utóbbi hónapokban — és mind a mai napig — egyházunk vezetői — mindenekelőtt II. János Pál pápa — és felelős személyiségei, szervezetei részéről napvilágot láttak és látnak. Ahogyan Babits írja: „Ó, béke! béke! / legyen béke már!", mert „kell, hogy az Úr áldja, védje ! aki azt énekli: Béke". Kiállva és kiáltva a világ színe előtt: „A béke Isten ajándéka”. Ezt a témát választotta a 15. békevilágnapnak, 1982. január 1-ének mottójául II. János Pál pápa. A téma mindenekelőtt azt akarja kiemelni, hogy Isten közbelép az emberek életében. Az ember tehát csak transzcendens voltának vallási • II. János Pál pápa november 29-én, advent első vasárnapján délben, az Őrangyala előtt mondott beszédében hallgatói imáit kérte a hétfőn, november 30-án Genfben megkezdődött, a nukleáris fegyverek korlátozását célzó tárgyalások sikeréért. „Holnap az Egyesült Államok és a Szovjetunió két küldöttsége Genfben tárgyalásokat kezd, hogy megvitassa a nukleáris fegyverek korlátozását Európában. A találkozó előestéjén a két ország legmagasabb vezetőinek személyes üzenetet küldtem, hogy kifejezzem e tárgyalások sikere iránti élénk érdeklődésemet. Az egész világ embermilliói aggódó várakozással figyelik e megbeszéléseket. Jókívánságommal együtt kifejezem bátorításomat is, hogy a jóakarat közös erőfeszítései révén ez az alkalom ne múljék el olyan eredmények nélkül, amelyek megszilárdítják egy lehetséges nukleáris konfliktus rémképétől már nem fenyegetett jövő reményét. Erre a szándékra imádkozzuk el az őrangyalát!” embert, és ami lerombolhatatlan nagyságát meghatározza. Egy más alkalommal a Szentatya üzenetet küldött a Baden-Badenben ülésezett IX. Olimpiai Kongresszushoz. Ebben annak a kívánságának adott kifejezést. • Az osztrák Katolikus Akció őszi konferenciája a kormányt azt követelte, hogy változtassa meg a hadiipari termékek ki- és behozatalára vonatkozó jogszabályokat, hogy eleve kizárt legyen olyan országokba osztrák fegyvereket exportálni, ahol a kormányok megsértik az emberi jogokat. Egyébként a növekvő osztrák fegyverkivitellel kapcsolatban általában aggodalmukat fejezték ki. Éppen a mostani világpolitikai helyzetben kellene mindent elkövetni azért, hogy az államok fegyverkezését akadályozzuk — olvasható a határozatban. Gazdasági nehézségek nélkül kellene megoldani az osztrák hadiipar átállítását békés termelésre, hogy az olimpiai játékok legyenek egyre hatékonyabb úttörői a nemzetek közötti békének és megértésnek. Október 7-i általános kihallgatásán a pápa — megemlékezve Szadat elnök merénylet okozta haláláról — imát kért azért, hogy Egyiptom testvéri együttélésben és rendezett fejlődésben előrehaladjon a béke keresésében. Azt kérjük — hangsúlyozta a Szentatya —, hogy a félelem, az erőszak és a szorongás eme korszakában a Mindenható siettesse Közép-Kelet országai számára a kiengesztelődés és a béke napját. A Szentszék és az Egyházak Világtanácsa képviselőinek szeptember 17—18-i római találkozóján is központi téma volt a béke kérdése. Valamennyien megegyeztek abban, hogy a béke, illetve a béke elleni fenyegetés napjaink legnagyobb kihívása. Elhatározták, hogy a Justitia et Pax pápai bizottság és az Egyházak Világtanácsa közösen egy kötetet tesz közzé, amelyben leszögezik a katolikus egyház és a Világtanács álláspontját a béke kérdésével kapcsolatban. Ez a kiadvány lesz az első lépés a közös ökumenikus elkötelezettség útján, amely a béke biztosítását és a lefegyverzést célozza, felhasználva a katekézis és a