Új Ember, 2000 (55. évfolyam, 1/2684-53/2736. szám)

2000-10-22 / 43. (2726.) szám

Hírek Pannonhalmán a Dalai Láma A pannonhalmi bencés gimnázium tanárai és di­ákjai vendége volt októ­ber 14-én Tibet vallási ve­zetője, az évtizedek óta száműzetésben élő Dalai Láma. A vendéglátó, Vár­szegi Asztrik főapát, kö­szöntőjében kifejezte ro­­konszenvét Őszentsége fáradhatatlan küzdelme iránt, amelyet népe sza­badságáért folytat. Míg honfitársaiért, atyáik val­lásos hagyományáért küzd,­­ mondotta Vársze­gi Asztrik­a sokakat ta­nít a szív bölcsességére, emberségre. Szeptember elején, a bencés apátok római gyűlésén II. János Pál pápa arra kérte a ben­cés szerzeteseket, kezde­ményezzenek párbeszé­det a világvallások képvi­selőivel. A magyar bencés kongregáció főapátja örömmel nyugtázta, hogy a Dalai Láma szíve­sen találkozik katolikus szerzetesekkel, s kifejezte reményét, hogy a pan­nonhalmi látogatás a ma­gyarországi párbeszéd megkezdésének egyik fontos lépése lesz. Sz. J. Az egyház egyik legfiatalabb rendje A Betlehemi Monasztikus Család a katolikus egyház egyik legfiatalabb rendje 1950-ben indult, és 1998- ban kapott teljes pápai el­ismerést. A rend tagjai Betlehem egyszerűségé­ben, a Mennybe felvett Szűzanya örömével, Szent Brúnó lelkiségét követve élnek Krisztusnak szentelt (remete) életet. E szerzetesközösségnek és hazánknak közös örö­me, hogy Márfi Gyula veszprémi érsek október 12-én engedélyezte a rend női ágának letelepedését egyházmegyéjében. A fér­fi ág első magyar tagja ok­tóber 21-én, szombaton te­szi le első fogadalmát az olaszországi Monte Coro­­nában, az Assunta Incoro­­nata monostorban, a Ternyák Csaba érsek által bemutatandó szentmise keretében. A Máltai Katolikus Akadémia következő programja: Október 27­. (péntek) 18 óra: dr. Göbl Gábor főigaz­gató tart előadást az Or­szágos Mentőszolgálat tevékenységéről. Hely­szín: Budapest, Nép­színház u. 8. (Bánki Do­­nát Műszaki Főiskola épülete) A Farkasréti Mindenszentek Plébánia közössége lelkigyakor­lattal készül a templom­búcsú ünnepére. A tridu­­umot Barsi Balázs ferences atya tartja október 29. 30, 31-én este, a 6 órai szent­mise keretében. Novem­ber 1-jén 10.30-kor Paskai László bíboros, eszter­­gom-budapesti érsek mu­tatja be az ünnepi főpapi szentmisét. _ ________) 2000. október 22 Élő egyház Nem lehet kitörölni bennünket a történelemből Seregély István érsek római benyomásairól Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke is részt vett Ró­mában a püspökök jubileu­mán és a magyar nemzeti za­rándoklaton. Munkatársunk Rómában kérdezte - Mi magyarok októbert 7- én, szombaton, a falakon kívü­li Szent Pál-bazilikában mond­ták a zarándoklat első közös szentmiséjét, melyen a magyar szentekre emlékeztünk. Jaku­­binyi György gyulafehérvári ér­sek mondta a szentbeszédet, ami rávilágít arra, hogy a za­rándoklat nemcsak a magyar anyaországnak, hanem a világ minden táján élő magyarok közös zarándoklata. Nemcsak mint püspökök találkoztunk a világ valamennyi püspökével, hanem mint magyar zarándo­kok a magyarul beszélő, szom­szédos országokban élő, sőt a világ más tájain szolgálatot tel­jesítő magyar papokkal és püspökeikkel is. Ez az együtt­­lét erősíti jelenlétünket a világ­ban. Az is biztos, hogy a né­pünk sorsa fölött aggodalmas­kodók száma is csökkenhet majd, hiszen erőt meríthetünk, s adhatunk tovább másoknak is ezeknek a napoknak az itte­ni töl­tekezéséből. Be kell látnia mindenkinek, hogy nem lehet bennünket kitörölni ennek a világnak a történetéből. A világ püspökeinek talál­kozása pedig a világegyház­ban apostoli szolgálatot teljesí­tő