Új Ember, 2014 (69. évfolyam, 52/3409. szám - 71. évfolyam 1/3462. szám)
2014-05-04 / 19. (3428.) szám
VAN MÉG JÓ HÍRÜNK A szeretet képei A National Geographic idén februárban, Valentin-napon fotópályázatot hirdetett: olyan képek beküldésére buzdította az olvasókat, amelyek a szeretetet örökítik meg. „Hajlamosak vagyunk a hétköznapokban súlytalanul használni ezt az erőteljes szót: szeretet. Itt az idő, hogy megálljunk egy pillanatra, és megvizsgáljuk, mit is jelent valójában" - írták a világhírű magazin szerkesztői. A pályázat határideje március 7-e volt, és addig több mint tizennégyezer fotó érkezett be a szerkesztőségbe. A National Geographic egyik képszerkesztője és két fotósa választott ki közülük huszonhetet, amelyeket közzétettek a magazin honlapján. A fotók mellett néhány mondatban olvasható azok története is. Rendkívül változatos képek születtek, amelyek megmutatják, milyen sokszínű és összetett is a szeretet. Az itt látható fotót Margherita Vitagliano készítette, aki a nagymamáját örökítette meg, amint a férjéről és saját magáról készült fiatalkori képeket tartja a kezében. Az idős aszszony nem sokkal a férje halála után elhunyt. „A kép arról mesél, hogyan tesz eggyé két embert az élethosszig tartó szeretet - olvasható a honlapon -, arról, hogy emberek közösen építenek családot, otthont, miközben mindig együtt vannak... És most csak az egyikük van itt. Ez egy egyetemes történet, mert a halál mindannyiunkkal megtörténik - de reményeink szerint a szeretet is." SzalontaiFotó: nationalgeographic.com Szeretem nézni az embereket, embercsoportokat az utca forgatagában. Kedvenc látnivalóim közé tartoznak az anyák gyermekeikkel; figyelem, milyen közöttük a kapcsolat, a kommunikáció. A babakocsis anyukák különösen érdekesek, jó nézni szerető gesztusaikat a kocsik kis utasai felé. Néhány éve azonban időnként érdekes látványnak vagyok tanúja. A babakocsiban olykor nem baba, hanem egy kis szőrmók, egy főkötővel bekötött fejű, gombszemű, paplannal betakart kiskutya fekszik, s tekintget riadtan a világra. Gazdája gondosan tologatja, ápolgatja, mintha tulajdon (ember)gyermekét dajkálná. Mi ez a jelenség? Hogyan magyarázzuk? Földünk környezeti problémáinak kiéleződése óta (az 1960-as, '70-es évektől) az etikával, antropológiával foglalkozó tudósok, de számos más gondolkodó ember körében is felmerült a kérdés: milyen viszony áll fenn az ember és az őt körülvevő természeti környezet között? Van-e közöttük értékbeli különbség? Hogyan viszonyul egymáshoz az ember és a környezet, benne az állatok, a növények, az élőhelyek? Helyettesítheti-e a kutya a babát a babakocsiban? Mekkora az ember felelőssége a környezet pusztításában? Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban a keresztényeket óriási elmarasztalás éri, mert a tudományos és közélet szereplőinek egy jelentős része a kereszténységet teszi felelőssé a környezet pusztulásáért. „Mai tudományunk és technológiánk oly mértékben át van itatva a természettel szembeni ortodox keresztény arroganciával, hogy ha csak ezekre támaszkodunk, az ökológiai krízisre semmiféle megoldást nem remélhetünk" — írja Lynn White Jr. az Ökológiai válságunk történeti gyökerei című munkájában (Science, 1967). Az amerikai történész ezzel a híres cikkével megalapozta az „erős antropocentrizmus" (erős emberközpontúság) tételét, amely szerint az ember és a természet viszonya ellenséges, az ember leigázza, kizsákmányolja a természetet, s a köztük lévő viszony csak romboló, pusztító, egymást kizáró lehet. E nézet ellensúlyozására jönnek létre az 1970-es évektől a „gyenge