lelkipásztorkodás lehetőségeit. Evaristo Aris bíboros, a brazíliai Sao Paolo érseke, akinek a nevét a Béke Nobel-díj jelöltjei között emlegetik, arra a kérdésre, hogy elfogadná-e a díjat, az újságíróknak így válaszolt: „Mindent elfogadok, ami összeköt , hogy megvédjük az emberi méltóságot, az ember jogát a békéhez és a munkához”. Arns bíboros utalt II. János Pál pápa „Laborem exercens” kezdetű enciklikájára, amely a különböző területeken még jobban megerősíti a szegényekhez szorosan kapcsolódó lelkipásztori tevékenységet. Giovanni Cheli érsek, a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelője a vallási türelmetlenség megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat-tervezetet értékes hozzájárulásnak nevezte az emberi jogok védelméhez. „Béke a biztonságban” címmel a közelmúltban 320 oldalas tanulmánykötet jelent meg Ernst Josef Nagel és Norbert Glatzel szerkesztésében a Herder kiadónál. A kötet tanulmányai a katolikus béke-etika továbbfejlesztését szorgalmazzák. Friedrich Kronenberg, a nyugatnémet katolikusok központi bizottságának főtitkára nemrég a „Rheinische Merkur/Christ und Welt” című hetilapban azt a véleményét nyilvánította, hogy a békevitában az egyháznak a leszerelés, fegyverkezés-ellenőrzés és katonai biztonság kérdéseire vonatkozóan az össz-politikai, törv A Pax Christi békemozgalom nyugatnémet tagozata azt követeli az NSZK kormányától, hogy a NATO-n kívüli országokba tiltson be minden fegyverkivitelt. A Pax Christi szeptember 27-én Stuttgartban nyilvánosságra hozott nyilatkozata elutasította az új irányelveket a kormány fegyverkiviteli politikájában. Georg Moser Rottenburgstuttgarti püspök, a Pax Christi nyugatnémet elnöke is kijelentette, hogy az NSZK nem lehet a harmadik világ fegyverkovácsa, ténelmi és világnézeti összefüggésben kell állást foglalnia. Hasonlóképpen nyilatkozott Reinhold Lehmann, a Pax Christi békemozgalom nyugatnémet tagozatának főtitkára is. Többen szót emeltek a béke fogalmának abszolutizálása ellen. A nyugat-berlini belügyi szenátor, Heinrich Lummer a közelmúltban vizsgálat tárgyává tette a „ma uralkodó békefogalmat”. Summer végül is arra az eredményre jutott, hogy el kell vetni a „minden áron való béke” gondolatát. . Az NSZK-ban folyó békevitába legújabban a nyugatnémet püspökkari konferencia is bekapcsolódott. Höffner bíboros, püspökkari elnök, a fuldai őszi értekezleten mondott referátumában azt hangsúlyozta, hogy nem használ a béke ügyének, ha visszaélnek a hegyi beszéd szellemével. Minden kormány kötelessége, hogy megvédelmezze állampolgárai életét és szabadságát az igazságtalan támadóval szemben. Ezt a hegyi beszéd nem tiltja. Höffner bíboros szerint nincsenek eszményi állapotok, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy minden erőnkkel küzdentünk kell a békéért. Az Egyesült Államok Montanaállamának mindkét katolikus püspöke egyértelműen elutasította az MX-rakétarendszer ottani állomásoztatásának tervét. A lefegyverzés előmozdítását szorgalmazta 2,4 millió híve nevében Texasnak mind a 12 katolikus püspöke is a washingtoni kormánynál. Mindez csak néhány szemelvény a köteteket kitevő és mindegyre növekvő megnyilatkozásokból. Álljanak itt méltó befejezésül Helder Camarának, a brazíliai Olinda és Recife érsekének Münsterben elmondott gondolatai. Az érsek beszédében a gyűlölet és erőszak feladására szólított fel, mert „a gyűlölet semmit sem épít” és „az erőszak csak erőszakot szül”. Az emberiségnek — hangsúlyozta Helder