Új Ember, 2011 (67. évfolyam, 1/3255-51/3304. szám)

2011-04-17 / 16. (3270.) szám

2011. április 17. Kitekintő Tízezer reggeli A budapesti, III. kerületi Kis­­celli utca 79-es számú házá­nak kapuja már kora reggel nyitva áll. Vitális Gábor sza­­lézi atya 2009 novembere óta reggelivel és uzsonnacsomag­gal várja a gyerekeket, akik otthonról éhgyomorra indul­nak iskolába. Minden tanítási napon negyed hétkor kezdődik a munka. Gábor atya és segítői a szalézi oratórium pincéjében megterítik az asztalokat, megfőzik a teát, és előkészítik a tízórai csomagokat. A reggeliző gye­rekek háromnegyed hétre jönnek, és egy óra hosszat maradhatnak. Ne­gyed nyolckor rövid reggeli imára kerül sor. - Az ötlet kiindulópontja az az el­képesztő tény volt, hogy a főváros III. kerületében sok kisgyerek üres gyomorral érkezik az iskolába, és ebédig éhen is marad - mondja a fi­atal szerzetes. - Nagyon megdöb­bentem ezen, és azonnal törni kezd­tem a fejem, hogy mit tehetnék. Tud­tam, hogy lépnem kell, csak azt nem tudtam, hogyan, és főleg azt nem, miből. A tartományfőnököm azzal biztatott, hogy rendünk alapítójá­nak, Bosco Szent Jánosnak sem volt pénze, mégis sokat tett a szegény fi­atalokért... - Az tudtam, hogy jó a kezdemé­nyezés, de azt is, hogy nincs rá egy fillér sem. Nem szerveztünk nagy­szabású gyűjtést, csak a prédikáció­imban és a templomi hirdetésekben beszéltem róla, egy jótevőnk pedig írt róla a helyi lapban. Már egy nap­ra rá megkeresett egy kisnyugdíjas, hogy ezer forintot adna a gyerekek reggelijére. Aztán jött a többi ado­mány..., és beindult a „reggeli prog­ram". Volt úgy, hogy elfogyott a pénz, olyankor imádkoztam, hogy ha a Jóisten a folytatás mellett van, akkor adjon rá lehetőséget­­ és cso­dálatos módon mindig érkezett egy­egy váratlan adomány, amelyből másnap ismét vehettünk reggelit a gyerekeknek. Az óbudai szalézi rendház köze­lében három általános iskola műkö­dik. Gábor atya megkérte az intéz­mények vezetőségét, hogy hívják fel a rászoruló diákok figyelmét az in­gyenes reggeli lehetőségére. - Első alkalommal tizennégy gye­rek jött be - idézi fel a kezdeteket. - Fogalmunk sem volt, hogy kik ők, és milyen körülmények között él­nek, de nem kérdeztünk semmit. Lassanként elterjedt a hírünk, és a kezdeti tizenöt-húsz főből májusra ötvenfős, lelkes társaság lett. Hogy ez sok vagy kevés? Lehetnének két­százan is, de jobb volna, ha csak egy-két éhes gyerek lenne, akiket behívhatnánk a rendházba, és leül­tethetnénk a saját asztalunkhoz. A sok áldozatos jótevőnek kö­szönhetően az oratóriumban regge­liző gyerekek teát vagy kakaót kap­nak keksszel, péksüteménnyel, és magukkal vihetnek szendvicset tíz­óraira. Gábor atya és segítői másfél év alatt mintegy tízezer ilyen tíz­órai csomagot osztottak ki. Hét óra körül az atya imára ké­szül a reggeliző gyerekekkel. A leg­nagyobb megtiszteltetés azé, aki a gyertyát tarthatja az imádság alatt. - Sokáig gondolkodtunk, miként vihetnénk bele az egészbe az imád­ságot, hiszen a gyerekek többségé­nek semmi köze sincs a valláshoz, meg sincs keresztelve. Először csak kitettük az étkezés