Új Ember, 2017 (73. évfolyam, 2/3568-53/3619. szám)

2017-09-03 / 36. (3602.) szám

2017. szeptember 3. Katedra tifíméet^­g A Pázmány versenyképes szereplője a magyar felsőoktatásnak Interjú Szuromi Szabolcs Anzelm rektorral Hamarosan megkezdődik az új tanév. Nemcsak az általános és a középisko­lák diákjai ülnek be az iskolapadba, de a felső­­oktatásban tanuló hall­gatók is megkezdik ta­nulmányaikat. Ebből az alkalomból beszélget­tünk Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szer­zetessel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektorával. A teológia terén elért eredményei­ért nemrég átvehette a Stephanus Alapítvány és a Szent István Tár­sulat által alapított kulturális dí­jat. Milyen érzések fogalmazódtak meg Önben e kitüntetéssel kap­csolatban? - A Stephanus-díjnak ko­moly rangja van nemcsak Ma­gyarországon és nemcsak a ré­gióban, hanem az egész Kato­likus Egyházon belül. Ez arra is visszavezethető, hogy a Stephanus Alapítvány a kez­detektől figyelt arra, hogy e díjnak a hazaiak mellett külföl­di kitüntetettjei is legyenek. Mivel ezt megelőzően számos neves bíboros, tudós - köztük egykori professzoraim néme­lyike is - megkapta ezt az elismerést, nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ebben a díjban részesülhettem. Nem volt idegen ez a közeg, hiszen már többször is előfordult, hogy lau­­dációt mondtam a díj átadásánál. Azonban külön megtiszteltetést je­lentett számomra, hogy az én ese­temben ezt Bruno Esposito OP, a Pá­pai Aquinói Szent Tamás Egyetem (Róma) professzora tehette meg. Tudományos életműve rendkívül gaz­dag. Mit emelne ki belőle? - Ha a legszigorúbb tudományos mérce alapján nézem a munkáimat, akkor az érett középkorban született kánonjogi gyűjtemények eredeti szö­vegverzióinak rekonstruálását, a leg­korábbi kéziratok azonosítását, ere­deti szerkezetük helyreállítását, va­lamint keletkezési helyük és idejük megállapítását tenném az első hely­re. Munkáimnak van egy közös ne­vezője. Akár a szentségek kiszolgál­tatásával kapcsolatos kutatásokat folytattam, akár egy kódex tartalmát írtam le, vagy a XI. századi, elsősor­ban VII. Gergely pápához és reform­jához fűződő döntéseket elemeztem, a fő kérdés ugyanaz volt, mint ami a kortárs jogtudomány témájában publikált cikkeimben is megtalálha­tó: az Egyház szervezett működésé­nek függetlensége. A szentségeket Jézus Krisztus alapította, vizsgálatuk teológiai kér­dés, a kánonjog ennek tartalmát csak egyfajta külső védelemmel lát­ja el. Kutatása azért fontos, mert a szentségek jelentik az Egyház gerin­cét, a szentségek hozzák létre a tel­jes intézményrendszert. Ezért jelent meg a Stephanus-díj átadásával egy időben Az egyházi intézményrendszer története című összefoglaló művem. Az utóbbi időben egyébként a szak­ma nem foglalkozott intézmény­ként a szentségekkel, pedig ezek hozzák létre az egész működő rend­szert: az egyházmegyék, a plébáni­ák rendszerét, de tulajdonképpen a zsinati szisztémát is. Ez határozza meg azt is, hogy az éppen aktuális állami hatalommal milyen az Egy­ház viszonya. Érdemes azt is ki­emelni, hogy bár nálunk a történel­mi korszakolásnál még megmaradt az újkor és legújabb kor felosztás, a nyugati gondolkodásban a modern kor kifejezést használják, ami azt is jelenti, hogy az 1545-ös trentói zsi­nat és az I., valamint a II. vatikáni zsinat egyazon korszakban zajlott. Ez így jelenik meg az én könyvem­ben is, ezzel is jelezve a zsinati fo­lyamat összhangját a szentségek fej­lődésénél. Ugyanis minden egyete­mes zsinat visszamutat az előzőek­re. A II. vatikáni zsinat lábjegyzetei is számtalanszor utalnak a trentói zsinatra. Összefoglalva tehát, munkássá­gomban a legfontosabb eredmény­nek az egyes szentségekkel kapcso­latos egyházfegyelem kikristályoso­dásának leírását tartom. Ön 2011 