antropocentrikus" (gyenge emberközpontú, illetve természetközpontú) ökoetikák, amelyek az ember és a természet kapcsolatát átértékelik, s az embert nem a természet urának, hanem egyenértékű, sőt beleolvadó részének tekintik. Többféle ökoetika létezik, melyeket a tudományos életben így emlegetnek: New Environmental Paradigm (NEP), vagyis új környezeti paradigma. Ez a gondolkodás oly mértékben különbözik az emberközpontú környezetetikai felfogástól (amely az embert a környezet kiemelt részének tekinti), hogy paradigmaértékű, tehát alapjaiban eltérő értékrendűnek számít. Lényege az, hogy míg a tradicionális (keresztény) felfogás az embert a természet kitüntetett részének tartotta, addig a „gyenge antropocentrikus" megközelítés az ember és a természet emberen kívüli része között értékegyenlőséget állít fel : az embert nem tekinti a természeti környezet kiemelt egyedének. Sőt. Az új ökocentrikus, tehát természet- és nem emberközpontú elméletek meghaladják a tradicionális etika kereteit, s erkölcsi értéket tulajdonítanak a természeti környezet emberen kívüli részeinek is. Alapvetően két csoportra oszthatjuk ezeket az elméleteket: az individuális környezeti etikákra, amelyek a természet önértékét hangsúlyozzák az egyedek szintjén, s a holisztikus etikákra, amelyek a természetet pszichológiai, kozmológiai valóságként fogják fel, s egységes rendszernek tekintik, amelynek önálló személyisége van. Az individuális ökoetikák meghatározzák a természet egyedei önértékének erkölcsi kritériumait is. Ilyen például a fájdalomérző képesség. Peter Singer, az irányzat egyik neves képviselője kimondja, hogy az etikai alap a gyönyör- és fájdalomérzékelés, amely az utilitarizmus („haszonelvűség") körébe rendeli ezt az irányzatot. S ha figyelembe vesszük Jeremy Bentham, a haszonelvűség atyjának irányelvét, amely szerint az ember célja a világban a gyönyör mennyiségének maximalizálása és a fájdalom minimalizálása, akkor nem lesz meglepő az a kijelentés, mely szerint a majom értékesebb, mint a csecsemő vagy az elmebeteg. Az utilitaristák szerint ugyanis ez utóbbiak kevesebb gyönyört vagy fájdalmat éreznek, mint a majom. Erkölcsi, önérték-kritériumként fogadják el az életjelenségek és az önreprodukciós képesség meglétét, így véleményük szerint az eltérő életformák egyenlő mértékben, egyenlő értékben tekintendők s védendők. E logikát követve nem csodálkozhatunk azon a néhány éve kihelyezett budapesti óriásplakáton sem, amely egy tíz-tizenkét éves kislányt ábrázol nyakánál fogva pórázzal egy fához kötve, s így kívánja reklámozni a természet- és állatvédelmet. Ha az állatokat, a természeti javakat egyenlősítjük az emberrel, úgy az embert értékeljük le. A keresztény környezetetika válasza erre a következő: az ember és a természet harmóniában él; az ember a természet kiemelt része, különbözik attól, de a megőrzésére hivatott. A pincsinek is van tehát helye az ember mellett, aki gondozza őt, de a babakocsi valaki másnak van fönntartva. Baritz Sarolta Laura OP _______Teremtésvédelem________ Pincsi a babakocsiban (1.) 11 ti/ímre^ KÖZÖS DOLGAINK 2014. május 4. ERKÖLCSTANI MOZAIKOK Az életre veszélyes mérgek Ahogy az életre veszélyes mérgekről is szeretjük tudni, hogy csupán kis rosszullétet okoznak-e vagy halált, úgy a bűnöket is mérlegelnünk kell. Mivel az élet a szeretet, s így a lényeg a szeretet, ezért a bűn a szeretet megsebzése vagy megölése. Ennek mértéke esetenként különböző lehet. Alapvetően három tényezőt kell számításba vennünk egy bűn súlyosságát illetően: 1. Maga a tett. A tettnek súlya, tartalma, objektív igazsága van. Más a csúnya beszéd, és más a népirtás; más a maszturbáció, és más a házasságtörés, más a kis hazugság, és más a munkások jogos bérének ellopása. A Tanítóhivatal szerint a bűn mérlegelésénél az első szempont: a tett objektív súlya. 