Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)

2016-07-17 / 29. (3543.) szám

2016. július 17. Szolgálat (Folytatás az 1. oldalról.) „A templomokban sokszor látok szomorú arcú keresztényeket, holott úgy vélem, az örömre szól a meghí­vásunk - mondja Csermák Péter. - Az egyháznak olyan helynek kellene lennie, ahol a közös hit, az együttlét egyszersmind az öröm forrása is. Ér­demes elgondolkodnunk arról, hogy mi is az öröm. Röviden össze­foglalva: a jóban való megnyugvás. Ez a nyugalom megjelenhet sokféle élethelyzetben, de a legmagasabb foka az élő Istenben való megnyug­vás. Akit ez jellemez, annak egész személyiségén, kisugárzásán érző­dik az istenkapcsolat, s ez a kör­nyezetére is kihat." A papszentelési misén Erdő Pé­ter bíboros is beszélt az örömről. Hangsúlyozta, hogy „Jézus az, akiben egész Izrael és az egész emberiség vágyakozása beteljesül. Ezért ujjonganak, akik vele talál­koznak. A találkozás ujjongása egyben jelzi, hogy Jézus közeled­tével van okunk az örömre. Mert ő az, akit vártunk, ő az, aki meg tud szabadítani bennünket minden re­ménytelenségünktől. És az ember ma is, azóta is érzi az emberiségnek ezt a nyomorúságát, azt, hogy egyé­nileg és közösségileg újra és újra ugyanazokat a hibákat ismételjük meg, ugyanazokba a katasztrófákba sodorjuk bele magunkat. És mégis tudjuk, hogy Istennek terve van ve­lünk, gondját viseli ennek a sokszor magát is pusztító emberiségnek" - mondta a főpásztor. A Schönstatt mozgalom új papja, Csermák Péter Keszthelyen szüle­tett, 1985-ben, ötgyermekes család­ban. 2003 végén döntötte el, hogy szeretne belépni a Schönstatti Atyák közösségébe, ezért 2004 szeptembe­rében kiköltözött a Németországban található Schönstattba, ahol meg­kezdte teológiai tanulmányait. Chi­lében apostoli-pedagógiai gyakorla­ton vett részt, amely megerősítette őt hivatásában. Münchenben teológiát végzett, szakdolgozatának címe: „A házasság és a család mint az új evan­­gelizáció alanya." Csermák Pétert 2015. május 2-án Schönstattban­­diakónussá szentelte Bíró László családreferens püspök. Képzésének több mint tizenegy éve alatt élő kapcsolatot tartott fent a magyar Schönstatt mozgalommal. Rendszeresen részt vett a fiúmozga­lom nyári táborain és más rendezvé­nyein. Évek óta Péter vezetésével szervezik meg a „Kentenich-vetélke­dőt", amelynek résztvevői Schön­statt alapítójának élettörténetében és munkásságában mélyednek el. Szív­ügyei közé tartozik, hogy legyenek magyar társai a Schönstatti Atyák közösségében, és létrejöjjön egy ifjú­sági Schönstatt-szentély Budapesten. A Schönstatt mozgalmat az I.­ vi­lágháború kitörését követően, 1914- ben alapította Josef Kentenich (1885- 1968) német pallottinus szerzetes. Gimnáziumi hitoktatóként fiú tanu­lók közösségében „szeretetszövetsé­get" kötött a Szűzanyával, ami azóta is a mozgalom lelkiségének alapja. Kentenich atya elsősorban fiúkkal foglalkozott, csak később alakult meg a mozgalmon belül a Mária-nő­­vérek kongregációja. Az atya a II. vi­lágháború alatt Dachauban rabosko­dott. Itt evangélikus családok példá­ján felbuzdulva fogalmazódott meg benne, hogy a Schönstatt mozgal­mon belül szükség lenne a családok megerősítésére is. Magyarországon a Schönstatt arculata családmozgalmi jellegű, de külföldön szerzetes nővé­rek és papok is jelentős számban tagjai a mozgalomnak. Hazánkban Gódány Róbert és Rita alapították meg az első közösséget, miután találkoztak az USA-ban száműzetésben élő Kentenich atyá­val. Az 1980-as évek elején fölvető­dött bennük a gondolat, hogy jó len­ne, ha öt gyermekükkel együtt visz­­szatérhetnének a szülőföldjükre, Magyarországra. Küldetésükben se­gítségükre volt Beller Tilmann atya, aki sokáig meghatározó lelkiveze­tője volt a magyar mozgalomnak. Tilmann atya először 1983-ban ta­lálkozott néhány családdal, 1985- től kezdődően pedig vezetésével rendszeressé váltak az úgyneve­zett családnapok, amelyeket kez­detben ő, később pedig házaspá­rok tartottak. Rita és Róbert Óbu­daváron - egy Veszprém megyei községben - telepedett le. Eleinte az ő családi házuk adott otthont a magyarországi Schönstatt mozga­lomnak. Később a településen megépült a schönstatti kápolna, amely a Schönstattban található ősszentély mintájára