Új Ember, 1990 (46. évfolyam, 1/2269-52/2317. szám)
1990-06-03 / 22. (2288.) szám
Magyar hírek ÚJJÁÉLED A SZENT ISTVÁN akadémia? A Szent István Akadémia idős tagjai május 16-án, a Szent István Társulat elnökének, Heller Györgynek és alelnökének, Fábián János protonotárius kanonoknak meghívására találkozóra jöttek össze, hogy megbeszéljék, miként lehetne az Akadémia működését újból megindítani. A találkozón részt vett Bánk József ny. érsek, Horváth Adolf Olivér ciszterci, Kumorovitz Bernát premontrei, Domokos Pál Péter és Rónai András. Paskai László bíboros levélben támogatásáról biztosította az egybegyűltek törekvéseit. A Szent István Akadémia 1916-ban alakult meg. Tagjai közé választotta azokat a katolikus tudósokat, akik munkásságukkal és világnézeti állásfoglalásukkal magas színvonalon képviselték a katolikus magyar kultúrát. Az akadémia 1950-től állami intézkedés következtében nem működhetett. A mostani megbeszélésen felmerült javaslatokról később döntenek az illetékesek. ÚJJÁSZÜLETŐ EGYLETEK Százéves a bólyi Legényegylet és az Ifjúsági Egylet. A több nemzetiségű Baranya megyei nagyközség május 13-án, vasárnap ünnepelte a közel egyidős két egylet alapításának centenáriumát. Az iparos fiatalokat tömörítő Legényegylet kezdettől fogva a Kolping mozgalom szellemiségét követte és a hallgatás évei után az idén, április 26-án alakult újjá. A parasztfiatalokat összefogó Ifjúsági Egylet 1938-ban csatlakozott a Kalothoz. A jubileumi megemlékezés főpapi szentmisével kezdődött, melyet Mayer Mihály pécsi megyéspüspök mutatott be. Homiliájában méltatta az alapítók törekvéseit és azt kérte a jelenlévőktől, hogy a keresztény szellemiség jegyében formálják a község arculatát. A KALOCSAI FŐEGYHÁZMEGYE NÉVTÁRA 1990 a közelmúltban jelent meg. A kötet nem közöl történelmi összefoglalót, hanem elsősorban a főegyházmegye papságának, plébániáinak és az újjáéledő szerzetességnek a legfontosabb adatait tartalmazza. A főegyházmegye területén 241 ezer ember él, ebből több, mint 200 ezer a katolikusok száma. A főegyházmegye 3 főesperességre oszlik, ezen elül 6 esperesi kerületben 72 plébánia, 5 lelkészség és 2 templomigazgatóság van. A 96 pap közül 75 egyházmegyés és 3 szerzetespap áll a lelkipásztorkodás szolgálatában. Külföldön él 18 pap. Egy női állandó diakónus végez szolgálatot. 12 papnövendék közül 1 teljesít most katonai szolgálatot. VILAGHABORÚS emlékmű csobánkán Emlékművet avattak Csobánkán a II. világháború kitelepített áldozatainak emlékére május 19-én. Szentmise bemutatása után került sor az emlékmű felavatására a templom előtt. Koszorút helyezett el Alexander Arnot, az NSZK budapesti nagykövete. Az ünnepségen jelen volt az osztrák nagykövetség képviselője is. LEMONDÁS Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettest, saját kérésére felmentették hivatalából, közölte április 17-én a kormány szóvivője. CSERKÉSZHÍRADÓ A Wekerle-telepi Szent József egyházközség 133. sz. Szent György cserkész csapata közel 70 éve alakult. Több mint egy évi előkészítő munka elteltével április 22-én ünnepelte újjászületését. Negyvenhat ifjú cserkész tett fogadalmat és huszonöt öregcserkész újította meg fogadalmát az ünnepélyes diákmise keretében. Nyergesújfaluban, a katolikus plébániatemplomban április 29-én tett fogadalmat az 50 fős cserkészcsapat. Az ünnepi szentmisét Várszegi Asztrik segédpüspök celebrálta. RAGASZKODOTT MEGGYŐZŐDÉSÉHEZ Hegyi Lászlót, a pécsi belvárosi templom hitszónokát, kisegítő lelkészt a Szentatya pápai prelátussá nevezte ki. Az erről szóló pápai okmányt Mayer Mihály pécsi püspök május 15-én nyújtotta át a kitüntetettnek. Hegyi Lászlót május 20-án, vasárnap Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter is köszöntötte széles hívősereg jelenlétében. 1947-től a pécsi székesegyház káplánja, majd 1952-ig, az intézmény megszűnéséig teológiai tanár volt a pécsi Hittudományi Főiskolán. 