Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)

2003-02-23 / 8. (2847.) szám

Az olvasó írja Béke királynéja a töltényből Egy nyári kirándulásunk alkalmával a kölni magyar ifjúsággal, érdekes „kincsre" bukkantam a közeli bencés kolostorban, pontosabban Maurus testvér kezében. A zsebéből húzta elő a kis réztárgyat, amelynek ez a története: 1945 tavaszán Recklinghausen kórházában kezelték. Mellette egy amerikai sérült katona feküdt, akivel nagyon jól összebarátkozott. Kiderült, hogy egy ékszerész szakemberrel hozta őt össze a sors, aki már több hónapja tartózkodott katonaként a Ruhr-vidéken. Sérülése előtt, szabad idejében a szakmájának próbált hódolni nagyon egyszerű körülmények között. Nem nemesfémet munkált meg, hanem géppisztolyok töltényeiből dolgozott. Gondosan kiürítette a puskaport a töltényhüvelyekből, és különféle formákat alakított ki belőlük. Maurus testvérnek egy pici Mária-szobrocskát ajándékozott emlékül. A szobrocska alján a katona „alá is írta" művét: „Recklinghausen, Germany, May, 1945, Pepsi". így jövendöl a próféta Izajás könyvében: „Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből, ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel és nem tanulnak többé hadviselést. Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!" (2, 3-5) Maurus testvér biztatott, hogy imádkozzunk a Béke királynéja közbenjárásáért, mert az emberiség békés együttélése ma is nagy veszélyben van. A Pepsi becenévre hallgató amerikai katona megértette vele, hogy az igazi békéért imádkozni, és a mindennapokban tenni kell. Kis Máriaszobrával üzenni akart, hogy mi is járjunk az Úr világosságában, megélve és elősegítve környezetünkben a békét. Ő nem nemesfémből dolgozott, de nemes gondolatra, tettre tanította az akkor még novícius szerzetest. Lukács József Az egy százalékról jól emlékszem arra, mi lett a sorsa a kötelező fejkvótán túl folyósítandó kiegészítő támogatásnak az egyházi iskolák esetében. Szinte megszégyenítő volt az a helyzet, amikor — 1994—98 között — a kormányt a nyilvánosság alig tudta rászorítani arra, hogy teljesítse törvényben vállalt kötelezettségét. Az iskolák támogatása sajnos sok esetben ideológiai színezetet kap, az időről időre föllángoló kultúrharc része. Ilyen helyzetben az egyszázalékos adófölajánlásnak igen nagy szerepe van az egyházi iskolák fönnmaradásában. Azt ugyanis tudomásul kell venni, hogy ma az oktatás-nevelés színvonala jelentős mértékben — természetesen nem akarok holmi materialista szemléletet hirdetni ezzel — az anyagi feltételektől függ. Ahol jobbak a pénzügyi feltételek, ott jobb tanárokat lehet alkalmazni, korszerűbb körülmények között folyhat az oktatás, gazdagabb a szemléltető- és kísérleti eszközök, illetve anyagok tára, s a szülő is — még ha világnézeti szempontból elkötelezett is, tehát katolikus keresztény — inkább választja azt az iskolát, amelyben — úgy gondolja — gyermeke sikeresebb fölkészülése inkább biztosított. Az egy százalékra égető szüksége van valamennyi katolikus — és gondolom, minden más felekezeti — iskolának. Éppen a társadalmi demokrácia jegyében az egy százalék is csak valamiféle — jobb híján alkalmazott — ideiglenes, ám ma nélkülözhetetlen megoldás lehet a társadalmi igazságosság szolgálatában. Halász Tamás, tanár Jolika jelesre felelt Az iskolában az első félév vége felé jártunk. A kemény télben a fák ágait belepte a zúzmara és a dér. A félév előtt több tanuló felelt, hogy a kétes jegyre állók javíthassanak. Jolikát is felhívtam. Nehezen állt fel helyéről, majd így szólt: „Szeretném megkérni a tanár urat, hogy ne tessék ma feleltetni." Nagy nehezen még hozzátette: „Az osztály előtt ne tessék kérdezni az okát. ígérem, hogy a legközelebbi órán jelentkezem, és mindenből felkészülök." Rendben van, nem firtattam a dolgot tovább. Harmadnap megfordult a szél, hozta a kunsági puszta havas, dacos üzenetét. A környéken aznap nem közlekedtek a távolsági autóbuszok, így a IV. C-ben is üresen maradt néhány pad. Az osztálynaplót nézve eszembe jutott Jolika. Nem az ő