Új Ember, 1999 (55. évfolyam, 1/2632-52/2683. szám)
1999-05-09 / 19. (2650.) szám
_ ____________Fórum ____________________1999. május 9. A magyarság hitvalló apostola Mindszenty bíborosról és a róla elnevezett alapítványról A vértanú Isten akaratából lesz. A kereszténység a vértanúságtól erős. Modern időkben az áldozat „módszertana" változik, és hitvallót is lehet mártírként tisztelni. S hány ilyen van vállalásban, gyötrelmekben, szándékokban a legjobbért, aki sokszor még a híveitől is csak mellőzést szenved. Mennyire tudta ezt a magyarság hitvalló apostola: Mindszenty József bíboros! Halála előtt maga alapította azt a kis „társaságot", amelynek ő volt az első elnöke, s amelynek azt tűzte ki célul, hogy ápolja az egyházi értékeket, a nevelést, az iskolát. Később bővült a szolgálati kör a történelmi emlékezetű főpap boldoggá avatásának feladatával. P. Szőke János szalézi, a Mindszenty Alapítványban a boldoggá avatás felperese a múltról és a jelenről szólva válaszolt kérdéseinkre. — Az Alapítvány alaptőkéje? Nem nagy. Abból tevődött össze, melyet a boldog emlékű bíboros körútjain a hívektől kapott. Kikből áll az Alapítvány? — Mindszenty bíboros szándéka szerint több civil tagnak kell lennie, mint egyházinak. A halála után valóban neves egyéniségek jöttek: Batthyány-Stattmann Iván, Habsburg Rudolf, majd Mihály. A kuratóriumi tagok közt van Werenfried van Straaten premontrei atya, Lichtenstein herceg, Ugrón Imre mérnök, Cserháti Ferenc, P. Merle Tamás és jómagam. Évente kétszer ülésezünk, egyszer Magyarországon egyszer pedig Svájcban. A boldoggá avatást nehéz és hosszú „próba" előzi meg, s korántsem a látványosság jellemzi, mint sokan gondolják, sőt egyesek azt vélik, hogy az Alapítvány csupán névleges ebben. Van egy szentté avatásról tájékoztató lapunk, amely negyedévenként harmincezer példányban jelenik meg honi és kint élő magyarok részére, az Alapítvány költségén és szerkesztésében. A kiadvány folyamatosan ad információt arról, hol tart Mindszenty bíboros és még néhány mártír, hitvalló főpapunk boldoggá avatásának ügye Rómában. Ez bizony nem látványos munka, de hát Isten "idejében" a benső tartam a meghatározó, és nem a mérhető idő. Minden boldoggá vagy szentté avatásnak jogi és teológiai formája van, ami azt jelenti: három-négyezer lapnyi dokumentációt kell benyújtani minden egyes jelöltről, tanúsítva életszentségüket, mártíromságukat — szemtanúk vallomásával is. Róma alaposan megvizsgálja valamenynyit, nehogy támadható legyen. Mindszenty bíboros boldoggá avatása jelenleg milyen fázisban van? — A dokumentáció előkészítése 1984-ben megkezdődött, az akkori magyar viszonyok miatt titokban. 1994-től viszont a nyilvánosság előtt folytatódik. Az anyag olasz nyelven már Rómában van, jelenleg a dokumentumok vizsgálata, elemzése folyik. Mikorra várható a boldoggá avatás? — Legjobb tudásom szerint három-öt esztendő még eltelik. Ima-meghallgatásokról tudnak-e? — Ezekről is beszámolunk a tájékoztatónkban. Az utóbbi időben mintha előtérbe kerülne ez a fontos szempont, jelenleg két rákos beteg teljes felgyógyulását vizsgálják a szakemberek. Ha a csoda igazolódik, abíboros hősies erénygyakorlatát annyira kiemeli, hogy az ellene felhozható egyházpolitikai nehézségek eltörpülnek. Mit tesz még az Alapítvány Mindszenty bíboros életművének szolgálatáért? — Kiadtuk két fontos munkáját, Kahler Frigyes pedig megbízást kapott a per megírására, Mindszenty bíboros igaz történetének bemutatására. Befejeztük a Mindszentyirattár fényképanyagának szakszerű konzerválását. (Több mint háromezer fotóról van szó!) Megkezdődött az egykori bíboros főpásztor emigrációban elmondott beszédeinek hangszalagra és CD-lemezre rögzítése. Öt kazettáról van szó (képanyagok felhasználásával), amelyből kettő már kapható, címünk: Budapest, Felső-Svábhegyi út 12. 