mindannyiunk számára ta­núbizonyságot jelentett, me­lyet a szentmise során — azt hiszem — imádságban mind­annyian hálaadó lélekkel kö­szönhettünk meg a Jóistennek. A pápa szavai tudatosították bennünk, hogy ránk van bízva a keresztény hitletétemény és annak hirdetése. Azt is meg­érezhettük, hogy nem tud­nánk hitelesen képviselni az Evangéliumot, ha bármikor is lemondanánk a keresztény életszentségre való törekvés­ről, a Krisztus-követésről. A magyar zarándoklat és a püs­pökök millenniumi ünnepe egy­beesett a fatimai kegyszobor ró­mai látogatásával... - Ez tovább gazdagította a lelki programot. Annak a szo­bornak a közelében lehettünk, amelyet annak idején százhúsz magyar gyerekkel együtt ke­restünk fel Fatimában, s amelynek a vándorszobra Ma­gyarországon is körbejárt. A pápa címere, mint tudjuk, egy kék mezőben látható kereszt, mellette a Boldogasszony mo­nogramja, az „M" betű. Most az oltár mellett, a virággal fel­díszített kereszt mellett ott állt a fatimai szobor, annak az apostoli és főpásztori küldetés­nek a forrására utalva, amelyet II. János Pál a XX. század és az ezredforduló legmeghatáro­zóbb egyénisége váltott valóra apostoli küldetése során. Mit visznek haza a magyar za­rándokok Rómából? — Bízom benne, hogy a Szentatyával való találkozás mindazokat meg fogja erősí­teni keresztény hitükben, akik Jézus útjához igazítják életüket, és meg akarnak ma­radni Péter hajóján. A zarán­doklat előkészítése során is­mét elhangzott: miért fontos, hogy egy keresztény ember Rómában a pápával találkoz­zék. Erről eszembe jut az a kí­nai mondást, miszerint ha va­laki a Holdra mutat, csak a bolond nézi a mutatóujjat. A pápában nem azt az embert keressük, aki viseli a múló élet keresztjét, hanem Jézus Krisztus földi helytartóját. Milyennek ítéli meg a zarándok­lat résztvevőinek lelkületét ? — Ez a zarándokút rende­zettnek bizonyult. Fegyelme­zett, imádkozó emberek jöttek el Rómába. De szólnom kell a fogadó ország erőfeszítéseiről is. Tavaly még fel volt tárva a város, útépítés mindenfelé: aggodalommal gondoltam ar­ra, mennyi nehézséggel kell majd számolniuk a szentévi zarándokoknak. Ezzel szem­be most rendezett körülmé­nyek között, mindig pontosan érkezve tudtunk részt venni közös találkozóinkon. Bókay László Rudnay-emlékünnepség Vágszentkereszten Rudnay Sándor esztergomi érsek születésének 240. évfor­dulója alkalmából a neves fő­pap szülőfalujában, a szlováki­ai Vágszentkereszten a helyi önkormányzat egész napos ünnepséget rendezett október 7-én. A Szlovák Köztársaság kormányát a miniszterelnök­helyettes, a Magyar Köztársa­ságot a pozsonyi Magyar Nagykövetség első titkára képviselte. Az ünnepi konce­­lebrációs szentmisét Ján Sokol, Nagyszombat-pozsonyi érsek vezette, majd a templomkert­ben leleplezte Rudnay Sándor mellszobrát. A szentmise ele­jén ünnepélyesen virággal kö­szöntötték az esztergomi Rud­nay Sándor Kulturális és Vá­rosvédő Egyesület küldöttsé­gét és az Esztergom-budap­esti Főegyházmegye képviselőjét. A több száz résztvevő ez­után Rudnay szülőházához vonult, ahol megkoszorúzták a Rudnay-emléktáblát. A he­lp általános iskola most vette fel Rudnay Sándor nevét, és ez alkalommal az iskolában kiállításon mutatták be az ér­deklődőknek a főpap életét és tevékenységét. A községi művelődési ház­ban Rudnay Sándorról szóló megemlékezést tartottak, majd emlékérmeket adtak át a Rudnay Sándor életművével foglalkozó közéleti személyi­ségeknek, köztük magyar részről Kápolnai Dezsőnek, a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület elnöké­nek, valamint Käfer Istvánnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárának, aki