2. A tett teljesebb jelentését a szubjektív szándék, a tudatosság adja meg, amely az objektív tettet súlyosbíthatja vagy enyhítheti. Más a hazugság egy fejlődő kisgyerek, és más egy bíró esetében. Más a figyelmetlenségből megtörténő munkahelyi baleset, és más a szándékos gyilkosság. Más a fáradtságból hanyagul elmondott ima, és más a tudatos káromkodás. A szándék adja meg a tett keretét, perspektíváját, célját. Enélkül a bűn súlyossága nem állapítható meg igaz módon. 3. A bűn alaposabb mérlegeléséhez figyelembe kell venni a tett körülményeit és következményeit. Más a háborús helyzetben elkövetett lopás, és más az uzsora. Ugyanaz a becstelenség más súllyal esik latba, ha egy átlagember követi el, és más, ha egy pap vagy politikus, hiszen az ő tettüknek további következményei lesznek. Egy bűn súlyosságának megállapításakor mindhárom említett tényezőt figyelembe kell venni. Ha csupán a bűn objektív tartalmát vizsgálnánk, akkor az erkölcs merev joggá válna, amelyben mit sem számít a szándék. Egy ilyen „objektivista morál" feladná a tettek árnyalásának, emberi értelmezésének lehetőségét. Ha csupán a szándék számítana, akkor akár népirtást is lehetne elkövetni jó szándékkal. Ez szubjektivizmus lenne. Elegendő volna a „jót akartam" hivatkozás, és nem kellene a jót jól is akarni. Ha pedig a tett következménye lenne az egyetlen mérvadó, akkor haszonelvűek lennénk: a cél szentesítené az eszközt. Nem is tudnánk előre, mi mennyire erkölcsös: csupán a számadáskor derülne ki, helyes volt-e, megérte-e így vagy úgy cselekedni... Az egyház bölcsen járt el, amikor kidolgozta e három szempontot: ez megóv a végtelen szőrszálhasogatástól, az aggályos bűnmoráltól, s lehetővé tesz egy előzetes tájékozódást is. Alapvetően tehát azt mondhatjuk: ha egy tett tartalma súlyos, ha elkövetésének szándéka tudatosan rosszra irányul és gonosz, s ha a körülmények és a következmények várhatóan súlyosak, akkor súlyos bűnről van szó. Előfordulhat persze olyan eset is, amikor a három tényező közül csupán az egyik súlyos: lehet véletlenül elgázolni egy embert. A következmény súlyos, akár halálos is lehet, de a tett talán mégsem bűn, hiszen semmilyen szándékosság nem volt benne. Vagy lehet gyűlölködő pillantást vetni a másikra. Bár a szándék ebben az esetben nyilvánvalóan igen gonosz, a tett mégsem számít súlyosnak, hiszen a következmény jelentéktelen. A bűnöket mérlegelnünk kell. Persze nem csak utólag, a gyógyuláskor, a jóvátételkor, a gyónáskor. Inkább előre szeretnénk okosak lenni, s eleve elkerülni az olyan bűnöket, amelyek súlyosan ártanak a szeretetnek, amelyek alapvetően mérgezik az életünket. Vannak vétségek, bűnök, gyöngeségek, melyek ellen küzdünk, de amelyeket azért valamennyire megtűrünk az életünkben. Akadnak azonban olyan súlyos következményekkel járó tettek, gonoszságok, melyeket mindenképpen kerülni akarunk. Bizonyos bűnöket soha, semmilyen körülmények között nem akarunk beengedni az életünkbe. Papp Miklós Cm M •/ l .11 MM/ MmKm i. 9S.1 MM/ I Ni:n •i'i.'l MM/ Gyönyyös 102.2 MHz Hatvan 94.□ MHz Sátoraljaújhely 90.6 MHz Tokaj 10I.1 MHz Törökszentmiklós 96.4 MHz Szent Istvány Rádió KÉRJÜK, TÁMOGASSA ALAPÍTVÁNYUNKAT ADÓJA 1%-ával! A kedvezményezett 18578726-2-10 A kedvezi 6 Alapítvány :1300 Eger, Széchenyi u. 5. Telefon: 36/ Sidilllax: 36/ 510-614 Miskolci Szerkesztőség: 3529 Miskolc, Rákóczi u. 12. Telefon: 46/ 505-500