1125. Az összekötő szövegeket szerkesztette Szekendy Ferenc, aki egyúttal tanácsadó is. Engem rendszeresen hívnak előadások tartására — havonta három-négy alkalommal. A hitvalló bíboros mondta, hogy ha lenne egymillió imádkozó magyar, nem féltené Magyarország jövőjét... — Ezt a nagyon fontos lelkiségi „mozgalmat" felkaroltuk, jelenleg négyszázezer hívő imádkozik rendszeresen itthon és a határokon túl. Mindig jelezzük az újabb számadatokat, amelyek mögött a Lélek munkája tapasztalható. Van információnk Mindszenty pályázatokról. Legutóbb, a bíboros letartóztatásának 50. évfordulójára kiírt pályázatra 123 pályamű érkezett, három témakörből: Mindszenty József harca a katolikus iskolákért; Mindszenty bíboros a nemzet élő lelkiismerete; Az esztergomi prímások szerepe a magyar közéletben. A legégetőbb kérdésnek a pályázók (katolikus középiskolákból!) az iskolaügyet tekintik... Örvendetes, hogy Mindszenty bíboros tisztelőinek a száma egyre növekszik. Senki sem sajátíthatja ki ezt a tiszteletet! Közös ügyünk, hogy példájának terjesztését elősegítsük, s kövessük őt egyház- és hazaszeretetében. Tóth Sándor Lujza írta Esterházy Lapunk április 18-ai számában olvashattunk egy rövid cikket Esterházy Lujza grófnőről, Esterházy János, a nagy csehszlovákiai magyar mártír politikus nővérének nagyszerű életéről. Esterházy Lujza — főleg a harmincas években — tevékenyen részt vett a katolikus ifjúsági életben. Elhivatottsága, műveltsége, de leginkább hite az anyaországtól elszakított magyar ifjúság számára mindig erőt adó tiszta forrást jelentett. A következőkben a kassai Új Életben megjelent két cikkéből és az 1942-ben Budapesten kiadott "A huszadik esztendő" című kis könyvéből vett idézetekkel adunk ízelítőt e kiváló katolikus asszony életművéből. Tesszük ezt abból az alkalomból, hogy éppen száz éve, 1899. május 7-én született Nyitraújlakon. (T.B.) Jellemképzés: a kisebbségi munka előfeltétele. (...) Meggyőződésem, hogy nem az a legfontosabb, hogy mennél nagyobb számú magyar verődjön össze egy ifjúsági egységfrontba, hanem a legfontosabb az, hogy azok, akik a közös magyar munkába majdan beállnak, százszázalékos jellemek legyenek. (...) A katolikus valláserkölcs nem elégszik meg azzal, hogy egy elérendő jellemideált állítson a fiatalok elé. Nem elégszik meg azzal sem, hogy a jellemfejlesztésre buzdítson. Nem, mert mindezen felül a katolikus valláserkölcs rendelkezésre bocsátja a katolikus fiataloknak azokat a mindennél hathatósabb eszközöket, amelyek öntudatos igénybevétele által százszázalékos jellemekké fejlődhetnek. Ezek az eszközök: a szentmisében való tudatos részvétel, a gyónásban való lélektisztulás és lélekedzés, a szentáldozásban való istenbeoltódás, a lelkigyakorlatok általi energiagyűjtés és az ezekből eredő önnevelés lelki tréningje. A katolikus egyesületek igyekezzenek teljes értékű jellemeket, egész embereket kitermelni, akik a magyar kisebbségért teljes értékű munkát tudnak és akarnak kifejteni. Hiszen a jellemes katolikus magyar ember tudatában van annak, hogy az Isten magyarnak teremtette, ezáltal pedig nagy feladatot bízott reá, amely a magyarság lelki és fizikai felemeléséből áll. A kisebbségi sorban felnőtt jellemes katolikus magyar ember felelősnek fogja magát érezni az iránt a nemzettöredék iránt, amelynek tagjává teremtette az Isten. Felelőssége tudatában teljes odaadással fog dolgozni annak fellendítésén. Ellenségszeretet és nemzethűség. A két fogalom között — úgy érzem — csak látszólagos az ellentét. Mert amíg az ellenségszeretet Krisztus kifejezett parancsa, addig a nemzethűség természetjogból eredő kötelesség. Isten parancsa pedig nem állhat ellentétben a természet törvényeivel. (...) Sokan azt hiszik, hogy