készült. Idő­vel a Schönstatt mozgalom világ­szerte elterjedt, és a helyi közössé­gek szinte mindenütt megépítették ennek az ősszentélynek a másolatát. Ma már mintegy kétszáz ilyen ká­polna létezik a világon, mindegyik ugyanolyan, mint az ősszentély. Ha­zánkban 2005-ben szentelték fel az óbudavári kápolnát. A magyarországi közösség nyári családnapjain rendszerint száznyolc­van-kétszáz család vesz részt. A Schönstatt mozgalom legalapvetőbb küldetése, hogy a házaspárokat, a családokat erősítse, szem előtt tart­va, hogy a házasság munka, a két embernek folyamatosan dolgoznia kell kettejük kapcsolatán. Mint említettük, Magyarországon kezdettől fogva a családmozgalom erős igazán. A most szentelt schön­­stattos pap, Csermák Péter szülei is az elsők között vettek részt a család­napokon, még a nyolcvanas évek kö­zepén. K. L. - B. H. Fotó: Lambert Attila Örömmel élni­­ másokért Felszentelték a Schönstatt mozgalom első magyar papját Az apátnak, a közösség elöljárójának feladata nem uralkodás a többiek felett, ha­nem sokféle emberi termé­szethez alkalmazkodó szolgá­lat. Van-e korlátja a szabadsá­gomnak? Ki a másik ember? Létezik-e egyáltalán hatalom fölöttem?" Csillapodik a sok évszáza­dos kövek között a külső akti­vitás, hogy annál elevenebbé, mozgalmasabbá váljék a bel­ső: életük legyen a gondola­toknak. A középkori kolostorról a XVI-XVII. századi ábrázolá­sok alapján alkothatunk ké­pet. Az egyenes szentélyzáró­­dású, keletelt templomhoz dél felől csatlakozott a szabályos kolostori négyszög. Napjaink­ra az egész együttes szinte nyomtalanul eltűnt, alig tizen­­egynéhány kőfaragvány és a szinte érintetlenül ránk ma­radt XI. századi altemplom beszél az épített múlt legré­gebbi idejéről. Mintha látnám az egykori szerzetesek vonulását, s halla­nám a gregorián zengését az esti imádságos órán. Kimon­datlanul, talán öntudatlanul is ez hozza ide a turistát, függet­lenül attól, keresztény-e vagy sem, hívő-e vagy hitetlen (bár ilyen ember valójában nincs), szeretne válaszra lelni, szeret­né tudni, miért is ez az élet, miért így, és van-e más, to­vább, fölötte? Szeretné tudni (az értelemmel is eljuthatunk ide), de a hitmegismerés még tovább vezet. Ez zengett a régi és hangzik a mai szerzetesek imáiban. A török támadások miatt a szerzetesi élet megszűnt Ti­hanyban, a kolostorba katonák költöztek. Az épületegyüttes végvárrá vált, köré erődítést építettek. A török elleni felsza­badító háborúk után (földhöz­ragadt pénzügyi okok miatt) Tihany 1702-ben az ausztriai Altenburgi Bencés Apátság tulajdonába került. A Pan­nonhalmi Bencés Apátság csak 1716-ban tudta visszavá­sárolni. Ismét csak Richárd atya szavaira figyelek: „A Regula szakértő ismerői és magyará­zói nálam sokkal jobban meg tudják fogalmazni, hogy Szent Benedek mennyire tiszteli az embert, az emberi személyt. »Egymás gyöngeségeit türe­lemmel viseljék el. Gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Isten, mi a helyes...« Segít ahhoz, hogy elhelyezzem ma­gamat a világban. »Ha valaki­nek többre van szüksége...« - idézi ismét a Regulát. »Ne le­gyen beképzelt a kézműves, mert ő valamiben többet tud, mint a másik. Két főtt étel elég legyen, hogy ha valaki testi gyöngesége miatt az egyikből nem tudna enni, a másikból vegyen, és lakjék jól...« És az egész világ transzparenssé vá­lik: minden emberben Krisz­tus látogat meg, a fiatalban, az idősben, a betegben, a jöve­vényben, a szegényben." Az 1720-as évektől megin­dult a templom és a kolostor újjáépítése, amit 1763-ban tűzvész szakított meg. Felté­telezhető, hogy 1740 után Lécs Ágoston apát idején már egysé­ges építészeti koncepció alap­ján folytatódott az építkezés, és készült el a templom a ko­lostor szárnyaival együtt jelen­legi formájában. A templomot 1774-ben szentelték fel. Lécs Ágoston a kor egyik nagy for­mátumú, de ellentmondásos egyénisége. A képzett teoló­gus és hitszónok a vallásos élet újrateremtője volt Tihany­ban, aki azonban életmódjával nem mindenben alkalmazko­dott a szerzetesi kötelmekhez. Őt Vajda Sámuel, a mélyen val­lásos, aszketikus életű apát kö­vette, így törekszik harmóniá­ra a világ a gyarló embersor­sokban. Törekszik a világ? - vonom kérdőre magam a szó­­használat miatt, s javítom: így működik a