Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2012-08-19 / 34. (3339.) szám
2012. augusztus 19. 10 UfímSe^ Tanítás és lélek A BIBLIA ÜZENETE Örök életünk záloga (Jn 6,50-59) Tovább olvassuk a Jánosevangélium 6. fejezetét. Az Eucharisztiáról szóló kafarnaumi beszéd e vasárnapi részében Jézus kijelenti: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon." A beszédet hallgató zsidók botránkoznak, vitatkoznak egymás között: „Hogyan adhatja ez, József fia, testét eledelül nekünk?" Jézus észreveszi a zavart kételkedést, és még jobban megerősíti: „Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital." Nem csodálkozhatunk a hallgatóság zavartságán. Hiszen valóban „kemény beszéd" ez, hihetetlen, amit a názáreti próféta állít! Hosszú idő kell majd, hogy az apostolok hite is megerősödjék, és a hitben megértsék „hitünk titkát". „Mysterium fidei", mondja a pap a szentmisében az átváltoztatás után, és mi megvalljuk: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz." A János-evangélium előre jelzi az Eucharisztia alapítását, de az utolsó vacsorán már nem beszél róla. Szent Pál (Ikor 11,23- 25) és a szinoptikus evangéliumok azonban beszámolnak arról, hogy Jézus az utolsó vacsorán megalapította az új szövetség áldozatát: testét és vérét, életét adta értünk, akiket a végsőkig szeretett, és meghagyta az apostoloknak, hogy a teremtő Szentlélek erejében hathatósan megjelenítsék a húsvéti misztériumot: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Igen, új teremtésről van szó. Annak, aki egyetlen Szavával létrehozta a mindenséget - „Dixit, et facta sunt" -, nem lehetetlen, hogy az Eucharisztiában is végbevigye a csodát, mert az ő személyében cselekvő felszentelt pap szavára a kenyérre és borra leszálló Szentlélek átlényegíti ezeket az elemeket az ő feltámadt (szellemi, szentségi) testévé és vérévé. Ezt megértették az apostolok a Mester feltámadása és a Szentlélek eljövetele után, megértette az ősközösség, amely elkezdte gyakorolni a „kenyértörést". Az Eucharisztia (szentmise) az Úr halálának és feltámadásának hathatós megjelenítése; szent lakoma: a hívők részesedése a megváltó áldozat kegyelmeiben; eszkatologikus szentség: előremutat a végső idők, a feltámadás felé. A pap gesztusai és a szentségi jelek - a Lélek erejében - új világba vezetnek. Krisztus áldozata egyszer s mindenkorra megtörtént, s ahogy a Zsidóknak írt levél szerzője magyarázza, véglegesen helyettesíti az ószövetségi áldozatokat. Jézus megszerezte számunkra az örökséget, az örök életet. A feltámadott az Atya jobbján örökké él, és közbenjár értünk. Az eucharisztikus test és vér tehát nem csupán egy megtörtént esemény jelképes felidézése, nem puszta emlékezés, hanem hathatós megjelenítés, ilyen értelemben memóriáié: jelenvalóvá teszi annak az eszkatologikus (végső) világnak egész teljességét, amelyben a feltámadt Krisztus él. Az Eucharisztia - miként az egész szentségi rend, amelynek központját képezi - már most lehetővé teszi a hívők számára a „lelki" kapcsolatot az új világban élő, feltámadt Krisztussal. Jézus megmagyarázza a kafarnaumi beszéd végén: teste és vére evését-ivását lelki értelemben kell venni (és ez nem kevésbé valóságos, mint a fizikai étkezés!): „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet" (6,63). A szentmise révén az egyház mindenütt és az idők végéig egyesíti az emberek dicséretét és felajánlásait - Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban - a dicséret és a felajánlás tökéletes áldozatával, az Eucharisztiával, amely egyedül értékes Isten szemében, és minden áldozatot értékessé tesz. (Vö. Zsid 13,10.15.) A megkereszteltek meghaltak és újjászülettek Krisztussal (Róm 6,3—11) a Lélek erejében, és már a megkezdett örök életet élik: „gratia est semen glóriáé", a kegyelem a dicsőség magva, tanítják az egyházatyák. Erről szól a Kolosszei levél (3,1-3) buzdítása: „Ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben." Szabó Ferenc SJ GÖRÖGKATOLIKUS LELKISÉG Szent István király Megfelelően mély történelmi ismeretek híján és talán kissé felszínesen ítélkezve