erőteljesen küzdeni gyűlölet nélkül nem lehet. Pedig ez tévedés, mert a gyűlölet nem erősít, hanem gyengít. A gyűlölet ugyanis csak rombolni tud, és ha árt is ellenségeinknek, ugyanakkor mérhetetlen lelki értékeket rombol mibennünk is. Ez pedig nem más, mint gyengítés. A gyűlölet sajátossága, hogy gyengeséget okoz, de egyúttal gyengeségből is ered, akár a gyávaság. Lélektanilag bebizonyított tény, hogy gyűlölet és gyávaság közös eredetet és közös eredője: a gyengeség. (...) Dolgozzunk hát nemzetünkért és ha kell, akkor erősen és bátran küzdjünk is érte. De küzdjünk szeretetből saját nemzetünk iránt, nem pedig gyűlöletből az ellenség iránt. (...) Nemzethűség + ellenségszeretet , igazságos béke. „A huszadik esztendő, 1938. november 2. Léván is, Nyitrán is elnéptelenednek az utcák, mindenki a rádiójához búvik és várja a bécsi döntést. Mi is a rádiónál ülünk Újlakon, és várunk, várunk. (...) És végre megszólal a budapesti rádió... Városokat sorol fel egymás után a miniszterelnök. Szavai nyomán magyar szívek sokasága ujjong fel egetverő örömben, míg más magyarok zokogva borulnak a rádiókészülékekre. S húszesztendős sorstestvérek közé, lélektársakká lett munkatársak közé láthatatlanul máris ereszkedik lefelé az utainkat elválasztó új határsorompó. 1938. november. A huszadik esztendő végének egy ködös novemberi napján a zoboraljai palóc sziget egyik falvának kicsiny parasztházában egymáshoz simulva ülünk egynéhányan... A szobában egyre többen jönnek össze a falusiak, s vannak sokan, akikből még most is előtör a bécsi döntés óta bennük rekedt zokogás... A falu sehogyan sem tud magához térni amiatt, hogy nem csatolták vissza, hogy lemaradt a nagy hazatérésről. Térdepelve és imádkozva hallgatták végig a rádió előtt a magyar honvédség bevonulását a visszacsatolt városokba, várva a csodát, amely elhozza Magyarországot az ő falujukba is. A hang, amely ezt elmondja, elcsuklik a sírástól. Az arcokon könnyek peregnek végig, a bécsi döntés könynyei, amelyek hangtalanul törnek elő a magyar szívekből a határon innen és szlovák szívekből a határon túl. A kicsiny szoba imbolygó lámpafényében egymásba fonódnak a kezek, s a nagy csendességben valaki megszólal, hogy elénekelhetnék a magyar himnuszt. De odakint katonák és csendőrök cirkálnak, így hát az Eucharisztikus Kongresszus indulójának utolsó versszaka hangzik fel és száll az ég felé ebből a bánkódó magyar közösségből: István király árva népe, Te is hajtsd meg homlokod, Borulj térdre, szórd elébe Minden gondod, bánatod. Életadó élet Ki volt Mindszenty? Cikkgyűjtemény 1944-1948. Mindig szívdobogtató érzés az Ismeretlen könyvét fölnyitni és a lapokból kiáradó, legtöbbször ismeretlen valóságot átélni. Hasonló az elragadtatás állapotához. Felszabadítja, gazdagítja szemléletünket. "Veritas liberalist vos." Úgy véltük, hogy sokat, talán mindent tudunk már Mindszenty bíborosról, köztünk való mai továbbéléséről. Ez a könyv azonban újra fölnyitja szemünket. Ki volt hát ő? A kötetben — válogatta és szerkesztette Mészáros István —többek között a következők válaszolnak e kérdésre: Angelo Rotta, id. Antall József, Pfeiffer Zoltán, Varga László, Mihalovics Zsigmond, Közi-Horváth József, Francois Mauriac, Barankovics István, Ispánki Béla, Prokop Péter, Csonka Emil, Hreskovics Fábián, Nagy Kázmér, Nyisztor Zoltán, Tűz Tamás, Franz König, Habsburg Ottó, Eszterhás István, Füzér Julián, Paskai László, Alois Mock, Opilio Rossi, Jean-Marie Lustiger, Ernesto Piacentini, Antall József. S teljes terjedelmükben olvashatók a kötetben XII. Piusz, XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápa róla szóló megnyilatkozásai. Johann Weber grazi püspök így látta a bíborost: "Láthatatlan ajtókat tartott nyitva számunkra", König bíboros pedig így tekintett