hibája, hogy nincs itt, hiszen nem járnak a buszok... A következő pillanatban nyílt az ajtó, és Jolika lépett a terembe, jégkristályoktól borítva, pirosló arccal, elszánt tekintettel. Segíteni kellett, hogy le tudja vetni a kabátját, annyira elgémberedtek a karjai. Hogyan került ide ilyen ítéletidőben? Csendesen így szólt: „Kerékpárral indultam el, de a hófúvás miatt egy tanyán hagytam. Azt hittem, soha nem érek már ide, de mégiscsak sikerült. Itt vagyok, tessék feleltetni!" A szívem összeszorult, alig bírtam megszólalni. Aznap mégsem feleltettem, csak néhány nap múlva, amikor már elmúlt a zimankós idő. Jelesre tudta az anyagot. Arra gondoltam, hogy felér egy hőstettel, amit ez a lány tett. Az ilyen példákat a szívem mélyén őrzöm, erőt adnak még ma is számomra. S remélem, a mai ifjúságot is elgondolkodtatja ez az emberségről, becsületről, kitartásról szóló, régi, de igaz történet. Péterfia Gyula ny. tanár : Fülbe való Egyedülálló megemlékezés Immár lézerlemezen is hozzáférhető Tamás Gergely Alajos legnagyobb szabású kompozíciója, a Nándorfehérvár 1456 című oratórium. A XX. század hányatott sorsú egyházzenészének 1956. október 22-én bemutatott alkotása az elmúlt évtizedekben a feledés homályába hullt. Feltámasztásában nagy szerepe van a zeneszerző által alapított Kapisztrán Kórus jelenlegi vezetőjének, a felvétel karmesterének, Virágh András orgonaművész, karnagynak. A művész a lemezzel kapcsolatban elmondta, hogy a kórus életét mindig is meghatározta, összefogta az alapító szellemisége. Bár rendszeresen énekelték a szerzeményeit — többek között két miséjét, motettáit és a Péter könnyeit —, de Tamás Alajosnak ez a műve a feltételek hiánya miatt sokáig nem szólalhatott meg. Az alkotók a tavaly elkészített CD-vel kettős célt szolgálnak: egyrészt tisztelegnek Tamás Alajos emléke előtt, másrészt igyekeznek szerepet vállalni az életmű e fontos darabjának felélesztésében, szélesebb körű megismertetésében. Az oratóriumot két évvel ezelőtt többször is előadták Budapesten, majd a szegedi dómban is. Azóta érlelődött a gondolat, hogy jó lenne lemezre venni, a szerző vezényletével elkészített régi — Amerikában az RCA Victor gondozásában kiadott — rádiófelvétel ugyanis technikai szempontból nem elég jó minőségű. A Magyar Komolyzenéért Alapítvány képviselője, Szennai István által szorgalmazott és támogatott felvételre az elmúlt év októberében a — stúdióvá alakított — máriaremetei templomban került sor. A CD 2002 karácsonyára jelent meg, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt eddig meglehetősen kis példányszámban. Terjesztése és népszerűsítése most van folyamatban. A darab igen nagy előadói apparátust igényel, így a Monarchia Szimfonikus Zenekar és a Kapisztrán Kórus mellett a Budapesti Kórusegyesület, a Mátyás király Általános Iskola Gyermekkórusa is részt vállalt a munkában. (Az énekes szólisták Búzás Aida, Takács Tamara, Jekl László, Korpás Ferenc, Prevoz János és Szennai István.) Virágh András elmondta, hogy a kórusok egyike sem professzionális együttes, mégis a lehető legmagasabb színvonal elérésére törekedtek. A partitúrából történt húzások elsősorban az ő elképzelései szerint történtek, az eredmény egy közel nyolcvanperces átfogó hanganyag lett. A Nándorfehérvár zenéjét tekintve jellegzetesen eklektikus mű, a különböző hatások, stílusok keveredéséből egy mindenki által élvezhető, könnyen követhető zenei egység bontakozik ki. Nem elhanyagolható az a tény sem, amelyről a CD kísérőfüzetében olvashatunk: „Ez a mű eleddig egyedülállóan és méltó módon emlékezik meg Magyarország azon történelmi tettéről, amely előtt a nyugati civilizáció a déli harangszóval tiszteleg immár hatodik évszázada." Pallós Tamás A Nándorfehérvár 1456 CD premierjei Fórum 2003. február 23. A Biblia Európa jövőjében Martini bíboros gondolataiból Egyre gyakrabban olvasnihallani az üzenet szót, s nem csupán egyházi adásokban, megnyilatkozásokban. Tartalma — az Angyali üdvözlet óta — egyértelmű a keresztény világnak; az evangéliumi üzenet a legbensőbb hír, az ember