Új Ember, 2018 (74. évfolyam, 1/3620-52/3671. szám)
2018-01-07 / 1. (3620.) szám
2 ÜZENET 2018. január 7. December 25-én délben a Szentatya a szokásnak megfelelően elmondta karácsonyi üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről, az Úrangyala elimádkozása után pedig „Urbi et Orbi" áldást adott Rómára és az egész világra. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük. Kedves testvéreim, boldog karácsonyt! Betlehemben Szűz Máriától megszületett Jézus. Nem emberi akaratból született, hanem az Atyaisten szeretetajándékaként, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). Ez az esemény ma megújul az időben zarándokló Egyházban: a karácsonyi liturgiában a keresztény nép hite újraéli az eljövő Isten misztériumát, aki magára veszi halandó testünket, aki kicsinnyé és szegénnyé lesz, hogy megmentsen minket. Ez pedig meghatottsággal tölt el minket, mivel oly nagy a mi Atyánk gyöngédsége. Mária és József után elsőként a betlehemi pásztorok látták meg az Üdvözítő alázatos dicsőségét. Felismerték a jelet, amelyet az angyalok hirdettek meg nekik, és imádták a Gyermeket. Ezek az alázatos, ám virrasztó emberek példát nyújtanak minden kor hívőinek, akik szemközt Jézus misztériumával nem botránkoznak meg szegénységén, hanem Máriához hasonlóan bíznak Isten szavában, és egyszerű szemmel szemlélik az ő dicsőségét. A testté lett Ige misztériumával szemközt a keresztények a világ minden részén János evangélista szavaival megváltják: „Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülött Fiának dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be" (Jn 1,14). Ma, amikor a földön háborús szelek fújnak, és a fejlődésnek immár túlhaladott modellje továbbra is emberi, társadalmi és környezeti pusztulást vált ki, a karácsony a Gyermek jelére irányítja figyelmünket, hogy felismerjük őt a gyermekek tekintetében, különösen azokéban, akiknek - mint magának Jézusnak - „nem jutott hely a szálláson" (Lk 2,7). Jézust látjuk a Közel-Kelet gyermekeiben, akik továbbra is szenvednek az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktus kiéleződésétől. Ezen az ünnepnapon kérjük az Úrtól a békét Jeruzsálemnek és az egész Szentföldnek; imádkozunk, hogy a felek között győzzön a párbeszéd újrakezdésére irányuló akarat, és végre el lehessen érni egy tárgyalásokon alapuló megoldást, amely lehetővé teszi két állam békés együttélését, a kölcsönös megállapodáson alapuló s nemzetközileg elismert határok között. Az Úr támogassa a nemzetközi közösségben mindazok erőfeszítéseit, akiket a jóakarat lelkesít, hogy segítsenek ezen az elgyötört földön megtalálni - a súlyos akadályok ellenére is - a régóta várt egyetértést, igazságosságot és biztonságot. Jézust látjuk a szír gyermekekben, akiket még mindig az a háború sújt, amely vérbe borította az országot ezekben az években. A szeretett Szíria érhesse el végre minden személy méltóságának tiszteletben tartását, attól a közös elköteleződéstől kísérve, hogy újraalkossák a társadalom szövetét, a nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül. Jézust látjuk az iraki gyermekekben, országukat még mindig egy olyan ellenségeskedés sebzi és osztja meg, amely immár tizenöt esztendeje tart. Jézust látjuk a jemeni gyermekekben, ahol egy javarészt elfelejtett konfliktus zajlik most is, amely súlyos humanitárius következményekkel jár: a lakosság éhségtől és betegségek terjedésétől szenved. Jézust látjuk az afrikai gyermekekben, különösen azokban, akik Dél-Szudánban, Szomáliában, Burundiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Közép-afrikai