Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)

2012-10-14 / 42. (3347.) szám

LXVIII. évf. 42. (3347.) www.ujember.hu • ujember@ujember.hu KATOLIKUS HETILAP A Mértékadó című ingyenes rádió- és televízióújság­­melléklettel! 2012. október 14. Ára 165 Ft • 0,5 euró Hazánkban járt a maronita pátriárka Exkluzív interjúnk Béchara Boutros Raíval Béchara Boutros Rai, a maroniták antiochiai pátriárkája szeptember 30-a és október 4-e kö­zött hazánkban tartózkodott. Október 1-jén Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országházban, 2-án Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom­­budapesti érsek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) székházában fogadta a libanoni maronita katolikus vezetőt, akinek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) a Központi Papnevelő Intézetben doctor hono­ris causa címet adományozott. Este a pátriár­ka maronita rítusú szentmisét mutatott be a fővárosi Szent István-bazilikában. Szentbe­szédében a közösség és a tanúságtétel fontos­ságáról, a békéről beszélt. Másnap, október 3- án az esztergomi érseki palotában kereste fel a bíborost, 4-én pedig kulturális programo­kon vett részt. N. E. (Béchara Boutros Rai maronita pátriárkával készült beszélgetésünk a 9. oldalon olvasható.) Erdő Péter bíboros átadja a Pázmány-egyetem díszdoktori oklevelét Béchara Boutros Rai libanoni maronita katolikus vezetőnek a Központi Papnevelő Intézet dísztermében "Pfírum­­y Püspöki szinódus - gondolatok az új evangelizációról 5. oldal „Ki kell próbálni!" Hirling Zsolt olimpikon a „72 óra" ökumenikus akcióról és az önkéntességről 6. oldal Fehérlő­ lépések Bazilika a Börzsöny hegyei között A bejárat fölött a frissen kifaragott pápai címer, alatta a fel­irat: basilica minor. Odabent felolvassák XVI. Benedek idén májusban kelt oklevelét, amellyel a márianosztrai pálos kegytemplom elnyerte ezt a címet és rangot. Hatszázhatvan esztendeje alapította Nagy Lajos király Boldog Ozséb kö­vetőinek kolostorát a Börzsöny megragadó hegyvonulatai között. S most, Magyarok Nagyasszonya ünnepén, október 7-én ismét pálosok tapossák az erdei ösvényt - és több száz, valamiképpen pálos lelkületű zarándok. (Riportunk a 8. oldalon.) Mit is mondhatunk a hitről? A II. vatikáni zsinat meg­nyitásának ötvenedik évfor­dulóján, október 11-én meg­kezdődött a hit éve. A kezde­ményezés az egész egyház életét megmozgatja: a pápa elkészült a hitről szóló encik­­likája kéziratával, a püspöki szinódus a hit kapcsán az új evangelizációval foglalkozik, az egyes országok püspöki karai, illetve az egyházme­gyék programok sorát szerve­zik. Mindenki a hitről beszél, ki innen, ki onnan közelítve hozzá. Az emberi közeg pe­dig reagál. Ha megnézzük a színes kínálatot, akkor láthat­juk, van itt minden: hittechni­ka, evangelizálási gyakorlat, spirituális útmutatás, instant kereszténység, új formaterve­zésű közösségiség, csak győz­zük kapkodni a fejünket. Mintha ez az emberi sürgés­forgás jelentené a marketing­­kampányát valamiféle önma­gában nehezen megragadható isteni valóságnak, a hitnek. A megújulás ideje című új sorozatunkkal nem szeret­nénk beállni ebbe a sorba. Sokkal inkább csöndes elmél­kedésre szeretnénk meghívni az olvasót a hitről. Valóban a hitről. Miért éppen a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfor­dulója ad erre alkalmat ne­künk, az egész katolikus egy­háznak? Két idézet talán megvilágítja ezt számunkra. Az elsőnek a szavai 1962. ok­tóber 11-én hangzottak el­­ Boldog XXIII. János pápa meg­nyitó beszédének részeként: „Lévén hogy így állnak a dolgok, a katolikus egyház ezen egyetemes zsinat révén felmutatja a vallásos igazság fáklyalángját, s minden em­ber szerető, kegyes, türelmes, irgalommal és jósággal teljes édesanyjának akar mutatkoz­ni, még azok felé is, akik el­szakadtak tőle. Az oly sok ne­hézségtől sújtott emberi nem­nek azt mondja, amit Péter is a tőle alamizsnát kérőnek: »Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom. A názáreti Jézus Krisztus nevé­ben állj fel, és járj!« (ApCsel 3,6)." Mi mást is adhatna az egy­ház az emberiségnek, mint a hitét! V­. Pál pedig így fogalma­zott 1965. december 8-án, a zsinat lezárásakor: „A katolikus egyház szá­mára senki sem idegen, senki sem kirekesztett, senki sem távoli. Mindenki, akihez most üdvözlésünk fordul, megszó­lított és meghívott ember, és bizonyos értelemben jelen lé­vő is. Annak a szíve mondja ezt, aki szeret: mindenki, akit szeretünk, jelen van. És mi, különösen is ebben a pillanat­ban, egyetemes pásztori és apostoli küldetésünk erejében mindenkit, mindenkit szere­tünk. (...) Üdvözlésünk ideá­lis. Álommá lesz? Költészet­té? Szokványos és üres ha­sonlattá, ahogy ez gyakran megesik beidegződött ünnepi köszöntéseinkkel? Nem. Ide­ális, ám nem irreális." Aki átelmélkedi hitét, hogy­­ contemplata tradere, az átelmélkedettet átadni - meg­ossza másokkal, aki fáradozik azon, hogy a szívében-lelké­­ben már ott élő, de talán még nem eléggé elmélyített isten­hit ezalatt az esztendő alatt mind tudatosabbá és ezért szilárdabbá váljon, hitapos­tollá válik. Az elmélkedés gyümölcsei, az értelem Isten előtti megfontolt és tudatos hódolata nélkül a hit valóban önmagába zárul, ideális és ir­reális lesz. Ám a Lélektől át­hatva, az emberi valóságban egyre lentebbre kúszó gyöke­ret eresztve reálissá lesz, mi­közben megőrzi szent és élet­adó, lélekadó idealitását. Török Csaba (A hit évében A megújulás ideje címmel induló sorozatunk az október 28-i lapszámunkban indul, az Egyházunk rovatban, a 4. oldalon.)

Next