személyiségét megszólító nélkülözhetetlen információ. Kallódó világunkban — a rengeteg különféle típusú üzenet közt is az egyetlen, legfontosabb az Istené, amely az írásból naponta (akár percenként) feladja a magatartás-gondolkodás leckéjét a Szeretet virágkelyhében. Az olasz Corriera della Sera lap egyik tavalyi számában jelent meg a nemrég nyugdíjba vonult milánói bíboros érsek, Carlo Maria Martini felszólalása, amely a Kereszténység és demokrácia Európa jövőjébe című tanácskozáson hangzott el. A témája: A Biblia Európa jövőjében. A több kérdést felvető írás, korunk etikai, vallási körképében szintézist kereső üzenet valamennyi gondolkodó, magát még az etika értékrendjében érző embernek, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Először a mai élet töredékes, parcellázott voltáról beszél, a munka, a tanulás, a család megosztottságáról, a boldogságkeresés sajátságos nehézségeiről. Európában egyre kevésbé találni olyan helyet, ahol az élet stabilitása, az öszszefüggések egyértelmű elismerése uralná a mindennapokat. A töredékesség keservessé teszi az életet — írja a bíboros, majd az európai kereszténység állapotáról szól: kopik és rongálódik, képtelen megállítani az elidegenítő folyamatokat, kellően érvényesíteni saját értékrendjét. A környezet nemegyszer okoz zavart, az emberek elvesztik személyiségüket. Ebben az eklektikus korszakban olyanok vagyunk mi, keresztények, mint a víz, mint akiket elzálogosítottak; észelvűek vagyunk, akik egyénieskedünk akkor is, amikor a közösség az együtt munkálkodást kéri tőlünk. Lapszéli kereszténység jellemző ránk nem egy esetben, így aztán nem csodálkozhatunk, ha az új nemzedékből többen elhagyják az egyházat, sokan meg sem keresztelkednek. Annyi ellentmondás, sokféle irányulás közepette mégis marad valami nagyon fontos, amit Isten szavának ismer a civilizált világ; a kulturális megosztottságban, vallási különbözőségben, párbeszédek özönében a biztos forrás. Isten népének története, amely belép az új kultúrával jelzett életbe, a gondolkodásba, és elvégzi a maga felvitágosító munkáját. Milánó nyugalmazott bíborosa határozottan veti papírra: egy párbeszéddel átszőtt magatartás, amely figyel a különféle értékekre, melyeket a Szentírás tanít, elfogadja, hogy a Biblia elősegíti Európában a gyümölcsöző párbeszédet kultúrák és vallások között, s egyúttal elősegítője a másik megértésének, elfogadásának egyengetője az ellentmondásokból eredő buktatóknak. Vagyis a könyvek könyve a jövő Európájának nélkülözhetetlen szent Irata. Tóth Sándor Ragyogtok, mint csillagok Egy reneszánsz oltárfestmény megdicsőült alakjai adják a fenti címhez a hátteret. A kemény táblába kötött életrajzgyűjteményt az Ecclesia Kiadó jelentette meg. Tartalmát illetően mondhatnánk Szentek életének is, hisz a liturgikus naptár majd minden személye megtalálható benne. Mégis inkább csillagok ők, ahogy Pál apostol használja e szót a zúgolódás és okoskodás nélkül jóra törekvő filippieknek írt levelében. A kötet háromszázhatvannégy életrajzot tartalmaz, nem csak kanonizált szentekről, egy-egy oldalnyi terjedelemben. A könyv azért készült, hogy minden napra útitársat állítson mellénk: olyan példaképet, akinek küzdelmeiből tanulni lehet, akinek sorsa a miénkkel rokon. A felvonultatott személyek között örömmel láthatjuk viszont a legújabb kor egyéniségeit is. Az olvasmányosan megírt könyv minden plébániára ajánlható, mivel az éppen ünnepelt szent élettörténete néhány perc alatt felolvasható; folyamatos haladás esetén azt érezhetjük, hogy igen jó társaságba keveredtünk. A gyűjtemény összeállítása Weibl Lipót plébános nevéhez fűződik. (Ecclesia Kiadó, 2002) u. zs. flDCDCC a ' ' . . EJ dl-KLj Az egészséges emberért Mennyi az annyi? Az ismétlés a tudás anyja, szól a régi mondás, és ezzel senki sem vitatkozhat, így van ez a Béres Cseppel is. Már számtalanszor elmondtuk, megbeszéltük, hogyan kell szedni, mikor érünk el optimális hatást, mire figyeljünk, mégis újra és újra érkeznek a kérdések. Vegyük hát sorra őket. Hogyan kell használni a