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora. Jelenleg hol helyezke­dik el a magyar felsőoktatási rendszerben a PPKE? - A Pázmány Péter által 1635-ben alapított és a kommunista diktatúra idején ellehetetlenített egyetem 1992- ben új formában folytathatta munká­ját. Ebben nagy szerepet játszott Szent II. János Pál pápa 1990-ben megjelent Ex corde ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezése a katolikus egyetemekről. Ez tette lehetővé, hogy a püspöki kar is létrehozhas­son katolikus egyetemet. A Páz­mányt az állam is elismerte, a Szent­szék pedig 1999-ben alapító okirat­ban is megerősítette elismerését. Ezt a folyamatot oktatóként is figyelem­mel kísérhettem. Kezdetben arra ala­poztuk az egyetem fejlődését, hogy a katolikus középiskolák tanulóit, a katolikus családok gyermekeit szólí­tottuk meg. Ma már elmondhatjuk, hogy diákjaink nagy része az egye­tem színvonaláért, és nem csupán a felekezeti jelleg miatt jön hozzánk. A Pázmány 2017-re elérte azt, hogy nemcsak stabil és versenyképes sze­replője a magyar felsőoktatásnak, hanem az egyik legjobb egyetem Magyarországon. Itthon is megfigyelhető, hogy a társadalom részéről egyre nagyobb az igény az egyetemi végzettség megszerzésére, megszerezhetőségé­re. A magyar felsőoktatás két irány­ban fejlődik. Az intézmények egy­részt törekszenek arra, hogy a hall­gató minél jobb minőségű képzést kapjon, s ezáltal növekedjen a diplo­mák értéke. Másrészt pedig igyekez­nek nemzetközivé válni. Ez nemcsak azt a célkitűzést jelenti, hogy a ma­gyar diplomát külföldön is elismer­jék, hanem annak támogatását is, hogy a hallgatók és a professzorok más országok egyetemein töltsenek el egy vagy két félévet. Ennek klas­­­szikus példája az Erasmus program. Ezzel egy időben érzékelhető egy el­lentétes irányú mozgás is. Minden egyetem erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy egyre több külföldi diák tanuljon a falai között. A nem­zetközi hallgatói mobilitás terén a Pázmány előkelő helyen áll, az első tíz magyar egyetem között szerepel. A Pázmány nemzetközi kapcsolatai je­lentősen bővültek az utóbbi években. Ez­zel hozható összefüggésbe az egyetem ki­emelt státusza.­­ Intézményünk 2013-ban nyerte el először a kiemelt egyetem státuszt, amelyre a nemzetközi kapcsolat­­rendszerünk miatt váltunk érdemes­sé. Rektorként Erdő Péter is töreke­dett arra, hogy minél több - elsődle­gesen a Szentszék által elismert - egyetemmel legyen szoros együtt­működésünk. Fodor György rektorsá­­ga idején mindez tovább bővült, ek­kor épült ki az Információs Technoló­giai Kar (ITK), amely amerikai egye­temekkel vette fel a kapcsolatot. Jó­magam 2007-től az egyetem rektor­helyettese voltam, feladatom a nem­zetközi kapcsolatok ápolása lett. Si­került elérnünk, hogy 2016-ban in­tézményünk nemzetközi akkreditáci­­ót is kapott. Továbbra is nagy hang­súlyt helyezünk a kimagasló európai és amerikai egyetemekkel való együttműködésre. Olyan felsőoktatá­si intézményekről van szó, amelyek identitása összeegyeztethető egy ka­tolikus egyetem szellemiségével. Má­ra elmondható, hogy az egyetemek számára létrehozott workshopokon nagy számban keresik meg a Páz­mányt neves egyetemek azért, hogy stratégiai együttműködést kössenek vele. A kettős és a közös diploma ki­állítására is e nemzetközi szerződé­sek révén van lehetőség, amelyek száma évről évre növekszik. Nemrég Egyiptomban járt. A Pázmány a közelmúltban a koreai, az örmény vagy az Egyesült Arab Emírségekben találha­tó egyetemekkel is kötött együttműködési megállapodást.