Köztársaságban és Nigériában szenvednek. Jézust látjuk a világ összes gyermekében, akiknek földjén feszültségek és új konfliktusok veszélye fenyegeti a békét és a biztonságot. Imádkozzunk, hogy a Koreai-félszigeten felül tudjanak kerekedni a szembenálláson, és növekedjék a kölcsönös bizalom az egész világ érdekében. A kisded Jézusra bízzuk Venezuelát, hogy a társadalom szereplői békésen szembe tudjanak nézni egymással, az egész szeretett venezuelai nép javára. Jézust látjuk a gyermekekben, akik családjaikkal együtt az ukrajnai konfliktus erőszakát szenvedik el, valamint az abból fakadó súlyos humanitárius következményeket. Imádkozzunk, hogy az Úr a lehető leghamarabb adja meg a békét ennek a kedves országnak. Jézust látjuk azokban a gyermekekben, akiknek a szülei munkanélküliek, és nehezen tudnak biztos és derűs jövőt kínálni gyermekeiknek. Őt látjuk azokban is, akiktől elrabolták gyermekkorukat, akiket már kiskoruktól munkára kényszerítenek, vagy pedig lelkiismeretlen kereskedők katonának soroznak be. Jézust látjuk abban a sok gyermekben, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják országukat, egyedül utazzanak, embertelen körülmények között, s az emberkereskedők könnyű prédájává lesznek. Az ő szemükön keresztül megannyi kényszerből migránssá lett ember drámáját látjuk, akik még életüket is kockára teszik, hogy elcsigázó utazásba kezdjenek, mely olykor tragédiába torkollik. Jézust látom azokban a gyermekekben is, akikkel legutóbbi, mianmari és bangladesi utam során találkoztam. Azt kívánom, hogy a nemzetközi közösség szüntelenül munkálkodjon a térségben élő kisebbségek méltóságának kellő tiszteletben tartásán. Jézus tudja jól, milyen szenvedés, ha nem fogadják be az embert, s ismeri a fáradtságot, amely abból fakad, ha az embernek nincs hová lehajtania a fejét. Szívünk ne legyen zárt, mint amilyenek a betlehemi házak voltak! Kedves testvéreim, mi is megkaptuk a karácsony jelét: „egy gyermeket, pólyába takarva..." (Lk 2,12). Akárcsak Szűz Mária és Szent József, vagy a betlehemi pásztorok, a kisded Jézusban fogadjuk be Isten értünk emberré lett szeretetét, és kegyelme segítségével köteleződjünk el arra, hogy világunkat emberibbé, a ma és a holnap gyermekeihez méltóbbá tegyük! * A Szentatya szavai az áldás után: Szeretném kifejezni jókívánságaimat nektek, testvéreim, akik a világ minden részéről egybegyűltetek ezen a téren, és mindazoknak, akik a különböző országokban rádión, televízión és már kommunikációs eszközökön keresztül kapcsolódtak hozzánk. Krisztusnak, a Megváltónak a születése újítsa meg szívünket, ébressze fel bennünk a vágyat, hogy testvériesebb és szolidárisabb jövőt építsünk, hozzon mindenkinek békét és reményt. Boldog karácsonyt! Fordította: Török Csaba, Tőzsér Endre Fotó: News.va „Urbi et Orbi" áldás Ismerjük fel Jézust a gyermekek tekintetében Átlépve az új esztendő kapuján, úgy érzem magam, mint gyermekkoromban, amikor megérkeztem a váradszőllősi plébániatemplomunkhoz. Fejemet felemeltem, s a kapu fölül a Szűzanya szobra tekintett le rám, és lábainál a mindig érvényes felszólítását olvashattam: Jertek, imádjuk az Urat! Fontos tudatosítanunk, hogy 2018 napjaiban két lábbal a földön kell járnunk, de jó, ha lelki szemeinket mindig felfelé irányítjuk. Jézus a kereszten függve rábízta Egyházát - és benne minket - Szűz Máriára. Megnyugtató tudni, hogy az év napjaiban van, aki mellettünk áll, megfogja kezünket, és Fiához vezet, akihez evangéliumának örömhírén és embertársaink szolgálatán keresztül visz az utunk. Ha visszatekintünk az óévre, láthatjuk, hogy kiemelkedő eseményei, a fatimai jelenések évfordulója és a Szent Lászlóév számos kegyelemmel vérteztek fel bennünket. Elmélyülhetett és megtisztulhatott Mária-tiszteletünk, és földi hazánk iránti elkötelezett szeretetünk is erősödhetett. 