Béres Cseppet? Mint azt jól tudjuk, a Béres Csepp a szervezetünk természetes védekezőrendszerét segíti a helyes működésben, tartja karban, erősíti. Ezért lehet jótékony társunk a betegségekből való gyógyulásban éppúgy, mint hatékony segítőnk a megelőzésben, vagyis a prevencióban. Azt is sokszor hallhattuk már, hogy ennek milyen óriási a jelentősége. Ugyanis a szervezetünk, ha erős, sokkal könnyebben képes megelőzni a bajt, mint amikor legyengült állapotból kell felépülnie. Fontos tehát, hogy figyeljünk magunkra, és tartsuk jó állapotban az immunrendszerünket. Számtalan tapasztalati tény igazolja a Béres Csepp kiváló betegségmegelőző hatását. Nagyon sokan számolnak be róla szóban, levélben, hogy mióta a Béres Cseppet szedik, a korábban évente rendszeresen jelentkező nátha, köhögés, torokgyulladás, influenza elmarad, fáradékonyságnak, kimerültségnek, levertségnek hűlt helye, helyette az emberek frissek, lendületesek, tele vannak életkedvvel. Mindannyian ezt szeretnénk, nem? Néha azért olyanok is akadnak, akik panaszkodnak, hogy a cseppek nem hozták a várt hatást. Nos, ilyenkor többnyire kiderül, hogy mégsem a cseppekben kell keresni az okot, hanem a nem megfelelő alkalmazásban. Mert ne várjon az eredményt, akiben nincs kitartás, vagy naponta csupán egyszer öt cseppet csöpögtet a teájába. Mert az eredményességhez szükséges a megfelelő dózis, és azzal is tisztában kell lennünk, hogy a készítményt minimum néhány hétig kitartóan kell szedni. Miért is? Mondtuk, hogy a Béres Csepp a szervezet normális működésének biztosításában, helyreállításában játszik szerepet. A megfelelő egyensúly eléréséhez időre van szükség, nem megy egyik pillanatról a másikra, mint ahogy mondjuk, egy jó fejfájáscsillapító esetén a fájdalom megszűnése. A Béres Csepp a szervezetbe olyan nélkülözhetetlen anyagokat juttat, amelyek több ezer ponton vannak hatással a szervezetünkben folyó biológiai reakciókra, így segítik a szervezetben lévő érzékeny egyensúlyok fenntartását. A szervezet normalizálódása finoman történik, lassan, néha hetek alatt. (Ahogy a leromlást is lassú, hosszú folyamat eredményezte.) Legyünk hát türelmesek a csepp szedésekor! Az eredményhez idő kell. Emlékezzünk erre akkor is, amikor a járványokat szeretnénk elkerülni. A megelőzést idejében kell elkezdeni, hetekkel, hónapokkal azelőtt, mielőtt a betegségek felütik a fejüket. Ám nem elegendő csupán idejében kezdeni a szedést. A megfelelő adag éppoly fontos. Ez teljesen érthető. Ha nem adunk annyit a szervezetünknek, mint amennyi a szükséglete, akkor legfeljebb mérsékeljük a hiányt, de nem szüntetjük meg. A javaslat szerint egy felnőtt embernek megelőzés céljából naponta 2x20 csepp Béres Cseppet kell fogyasztania. Gyermekeknek értelemszerűen kevesebb a szükségletük, betegeknél vagy nagy testsúlyúaknál pedig növelendő a dózis. A cseppek mellé minden alkalommal javasoljuk a Béres C-vitamin fogyasztását is. Ez a kis dózisú C-vitamin biztosítja a cseppek megfelelő hasznosulását, és elegendő ahhoz, hogy fedezze a szervezet C-vitamin igényét anélkül, hogy feleslegesen terhelné. Azt is meg szokták kérdezni, hogy miért nem tette bele dr. Béres a C- vitamint a cseppekbe, ha egyszer szükség van rá? Nos, beletette volna, ha ezáltal nem borulna fel a készítményben lévő hatóanyagok rendkívül érzékeny egyensúlya. De a természet törvényeit nem lehet kényszeríteni, ennyi C-vitamin jelenlétében a hatóanyagok egy része kiválna, és a készítmény veszítene abból a hatékonyságból, amit ez a különleges folyékony formula biztosítani képes. Fontos még az is, hogy megfelelő folyadékba csepegtessük a készítményt. Kiválóan megfelelnek a szörpök, a citromos tea, de még a savanykás fehér bor is. Ha Béres doktort kérdezzük, ő legszívesebben egy finom, friss fröccsben veszi be. Tejbe, kávéba ne tegyük! Most már tudják, mi a teendő, hogy a betegségek elkerüljenek. Érdemes betartani a szabályokat! Erre koccintok Önökkel, legalább gondolatban, egy Béres Cseppes kisfröccsel! B.K. A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!