csodálkozhatunk, miért ünnepeljük kiemelkedő liturgikus ünneppel Szent István királyunkat a magyar görögkatolikus egyházunkban. (Bevallom, fiatalkoromban jómagam is azok közé tartoztam, akik nem egészen értették ezt.) István királyunk ugyanis a nyugati kereszténység felé fordult, s a hazánkban már korábban is virágzó bizánci térítést kevéssé pártolta. Mégis nagy ünnepet kapott, 2000-ben pedig az ortodox egyház is szentjei sorába iktatta. De már őseink is megemlékeztek róla. Nemcsak egyszerű imádságaikban, hanem a szertartásaikban is, ahogyan tették ezt egy évezreden keresztül valamennyi királyukkal, akinek éppen uralkodása alatt éltek. A bizánci egyházban ősidőktől fogva - már Szent István király korát jóval megelőzően is - imádkozták a napi zsolozsmának minden hétköznapi reggeli istentiszteletében az uralkodóért szóló részt. Most is így van ez. A két zsoltár (a 19. és a 20.) már az Ószövetségben is a királyért szólt. „A keresztény ember e zsoltárokat - az egyik bibliaértelmezés szerint - általában elöljáróira és ezek szükségeire, különösen pedig az ország fejedelmére s a kereszténység atyjára alkalmazhatja." A két fő ének (a tropár és a konták) is a király győzelméért szól. (Magyar görögkatolikus egyházunkban 1918 óta a király helyett már a hazáért imádkozunk bennük.) Az ezt követő könyörgésekben (hármas ekténia) szintén a királyért imádkoztunk: „hatalmáért, győzelméért, állandó és békés kormányzásáért, egészségéért és üdvösségéért", valamint azért, hogy „Isten mindinkább segítse, vezérelje őt minden jóban, s hódítson lábai alá minden ellenséget és támadót". A jelzett időtől fogva ez a könyörgés már kimarad az ekténiából. Előtte azonban nemcsak a reggeli istentiszteletben, hanem a mindennapi vecsernyében, sőt, a Szent Liturgiában is jelen volt ez a rész. Rövidebb formájában még a nagy ekténia könyörgései között is imádkoztunk a királyért. A szentmisei kánonnak megfelelő anaforában is megemlékeztünk az uralkodóról. Ezek ma már ilyen formában szintén nem szerepelnek a szertartásokban. A gondolat, a szándék azonban nagyon fontos. Az Ószövetség idejétől Szent István király korán át napjainkig sohasem volt mindegy, hogyan viselkedett az uralkodó, az ország vezetője. Az ószövetségi király, ha helyes volt az Isten iránti tisztelete, a népére is áldást hozott; ám ha a bálványimádás útjára tért, annak mindenki kárát vallotta. Imádkozni kellett hát érte, hogy az igaz úton maradjon. Bizonyára Szent István királyunkat is segítette népe sok-sok imádsága, hogy igazi „apostoli királyként" tudjon kormányozni, és megtartsa országát az igaz keresztény hitben. Nem kétséges, hogy országunk jelenlegi (és mindenkori) vezetőinek is szükségük van mindannyiunk imádságára ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzanak az életünket és jövőnket érintő fontos kérdésekben. Egyik liturgikus énekünk kezdetével így köszöntjük Szent István királyunkat: „Jertek mindnyájan, magyar föld szülöttei, tiszteljük a nagy király és apostol emlékét." Ivancsó István A LITURGIA ALAPELEMEI Az idő az üdvösség művében (1. rész) „Mindennek megvan a maga órája a nap alatt" - olvassuk a Prédikátor könyvében (3,1), így a liturgiának is megvan a maga ideje: ünnepléseinknek van időpontja, percre pontosan megvan az ideje, ameddig tart. Ám mindez fordítva is igaz: az időnek is megvan a maga liturgiája. Bevisszük az időbe az Úr adta üdvösséget, hiszen a liturgikus cselekményekben, kiváltképp a szentmisében, „üdvösségünk műve folytatódik". Krisztus húsvétja óta az idő az üdvösség művéé. Minden idő, vagyis az idő mennyiségi összessége és minőségi teljessége „összefolyik az ő kezében": „övé az idő és övé az örökkévalóság" - ahogyan a húsvét éjszakai házszentelésben hirdeti az egyház. Az idő Istené. Neki, az idő feletti, örök Úrnak van ideje, sőt, csak neki van ideje. Az embernek nincs, hiszen időnk véges, elfogy, s ami időnk volt, azt sem birtokolhattuk: az Úr döntötte el, mikor lépjünk az időbe (fogantatásunk), és ő dönt a végpontról is (halálunk). De mi lesz velem ebben a fogyó időben? A liturgia segít