előtte nagy tetszést arató szlovák nyelvű előadásában méltatta Rudnay Sándor jelentőségét és történelmi szerep­ét. Az eseménysorozat rende­zői hangsúlyozták Rudnay szlovák kötődését, ugyanak­kor egyéniségének és tevé­kenységének időszerűségét is megfogalmazva hangsúlyoz­ták a szlovák-magyar együtt­működés nélkülözhetetlensé­gét a katolikus egyház, vala­mint a kulturális egyesületek és a tudományos élet képvise­lőinek szempontjából egy­aránt. Mitől más az egyházi iskola? A keresztény pedagógia feladatai az ezredfordulón 1997-ben készült egy felmé­rés, mely a rendszerváltozás után létesült egyházi iskolák nevelési elveit és módszereit vizsgálta. A kiértékelt ered­mények a Vigilia 2000/5. szá­mában olvashatóak. A fel­mérés keretében többek közt huszonkilenc interjú is ké­szült katolikus és reformá­tus oktatási intézmények ta­náraival, diákjaival, igazga­tóival. A beszélgetések során a megkérdezettek néhány szóban összefoglalták a ke­resztény iskola általános ne­velési célját, valamint az ál­taluk legfontosabbnak tar­tott nevelési módszereket. Az interjúsorozat elemzőjé­vel, Krajcsik Istvánnéval, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola docen­sével beszélgettünk a felmé­rés eredményéről és a keresz­tény pedagógia mai felada­tairól. — A kilencvenes évektől kezdve hazánkban rövid időn belül nagy számú egyházi is­kola kezdte meg működését. Sok helyen szinte menet köz­ben kellett kidolgozni a kon­cepciót, hogy hogyan is mű­ködjék egy keresztény iskola. A Jeleníts István atya által for­dított Katolikus Nevelés Kongregációjának útmutatása adhatta meg az alapot arra, hogy az iskolák elgondolkod­hassanak saját munkájuk fe­lett. Az elismerésre méltó, hő­sies erőfeszítések hátterében sokszor kényszerű adottságok gátolták a munkát. Az intéz­mények nagy részét ugyanis az egyház az önkormányzat­tól kapta vissza („táblacserés" intézmények) és ilyen esetben a korábban már ott tanító kol­légákkal való konfliktusok is nehezítették az átmenetet. Szükség volt hívő p­edagógu­­sokra, akiknek szakmai felké­szültsége kiváló és emberileg is hitelesen képviselik az isko­lát a mindennapokban. Ezt az átmeneti időszakot követően készítettünk egy fel­mérést arról, hogy az egyházi iskolák vezetői, tanárai és di­ákjai miben jelölik meg egy keresztény iskola küldetését, célját, valamint, hogy milyen nevelési módszereket alkal­maznak. Úgy tudom a felmérés során in­terjúkat is készítettek az érintet­tekkel. — Igen, ez a módszer adott lehetőséget arra, hogy átfogó képet kapjunk a pedagógiai munkáról. A megkérdezettek szerint a keresztény iskola leg­főbb ismérve a keresztény hit, az Istenre való irányultság, melyet a gyakorlatban a keresztény erkölcsi normák szerinti ne­veléssel valósít meg a művelt­ség átadása során. Minőségi életet élő embert kívánnak ne­velni, akinek cselekedeteiben felismerhető, hogy meggyő­ződésből teszi azokat. Kieme­lik a szeretet jelentőségét a ne­velésben. A legnehezebb kér­dés p­ersze az, hogy miként le­het ezt az iskola ellenőrző, ér­tékelő világában a diákkal megéreztetni. Don Bosco mondja, hogy nemcsak az a fontos, hogy a gyereket sze­resse a tanár, hanem hogy a gyerek ezt érezze is. Ehhez a keresztény tanároknak napi önvizsgálatra, hívő közösség­hez való tartozásra van szük­sége, de emellett valódi peda­gógusi közösség is kell, hogy támogassa őket. Meg kell, hogy induljon egyfajta ta­pasztalatcsere, műhelymunka a keresztény iskolák között az ökumené jegyében. Az értékek vállalása egyéb­ként egy olyan másik fontos szempont, ami az egyházi is­kolát megkülönbözteti