2017 még valamivel megajándékozott bennünket a testvéri együttérzéssel, hiszen ha szívünk mélyére tekintünk, beláthatjuk: korábban nem sokat foglalkoztunk azzal, hogy a Közel-Keleten keresztények élnek, akik élete és megmaradása végveszélybe került. A számos vértanúság Egyiptomtól Irakig egészen közel hozta hozzánk veszélyeztetett testvéreinket. Megrendítő érzés találkozni erőt adó hitükkel, tanúságtételükkel. Fontos, hogy 2018-ban imáinkban megemlékezzünk minden üldözött, szenvedő testvérünkről, különösen a keresztényekről, és lehetőségeinkhez mérten adományainkkal is segítsük szülőföldjükön való megmaradásukat vagy visszatérésüket. Az új évre előretekintve minden kegyelemnél erősebben hathat ránk, ha megnyitjuk szívünket az Oltáriszentségben jelen lévő Úrjézus számára. Segítséget nyújthat ebben a 2020-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus újabb előkészítő éve, hiszen pünkösdhétfőn már a második ilyen esztendő kezdődik meg. Még fülembe cseng Ferenc pápa úrnapi homíliája: „Az Eucharisztia Isten szeretetének az emlékezete." „Az élet szétaprózódásában az Úr egy kedves »törékenységgel« siet segítségünkre: ez az Eucharisztia. Az élet kenyerében az Úr meglátogat minket úgy, hogy alázatos eledellé teszi magát, amely szeretettel gyógyítja a rohanás betegségében szenvedő emlékezetünket." Erre a szeretetre csak egyetlen válaszunk lehet. Amikor leborulunk Isten e nagy és folyamatosan kiáradó szeretetének titka előtt, amikor szívünkbe vésve hordozzuk e nagy titkot, kialakul bennünk a hálás emlékezet: „Az Eucharisztia bátorít minket: a legkacskaringósabb úton sem vagyunk egyedül; az Úr nem felejt el, és valahányszor felkeressük, szeretettel felüdít minket" - buzdít a Szentatya. További erőforrásként a Szent László-év egyik kedves emléke jut eszembe. A királyt legtöbbször lóháton és bárddal a kezében ábrázolják, ezért is hat ússzerűen a Nagyvárad központjában lévő templom oltárképén látható ábrázolás. Szent László a város kapuinál áll, és kulcsokat nyújt a fogadására érkező polgárok, valamint a központi szereplő - a püspök felé. Ezek életünk kulcsai. Az új évben is nagy a kísértés, hogy önzésünkkel, szeretetlenségeinkkel észrevétlenül is falakat emeljünk magunk és mások közé. Jó tudni, hogy minden falon van egy ajtó, a nagyváradi oltárkép pedig arra tanít, hogy kérjük bátran a szentek közbenjárását, akik kiesdik számunkra e kulcsokat, melyek megnyitják a kapukat Isten és egymás felé. Ez a csodálatos nyitás azonban csak a bennünket szerető Isten kegyelméből táplálkozó szeretetszolgálat nyomán lehetséges. XVI. Benedek is figyelmeztet bennünket a Deus caritas est kezdetű körlevelében: „A felebaráti szeretet út az Istennel való találkozás felé, s a felebaráttól való elfordulás Isten számára is vakká teszi az embert." „Isten szeret minket, megláttatja és megérezteti velünk a szeretetét, s Istennek ebből a »megelőző« szeretetéből tud kisarjadni bennünk is válaszként a szeretet" - írja. 2018-ban figyeljünk jobban Isten imádatára és az embertársainkat segítő jó cselekedetre, amely az ő szeretetéből fakad. Mindkettőre meg vagyunk híva az új esztendőben, melyhez az Úr mindannyiunk számára megadja kegyelmét. Éljünk vele! Kuzmányi István Jobban figyelve Istenre és egymásra