üdvözölnöm az elmúló időmben, vagyis azzá lennem, akivé az Atya mindig is akart engem, amiért a létem és az üdvösségem akarta. Az idő a kegyelem tere: a jelen pillanatban talán vétkeztem, ám egy pillanattal később beláthatom a bűnömet, s a következő pillanatban megbánhatom azt. Az idő: kegyelem. Ajándék a megtérésre, de a szeretetre is. Az időben állandó szeretetet hívjuk állhatatosságnak, mert az állhatatosság a múló, sőt elfogyó időt átjáró fogyhatatlan szeretet („a szeretet sohasem múlik el" - Ikor 13,8). Az idő tehát „Istennek dolgozik" (ezért a szentek „mindig ráértek szeretni"). S hogy ezt elhiggyük, maga a liturgia időbelisége és egyben időfelettisége győzköd bennünket minden ünneplésben. Kajtár Edvárd ...az Úr döntötte el, mikor lépjünk az időbe (fogantatásunk), és ő dönt a végpontról is (halálunk). De mi lesz velem ebben a fogyó időben? 5 5 A HÉT SZENTJE Simai Róza Augusztus 23. Ő az első amerikai szent, aki az Újvilágban született. De Latin-Amerikában nemcsak ezért övezi nagy tisztelet, hanem azért is, mert meghatározó alakja a földrész egyháztörténelmének. 1586-ban született az alig több mint ötven évvel korábban alapított Limában, amely akkoriban a spanyol gyarmatbirodalom jelentős központja volt. A keresztségben az Izabella de Flores nevet kapta. A Róza becenév volt, amely később a bérma-, majd a szerzetesi neve lett. Bár szülei nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy kedvező házasságot köt, Róza a szemlélődő szerzetesi életet választotta. Sienai Szent Katalin példáját követve belépett a domonkos harmadrendbe. Mivel akkor még nem létesült ház a nővérek számára, Róza életre hívta a földrész első női kolostorát. Ő maga nem érte meg a megnyitását, hat évvel korábban, 1617-ben meghalt. Először a szülői házban, majd egy barátnője otthonában elkülönített szoba volt szerzetesi cellája. Életét az ima, a vezeklés, a szegényekért végzett munka, valamint a szerzetesi közösségi élet megszervezése töltötte ki. Bár írásaiból kevés maradt fenn, a töredékekből kitűnik, hogy világos tanítást adott kortársai számára az Istenhez vezető útról. Sz. A. A hét liturgiája B év AUGUSZTUS 19., ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP (Szent Bernát apát és egyháztanító, Huba) - Péld 9,1-6 (Az örök isteni Bölcsesség jelképes étellel és itallal várja meghívott vendégeit.) - Ef 5,15-20 (Értsétek meg az Úr akaratát!) - Jn 6,51-58 (Az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital.) - Zsolozsma, IV. zsoltárhét - Énekrend: Ho 227 - ÉE 591, Ho 227 - ÉE 143, Ho 114 - ÉE 596, Ho 293 - ÉE 258. AUGUSZTUS 20., HÉTFŐ - SZENT ISTVÁN KIRÁLY, MAGYARORSZÁG FŐVÉDŐSZENTJÉNEK FŐÜNNEPE (Vajk, Sámuel, Stefánia) - Példa:10-15,18-27 (Szent István király példája az igaz utat mutatja.) - Ef 4,17-24 (Öltsétek magatokra az új embert, aki Istenhez hasonló!) - Mt 7,24-29 (Az okos ember a házát sziklára építette.) - Énekrend: Ho 295 - ÉE 646, Ho 296 - ÉE 290, Ho 293 - ÉE 600, Ho 306 - ÉE 366. AUGUSZTUS 21., KEDD - Szent X. Piusz pápa emléknapja (Grácia, Hajna) - Ez 28,1-10 - Mt 19,23-30. AUGUSZTUS 22., SZERDA - Boldogságos Szűz Mária királynő emléknapja (Boglárka, Menyhért) - Ez 34,1-11 - Mt 20,1-16. AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK - Limai Szent Róza szűz emléknapja (Rózsa, Bence) - Ez 36,23-28 - Mt 22,1-14 AUGUSZTUS 24., PÉNTEK - SZENT BERTALAN APOSTOL ÜNNEPE (Aliz, Detre) -Jel 21,9b-14-Jn 1,45-51. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT - Szent Lajos vagy Kalazanci Szent József áldozópap emléknapja (Patrícia) - Ez 43,l-7a - Mt 23,1-12. AUGUSZTUS 26., ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP (Izsó, Natália, Tália) - Józs 24,1-2, 15- 17,18b (A választott nép megígéri, hogy az Úr lesz az Istene, és mindig őt fogja szolgálni.) - Ef 5,21-32 (A házastársak látható egysége nagy titok: az apostol Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatja.) - Jn 6,60-69 (Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!) - Zsolozsma: I. zsoltárhét - Énekrend: Ho 222 - EE 591, Ho 222 - EE 144, Ho 109 - EE 596, Ho 150 - EE 200.