Új Ember, 2018 (74. évfolyam, 1/3620-52/3671. szám)
2018-07-22 / 29. (3648.) szám
ujember.hu ujember@ujember.hu Medugorje a maffia célpontja 2. oldal Papszentelés Nyírlugoson 6. oldal Megválasztották az új zirci ciszterci apátot 7. oldal Kapcsolatokban élünk vagy „online" vagyunk? Uzsalyné Pécsi Rita rovata 8. oldal MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA LXXIV. évf. 29. (3648.) 2018. július 22. Ára 200 Ft Boldogságvonat Egerszalók harmincötödször A színpadon a Crux együttes zenélt. Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat napjait minden évben átszövi a zene és az ének, így volt ez most is. A felvidéki zenekar koncertje sokakat vonzott. Voltak, akik a zenekarral együtt énekelték a jól ismert dalokat, míg mások számára az elmélyült együttgondolkodáshoz jelentett hátteret a zene. Feltűnt egy kis csapat fiatal - már első ránézésre látszott rajtuk, hogy szorosan összetartoznak. Gimnazista- és egyetemistakorú lányok és fiúk fogták közre ugyancsak fiatal vezetőjüket, mint később kiderült, Beátát, a miskolci Fráter György gimnázium tanárát. A Szent Ferenc Kistestvérei fenntartásában működő miskolc-vasgyári plébánia összeszokott közössége ők. Hetente találkoznak, és most első alkalommal jöttek Szalókra, lelkesedésük pedig arra enged következtetni, hogy nem utoljára. Egerszalók „bejött" nekik. Sok ezer társukhoz hasonlóan számukra is vonzerőt jelent a hasonló gondolkozású fiatalok közössége, az előadások és a prédikációk, az elmélyülést segítő imaalkalmak és az éjszakai szentségimádások, a dicsőítő zene, a kiscsoportos műhelyfoglalkozások, a bűnbánati alkalmak és a sok program, amelyeknek a Bükkalja erdőktől ölelt, dombokkal védett faluja, Egerszalók ad otthont minden nyáron. Immár harmincöt éve jönnek össze itt a fiatalok július harmadik hetében. Örömmel szánják a szabadságuk napjait arra, hogy útmutatást kapjanak; segítséget ahhoz, hogy miként éljék az életüket. (Folytatás a 3. oldalon.) „Amíg az Úrnak szüksége lesz rám" Beszélgetés az aranymisés Ruppert Józseffel Azt mondják, Isten hívja az embert papnak, ő ébreszti a hivatásokat. De miként lesz valakiből piarista szerzetes? - Első - öntudatlan - találkozásom a piaristákkal úgy történt, hogy édesanyám súlyos szívbeteg volt, és csak Uhl Gyula doktor, a piaristák háziorvosa felügyeletével tudott megszülni engem. Amikor világra jöttem, azt mondta édesanyámnak: „Piarista diákot nevelünk ebből a fiúból!" Talán ez indította a szüleimet arra, hogy 1948-ban beírassanak a budapesti piarista általános iskolába. Sajnos épp ekkor történt az egyházi iskolák államosítása, így végül állami elemibe jártam. Talán hatéves lehettem, amikor egy vasárnap édesanyámmal elmentünk a Kassai téri templomba, és leültünk a szokott helyünkre. Odajött hozzánk egy pap bácsi, majd kézen fogott, és bevitt a sekrestyébe. Ministránsruhát adtak rám, és annak ellenére, hogy ministrálni nem tudtam, ott „díszelegtem" a szentmise alatt az oltárnál. Csak később tudtam meg, hogy az illető pap egy piarista tanár volt. Aztán a nagyobb ministránsoktól megtanultam latinul a „konfiteort" meg a „szuszcipiátot", és részt vettem a titkos ministránsgyűléseken, a kirándulásokon. Ma is nagyon hálás vagyok a Hajnal testvéreknek, akik hol a templom üres kriptájában, hol a toronyban cserkész- és regnumi szellemben erősítették bennünk az emberséget és a kereszténységet. (Folytatás a 9. oldalon.) Hogyan pihenjünk? Életünk eseményeinek rendezése, elmélyítése Nyár van. A nyaralás a családi kapcsolatok elmélyülését és a régi barátokkal való találkozás lehetőségét is magában rejti. A fárasztó és sokáig tartó munka miatt egymástól lelkileg eltávolodott vagy elsodródott emberek újra együtt lehetnek, a közös gyökerekhez visszatérve megújíthatják a kapcsolatukat. Lehetőség adódik ilyenkor arra, hogy az elmaradt beszélgetéseket pótolják, közös dolgaikat rendezzék, de arra is, hogy az újabb találkozásból indíttatásokat kapjanak, amelyek gazdagítják őket, és színesebbé teszik az életüket, a munkájukat. Ezzel is magyarázható, hogy a nyaralást követően úgy érezzük, frissebbek vagyunk. A nyár persze a pihenésre is lehetőséget kínál. Sőt, a mai rohanó világban talán a nyár egyik legértékesebb ajándéka is lehet, ha ezt elfogadjuk. Hogyan pihenjünk keresztény módon? - kérdezhetjük. Valószínű, hogy a spirituális könyvek keveset foglalkoznak e témával, pedig a lelki pihenés az életünk fontos része. Tapasztalatunk is van róla. Ez alapján mondhatjuk: a pihenés nem jelent semmittevést. Az ember gondolatait nem lehet leállítani, de még lassítani sem. A lélek a folytonos terhektől megszabadulva szárnyalni szeretne. Meg akar érteni olyan dolgokat, amelyek átgondolására a mindennapok fárasztó terhét hordozva nincs módunk. Az élet bozótharcából felemelkedve látni akarja, jó-e az irány, amely felé törekszik, nem kell-e rajta módosítani. A pihenésünket segítheti életünk eseményeinek elrendezése, elmélyítése. Ilyenkor - főleg idősebb korban - elővehetjük fontosabb tárgyainkat, ajándékba kapott könyveinket, utazásaink során vásárolt emléktárgyainkat, fényképeinket, és gondolatban összefűzhetjük őket. (Folytatás a 3. oldalon.) Vn,„ ”• Fotó: Lambert Attila