Camara — elegendő békés eszköze van ahhoz, hogy leküzdje a fegyverkezési őrületet, mely teljes pusztulásunkat vetíti előre. Ha a keresztények — katolikusok és protestánsok — minden istenfélő emberrel és minden jóakaratú emberrel összefognának, abból egy olyan „multinacionális” egyesülés jönne létre hitben, reményben és szeretetben, amely akkora erkölcsi erőt képezne, hogy megtörhetné a totalitárius kormányok akaratát. Balássy László alapelvei és követelményei alapján értheti meg önmagát, rendeltetését és felebarátját. A vallás általában, az egyház pedig különösképpen és sajátos módon járul hozzá a béke ügyéhez. A gyűlölettől, az igazságtalanságoktól, a háborúktól, a terrorizmustól szenvedő emberiségnek a vallás azt idézi emlékezetébe, hogy Isten minden embert testvérnek teremtett. „A földi béke — írja a Gaudium et Spes zsinati konstitúció — az embertestvér szeretetének gyümölcse, Krisztus békéjének mása és eredménye”. Ugyancsak II. János Pál pápa egy másik megnyilatkozásában , szeptember 27-én elmondott vasárnap déli beszédében, az ENSZ- ben tett látogatására emlékezve hangsúlyozta: teljes szívével támogatja a világbéke biztosítására irányuló erőfeszítéseket. Alapvetően fontos, hogy tárgyalásokat folytassanak a béke ügyéről, különösen azok a felek, akiktől a leginkább függ a béke megőrzése. Folytatni kell, sőt fokozni kell az erőfeszítést annak érdekében, hogy felszámolják a háború kirobbantásának még a lehetőségeit is, hogy lehetetlenné tegyék a kataklizmákat. A béke csak az emberek egysége révén épülhet föl, mégpedig annak alapján, ami az emberi lényegben a legmagasabb rendű és egyben legmélyebb, ami a világ fölé emeli és körülveszi az • Az idei leszerelési hét alkalmából a Vatikáni Rádió néhány adatra hívta fel a figyelmet: percenként kb. 800 ezer dollárt fordítanak a világon katonai célokra, miközben 500 millió ember szenved rosszul tápláltság miatt. 800 millió ember nem részesül semmiféle oktatásban, másfél milliárd ember nem kap semmiféle orvosi ellátást. Fertőzött víz okozta betegségtől évente 250 ezer ember pusztul el. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris rakétakészletének együttes ereje 1 millió 300 ezer olyan bombát jelent, mint amit Hirosimára dobtak le. Az ENSZ egészségügyi világszervezete az elmúlt évtizedben 83 millió dollárt költött a himlő leküzdésére. Ez az összeg kevesebb, mint egyetlen modern stratégiai bombavető előállítása, néppel!” Arns bíboros szerint a békéért való harc ma együtt jár a munkáért folytatott küzdelemmel, továbbá az intézményes terror elleni harccal. „A mi küldetésünk abban áll — mondta a bíboros —. Nyugdíjas papok karácsonya December 13-án a Központi Papnevelő Intézet kis aulájában gyűltek össze a Budapesten élő nyugdíjas papok a hagyományos karácsonyi ünnepségükre. Megjelent körükben Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, valamint Bagi István segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora. Az Egyetemi templom gyermekkórusa és zenekara Dauner János karnagy vezetésével kis műsorral kedveskedett az idős papoknak. Lékai bíboros mindenekelőtt kifejezte megbecsülését azok iránt, akik egy életet, sokan fél évszázadot töltöttek el a lelkipásztori munkában az egyház, a hívek szolgálatában, sokszor igen nehéz körülmények között. Elmondta azt is, hogy a papok száma erősen megcsappant, ezért örömmel idvözli, hogy sok nyugdíjas pap kora ellenére, erejéhez mérten, ma is kiveszi részét a lelkipásztori munkából.