a többi­től. A világi intézmények nem merik elkötelezni magukat er­kölcsi értékek mellett. Inkább „teljesítmény központú", „gyerek központú", vagy más címkével látják el magukat. Milyen nevelési módszereket al­kalmaznak az egyházi iskolák­ban? — Az általunk feldolgozott interjúkban a legtöbben a ta­nár példaadó magatartását emel­ték ki a gyerekkel való szemé­lyes törődés és az önismeretre nevelés mellett. Kevesen emlí­tik viszont a szokásformáló módszereket, pedig az erköl­csi nevelésnek ez az egyik alappillére. Attól ugyanis, hogy tudjuk a jót, még nem biztos, hogy tesszük is. A begyakorlásra, az akarat nevelésére na­gyobb gondot kellene fordítani. Jó alkalom erre a tanórán kívüli spoirt, karitatív vagy bár­mely más együtt végzett tevékenység. Ilyenkor a kortársak minősítik a gyerek cselekedeteit és ez sokszor hatásosabb, mintha a tanár tenné ugyanezt. A nagy múltú szerzetesi is­kolákban régóta al­kalmazzák ezt a módszert, de min­den egyházi oktatási intézményben tuda­tosabban kellene élni vele és nemcsak úgy tekinteni, mint az iskolai élet színesítését. A nevelés hatékonyságának nö­velésében mi lenne a feladata a keresztény pedagógusképző in­tézményeknek? — Elsősorban jól felkészült keresztény pedagógusokat kell képezniük. Ezen túl szak­mai segítséget is kell nyújtani­uk a keresztény pedagógus to­vábbképzésekhez. Végül fon­tos feladataink lehetnek abban az egyházi iskolák fenntartójá­val folytatott szakmai konzul­tációban, melynek eredmé­nyeként már nem csak egyes katolikus iskolák, hanem kato­likus iskolarendszer működik majd Magyarországon. K. L. ___—----------------év Minőségi életet élő embert szeretnének nevelni belőlük „Tiszták, hősök, szentek..." Katolikus cserkészvezetők millenniumi találkozója A Budapesten szeptember 29. és október 1. között rende­zett országos találkozón az egyes cserkészcsapatok katoli­kus küldöttei, a „Táborke­­reszt-összekötők" vettek részt. A Táborkereszt a Sík Sándor ál­tal alapított Katolikus Magyar Cserkészek Közössége, mely a több felekezetet tömörítő Ma­gyar Cserkészszövetségen be­lül működik. Az összejövetel jelmonda­ta: „Hadd legyünk mi is tisz­ták, hősök, szentek" jól fejezte ki a háromnapos találkozó mondanivalóját. Pénteken a történelmi magyar szentek („tiszták", erkölcsi üzenetét értelmezték a mai, értékvesz­tett társadalom viszonyai kö­zött. Ebben a témában Berán Ferenc atyának, a Táborke­­reszt lelki igazgatójának és az esti tábortűz vezetőjének, Brandenburg Tamás cserkész­tisztnek szavai voltak az iránymutatók. Szombaton ha­zánk újkori szentjei, tanúság­tévő hitvallói és vértanúi ("hősök") példáját szem előtt tartva keresték a krisztusibb magyar cserkész elhivatottsá­gát globalizálódó világunk­ban Brückner Ákos Előd cisz­terci atya, a Táborkereszt el­nöke és Arató László, a hason­ló című folyóirat főszerkesz­tője gondolatai nyomán. Ugyanezt a célt szolgálta az esti tábortűz, melyet Németh László cserkésztiszt vezetett. Vasárnap a jubileumi és mil­lenniumi rendezvényeken át­élt élményeket elevenítették fel a résztvevők — lelki meg­újulásuk megerősítése szán­dékával ("szentek"). Az ün­nepi események sorából sajá­tos jellegével emelkedett ki a római ifjúsági találkozó kere­tén belül megrendezett Kato­likus Cserkészek Világtalál­kozója, amelyen szép szám­mal vettek részt magyar cser­készek is a Táborkereszt szer­vezésében, együttműködve az egyházmegyékkel. Végül áttekintették a 2001. augusztus 20-ig tartó Millen­nium várható programjait a rendezvények elősegítése és a bekapcsolódás lehetőségei­nek szándékával. (A Táborkereszt sajtószolgálata)

Next