Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2012-10-14 / 42. (3347.) szám
LXVIII. évf. 42. (3347.) www.ujember.hu • ujember@ujember.hu KATOLIKUS HETILAP A Mértékadó című ingyenes rádió- és televízióújságmelléklettel! 2012. október 14. Ára 165 Ft • 0,5 euró Hazánkban járt a maronita pátriárka Exkluzív interjúnk Béchara Boutros Raíval Béchara Boutros Rai, a maroniták antiochiai pátriárkája szeptember 30-a és október 4-e között hazánkban tartózkodott. Október 1-jén Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országházban, 2-án Erdő Péter bíboros, prímás, esztergombudapesti érsek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) székházában fogadta a libanoni maronita katolikus vezetőt, akinek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) a Központi Papnevelő Intézetben doctor honoris causa címet adományozott. Este a pátriárka maronita rítusú szentmisét mutatott be a fővárosi Szent István-bazilikában. Szentbeszédében a közösség és a tanúságtétel fontosságáról, a békéről beszélt. Másnap, október 3- án az esztergomi érseki palotában kereste fel a bíborost, 4-én pedig kulturális programokon vett részt. N. E. (Béchara Boutros Rai maronita pátriárkával készült beszélgetésünk a 9. oldalon olvasható.) Erdő Péter bíboros átadja a Pázmány-egyetem díszdoktori oklevelét Béchara Boutros Rai libanoni maronita katolikus vezetőnek a Központi Papnevelő Intézet dísztermében "Pfírumy Püspöki szinódus - gondolatok az új evangelizációról 5. oldal „Ki kell próbálni!" Hirling Zsolt olimpikon a „72 óra" ökumenikus akcióról és az önkéntességről 6. oldal Fehérlő lépések Bazilika a Börzsöny hegyei között A bejárat fölött a frissen kifaragott pápai címer, alatta a felirat: basilica minor. Odabent felolvassák XVI. Benedek idén májusban kelt oklevelét, amellyel a márianosztrai pálos kegytemplom elnyerte ezt a címet és rangot. Hatszázhatvan esztendeje alapította Nagy Lajos király Boldog Ozséb követőinek kolostorát a Börzsöny megragadó hegyvonulatai között. S most, Magyarok Nagyasszonya ünnepén, október 7-én ismét pálosok tapossák az erdei ösvényt - és több száz, valamiképpen pálos lelkületű zarándok. (Riportunk a 8. oldalon.) Mit is mondhatunk a hitről? A II. vatikáni zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulóján, október 11-én megkezdődött a hit éve. A kezdeményezés az egész egyház életét megmozgatja: a pápa elkészült a hitről szóló enciklikája kéziratával, a püspöki szinódus a hit kapcsán az új evangelizációval foglalkozik, az egyes országok püspöki karai, illetve az egyházmegyék programok sorát szervezik. Mindenki a hitről beszél, ki innen, ki onnan közelítve hozzá. Az emberi közeg pedig reagál. Ha megnézzük a színes kínálatot, akkor láthatjuk, van itt minden: hittechnika, evangelizálási gyakorlat, spirituális útmutatás, instant kereszténység, új formatervezésű közösségiség, csak győzzük kapkodni a fejünket. Mintha ez az emberi sürgésforgás jelentené a marketingkampányát valamiféle önmagában nehezen megragadható isteni valóságnak, a hitnek. A megújulás ideje című új sorozatunkkal nem szeretnénk beállni ebbe a sorba. Sokkal inkább csöndes elmélkedésre szeretnénk meghívni az olvasót a hitről. Valóban a hitről. Miért éppen a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulója ad erre alkalmat nekünk, az egész katolikus egyháznak? Két idézet talán megvilágítja ezt számunkra. Az elsőnek a szavai 1962. október 11-én hangzottak el Boldog XXIII. János pápa megnyitó beszédének részeként: „Lévén hogy így állnak a dolgok, a katolikus egyház ezen egyetemes zsinat révén felmutatja a vallásos igazság fáklyalángját, s minden ember szerető, kegyes, türelmes, irgalommal és jósággal teljes édesanyjának akar mutatkozni, még azok felé is, akik elszakadtak tőle. Az oly sok nehézségtől sújtott emberi nemnek azt mondja, amit Péter is a tőle alamizsnát kérőnek: »Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom. A názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel, és járj!« (ApCsel 3,6)." Mi mást is adhatna az egyház az emberiségnek, mint a hitét! V. Pál pedig így fogalmazott 1965. december 8-án, a zsinat lezárásakor: „A katolikus egyház számára senki sem idegen, senki sem kirekesztett, senki sem távoli. Mindenki, akihez most üdvözlésünk fordul, megszólított és meghívott ember, és bizonyos értelemben jelen lévő is. Annak a szíve mondja ezt, aki szeret: mindenki, akit szeretünk, jelen van. És mi, különösen is ebben a pillanatban, egyetemes pásztori és apostoli küldetésünk erejében mindenkit, mindenkit szeretünk. (...) Üdvözlésünk ideális. Álommá lesz? Költészetté? Szokványos és üres hasonlattá, ahogy ez gyakran megesik beidegződött ünnepi köszöntéseinkkel? Nem. Ideális, ám nem irreális." Aki átelmélkedi hitét, hogy contemplata tradere, az átelmélkedettet átadni - megossza másokkal, aki fáradozik azon, hogy a szívében-lelkében már ott élő, de talán még nem eléggé elmélyített istenhit ezalatt az esztendő alatt mind tudatosabbá és ezért szilárdabbá váljon, hitapostollá válik. Az elmélkedés gyümölcsei, az értelem Isten előtti megfontolt és tudatos hódolata nélkül a hit valóban önmagába zárul, ideális és irreális lesz. Ám a Lélektől áthatva, az emberi valóságban egyre lentebbre kúszó gyökeret eresztve reálissá lesz, miközben megőrzi szent és életadó, lélekadó idealitását. Török Csaba (A hit évében A megújulás ideje címmel induló sorozatunk az október 28-i lapszámunkban indul, az Egyházunk rovatban, a 4. oldalon.)