előtti ima szöve­gét, amit lassan megtanultak. Idővel néhányan beiratkoztak hittanra. - A közeli Don Bosco cukrászda kezdettől fogva mellék állt, heti rendszerességgel küldenek a gyere­keknek süteményt. A szalézi pecsét­tel ellátott üres süteményeszacskó­kat a gyerekek a cukrászdában be­válthatják egy-egy gombóc fagyira. Azt találtuk ki, hogy egy kis rejt­vényt is becsempészünk a sütemény mellé. Ha helyesen kitöltik, jutalmat kapnak. A kérdések persze nagyon egyszerűek, de ennek a ravasz ötlet­nek köszönhetően minden hozzánk betérő kisiskolásnak megvan a heti „mini hittanórája".­­ Meghatározó élmény volt meg­tapasztalni, hogy a gyerekekben egy idő elteltével megszületett irántunk a bizalom, és egyre nyitottabbá váltak egymás iránt is. Megilletődötten vet­tük észre, hogy szép lassan majdnem olyan fontos lett számukra a velünk való találkozás, beszélgetés és a tő­lünk kapott figyelem, mint a reggeli. Arra is volt példa, hogy akik időköz­ben messzebb költöztek, vállalták a korábbi felkelés áldozatát, és tovább­ra is mindennap megjelentek. Ezeknek a gyerekeknek a zöme hátrányos helyzetű: nélkülöznek, nehéz körülmények között élnek - bár erről nem kell hozni semmilyen igazolást. Van köztük néhány olyan is, aki nem rászoruló - van nála tíz­órai, és kap otthon reggelit csak azért jön el hozzánk, mert itt jól ér­zi magát, jó szót kap, beszélgetnek vele, odafigyelnek rá. Nyilvánvaló­vá vált, hogy a reggeli alkalom nem csak a étkezésről és a csomagról szól. Nálunk a gyerekek elmond­hatják a napi gondjaikat, megoszt­hatják velünk fájdalmaikat vagy fé­lelmeiket. Ha kell, leckét írnak, verset me­morizálnak velük, ha valakinek szü­letésnapja van, felköszöntik. Miku­láskor, karácsonykor kis ünnepség van... Június utolsó hetében nyári tábort is szerveztek a csapatnak, en­nek köszönhetően a kapcsolat a szünidő alatt sem gyengült. Mindez nem kis anyagi és emberi áldozatot jelent. Sokan adtak és adnak pénzt, természetbeni és kétkezi segítséget e Don Bosco lelkiségétől átitatott program számára. - Hálás vagyok mindazok nagy­lelkűségéért és imáiért, akik részt vesznek a reggeliztető programban - mondja Vitális Gábor, a program lelke hiszen ez csak velük valósul­hatott meg. A segítők és a gyerekek lelkesedése alapján joggal remélem, hogy a Jóisten segítségével még so­káig folytathatjuk! Szöveg és fotók: Lengyel Erzsébet Aki a szaléziaknál reggelizik, teát vagy kakaót kap keksszel, péksüteménnyel... ...és magával vihet egy szedvicset is tízóraira A bűn súlya és a bánat könnyei Fogvatartottak lelkigyakorlata a márianosztrai börtönben A Váci egyházmegye tá­mogatásával idén is nagyböjti lelkigyakorlatot rendeztek a Márianosztrai Fegyház és Börtönben. Különleges három nap volt: a Szent András Evangelizációs Iskola nyolc tagja március 25. és 27. között Fülöp-kurzust tartott. Az egész hétvégés alkalmon a fogvatartottaknak Isten szere­­tetéről, a tőle elválasztó bűn valóságáról és a krisztusi megváltásról tettek tanúsá­got. Minden résztvevőért imádkoztak, és hívták a Szentjelket, hogy a megváltás valósággá váljon az életük­ben. A