Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-10-26 / 43. (2881.) szám
2003. október 26. Nézőpont Nincs jó megoldás Gulyás Kálmán az egyház-finanszírozásról Gulyás Kálmán államtitkárt - aki mintegy négy hónapja vette át hivatalát, korábban társadalmi konfliktuskezeléssel foglalkozott - arról kérdeztük, a mostani kormányzat milyen irányvonalat követ az egyházak anyagi támogatásával kapcsolatban. Az alapokat az 1997-es magyar-vatikáni szerződés tartalmazza. Ezt - a szerződés szellemében - részben módosította az előző parlament, amely módosítást a választások után a szocialista-szabaddemokrata többség visszavont. Államtitkár úr, úgy tűnik, az 1990/IV-es törvény jogi szempontból különválasztotta az államot és az egyházat, az egyházak függősége bizonyos értelemben mégis megmaradt. Amíg anyagi kapcsolatrendszer áll fönn az egyház és az állam között, nem beszélhetünk teljes függetlenségről. Tudomásul kell azonban vennünk: a második világháború után az egyházakat megfosztották az anyagi alapjaikat jelentő forrásoktól, s ezeket 1990 után képtelenek újjáteremteni. A katolikus egyház intézményrendszerének pénzügyi fedezetét biztosító tulajdonszerkezet ezeréves folyamat során alakult ki, s egyik napról a másikra ettől fosztották meg. - Valóban. Ma azonban ismét - és ez pozitív törekvés - gazdasági tevékenységbe kezdtek az egyházak. A pannonhalmi főapáttól tudtam meg például, hogy a levendulát a bencések honosították meg nálunk, s ma ismét foglalkoznak gyógynövénytermesztéssel, borászkodással, s gondolom, más megoldásokon is törik a fejüket. Ezzel anyagi alapokat tudnak teremteni maguknak, s ily módon csökkenhet az állam és az egyház között a pénzügyi függőségi kapcsolat. Olyan finanszírozási rendszer kialakítására törekszem - idén ez még nem valósítható meg -, amelyben automatizmusok működnek. Nem külön alkuk alapján jutnak az egyházak pénzügyi támogatáshoz, hanem előre látható, kiszámítható módon. Mi ennek a lényege? Valamennyi egyház a költségvetési törvényben előírt módon jutna a pénzösszegekhez, az ideális megoldás pedig az lenne, ha a hívők tartanák el az egyházakat, azaz az egyház önmagáról gondoskodna. Ma ennek nincs reális alapja. Az 1997-es magyar-vatikáni szerződés rögzítette az egyháztámogatás módját. Eszerint a személyi jövedelemadót fizetők adójuk egy százalékát ajánlhatják föl az általuk támogatott egyháznak, a költségvetés pedig ezt kiegészíti a teljes személyi jövedelemadó 0,5 százalékára. Az előző parlament - a nemzetközi szerződéssel összhangban - a 0,5 százalékot 0,8 százalékra emelte, s törvénybe foglalta, hogy az egyházak támogatottságánál a népszámlálási adatokat vegyék figyelembe. A szocialista-szabaddemokrata többségű parlament ezt visszavonta. Én csak a hatályos jogban gondolkodhatom. Az pedig kimondja, hogy az egyházak támogatottságát a rendelkezők száma határozza meg, így azonban sokan - például a nyugdíjasok - nem élhetnek egyházat támogató jogukkal. - Nem ismerek olyan országot, ahol inaktívak tartanak el intézményeket. A népszámlálási adatok valósabb képet mutatnak az egyházak támogatottságáról, illetve az elosztási arányok is igazságosabbá válnának. Az adózók által fölajánlott egy százalék és a kiegészítés - ahogyan a vatikáni megállapodásban áll - rendezi a jövő évi helyzetet. Örülök annak, hogy a 0,5 százalékot az Országgyűlés fölemelte 0,8 százalékra. Erre az előző kormány idején került sor. Ez igaz, de az Országgyűlés a múlt évben ezt nem helyezte hatályon kívül. Ez a megoldás jelentős növekedést eredményez az egyházak finanszírozása területén. Azt szeretném, ha a személyi jövedelemadó egy százalékáról rendelkezők által fölajánlott összeg és a 0,8 százalékra való kiegészítés közötti távolság csökkenne. Ez akkor következik be, ha növekszik a rendelkezők száma. Ennek elősegítése érdekében azt tervezzük, hogy jövőre az adóíven - amennyiben nincs ennek adatvédelmi akadálya - perforált részen szerepeljen az egyházaknak szánt juttatás. A perfor javaikból több mint fél évszázada kiforgatott egyházak finanszírozása máig megoldatlan. A kérdés a költségvetési viták idején újból és újból előkerül. Az Új Ember a megnyugtató megoldás mikéntjéről kérdezte a szocialista-liberális kormány egyházpolitikáért felelős címzetes államtitkárát, Gulyás Kálmánt és az ellenzéki véleményt képviselő Semjén Zsolt parlamenti képviselőt. A két politikussal Elmer István beszélgetett, várt rész leválasztható, így ettől kezdve névtelenek maradnak a rendelkezők. Meggyőződésem, hogy ezzel növekedni fog az adózók száma. Az lenne kívánatos, ha a rendelkezők önmagukban el tudnák érni a 0,8 százalékot, s akkor megszűnne bármiféle függés az állam és az egyházak között. Jövőre összesen közel 11 milliárdot tesz ki az egyházaknak juttatandó összeg. Ebből 3 milliárdról rendelkeznek az adózók, 8 milliárd a kiegészítés. A rendelkezők köréből így a hívők jelentős részét mégis kizárják. Nem, mert a kiegészítő összeg közös pénz. A kiegészítő összeget miért nem a népszámlálási adatok alapján osztják szét? - Ezen volt a vita. Pillanatnyilag - a hatályos törvények alapján - nem eszerint járunk el. Mi szól ellene? - A népszámlálás nem ezt a célt szolgálta. Tessék nekem megmutatni azt a dokumentumot, amelyben az áll: a népszámlálás során közölték a megkérdezettekkel, hogy a felekezethez, valláshoz tartozás szerint támogatják a jövőben az egyházakat. Utólagosan kreált elosztási elv a népszámlálásra hivatkozás. A vallási hovatartozás megváltása lelkiismereti döntés volt az emberek részéről. ------------------------------------------------- Tudok olyan esetről, amikor a szülők mondták be, hogy a gyerek hová tartozik. A kisegyházak tiltakoztak a népszámlálási adatok figyelembevétele ellen. Talán azért, mert kiderült, némely kisegyháznak a népszámlálási adatok szerint egyetlen tagja sincs... - A történelem szomorú példákkal szolgál a vallási hovatartozás összeírásáról... Elég csak a zsidóság sorsát említeni. Folyamatosan minél jobb megoldás kidolgozásán gondolkodunk. Elképzelhetőnek tartom például, hogy a következő választáskor az emberek tudatosan, a választófülke magányában döntsék el, hogy melyik egyházat kívánják támogatni. Ez korrekt megoldás lenne, s névtelenül minden szavazójogú állampolgár dönthetne. Ellenzéki politikustól hallottam olyan elképzelést, hogy például kössük a nemzeti össztermékhez (GDP) az egyház-finanszírozást. A történelmi egyházak támogatásának mértéke nő a következő évben. Harminchét kisegyháznak ellenben kevesebb jut. Azon gondolkodunk, hogy számukra tudunk-e esetleg automatikusan kompenzációt adni, nem pedig különalkuk révén. Legalább annyit, amennyit idén kaptak. Csak a gazdagok véleménye számít? Semjén Zsolt változtatást sürget Különféle elképzelések születtek azzal kapcsolatban, hogy az állam és az egyház szétválasztása -amit az 1990/IV-es törvény fogalmazott meg - gazdasági téren hogyan oldható meg. Mindezek hátterében - kimondatlanul -fölismerhető az a kultúrharc, amelyet a jelenlegi kormánypártok a baloldali és liberális eszmék jegyében - mint történelmi távlatokban mindig is - folytatnak a keresztény világnézettel, a keresztény egyházakkal szemben. Semjén Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, a Parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke - a polgári kormány egyházi ügyekért felelős államtitkára - a mai, 1997-ben bevezetett rendszer javítása érdekében - az adófizetők személyi jövedelemadójuk egy százalékát ajánlhatják föl az általuk választott egyháznak, amelyhez a költségvetésből kiegészítést kapnak - törvénymódosító javaslatot készül benyújtani. Mi indokolja a változtatást? Előre kell bocsátanom, hogy azok a gondok és visszásságok, amelyek miatt a törvényjavaslatot benyújtom, nem a jelenlegi, egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkár, Gulyás Kálmán, hanem