Új Ember, 2018 (74. évfolyam, 1/3620-52/3671. szám)

2018-06-10 / 23. (3642.) szám

2 Nagyvilág Engedjük, hogy a Lélek kreatívan alakítson minket! A Szentatya május 30-án folytatta a bérmálásról meg­kezdett katekézissorozatát. A keresztség és a bérmálás közötti szoros kapcsolatról elmélkedve kiemelte, hogy a bérmálásban tudatosan is befogadjuk a Lelket, aki ben­nünk működve lehetővé tudja tenni, hogy tanulságot te­gyünk életünkkel Krisztusról. Ferenc pápa katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk. Kedves testvéreim! Folytat­juk a bérmálás témáját, és ma „ennek a szentségnek az egész keresztény beavatással való szoros összefüggését" szeretném kiemelni. Mielőtt megkapják a Lélek­kel történő felkenést, mely hi­telesíti és megerősíti a ke­resztség kegyelmét, a bérmál­­kozóknak meg kell újítaniuk azokat az ígéreteket, amelye­ket egykor szüleik és kereszt­­szüleik tettek. Most ők maguk vallják meg az Egyház hitét, készek arra, hogy „hiszem"­­mel válaszoljanak a püspök által feltett kérdésekre, és kü­lönösen is készek arra, hogy higgyenek „a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, akiben a mai napon a bérmá­lás által különleges módon ré­szesülnek úgy, amint pün­kösdkor az apostolok része­sültek". Mivel a Szentlélek eljövete­le imában elmélyült szíveket igényel (vö. ApCsel 1,14), a közösség csendes imája után a püspök, kezeit a bérmálkozók fölé tárva, könyörögve kéri Is­tent, hogy árassza rájuk az ő vigasztaló Szentlélkét. A Lé­lek egy (vö. IKor 12,4), de hozzánk jőve magával hozza ajándékainak gazdagságát: a bölcsességet, az értelemet, a tanácsadást, az erősséget, a tudást, jámborságot és az is­tenfélelmet. Hallottuk [a kate­­kézis előtt] a szentírási sza­kaszt, amely felsorolja a Szent­lélek ajándékait [Gál 5,22-23]. Izajás próféta szerint pedig (íz 11,2) a Lélek ezt a[z imént em­lített] hét erényt árasztja ki a Messiásra, hogy az be tudja tölteni küldetését. Szent Pál is megfogalmazza, milyen bősé­ges gyümölcsöt hoz a Lélek: „szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, sze­lídség és önuralom" (Gál 5,22). Az egyetlen Lélek kiosztja sokféle ajándékát, melyek gaz­dagítják az egyetlen Egyházat: ő a különbözőség szerzője, ugyanakkor az egység megte­remtője is. A Lélek tehát egy­mástól különböző ajándékok gazdagságát adja, ugyanakkor összhangot is teremt, vagyis megteremti mindezeknek a lelki ajándékoknak az egysé­gét, melyeket mi, kereszté­nyek kaptunk. Az apostolok által tanúsí­tott hagyomány szerint a ke­resztség kegyelmét teljessé te­vő Lélek közlése kézrátétel ál­tal történik (vö. ApCsel 8,15- 17; 19,5-6; Zsid 6,2). Mivel szerették volna jobban kifejez­ni a Lélek kiáradását, aki telje­sen átjárja azt, aki megkapja, ezt a bibliai eredetű mozdula­tot elég korán kiegészítették a krizmának nevezett illatos olajjal történő megkenéssel, melynek használata a mai na­pig megmaradt mind Keleten, mind Nyugaton. Az olaj - a krizma - gyó­gyászati és szépségápoló szer, mely, behatolva a test szöveté­be, gyógyítja a sebeket és megillatosítja a testrészeket. Eme tulajdonságai miatt alkal­mazza a bibliai és liturgikus képvilág a Szentlélek tevé­kenységének kifejezésére, aki megszenteli és átjárja a meg­kereszteltet, és feldíszíti őt ka­rizmáival. A szentséget a püs­pök úgy szolgáltatja ki, hogy a kézrátétel után megkeni a bérmálkozó homlokát krizmá­­val a következő szavak kísére­tében: „Vedd a Szentlélek pe­csétjét, akit ajándékul kaptál." A Szentlélek az adott láthatat­lan ajándék, a krizma pedig ennek látható pecsétje. Azáltal, hogy a bérmálkozó a kereszt illatos olajjal rajzolt jelét kapja a homlokára, egy kitörölhetetlen lelki jegyet, úgynevezett „karaktert" is kap, amely által Krisztushoz tökéletesebben válik hasonló­vá, és megadja neki a kegyel­met, hogy az ő „jó illatát" árassza az emberek között (vö. 2 Kor 2,15). Hallgassuk meg újra Szent Ambrusnak a frissen bérmál­­takhoz intézett felszólítását. Azt mondja: „Emlékezz, hogy megkaptad a Lélek pecsétjét [...], és őrizd meg, amit kaptál. Az Atyaisten megjelölt téged, az Úr Krisztus megerősített té­ged, és zálogként szívedbe he­lyezte a Lelket!" A Lélek egy meg nem érdemelt ajándék, akit hálával kell fogadnunk, és teret kell engednünk az ő kimeríthetetlen kreativitásá­nak. Gondosan őrzendő aján­dék, akire tanulékonyan kell figyelnünk, és engednünk kell, hogy mint gyertyát ala­kíthasson minket az ő izzó szeretete, hogy „visszatükröz­hessük Jézus Krisztust a mai világban". Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News Az írországi népszavazás után Bíró László püspök gondolatai az abortuszpárti döntésről Írországban május 25-én népszava­záson döntött az ország az abor­tuszra vonatkozó korlátozások el­len. A lakosság 78 százaléka katoli­kus. Az írek 66,4 százaléka úgy dön­tött, hogy igent mond a terhesség­megszakítás legalizálására. XVI. Benedek pápa egyik gondolatsora végén Mahátma Gandhit idézi, aki a koz­mosz három életterére utal. A tengerben a halak élnek, és ezek némák. A föld álla­tai képesek hangot kiadni. A madarak, akiknek az életterük az ég, énekelnek. A tengert a csend, a földet a lárma, az eget az ének illeti. Az ember mindhárom élettérből részt nyert. Egyszerre hordoz­za magában a tenger mélységét, a föld súlyát, az ég fenségét. Egyszerre övé a csend, a lárma és az éneklés. Mivel az ember egyre inkább elveszíti a transzcen­denciát, a természetfelettit, egyre inkább csak föld akar lenni, már nem hallja az ég dallamát, sem az óceánok csendjét. A dublini népszavazás után a sajtó egy része ujjong, mások szomorúan hallgat­nak. A harsány hangok feledtetik velünk az ég igazi dallamát és az óceán csendjét. Mert vadállatok üvöltésének közepet­te élünk a Földön, nem halljuk sem a ma­darak énekét, sem az óceán csendjét. Nem tisztem értékelést adni arról, mi tör­tént e drámai kimenetelű szavazás hátte­rében, milyen manipulációk, aktuális po­litikai torzítások homályosították el az emberi értelmet. Az esemény minden­képpen alkalommá vált számunkra arra, hogy ide idézzünk néhány gondolatot abból a tiszta tanításból, amely egyszerre az ég dallama és az óceán csendje. Nem jelölöm meg a forrásokat, nem teszem idézőjelbe a szavakat, pusztán egymás mellé rakom a különböző megnyilatko­zásokat, hogy a halál diktatúrája köze­pette tovább mélyüljön bennünk az élet kultúrája. Mi, keresztények semmiképpen sem vagyunk az egyetlenek, aki meglátják Is­ten keze munkáját egy új gyermek meg­formálásában, megszületésében. Ebben osztozunk a zsidókkal, a muszlimokkal, és különböző mértékben más vallási hagyo­mányokkal rendelkező emberekkel is... A férfi és a nő biológiai közreműködésével formálódik meg az új embrió a megtermé­kenyítéskor, de Isten az, aki életadó lelket belé lehelve új személyt alkot a saját képé­re és hasonlatosságára, a szülők szerető gondoskodására bízva, de a Vele való kap­csolatra teremtve őt. XVI. Benedek pápa nagyon szépen fejezte ki: nem vagyunk az evolúció véletlen és értelmetlen termékei. Valamennyien Isten gondolatának gyü­mölcsei vagyunk. Mindannyiunkat akar­nak, szeretnek, mindegyikünkre szükség van. Úgy gondolom, a legtöbb szülő ezt ösztönösen tudja, még akkor is, ha nem mindig tudja szavakba önteni... Az Egy­ház mindig is azt tanította, hogy az emberi élet szent, az ártatlan emberi élet szándé­kos elvételét pedig súlyos bűnnek tekinti. A modern embriológia világossá teszi, hogy nincs konfliktus a hit és az észszerű­ség között. Az új ember élete, aki kilenc hónap elteltével megszületik, a megtermé­kenyítéssel kezdődik. Az új gyermek ge­netikai identitása már a fogantatástól kezdve jelen van. Az abortuszért természetesen nem csak a nő tartozik felelősséggel. Ahogy II. János Pál pápa írja, mindnyájunknak részünk van a felelősségben azokért a döntésekért, amelyeket meghozunk vagy elmulasztunk meghozni. „A jó és a rossz, a halál és az élet, a »halál kultúrája« és az »élet kultúrája« közti drámai összeütkö­zés előtt állunk. De nemcsak »előtte«, ha­nem a konfliktus »kellős közepében« ál­lunk: részesei vagyunk valamennyien, azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy föltétlenül az élet javára kell választanunk" (Evangelium vitae, 28). Amikor az élethez való jogról dön­tünk népszavazással, megfeledkezünk arról, hogy egy olyan, védtelen személy­ről van szó, akinek nincs választása, aki teljes mértékben mások védelmétől függ. Ha a társadalom elfogadja, hogy egy em­bernek joga van véget vetni egy másik ember életének, nem