1958-tól 1961-ig teológiatanár volt Győrött, ahonnan állami beavatkozás nyomán leváltották — amint a mostani pápai iratban áll .— „meggyőződéséhez való hűsége” miatt, ami egész lelkipásztori működését jellemzi. Azóta kisegítő lelkész a pécsi belvárosi templomban, és az egész város hívei körében közkedvelt hitszónok, ti.•* Katolikus tv-műsorok Június 8-án, pénteken a Keresztény életkérdések c. program — a labdarúgó világbajnokság miatt — kivételesen 15.30 órakor kerül adásba. Ismételten közöljük olvasóinkkal a katolikus tv-műsorok időpontjait: hétfőn 17.50-től 18-ig Katolikus híradó, csütörtökön 19-től 19.05-ig Gyermekhittan, pénteken (június 8-át kivéve) 18-tól 18.05-ig Keresztény életkérdések, vasárnap 8-tól 8.05-ig a Biblia üzenete. Új templom épül Kőbányán Néhány év múlva végre méltó központja lesz a külső kőbányai katolikus híveik közösségének. 1947-ben túlontúl megnövekedett a Szent László plébániához tartozó hívek száma: a kiválni akarók elvi engedélyt kaptak önálló egyházközség alakítására. Ez a következő évben a Szent György titulust kapta. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház környékén szerveződő eklézsia azonban egészen a ’80-as évekig csak egy kultúrház címen „kiutalt” régi kocsmaépülettel rendelkezett a Sörgyár utcában, az ott berendezett kápolnában folytak az istentiszteletek. 1982-ben Sinkó Simon lelkész kezdeményezésére — aki a továbbiakban is fő szervezője lett az építkezésnek — megindult a gyűjtés az évtizedekig kényszerpihenőre ítélt templomépítés céljaira. A 100 ezer Ft-os indulótőke csekély volta sem lohasztotta le a helybéliek lelkesedését, és a kisebb-nagyobb helyi adományoknak, esztergomi és külföldi hozzájárulásoknak és legfőképpen a hívek áldozatos munkavállalásának köszönhetően — az 1986- ban megadott templomépítési engedély értelmében — megkezdődhetett a folyamatos munka. Ennek eredményeképp 1989-re elkészült a lelkészség épülete, melyet Vízkereszt ünnepén áldott meg Paskai László bíboros. A fokozatosan lebontott hajdani kocsmaépület helyén most már a templom épül, jelenleg az altemplom, s annak födémszerkezete, szintén a közössség tagjainak társadalmi munkájával. Fiatalok és öregek egyaránt szorgoskodnak az építkezésen, és — amint Sirkó Simon elmondta — az ő lelkesedésük és szolgálatkészségük volt az, amely az időnkénti zökkenőkön, akadályokon eddig is túlsegítette a Szent- György lelkészség ügyét. Kívánjuk, hogy e minden egyházközség számára példaadó összefogás eredményeként mihamarabb felépülhessen a kőbányaiak új temploma. (Szigeti) Eddig egy régi kocsmaépületben miséztek A halimbai pap " A gyógyító papokat népünk mindenkor különös lényeknek tekintette. A nimbuszt, amellyel megkoszorúzta őket, talán még valahonnan az Uralon túli tájakról hozta magával, ahol a sámánjai egyszemélyiben voltak papok és orvosok, áldozat-bemutatók és gyógyítók. A sámán, amikor révületben felkapaszkodott a nemezsátor tartó oszlopán, és a füstnyíláson kidugta a fejét, nemcsak az égi titokba látott bele, de a földiekbe is. Az újabb századokban kettévált a test és a lélek gyógyítása. Csak a nép őrizte meg az egységét ösztöneiben. Ha valahol híre támadt egy „füves papnak”, hamarosan nap nap után hosszú sorban várakoztak háza előtt a dunyhás kocsik, szekerek, sápadt betegekkel és aggódó kísérőkkel. Ilyen volt mifelénk a Garam és az Ipoly alsó folyásának táján a fekért pap, Zelenyák János, akit —mit ma már ritkaságnak számító könyve, „A gyógynövények hatása és használata” előszavában írta: sok évi tanulmány és tapasztalat arra indított, hogy a kedves növényországnak rehabilitálói közé álljak, és az ideges kornak azt mondjam: „szeresd a mezők liliomait, hisz fűbefába rejtette a jó Isten a gyógyító erőt”. Páciensei között még püspök is akadt, többek közt Kassa szentség hírében elhunyt főpásztora, Fischer-Colbrie Ágoston. Ezek a régi gyógyító papok soha nem feledkeztek meg arról, hogy a pap és az orvos