elődje, Szalay István idején jöttek létre. Gulyás államtitkár most verejtékezve igyekszik megoldani azokat a problémákat, amelyek nem lennének, ha elődje nem idézte volna elő azokat... Amennyiben azonban a kormánnyal sikerül kompromisszumos egyezségre jutni, abban az esetben a megállapodás fontosabb számomra, s elállók a saját törvénymódosítás benyújtásától. A balliberális kormányzás másfél esztendeje alatt milyen gondok halmozódtak föl az egyház-finanszírozás terén? A polgári kormány két ponton módosította a Horn-kormány idejében hozott egyház-finanszírozási törvényt, amelynek alapjait az 1997-es magyar szentszéki megállapodás tartalmazza. Ez kimondja, hogy minden személyi jövedelemadót fizető állampolgár azon egyháznak juttathatja személyi jövedelemadója egy százalékát, amelyiknek óhajtja, s ezt az összeget az állam a teljes szjabevétel fél százalékáig kiegészíti. Mi egyrészt a 0,5 százalékot fölemeltük 0,8 százalékra, másrészt pedig olyan törvénymódosítást hajtottunk végre, amelynek értelmében az egyszázalékos átutalások végösszege és a teljes szja-bevétel 0,8 százaléka közötti kiegészítést ne az szja-rendelkezők, hanem a népszámlálási adatok alapján osszuk el. Ha ugyanis csak az szja-fizetők véleményét vennénk figyelembe, akkor a magyar társadalom kétharmadát kitevő, hárommillió nyugdíjas, a még nem kereső diákok, a nagycsaládosok, a földművesek véleménye figyelmen kívül maradna. A kiegészítés elosztása a népszámlálási adatok alapján a legszélesebb jogkiterjesztést jelenti, hiszen míg az szja esetében félmillió, a népszámláláskor kilencmillió ember nyilatkozott az egyházhoz való tartozásáról, s ez utóbbi nyilvánvalóan sokkal pontosabban mutatja a társadalom vallási megoszlását. Törvénymódosításunk 2003. január 1-jén lépett volna életbe, de a jelenlegi kormány 2002. december 31-gyedikével visszaállította a régebbi helyzetet. Ekkor - a katolikus és református egyház közjogi várományának védelmében - kénytelen voltam az Alkotmánybírósághoz fordulni, amely már a Bokros-csomag kapcsán kimondta, hogy a jogállamiság és a jogbiztonság megköveteli, a meghozott törvényeket ne lehessen megváltoztatni, mielőtt azok megvalósultak volna, hiszen ezekre a kedvezményezettek már felkészültek. Itt pedig pontosan ez történt. A nemzetközi jogot is megsértette a jelenlegi kormány, ugyanis a vatikáni-magyar szerződés tartalmazza, hogy a felek négy év múlva - tehát 2001-ben - áttekintik, s pontosítják a megállapodásban foglaltakat. Erre sor is került, s ennek alapján jött létre az a - nemzetközi szerződéshez csatolt megállapodás, amelyet azután törvénybe foglaltunk, a 0,5 százalékos kiegészítést 0,8 százalékra emeltük, illetve, hogy a kiegészítés elosztásánál a népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adatait kell figyelembe venni. A mostani kormány diszkriminációt követ el, amikor jövedelmi viszonyai alapján a társadalom kétharmadát kihagyja abból, hogy hitéleti álláspontját érvényesíthesse. A jelenlegi kormány tehát csak a pénzes rétegek véleményére kíváncsi. Jogi szempontból nézve: adóbevételről van szó, amit az állam átenged az egyházaknak. Ezek tehát közpénzek, azokról pedig az állampolgári jogegyenlőség alapján szabad csak dönteni. Amit a jelenlegi kormány művel, az olyan, mintha cenzushoz kötné a választójogot! Ráadásul nemcsak jogtalan, hanem nyilvánvalóan ésszerűtlen is, mert semmiféle logikai összefüggés nincs a jövedelemviszony és a vallási hovatartozás között. Mi az Ön által kidolgozott elképzelés lényege? Olyan javaslatról van szó, amely minden alkotmányossági aggályt megold, és nem jelent külön költségvetési megterhelést. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az elmondottak mellett létezik egy 850 milliós, úgynevezett kompenzációs keret is az egyházak részére, amely eredeti szándékunk szerint azok támogatására szolgált volna, akik netán a népszámlálás alapján rosszul járnának az elosztásnál. A népszámláláskor mindenki szabadon, lelkiismereti meggyőződése szerint vallhatta meg vallási-egyházi hovatartozását... - Mégis, egyes felekezetek, ha a népszámlálás adatai alapján kapják meg a kiegészítést, rosszabbul járhatnak, mintha a személyi jövedelemadót fölajánlók száma alapján jutnak anyagi támogatáshoz - s ha ez valamilyen méltányolható okkal magyarázható, szükség lehet a kompenzálásukra. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége esetében például el kell fogadni, hogy lehetnek olyan, izraelita vallású magyar állampolgárok, akik történelmi okok miatt nem szívesen nyilatkoztak a népszámláláskor, hogy a zsidó hitközségekhez tartoznak. Az ő kompenzálásukat szolgálta volna eredetileg egy ilyen keret. A mostani kormány be is tette a költségvetésbe a 850 milliós öszszeget, esetükben az elosztás logikája azonban nemigen érthető, mert olyan vallási közösségeknek is jócskán juttattak belőle, amelyek - az időközben visszaállított szja-szisztémával - amúgy is jól jártak, alaposan megkurtítva a katolikus és református egyház több mint milliárdos veszteségének kompenzálását... Javaslatom pénzügyi lényege: a 850 milliós keretet tegyük hozzá a 0,8 százalékig való kiegészítéshez, akkor ez azt eredményezi, hogy a kiegészítés mértékét - a költségvetés tényleges megterhelése nélkül - egy százalékra emelhetjük. Ezzel rendelkezésre áll annak költségvetési fedezete, hogy valamennyi egyház maga dönthesse el, melyiket választja, számára melyik a kedvezőbb: az szjavagy a népszámlálás-alapú elosztás? Aki elutasítja ezt a megoldást, annak nem az a fontos, hogy az általa támogatott közösség jól járjon, hanem az, hogy a másik roszszul járjon. Ez a javaslat segít-e abban is, hogy visszaszoruljanak az egyháznak álcázott gazdasági vállalkozások? Az álegyházak jelentős mértékben megcsapolják ezt a keretet. Már egy éve hangsúlyoztam, hogy a mostani kormány intézkedése miatt, amellyel visszavonták a polgári kormány törvénymódosítását, az etnobiznisz mintájára eklézsiabiznisz indul meg. Hogy mennyire így van ez, mutatja, hogy a rendszerváltoztatás kezdete óta nem látott mértékű „egyház"-alapításnak lehetünk tanúi az idei évben, amelyek jelentős részét nyilván pénzügyi-gazdasági érdekek mozgatják. - Az egyházalapítás milyen pénzügyi nyerészkedésre ad lehetőséget? - Ha ugyanazt a költségvetési végösszeget a népszámlálási adatok alapján osztjuk vissza, akkor egy ember nyilatkozata 882 forintot jelent az adott egyháznak. Ugyanez az szja-rendelkezők száma alapján 12 496 forint. Vegyük például - az általam különben nem ismert tevékenységű - Fény Lovagjainak és Testvériségének Egyháza néven bejegyzett társulatot. A népszámláláskor mindössze tízen mondták, hogy ide tartoznak, s ennek alapján 8820 forintot kapnának. Ezzel szemben, érdekes módon, 79-en rendelkeztek egy százalékukról ezen „egyház" javára, így csupán kiegészítésként 987 242 forintot vehetnek föl, s miután a saját egy százalékukat is visszakapják, öszszesen 1,3 millió forinthoz jutnak. Vagy nézzük például az Életenergia Közössége Független Szellemi Rend Egyház adatait. Egyetlen ember sem vallotta magát idetartozónak a népszámlálásnál, ugyanakkor, csodák csodája: 65- en rendelkeztek az szja-ról ennek a társaságnak a részére, s így 812 ezer forint kiegészítést, egy százalékukkal együtt pedig már 1 milliót vehetnek föl. Sokáig folytathatnám még az elgondolkoztató esetek sorát... Összességében óriási összegekkel lehet így, családi, rokoni, baráti, ismeretségi kör rábeszélésével minden nehézség nélkül megcsapolni a közpénzeket, és ezzel a valódi egyházaknak szánt keretet. S miután a jelenlegi kormány megakadályozta az egyház-alapítási törvény szigorítását, elutasította a népszámlálási adatok figyelembevételét, ezekkel az intézkedésekkel szélesre tárta a kaput az álegyházak eklézsiabiznisze előtt, tálcán kínálva a szinte korlátlan visszaélés lehetőségét.