rá: "Defunctus kadhuc loquitur" vagyis "meghalt, mégis beszél". Negyven megnyilatkozás az eddig ismertnél sokkal gazdagabb, teljesebb életet tár elénk. A nagy bíboros alakja, szelleme "őrlelke", sokszor ismeretlen tények fényében áll előttünk; kortársak és utódok élményszerű vagy dokumentum-jellegű megnyilatkozásai újabb vonásokkal teljesítik ki korunk fölé növő alakját. Az idézett írások (cikkek, tanulmányok, nyilatkozatok, beszédek, levelek, előadások, stb.) nemcsak arra adnak választ, hogy "ki volt ő", hanem arra is, milyen gazdagon színes volt ez a nagy egyéniség. Lustiger bíboros írta: "Ez a pap sokkal gazdagabb jellem, mint ahogyan azt a politikai célzatú, túlzottan egyszerűsített arckép vagy életének képzelt dramatizálása mutatja". Habsburg Ottó méltán nevezte őt "a jövő győztesének". Volt — s milyen hosszú időn át! —, amikor nem is vállalhatta, nem tanulmányozhatta életét a társadalom, mindent elvitattak tőle, ami életének lényegéhez, céljához, értelméhez tartozott. Krisztusi szociális tevékenységből hamis következtetéseket vontak le: az egyház eddig a kapitalizmus mellett állt, most ezután a marxizmus felé tekint mint szövetségesre — vélték egyes baloldali katolikusok Nyugaton. A Nobel-díjas világhírű regényíró, Francois Mauriac írt erről — Mindszenty védelmében — fulmináns gondolatokat, így élt Mindszenty bíboros, minden oldalról támadások, félreértések, rágalmak között. "Hited és lelkierőd, Krisztusért viselt annyi és oly nagy szorongattatás között megizmosodva tündökölt" — mondta róla XII. Piusz pápa 1956. október 31-én. Varga László egy kortársat idézett: "A nagy főpap a börtönben szentté lett". A közölt írások között izgalmas színfolt Oscar Simmel véleménye ("Csupán lelkipásztori okok miatt?" című tanulmánya), melyben elemzi a prímási-érseki székből való pápai felmentés körülményeit. Jaszovszky József párhuzamot von Szent István első vértanú és Mindszenty bíboros között, akik egyként konfliktusba kerültek a vallási és politikai hatalommal, az értetlenség árnyaival. A kor nehezen fogadja el vagy megöli szentjeit, prófétáit, pedig az életet — a bővebb életet — hozzák ők a társadalom számára. Megértéssel halljuk Prokop Péter szavait: "Néha felsóhajtunk, meddig várjunk még korunknak utat mutató szentre?" Mély tanulságot rejt Pfeiffer Zoltán kijelentése: "Mindszenty sorsa a sztálini évek katakombáiban vagy a forradalom dicső fellángolásában éppúgy híven tükrözte az ország és az egyházak állapotát, mint a kádári korszak moszkvai kiszolgáltatottságában." Idősebb Antall József megnyilatkozásában igen megszívlelendő ez — az Antall József miniszterelnök által is idézett — Mindszentyt jellemző mondat: "A jó megvalósítására nem elegendő a szív érzése, ahhoz célratörő erély is kell!" Ki volt hát Mindszenty, a nagy bíboros? A sok feleletből egy rendkívül meggondolkodtató kép bontakozik ki, föltámad előttünk — s bennünk is — a bíboros életadó szelleme. Sok ember kezébe kívánkozik ez az érdekfeszítő könyv, amely igen alkalmas tanév végi jutalomkönyvként is diákoknak, és pedagógusoknak a katolikus — és más — iskolákban. (Kapható a Kódex Könyváruházban, Budapest, Honvéd u. 5.) Dékány Endre : Tollas Tibor Mindszenty Lassú tűzhalál lett magányod, törpék fölé nőtt óriás. Fáklyánk voltál, látványos fárosz, ma hamuban izzó parázs. Kétoldalt szítják még a lángot kegyetlen inkvizítorok: Róma-Bizánc közt álsz, mint vádlott, máglyádból néma vád lobog. Diplomaták és börtönőrök tanácsa, kegyes püspökök árnyain átlátsz Mesteredre: nem Róma, csak Krisztus örök! Kenyér és cirkusz kell a népnek, a mártírok veszélyesek. — Hitetlenek vagy keresztények, készül az alku, féljetek! — Üzennéd fogolytársaidnak: Mária népe tetszhalott. Szobrodat kősziklából vésik, igazolnak a századok!