katolikus egyház min­dig fontosnak tartotta szolgá­latát a börtönökben: azt, hogy Krisztus örömhírével vigaszt nyújtson az elesetteknek, és a kegyelem erejével segítse a bűnelkövetőket a megújulás­ban, a társadalomba való visszatalálásban. Ma is har­minchárom börtönlelkész (17 katolikus - közülük 2 görög katolikus -, 11 református, 4 evangélikus és 1 fő zsidó val­­lású), valamint számtalan ön­kéntes munkatárs veti az ige magját hazánk börtöneiben. A huszonegy fogvatartott, aki részt vehetett a kurzuson, Is­ten irgalmas szeretetét megta­pasztalva és a bűn súlyát fel­ismerve nemegyszer a bánat könnyeit hullatta. Szomjas földként itták a szavakat a ki­­útról: Jézus Krisztus kereszt­jéről és a Szentlélek embert átformáló erejéről. A jogrendszer megfosztot­ta őket szabadságuktól. A lel­kigyakorlat vezetőinek ked­vessége, felkészültsége meg­ragadta őket, és engedték ma­gukat belesodorni a keresz­tény kalandba. Ennek jele volt az is, hogy másnap a katoli­kus karitász felhívására vála­szolva közel ezer konzervet gyűjtöttek össze a rabok köré­ben még náluk is rászorultab­­bak számára. A Fülöp-kurzus egész hét­végén tartott, tanítások hang­zottak el (számos szemléltető eszközzel), majd úgynevezett dinamikák következtek, ame­lyekkel a résztvevők azt fejez­ték ki, hogy elfogadják a taní­tás tartalmát. Ennek keretében a kurzus vezetői által hozott fakeresztre egyenként papír­darabokat szegeztek, amelyek a fogvatartottak „adóslevele­it" jelképezték, majd a meg­váltásról szóló tanítás legvé­gén a résztvevők kifejezték Krisztus iránti hálájukat a ke­reszt felemelésével, felma­­gasztalásával (képünkön). A nosztrai volt az első al­kalom, hogy a Fülöp-kurzust a maga teljességében tartották meg egy börtönben. Szombat­helyen e kurzus anyaga alap­ján végez lelkipásztori szolgá­latot Tömő János börtönlel­kész, neki is köszönhető, hogy a márianosztrai kurzus létrejött. A hazai Börtönlelkészi Szol­gálat tevékenységét a határon túli egyházi szervezetek is el­ismerik. A Nemzetközi Katoli­kus Börtönpasztorációs Bizott­ság (ICCPPC) tavaly világta­lálkozót rendezett az esztergo­mi Szent Adalbert Központ­ban, ahol a felszólalók méltat­ták a magyarországi börtö­nökben folyó lelkészi tevé­kenység magas színvonalát. Takács Péter Sóvári Gábor Krisztus keresztjéhez kapcsolódva részesedünk a megváltásban Péliföldszentkereszt megújul az ősi búcsú Május 7., szombat 16 órától a Mindszenty-zarándoklat résztvevőinek üdvözlése, rózsafüzér, gyóntatás, 17 órától szentmise, áldás. Május 8-án, vasárnap 10 órakor ima, köszöntő 10.30 szentmise - Paskai László bíboros gyémántmisés köszöntése, utána Családok éve-program, a kicsiknek játszóház animátorokkal, kegytárgy- és könyvárusítás, büfé a lourdes-i barlang előtti téren. Déltől a „Nyiss Ránk" fesztivál családi programjai az Abronits-lovardánál: kiállítások, mesterségek utcája, kulturális műsor. 15 órától a Csík zenekar koncertje 17 órától Jézus Krisztus Szupersztár musical a Sziget és a Lovas színház előadásában. Bővebb tudnivalók: 06-33-506-340 szentkereszt.try.hu Mindenkit sok szeretettel várunk!

Next