ikertestvérek. Ugyancsak a lekért pap írja említett könyvében: „betegségi esetben orvost, illetve orvosi tanácsot okvetlenül ki kell kérni”. Esküdt ellensége volt minden dilettáns öngyógyításnak és kuruzslásnak. A mi időnknek is megvoltak és megvannak a gyógyító és füves papjai. Egyikük, dr. Szalai Miklós, most távozott el a „kedves növényország” nagy ismerőinek sorából. Csak úgy ismerte és emlegette őt a betegek Magyarországa: a halimbai pap, vagy később: a halimbai esperes. Ő a Bakony gyógynövényeivel enyhítette különféle károkkal, nyavalyákkal küszködő magyarok ezreit évtizedeken át. Nem találomra emlegettem föntebb a lekért pap nevét: az ő ismereteire építette rá maga tudományát, továbbfejlesztve azt. Neki azonban nehezebb körülmények jutottak osztályrészül, mint nagy elődeinek. A Rákosi-időkre esett gyógyító tevékenységének dandárja. Évtizedeken át tiltották, akadályozták munkásságát. A dunyhás szekereket nem tűrték meg a plébániája előtt. Nem is vállalta, hogy a betegségeket ő állapítsa meg. Csak akkor küldött várva-várt gyógyteáiból, ha ismerte az orvosi diagnózist. Küldték is: volt olyan nap, hogy száz-százötven kérő levél érkezett hozzá. Kamráiban zsákok hosszú sorában tárolta a füveket. A plébániát betöltötte a gyógyító illat, a látogató ösztönösen nagyobb lélegzettel szívta magába a gyógyító levegőt. Csendes szavú volt. Keveset beszélt, de „megnézte magának” látogatóját, és aszerint társalgótt, bánt vele. Nagyobb társasággal látogattam meg egy alkalommal. Pálinkás pohár „üteget” vett elő, finom gyógyitalt töltött, megkínált bennünket. Amikor kiittuk, akkor láttuk, hogy minden pohár — bár egyforma magas, űrmértékben különböző. Kinek-kinek „kapacitása” szerint. Magának gyűszűnyit töltött. Egy anekdotát mesélt róla egyszer egyik bizalmas oltártestvére, kérem a kényesebb ízlésű olvasót, ne botránkozzék meg rajta. Egy alkalommal javakorabeli férfiú jelent meg nála. — Nagy bajban vagyok, tisztelendő úr, a házasságom van válságban. Hanyatlanak az erőim. Adjon valamit, hogy visszatérjenek. A halimbai pap csendesen bólintott, és megtöltött egy jókora zacskót gyógyfüvekkel. — Használja egészséggel, kedves barátom. Eltelt kilenc hónap, az ember újból megjelent a halimbai plébánián, savanyú és mérges ábrázattal. — Mi van, barátom, nem használt az orvosság? — kérdezte a füves pap. — Jön a gyerek! — mordult rá az ember savanyú képpel és mérgesen. — Azért ennyire jó orvosságot már nem kértem! A társaság, ahol az illető főtisztelendő a történetet elmesélte, mulatott a histórián. Én azonban nagyon elgondolkoztam és elszomorodtam. Azóta is sokszor gondoltam, felkeresem a halimbai papot, és megpróbálom rábeszélni, hogy annak a gyógynövénykeveréknek a receptjét ossza szét olyan szakemberek, orvosok, gyógyszerészek között, akik szeretnék, ha ez a drága magyar nép sokasodnék. És hogy eszeljen ki olyan teát is, amitől a magyar házasok nem savanyú képei, de boldogan fogadják Isten áldását. Sajnos, nem jutottam el még egyszer a halimbai paphoz, és most már hiába is mennék. Dr. Szalai Miklós c. esperes, aki 1902-ben született, és akit 1926-ban szenteltek pappá, elvitte tudományát magával a sírba. Vagy vissza Ahhoz, aki a fűbe és fába rejtette a gyógyító erőt. Gyászolják sokan, nagyon sokan, akiken segített, s azok is, akiknek önzetlenül, számlálatlanul adott „hálapénzeiből”, melyeknek kamatát most már zavartalanul élvezheti. Sinkó Ferenc ÉLŐ Nyolcvanéves lelkipásztor „Minden kegyelem volt... Idős, fáradhatatlan lelkipásztor: tiszta, töretlen életút. Nagy Elek hódmezővásárhelyi főesperes 80 éves. Útbaigazító szavait az egész város ismeri. Sorsfelelőse öregnek, fiatalnak, szegénynek és hazát keresőnek. Élő Biblia! — olvashatnánk hosszú betegségtől megkínzott arcán. Nemrégiben töltötte be nyolcvanadik életévét. Ezért kértük egy rövid beszélgetésre a jubileum alkalmából. Milyen út vezetett a papságához? — Milyen? „Kegyelmi út!” Kegyelem