Gondviselés, mert bármennyire önistenes kíván is lenni valamely kor, a ráébre­­dés nem igényel túl nagy erő­feszítést: a látható létezés szo­rosan összefonódik a Minden­­séggel, magához öleli. Nyári hétköznapokon részt vehetünk „a csend hangjain" az apátságban. Barkó Ágoston atya vezet minket. „Este fél tízkor lekapcsolják a közvilá­gítást a templom előtti téren, elnémulnak a telefonok, hang­eszközök, teljes csendet ké­rünk az apátság tereinek bejá­rása alatt. A lényeg: látással, tapintással, füllel belehallgat­ni a kolostor csendjébe, köz­ben egyéni lelki utat is bejár­ni." A kétórás program végén oldódik fel a csend a kolostor belső kertjében. Mi meg haladjunk tovább a Regula útján Richárd atyá­val: „Kiegyensúlyozott élet­hez segít Szent Benedek. Segít távolságot tartani, nem enge­di, hogy abszolutizáljuk azt, ami relatív - s ez áll még saját akaratunkra is! (Ha valame­lyik testvérnek lehetetlent pa­rancsolnak, tárja föl az összes nehézségét az elöljárójának, s ha az mégis kitart a vélemé­nye mellett, akkor engedel­meskedjék szeretetből.) Szent Benedek számára lé­tezik a jelen: vigasztalni kell az önmagával küszködő test­vért, a monostor tárgyaival úgy kell bánni, mint az oltár szent edényével. Szent Bene­dek számára létezik a jövő: a Lélek örömével várják a szent húsvétot. Semmi sem öncélú, de mindennek és mindenki­nek megvan a maga értéke és méltósága." 1786-ban II. József a bencés rendet is felosztotta. A szerze­teseknek el kellett hagyniuk kolostorukat, csupán egy ma­radhatott, aki ellátta a plébá­niai feladatokat. A rend tagjai majd csak 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. A század vé­gén az épületegyüttest telje­sen felújították, s fél évszázad­dal később, 1950-ben ismét el­űzték őket. 1990-ben térhettek vissza, de a kolostoregyüttest csak 1994-ben vehették birtok­ba. Közben megindult a temp­lombelső restaurálása, amely 1996-ra fejeződött be. Ezt kö­vette a kolostor teljes felújítá­sa. Tihany ma nemcsak lelki, hanem szellemi jelzőpont is, messze földre láthatóan. Szent Benedek nyári ün­nepnapja van. (A tavaszi a napéjegyenlőség idejére, már­cius 21-re esik.) Megérkeztek a gyalogos zarándokok, akik évek óta végigjárják hét nap alatt a négy bencés helyet. Győrből indulva Pannonhal­mán és­ Bakonybélen át eljut­nak Tihanyba. Vasárnap esti szentmise. Bevonulnak az atyák, a gyémántmiséjét mos­tanában ünneplő Félix atya és a fiatalabb szerzetesek. Szent Benedek ünnepére ortodox szerzetes vendégek érkeztek az egyik délvidéki (szerbiai) kolostorból... Jelenlétük tükör. Richárd atya homíliájában az evangéliumi jelenetre utal: a tanítványok ott hagyták régi foglalkozásukat Krisztus köve­téséért. A zarándok is­­ tekin­tett a templomot megtöltő leg­alább ötven-hatvan gyalogos­ra, akik több nap után a szent­mise kezdete előtt nem sokkal érkeztek meg - ott hagy vala­mit, hogy kövessen egy célt,­­amely nem más, mint Krisztus útja. De ne feledjük, „a keresz­ténység nem adok-kapok vál­lalkozás. Akik tikkasztó nyári hőségben megtették a 130-140 kilométert, ne számítsanak va­lami külön jutalomra. A Krisz­tushoz tartozás ugyanis elkö­teleződés, nem teljesítmény­túra kérdése." Majd Szent Be­nedek Regulájára utal, kiemel­ve azt a részt, amelyben Bene­dek feltételt támaszt a közös­séghez csatlakozni kívánó elé. Ez pedig a következő: „való­ban Krisztust keresi-e". Vége­zetül arra figyelmeztet, torony­iránt tájékozódjunk életünk­ben. „Toronyiránt - mert ami az égre mutat, sokkal fonto­sabb annál, amit az ember al­kotni képes." Elmer István Fotó: Lambert Attila Keresd a békét és járj utána! A tihanyi bencéseknél Szent Benedek ünnepén (Folytatás az 1. oldalról.) In memóriam Ozsvári Csaba A július 8-i papszenteléssel egy időben kiállítás nyílt a buda­pesti Szent István-bazilikában Ozsvári Csaba ötvösművész életé­ről és munkáiból. A művész a Schönstatt közösség tagja volt. A kiállítás címe: Dilexit ecclesiam - Szerette az egyházat. Ez Kentenich atya és Ozsvári Csaba sírfelirata is. Ozsvári Csaba 2009. július 9- én hunyt el az óbudavári Schön­­statt-szentély mellett egy ünnepi szentmise után. A magyar Schön­­statt mozgalom kezdeményezi boldoggá avatását. A kiállítás szeptember 25-ig tekinthető meg.

Next