­­ Valóban, „harmadik lábként" már Fodor György rektor vezetése alatt felvettük a kapcsolatot a közel­­keleti egyetemekkel. Fontos utal­nunk arra a tényre, hogy az említett térségre a Pázmány már akkor ko­moly figyelmet fordított, amikor a közel-keleti konfliktusok még nem szerepeltek az újságok címlapján. Az utóbbi években újabb keleti és távol­keleti kapcsolatokkal gazdagodott az egyetemünk. Vonzó a fiatalok körében a Pázmány? - Ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a felvételi rang­sorok általában a legmagasabb pont­számot kívánó vagy a legnépsze­rűbb szakokat közlik, illetve azt, hogy mely egyetemre vették fel a legtöbb hallgatót. Mindez azonban sajnos figyelmen kívül hagyja az egyes egyetemek kapacitását, vagyis az állam által rögzített hallgatói lét­számot. Sokkal pontosabban mutat­ná a valós helyzetet, ha azt vizsgál­nák, vajon az objektíve felvehető hallgatói létszámhoz képest végül hány diák került be az adott intéz­ménybe. Ha így nézzük, akkor a Pázmány az egyik legkedveltebb egyetem Magyarországon. Nálunk a rendes és a pótfelvételi eljárás kere­tében kilencven százalékot meghala­dóan sikerült feltölteni a hallgatói kapacitást. A következő években a demográfiai mutató romlása miatt várható, hogy az egyetemek foko­zott mértékben fognak verse­nyezni a hallgatókért. Ebben a megmérettetésben a Pázmány jó esélyekkel indul. Miért jönnek ide szívesen a hall­gatók? - Ennek oka többek között a Pázmány méretében kere­sendő. Tizenegyezer hallgató tanul nálunk, így valóban sze­mélyes képzést tudunk kiala­kítani. A diákok közvetlen, személyes kapcsolatba kerül­hetnek a tanárokkal, a pro­fesszorokkal, a tanszék veze­tőjével vagy akár az egyetem vezetésével is. A nyílt napo­kon egyértelművé válhat a le­endő hallgatók számára, hogy a Pázmányon az egyetemi élet közösségi lét, itt felsőbb éves tutorok segítik majd őket a ta­nulásban. Ez a személyesség lehetővé teszi, hogy a fiatalok az előadás után feltehessék kérdéseiket, s így elmélyülhes­sen a közös munka. Ez az at­moszféra egyike a Pázmány sajátosságainak, a nagyobb egyetemeken erre nincs lehe­tőség. Elmondhatjuk, hogy a Jog- és Államtudományi Karunk (JÁK) az első az országban, de a Bölcsészettudományi Kar (BTK) képzései is magas színvonalú­ak. Az ITK képzése is vezető helyet foglal el a maga területén. Azt is ér­demes megjegyezni, hogy a nálunk végzett hallgatók közül igen sokan szeretnének az egyetemen maradni. A JÁK oktatóinak legnagyobb része olyan szakember, aki korábban a ka­ron végzett. Ez azt is jelenti, hogy a sajátos „pázmányos" identitás meg­határozó maradhat a jövőben is. Ez azért fontos, mert korunkban gyor­san változnak körülöttünk az érté­kek, ám ez a szekuláris világgal foly­tatott értékharc az intézményünkön belül sokkal kevésbé jelentkezik. Hamarosan megkezdődik az új tanév. Lesznek esetleg változások az előző idő­szakokhoz képest? - Az egyetemi életben egy akadé­miai év mindig a különböző szintű képzések, kutatási programok, kon­ferenciák, tudományos eszmecserék és a meghívott neves professzorok előadásainak gazdag kínálatát ötvö­zi. A 2017/18-as tanév tekintetében mindebből először is talán a PPKE Laudato si­ Kutatócsoportja által szervezett, a szakma világviszonylat­ban is legkiválóbb szakértőinek kon­ferenciáját emelném ki, amelyre Ró­mában kerül sor. De ugyanitt említ­hetem a Nemzetközi Kánonjogi Tár­saság Világkongresszusát is, amely szintén Rómában lesz. A kutatás te­rén mindenképpen kiemelendő a Laudato si­ Kutatócsoport munkájá­nak székesfehérvári megindulása. Az oktatásban a legjelentősebb újdonsá­got a JÁK és az ITK által meghirde­tett több új szakirányú továbbképzés elindítása, valamint a Kánonjogi Posztgraduális Intézet képzésének angol nyelvű bővítése jelenti. A tan­év folyamán jelentős előrelépéseket tervezünk a hazai egyetemközi együttműködések erősítése terén. Ezzel párhuzamosan pedig újabb fá­zisába lép a nemzetközi oktatási és kutatási kapcsolatok fejlesztése a tá­vol-keleti és a latin-amerikai térség tekintetében. Baranyai Béla Fotó: Lambert Attila

Next