volt számomra a család, amelyben születtem, főképpen édesanyánk, ő imádkozott be a budapesti piaristák gimnáziumába; bíztatott, lépjek be a soroksári Mária-kongregációba, szorgalmazta, hogy tanuljak orgonálni. Így a templom légkörében nevelkedtem. Édesanyánk volt a legboldogabb, amikor hetedikes gimnazista koromban kispap lettem Vácott, és az ő imádsága segített az oltárhoz. Nemcsak engem, hanem az öt fiútestvér közül még két öcsémet is. Milyenek voltak az első papi évei? — 1933-ban szentelt boldog emlékű Hanauer püspök úr. Rövid három éves székesegyházi karkáplánságtól eltekintve az Alföld városaiban voltam: Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Nagykőrös, Szentes. Fő feladatom a hitoktatás volt. Szerettem a munkámat. Felejthetetlen emlékeket őrzök a csongrádi Mária-napokról, melyeket Szolnoky apát úrral együtt szerveztünk. Mikor és hol lett önálló lelkipásztor? — 1948-ban kaptam plébánosi kinevezést Szegvárra. Nehéz, küzdelmes, de szép idő volt az a négy esztendő, amit ott tölthettem. De a hatalom akkori urai nem tartottak méltónak arra, hogy önálló maradjak. Újra káplán lettem. Az 56-os forradalom után rövid tószegi és jászkarajenői szolgálat után kerültem a hódmezővásárhely-belvárosi templomba plébánosnak. Mit tartott a legfontosabb feladatának? — Elsősorban az igehirdetést. Elég meggyőző dokumentumaim vannak arról, hogy mennyire megbecsültem Isten Igéjét és milyen hűséggel hirdettem az Egyház tanítását. 85 kötet egyenként 300—400 oldal saját gépeléssel, prédikációk, világnézeti előadások, lelkigyakorlatok. A másik kiemelt munkaterületem a szent liturgia szolgálata volt, főleg a II. Vatikáni zsinat után. Ezt a tevékenységemet mások is észrevették, így lettem tagja az Országos Liturgikus Tanácsának és éveken át elnöke a Váci Liturgikus Bizottságnak. Úgy érzem, hogy ez a tevékenységem, elsősorban saját híveim körében, egyre jobb gyümölcsöket terem. Visszatekintve 57 éves lelkipásztori munkásságára, milyen gondolatai és tervei vannak? — Első az, hogy jól választottam meg új- misés jeligémet: „Magasztalja az Urat a lelkem!” Minden kegyelem volt. Tervek? Az, amit a sütőpor reklámja hirdet: „Haladjon ön is a korral!” 80 éves kora után is? — Mindvégig, természetesen! Meggyőződésem, hogy csak egy új nemzedék hozza meg a kereszténység újjászületését Magyarországon is! Nehéz lélegzetvételű és elnyomásos idők után csak szívós és türelmes munka hozhat igazi eredményt. De vannak aggodalmaim is. Természetesen kell a párbeszéd, kell az ökumenikus mozgalom, kell a minél teljesebb szabadság és pluralizmus. De nehézségek és veszedelmek is vannak. Tehát pesszimista a jövőt illetően? — Ha csak az emberi tényezőkre gondolnék, jogosan lehetnék az. De hiszem, hogy az Egyházat és általa az egész emberiséget mégiscsak a Szentlélek kormányozza. Teológus korunkban sokat vitatkoztunk a két skolasztikus felfogáson: a tomizmuson és molinizmuson. Ez a két teológiai irány arra kereste volna a választ, hogy az isteni segítő és megszentelő kegyelemnek, vagy inkább az emberi szabad akaratnak és törekvésnek van nagyobb szerepe az üdvösség elnyerésében ... Erre nincs válasz. Mindkettő szükséges és elengedhetetlen. De az a tapasztalatom, hogy minél többet él az ember, annál inkább kényszerül a hangsúlyt az emberi erőfeszítésekről Isten kegyelmére tenni át. Isten a történelem ura. Az ő kezében van üdvösségünk, vagy inkább az ő irgalmas szívében. Személyes sorsát hogyan látja? — Úgy gondolom, túl kell látnom Arany János bölcsességén is. Ezt írja: „60 év, — szép, ha ép! 70 év, — ritka szép! 80 esztendő, untig elegendő!” Bízzuk ezt csak a gondviselésre. Igaz, éppen a születésnap táján komoly betegség is jelentkezett. És ezt jeladásnak is vehetem, hogy „a visszaszámlálás megkezdődött”. Erre állandóan gondolnom kell. Életünk Isten kezében van. De amíg lelki és fizikai erővel bírom, helyt akarok állni a munkában. Fenyvesi Félix Lajos