lehetséges többé azt állítani, hogy bárkinek is alapvető joga lenne az emberi élethez. Meggyőződé­sem, hogyha bármilyen teret is enge­dünk az abortusznak, ugyanezeket az ér­veket, amelyeket most az abortusz igazo­lására használnak, alkalmazni fogják az elesett, idős vagy súlyosan fogyatékos emberek élete kioltásának igazolására. Teréz anya szavai: nekünk kell felszó­lalni azok nevében, akiknek nincsen hangjuk. Kérlek, ne öljétek meg a gyer­mekeket, én akarom azt a gyermeket. Adjátok nekem a gyermeket... Egyip­tomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. József a maga ide­jében Istent és Isten tanítását képviselte, de egy idő után elfeledték ezt, az élet ér­téke lecsökkent. Az új király elrendelte az összes újszülött megölését, hogy csök­kentse a zsidó népességet. Isten válasza? Egy új közvetítőt nevelt fel a nép számára, Mózest. Jézus a tanítványait a föld sójá­nak és a világ világosságának nevezte. A só tartósítószer, mely megvéd a rotha­dástól. A fény eloszlatja a sötétséget. Az Egyház feladata, hogy tartósítószer legyen egy társadalomban, amely élet és halál, fény és sötétség között ingadozik. Akinek abortusza volt, az olvassa el Ferenc pápa Misericordia et misera kezde­tű apostoli levelét, melyben ez áll: „Nincs olyan bűn, amit Isten irgalmassága ne tudna elérni és kitörölni, ha egy bűnbánó szívre talál, amely ki akar engesztelődni az Atyával." Ó, Mária, ki az új világ hajnala és az élők Anyja vagy, rád bízzuk az élet ügyét: Ó, Anyánk, tekints a magzatok sokaságára, akiket nem engednek megszületni, a szegényekre, akiknek oly keserves az életük, azokra a férfiakra és nőkre, akik embertelen erőszak áldozatai, az öregekre és betegekre, akiket közömbösségből vagy hamis jóságból öltek meg. Tedd meg, hogy akik hisznek Fiadban, megismerjék és szeretettel hirdessék korunk embereinek az élet Evangéliumát. Bíró László családreferens püspök 2018. június 10. Örüljetek és ujjongjatok Magyarul is megjelent az apostoli buzdítás Vatikáni bemutatása után hat héttel, május 28-án magyarul is megje­lent Ferenc pápa „Gau­­dete et exsultate - Örül­jetek és ujjongjatok" kezdetű apostoli buzdí­tása - tájékoztatta szer­kesztőségünket Farkas Olivér, a Szent István Társulat igazgatója. A Szentatya életszentségre szóló meghívása - kissé elté­rően a pápai megnyilatkozá­sok szokott formájától - nem jelöl meg a címzésben külön­böző élethivatású és életálla­potú embereket, jelezve, hogy az egyházfő ezúttal minden Krisztus-hívőhöz kíván szólni, személyes, szinte baráti hangnem­ben. „Arra az életszentségre szóló meghívásra szeret­nék emlékeztetni, mellyel az Úr mindegyikünk felé fordul; arra a meghívás­ra, mely neked is szól: »szentek legyetek, mert én szent vagyok« (Lev 11,44; lPét 1,16)." Talán ez a személyes megszólí­­tottság és a mindennapi életből vett példák sora késztette a világsajtót, hogy rendkívül gyorsan és nagy számban megje­lenjenek az első szóbeli és írásos reakciók a médiában. Ferenc pápa a nyolc bol­dogságot tekinti vezérfonal­nak a szentté válás folyamatá­ban, de levelében kitér „az evangélium szívét csonkító ideológiák"-ra, a mai gnoszti­­cizmus és pelagianizmus for­máira, ám mindvégig a lelki­pásztori megközelítés mentén halad, vagyis a közérthetősé­get tartja szem előtt, anélkül azonban, hogy populistává válna. Számára a nyolc bol­dogság lelkülete nem a tilal­makkal megkötött, szomorú, keserű, búslakodó vagy erőt­len lelkületet jelenti. Az Öröm és humorérzék című fejezetben úgy fogalmaz, hogy „A ke­resztény örömöt rendes körül­mények között kíséri a humor­érzék, mely nyilvánvaló volt például Morus Szent Tamásban, Páli Szent Vincében vagy Néri Szent Fülöpben. A rosszkedv nem az életszentség jele." Most, amikor az apostoli buzdítás magyar kiadását az olvasók kezébe adjuk, a Szent­atyával együtt reméljük, „hogy e sorok segíteni fognak abban, hogy az egész Egyház­ban fokozódjék az életszent­ség utáni vágy, így lesz ré­szünk egy olyan boldogság­ban, melyet a világ nem tud elvenni tőlünk." Az apostoli buzdítást Diós István fordította és Szabó Ferenc SJ lektorálta. •ills Forrás: Szent István Társulat seb GAUDETE ET EXSULTATE FERENC PAPA ÖRÜLJETEK ÉS UJJONGJATOK KEZDETŰ APOSTOLI BUZDÍTÁSA VIVI KIVAN TAKM UT

Next